A Google több mint 60 művészt kért fel, hogy kísérletezzenek a Tilt Brush-sal.
A Google révén műalkotások születnek a Tilt Brush-sal - VRodo

Az új technikai fejlődés okozta nemzedéki konfliktusok egyik legfőbb forrása, hogy a digitális technológia igazi csodái csupán azok számára hozzáférhetőek és érthetőek, akik használni tudják azt. Egy okostelefonnal lehet telefonálni is, de tulajdonképpen egy mai használó számára rengeteg eszközt helyettesíthet, a komolyabb gépekről és programokról nem is szólva. Észrevétlenül vesz körül bennünket mindennapjainkban az a sokat szidott digitális világ, segíti munkánkat, eligazodásunkat, meggyorsítja azt, amivel régen órákat, napokat elpepecseltünk. De a legtöbben még mindig borzongva gondolnak arra, milyen is a párhuzamosan jelen lévő virtuális világ. Az idősebbek a fogalmat hallva többnyire öldöklős játékokra és ámokfutóvá vált fiatalokra asszociálnak. Pedig a virtuális valóság ma már új lehetőségeket nyitott meg a tudományban éppúgy, mint a művészetekben.

Lehet – szabad böjti időben kolbászt enni? Igen, döntötte el 1522-ben Ulrich Zwingli. Mert a hit szabadság.
Az élet cselekvési szabadsága – Neue Zürcher Zeitung

A botrány március 9-én tört ki. Böjti időben. A zürichi nyomdász, Christoph Froschauer házában felkockáztak két egész füstölt kolbászt. Felkockázták, kiosztották, és a jelenlévők bizony nem nézték a böjti időt, hanem befalatozták. Mégpedig csakazértis! Hogy megmutassák! Zwingli Ulrich ugyan nem kért a füstölt kolbászból, de jelen volt a nevezetes alkalmon. Az Úr 1522. esztendejét írjuk.

Marx (August Diehl) és Engels (Stefan Konarske) találkozását és barátságát mutatja be az osztrák-belga-német koprodukcióban készült A fiatal Marx Károly című film, amit a februári Berlinale filmfesztiválon vetítenek le először a közönségnek. A Filmstarts.de nevű német filmes portál úgy tudja, az alkotás 2017 márciusától látható lesz a német mozikban.
Filmet forgattak a fiatal Marx és Engels barátságáról - Mandiner

Tulajdonképpen az a csodálnivaló, miért nem fedezték fel előbb a témát: nemrég film készült a fiatal Marx és Engels életéről. Akiket mi úgy ismertünk meg, mint öreg és tekintélyparancsoló zord öregek az iskolaterem falán, azok most a világfelforgató ifjak. A történet azért hátborzongató, mert felhívja a figyelmet arra, hogy ma is születnek Marxok és Engelsek, és hogy egyáltalán nem mindegy, milyen impulzusok érik őket.

Ezek a mai fiatalok! – mondja fiam, és csóválja okos gyerekfejét.

Ezek a mai fiatalok! – mondja fiam, és csóválja okos gyerekfejét.

Nemes Nagy Ágnessel együtt vallhatjuk, hogy „hiteles élet nélkül hiteles művészet sem lehetséges”.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

„Erkölcs és rémület között, vagy erkölcstelen rémületben, mesterségem, mégis te vagy…” vallja Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című ars poeticájában. Előző hétfőn néhány reflexiót megosztottam olvasóimmal Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyve kapcsán, most folytatom, ugyanakkor az előző heti címben rejtett két fogalom megfordult. Erkölcs és rémület között helyett Rémület és erkölcs áll mottóul, mintegy jelezve, hogy a tárgyalt írógeneráció, nagyjából az Újholdasoknak nevezett kör tagjai között megfordult a hangsúly, és az erkölcsi alapállás helyett a félelem vált alapélménnyé.

Egy író- és költőnemzedék legjelesebb személyiségei – főleg az újholdasok – nem vállaltak gyermeket. Utódok helyett műveket adtak az örökkévalóságnak.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

Különleges jellegzeteségre hívta fel Polcz Alaine, Mészöly Miklós felesége a fiatal irodalomtörténész, Arday Géza figyelmét: a ’45 utáni irodalom, elsősorban a Kádár-rendszer alatt alkotó irodalmárok, akik magukat polgári írónak tekintették, nagyrészt gyermektelenek voltak. Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyvében Arday Géza e jelenséggel foglalkozik. Egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen írók többsége nagyszerű gyermekirodalmi művekkel gazdagította a magyar kultúrát, hiszen más megszólalási lehetőséget alig kaptak. Másrészt ismerteti azokat az írói, irodalmári életutakat, amelyek érintettek a kérdésfelvetés révén. Felsorolásában az Újholdasok szűk köre mellett megjelennek más jelentős, illetve kevésbé ismert írók is.

Ursula Fugger vállvetve harcolt férjével a reformáció bevezetéséért az Ortenburgi grófságban az Augsburgi hitvallást követően. A lutheri tanok melletti meggyőződéses fellépése és kiállása nélkül Ortenburg nem válhatott volna a bajor és alsó-ausztriai evangélikus menekültek menedékévé.
Martha Schad: Die Frauen des Hauses Fugger

Az augsburgi Fugger család felemelkedésének története a 14. században kezdődött, amikor Hans Fugger, az egyszerű takács összeházasodott a helyi neves céhmester lányával. A család története ettől kezdve hihetetlen pályát írt le. A takácsokból kereskedők, és hamarosan elismert patríciusok lettek, kiépítették egész Európára azt a gazdasági hálózatot, amely elsősorban banki ügyleteket folytatott. Mégpedig nagyban. Királyokkal, de magával a császárral üzleteltek, háborúkat finanszíroztak, a pápa búcsúcédula-árusítását és más kúriai gazdasági ügyleteket bonyolítottak le. Grófi rangot szereztek, és Európa nagy nemesi családjaival házasodtak. Magyarországon bekapcsolódtak a felvidéki nemesfémbányászatba a Thurzó családdal való többszöri beházasodások révén. Akkori jelenlétüket a magyar nyelv egy szóval őrizte meg: „fukar”.

A meghatározott középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, illetőleg Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbocra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani.
Buszbaleset: hétfőre nemzeti gyásznapot rendeltek el - Index

A gimnazista gyerekeket és kísérőiket szállító busz tragédiája olyan helyzet, amiben a legtöbben egyelőre csupán egy módon tudunk segíteni: imádsággal. Azzal a tapintattal, ami minden gyászolót megillet, és azzal a tapintattal, ami minden aggódó hozzátartozónak kijár.

Megyünk az iskolába, valamit mesél kisfiam, aztán dohogva hozzáteszi: Ez pont olyan, mint amikor valakinek az az egyetlen gondja, hogy egymás után kétszer tüsszent, aztán rájön, hogy mások is kétszer tüsszentenek. Én rögtön kapcsolok, de hosszabb története van a kijelentésnek.
Győrbe utaztunk egy nagyon kerek meleglepetés-születésnapra, ami végül láthatólag nem nagy meglepetést okozott az ünnepeltnek, de annál nagyobb felhajtással járt. Még mielőtt kiértünk a városból, megálltunk egy benzinkútnál, s a várakozás közben kénytelenek voltunk hallgatni a bekapcsolt rádiót. Az Ö1, az osztrák közszolgálati rádió komoly programokat sugárzó adóján egy színésznő egy kortárs osztrák írónő novelláját olvasta fel. Ezt persze hallani is kellene. A német beolvasók nem harsognak bele a mikrofonba, sőt, inkább mormolnak, suttognak, mindezt következetes monotóniával. Amiről ezúttal tartott a felolvasás, az is a tömény monotónia: egy fiatal édesanya, feleség önvallomása egy átlagos, hétköznapi élet átlagos és hétköznapi problémáiról, amik azonban a tompa nyavalygás tónusában tragédiává emelték a semmit. Ez volt, amin végül kisfiam felháborodott. A novella elmesélte, hogy nagy törést okozott elbeszélő-főhőse számára, amikor felfedezte, mennyire nem egyedi élete: mindig azt hitte, valami különleges az, hogy egyszerre mindig kétszer egymás után kell tüsszentenie. Persze, kiderült, hogy nemcsak a nagypapája, de még egy csomó ember ilyen különös: egymás után kétszer is kell tüsszentenie. „Ez irodalom?!” jajdult fel akkor kilenc éves gyermekem, és azóta sem tudta elfeledni ezt a találkozását a kortárs irodalommal.

A reformáció 500. évfordulója alkalmából, a mozgalom ikonikus személyének, jelképének és eseményének kreatív eszközökkel történő újragondolására írt ki pályázatot a Reformáció Emlékbizottság. A zsűri több kategóriában is formabontó megoldásokat díjazott.
Reformáció emlékév: bűnbocsánat ingyen kegyelemből – Origo

Bevallom, ha az előttünk álló év nagy várakozására, egy fontos évfordulóra gondolok, akkor véletlenül sem jut eszembe a kiegyezés. Kicsit váratlanul ért, amikor az állami évzáró-évköszöntő beszéd erről szólt. Előttem egy lebeg: idén ünnepeljük a reformáció félezer éves évfordulóját. Óriási idő - óriási fordulat egykor a világ történelmében, az emberi gondolkodásban, a hitünkben – egy globális esemény, aminek most valóban kerek évfordulójára emlékezhetünk. Ehhez képest egy 150 éves kiegyezés-évforduló – valljuk be – iszonyúan provinciális.

Higgyünk az isteni segedelemben tovább…
Nagyapám szavai 1945-ből

Éjszaka tömöttre fagyott odakinn a hó, a gyerekek látták a jégvirágos ablakon keresztül is, hogy szikrázik, ahogy a téli nap fénye megcsúszott rajta. Kinyitották résnyire az ablakot, kicsit megborzongtak, a három lány kényesen felkiáltott. A fiúk egymásra néztek: már tudták, mi következik. Sándor volt az első, aki kiugrott mezítláb, egyetlen nadrágban a hóra, aztán félénkebben követték a többiek. Laci maradt utoljára, ő volt a leggyávább mind között. Neki ez az egész végtelenül gyerekesnek tűnt. Színésznek készült, nem volt ínyére az ilyen erőfitogtatás. Végül mégis kimászott, ahogy mezítelen talpa a jeges hóra érve szinte odaégett, máris megbánta, hogy gyáva volt bent maradni.

Havat terel a szél az erdőn, | mint pehely-nyájat pásztora. | S néhány fenyő már érzi sejtőn, | miként lesz áldott-fényű fa, | és hallgatózik. Szűz utakra | feszül sok ága, tűhegye, - | szelet fog, - készül, nő magasba, | az egyetlen szent éj fele.
Rainer Maria Rilke: Ádvent, Fodor András fordítása

Egy metafora akkor jó, ha úgy tud magában rejteni többszörös tartalmakat, hogy egy-egy minimális képbe sűrít több évszázadnyi történeti, kultúrtörténeti anyagot. Látunk egy képet, amely önmagában is hordoz hangulatot. Rilke Ádventje felidéz egy éjszakát, pehelyhó hull, s látunk néhány fenyőt. Nagyrészt mindenkinek van élménye tél éji hóesésről, a csípős hidegről, s azonnal többet érez, mint egy egyszerű rideg két dimenziójú kép. Talán még meg is borzong az ember, mintha érezné a hideget: a bőr összeugrik, belül valami remeg. És mintha valóban lecsapódna a lehelet az állon, az orr alatt, hogy végül egészen lehűtse a száj környékét. Érezni véljük fejünkön a hópelyheket, lábunkba a hideg belevág, s tudjuk azt is, bármily gyönyörű és izgalmas az éjjeli hóesés a fenyők között, más vágyunk nincs, mint végre otthon lenni.

Csütörtökön este nyílt meg Bekay Nagy Maya kiállítása, aki az utóbbi időben elég nagy visszhangot keltett Szent Mártonról készített festményével. A kép nem csak megosztó, de a szombathelyi művésztársadalom egy részét egyenesen felháborította (többek közt azzal is, hogy a Képtárban kiállítják).
A kiállítás, ami annyira megosztó, mint Szent Márton, ha köpenyről van szó – Nyugat.hu

A Szent Márton év kapcsán Szombathely majd minden rendezvénye az egykori pannóniai születésű Martinus nevét kívánja felvenni. Az egykori keresztyén pap és a nyugati szerzetesrendek megalapítója, akinek életeszménye volt az aszkézis, az egyszerűség, az elvonultságban megélt lelkiség, gyakorlatilag abban a két legendában elevenedik meg a szombathelyi nagyközönség számára, amelyből az egyik egészen biztosan későbbi népi fikció. Ez a liba, ami Márton napkor amúgy is jobban esik, ha tudjuk, hogy még egy szent életű emberhez is köthetjük bekebelezését. A másik a helyi megfogalmazásban „szétszabott” köpeny, amit egy koldus kap, s már mindenki tudni véli, hogy maga Krisztus a koldus. E két történet köré szerveződik az a rengeteg program és termék, ami Martinusról kapja nevét, a Szent Márton kifli, a különböző színpadi produkciók, a kiállítás (ahol gyermekeim szerint rengeteg Márton volt), egy konferencia, amelyet a két szent Márton, Martinus és a protestáns tiszteletére tartottak. De volt szegény Mártonnak – az aszkétának – sörfesztiválja is, csak hogy meg ne szomjazzon.

A Köztársaság téri pártbizottsági épület október 30-i ostromát követő eset jól mutatja, az írók 1956-os aktivitása mennyire összekapcsolta az „író” és a „reform” fogalmát még az egyszerű emberek fejében is. Az egyik elfogott fiatal ÁVH-s, a meglincseléstől félve, váltig bizonygatta a nemzetőröknek, hogy ő író, ettől remélve, hogy megmenekül a felkelők bosszújától.
Wikipedia.hu

A forradalomhoz három fontos kiadvány, illetve közös szöveg köthető. A Rendületlenül című irodalmi röplap, amely Püski Sándor nevéhez fűződik, s amely Jankovich Ferenc és Tamási Áron egy-egy írását is lehozza. A legismertebbé a november 2-i Irodalmi Újság vált, amelyet a rendszerváltásig tiltott irodalomként kezelt a hatalom. Ebben jelent meg Illyés Gyula korszakalkotó, eredetileg 1953-as, emlékezetből leírt verse, az Egy mondat a zsarnokságról, valamint Kassák Lajos A diktátor című 1952-ben született verse, emellett ez a szám közölte le Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán, Kónya Lajos A magyarokhoz, illetve Benjámin László Elesettek című verseit. Ez utóbbiak jelentősége inkább történelmi, mint irodalmi jellegű.

A Köztársaság téri pártbizottsági épület október 30-i ostromát követő eset jól mutatja, az írók 1956-os aktivitása mennyire összekapcsolta az „író” és a „reform” fogalmát még az egyszerű emberek fejében is. Az egyik elfogott fiatal ÁVH-s, a meglincseléstől félve, váltig bizonygatta a nemzetőröknek, hogy ő író, ettől remélve, hogy megmenekül a felkelők bosszújától.
Wikipedia.hu

A negyvenes évek végén a szovjet típusú önkényuralom bevezetése az irodalompolitikára is rányomta bélyegét. Az alig csak megalakult Írószövetségből a nem-kommunisták nagy részét kizárták, a szövetséget átszervezték, s felülről, a minisztériumból mintegy kézi vezérléssel irányították. Ma már groteszk viccnek tűnik, de olyannyira egy az egyben alkalmazták a gazdaságban bevezetett módszereiket a kultúra területén is, hogy az írók között bevezették a munkaversenyt.

Persze, tudtam, hogy ha sikerül megdönteni a diffrakciós határt, az hatalmas felfedezés lesz, de amikor nekikezdtem, nagyon szegény voltam, és nem éreztem magam a tudományos társadalom elit klubjának tagjai között. Nem a Harvardra, a Yale-re vagy a Berkeley-re jártam, nem mozogtam ilyen körökben. Azért csináltam, mert élveztem. Lenyűgözött, tudtam, hogy érdemes vele foglalkozni.
Unta a munkáját, úgyhogy megdöntötte a fizika egyik kőbe vésett törvényét - Origo

Gyerekkoromban a technikán kívül a fizika tűnt a legtaszítóbb tantárgynak. Valami ormótlan testekről volt szó, amik csak úgy gurulnak, és nekem ki kell számolni a sebességüket, a tömegüket, a súrlódásukat, s közben kiderül, hogy soha nem számoltam bele olyan erőket, amikről elfelejtettek értesíteni. Legborzasztóbb mumusa ennek egy jobb sorsra érdemes, szigorú tekintetű, régi vágású tanárember volt, aki kicsit hajlott vállal felénk magasodott fehér köpenyében, és már rég nem érdekelte, hogy minket sem érdekel. Közben franciakockás füzetébe Németh László idézeteket gyűjtött. A sárga füzet sem sejtette, hogy a fizika és a matematika önmagában is művészet és kreativitás, őrült kiáltás lehet Istenről, egy nagy hitvallás a teremtés csodája mellett. És hogy az igazi matematika mint tudomány és mint felismerések sokasága a fantázia nélkül elképzelhetetlen.

Tisztelettel adózunk a megtorlás közvetlen és közvetett áldozatainak, köztük meghurcolt lelkészeinknek, presbitereinknek, teológiai hallgatóknak, gyülekezeti tagoknak, akiket bebörtönöztek, hivatásuktól eltiltottak, családjukkal együtt háttérbe szorítottak és évtizedekig félelemben tartottak.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának ünnepi nyilatkozata – Reformatus.hu

Nemrég megismerhettem egy derék katolikus pap egykori munkásságát, aki negyvenöt után arra tette fel életét, hogy a kommunista diktatúra ellen szóljon nyugati emigrációjából. Közi Horváth Józsefről van szó, Magyaróvár mellett született, nem messze onnan, ahol a kádári terror elfogta a levéli lelkipásztort, Gulyás Lajost, és kivégeztette 1957-ben. Életpályájuk hasonlóan indult. Közi Horváth József katolikus papként politizált, a keresztényszocializmus egyik aktív közéleti szereplője volt, 1939-ben így bekerült az országgyűlésbe, miközben éppúgy ostorozta a bolsevizmust, mint Szálasit és a nyilasokat.

Lájkolja, ha nem akar lemaradni a közelgő jubileum Kárpát-medencei református vonatkozásairól és ossza meg, hogy ismerőseivel együtt ünnepelhesse a reformációt!
Elindult a reformacio.ma Facebook-oldala – reformatus.hu

Péntek reggelenként egy falusi kisiskolában kezdek. A gyerekek színező feladattal futnak elém. Az első órájuk német volt, most nagyon jól érezték magukat, mert „helovíneztek”. Megnézem a rajzos lapot: az ábra mellett tanulásra leírt német szavak, például „der Teufel”. Elnyomok egy sóhajt: régen mi is egészen fura szavakat tanultunk oroszul, miközben egy hagyományos mindennapi beszélgetésben már a köszönésnél elakadtunk volna. De bizonyára rendkívül fontos, hogy egy, a német kultúra számára is idegen témában lexikailag járatos legyen a hat-hét éves korosztály.

A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat.
Albert Camus

A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullni — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. (Albert Camus: A  magyarok vére)

Bob Dylan amerikai énekes-dalszerzőnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia 2016-ban. A muzsikus az indoklás szerint azért kapta az elismerést, mert új költői kifejezésmódot alkotott a nagy amerikai dalszerzői hagyományon belül. A döntés komoly meglepetés, hiszen az akadémia első ízben díjazott olyan alkotót, akinek nincs a hagyományos értelemben vett irodalmi életműve.
Nem mindenki örül Bob Dylan Nobel-díjának - mno

Mintha csak Peter Schaffer, a zseniális Forman-film alapjául szolgáló Amadeus című drámájának utolsó jelenete vált volna valóssággá: a bolondokházában Salieri a világ középszerűit oldozza fel. „Én vagyok a védőszentjük”, mondja. Az irodalmi Nobel-díj kiosztása lassanként ennek jegyében zajlik. Jelenleg egy közhelyes műfaj közhelyes alkotója kapta a díjat.