Mindegyik héten az Isten Igéje körüli elcsendesedés és útkeresés mellett, sokféle egyéb alkalom is színesíti a programot.
Nyár van. Már-már uborkaszezon. Ettől persze nem áll meg az élet, július elején is történnek dolgok, Nemzeti Dohányboltok nyíltak, mások bezártak, és Strassbourgban is csapkodják az ajtót. De azért mégiscsak itt a nyár.
Van, akinek ez továbbra is munkát jelent, irodákban, gyárakban, egyebütt, csak sóhajtozó túlélését az időnként visszatérő kánikulának. Van, akinek lehetősége nyílik néhány napra kimozdulni, kikapcsolódni, s van, akinek a nyaralás/nyaraltatás maga is munkát jelent. Pedagógusok, lelkészek, ...
A balatonparti lelkész egyébként is észreveszi a nyár közeledését, hiszen a párezres kisvárost ilyenkor ellepik a hazai és külföldi nyaralók, megjelennek a "nyári gyülekezet" visszatérő tagjai, és - ahogy az ország gyülekezeteinek többségében - elkezdődnek a hittantáborok. (A nyár érkezésének vitathatatlan jele, hogy még a blogíró kollégák is pihenni mennek a családjukkal, vagy éppen szolgálatot vállalnak valamilyen egyházi táborban, és ilyenkor "leporolják" a régi blogíró-társat.:-))
A Dunántúli Egyházkerület egyik ilyenkor legszembetűnőbb előnye-kiváltsága, hogy van egy Balatonja, és ennek a partján egy fenyvesi ifjúsági tábora. Néhány éve, hogy erre eszmélvén kerületi szinten kezdtek el szervezni egy-egy nyári hetet kisiskolásoknak, az ifis korosztálynak és külön családoknak is.Némi anyagi támogatással, elviselhető áron jutnak el így a Balatontól távolabb lakó gyerekek, fiatalok, családok is a vágyott magyar tengerhez. Az ilyen hetek valóban egyszerre jelentenek pihenést, szórakozást közösségben, találkozásokat, új barátságokat, de mély beszélgetéseket is, Isten igéjének jobb megismerését, akár játékosabb formák segítségével is.
Balaton-partiak lévén mi idén isinkább a "hegyekbe" mentünk a hittanosainkkal, most éppen a Tapolcai medence tanú-hegyei közé. Igen, már túl vagyunk ezen a mindig mozgalmas, lelkészeknek kemény munkát jelentő, de gyereknek-felnőttnek feljthetetlen élményt nyújtó héten.
Ilyenkor felidéződnek bennem a saját gyerekkorom hittantáborai, amiket az "átkosban" nemis volt olyan magától értetődő megszervezni. Eszembe jut mindaz a közösségi- és istenélmény, ami azokból bennem maradt kitörölhetetlenül, és nem egyszer meghatározóvá lett a későbbi éveimben. S megint csak hálás szívvel gondolok a sok segítségre, támogatásra, a gyerekeiket ránk bízó szülők bizalmára, isten minket hordozó kegyelmére, és nem utolsó sorban az önmagukat szívvel-lélekkel, minden gyermeki gondjukkal és vidámságukkal odaadó fiataljainkra.
Nem akartam ma "komoly" dolgokról, napi politikáról írni. Csak szeretnék mindnyájunknak áldott és szép nyarat kívánni! Találkozásokat. Istennel, egymással, önmagunkkal...
Hozzászólások