Szerintük továbbá a magyar kormány rendszeresen az antiszemitizmust élesztgeti kampányaival, mely szerint „egy zsidó bankár” mozgatja a szálakat egy nemzetközi összeesküvésben a magyar keresztény kultúra ellen.

Az aláírók szerint Merkel a hallgatásával antidemokratikus és antiszemita erők szövetségesévé vált. Sürgetik a német kancellárt, hogy ítélje el Orbán szerintük antiszemita retorikáját és a demokratikus intézmények elleni támadásait. Felhozzák, hogy Orbán pártja még mindig a CDU szövetségese az Európai Parlamentben, és ezzel a CDU legitimálja Orbánt.

Az európai zsidókat féltik Orbántól külföldi értelmiségiek - Mandiner

Megdöbbentő levelet írt Merkelnek külföldi értelmiségiek egy csoportja. Szerintük a német kancellár burkolt módon támogatja Orbán Viktor „antiszemita” kampányát. A kampány állítólagos antiszemita töltete abban van, hogy fő csapásvonala Soros György ellen irányul, aki tudvalévőleg egy „zsidó bankár”. A levél írói tehát Soros Györgyöt és a zsidó identitást adottságként automatikusan összekapcsolják, minek következtében az Orbán-féle Soros-kritika a szemükben antiszemitizmusnak tűnik fel. Ez ellen küzdeni kell, mert veszélybe sodorhatja az európai zsidókat is. Csak egy probléma van itt: a levél úgy zsidózik, hogy közben egyetlen árva utalás sincs arra nézve, hogy voltaképpen mi is itt a „zsidó” szónak a tartalma? A „zsidó” szónak itt funkciója van, amellyel lehet zsarolni Merkelt és lehet démonizálni Orbánt. Nem állítom, hogy nincsenek a szélsőjobbon olyanok, akik Sorosban a „zsidót” látják. Ami csak azt támasztja alá, hogy szélsőjobb és szélsőlib egymásra borulhatnak: Sorosban megtalálták az „örök zsidót”.

A Fidesznek a migráció témájával ráadásul ügyesen sikerült rákapcsolódnia a Magyarország „a keresztény Európa pajzsa/védőbástyája” jól ismert toposzára is, amivel eredményesen mozgósított vidéki, vallásosabb, általában alacsonyabb politikai aktivitású társadalmi csoportokat is.

Ebből a választói klaszterből 200 000 új szavazót merített a Fidesz és általuk tudott nyerni listán minden megyében meggyőző fölénnyel, egyúttal be is söpörte három kivétellel a vidéki egyéni választókörzeteket.

A végeredmény ismeretében tehát kijelenthetjük, hogy e narratíva és a kapcsolódó üzenetek úgy mentek át a magyar társadalmon, mint kés a vajon.

Orbán Viktor és a marketing: a kormánypárti kétharmad kommunikációs okai - Marketingszöveg

Megjelent egy igen figyelemreméltó elemzés Berze Mártontól a Marketingszövegen, amelyet a Mandiner is szemléz. A szakember arra kereste a választ, hogy kommunikációs szempontból minek tulajdonítható a kormánypártok elsöprő sikere? A tanulmány számomra legfontosabb megállapítása az, hogy miközben az ellenzéki pártok jóformán csak önmagukról beszéltek, addig Orbán képes volt megszólítani az embereket, s ezzel végig uralta a kommunikációs teret. Az ő narratívája határozta meg a kampány tematikáját. Nem célom az elemzés részletes ismertetése, bárki számára hozzáférhető a teljes szöveg. Viszont Berze tesz egy fontos megállapítást: Orbán üzenete azért is lehetett ennyire sikeres, mert abba beemelte a „Magyarország, a kereszténység védőbástyája” régtől fogva ismert témáját. Berze Mártonnak igaza van. Ez az üzenet tényleg elért nagyon sokakhoz. (Abban viszont szerintem téved, hogy ő is használja a bevett közhelyet, miszerint a „vidék” /értsd: nem Budapest/ a „vallásos” emberek gyűjtőhelye – de ezzel a szállal most nem foglalkozom. Külön téma lehetne, hogy hol vannak a „vallásos” emberek.) Kommunikációs szakemberként csak magával a jelenséggel foglalkozik, ám bennem rögtön az a kérdés vetődött fel, hogy ma, amikor a keresztyénség állítólag már csak a múlt tovatűnő maradványa, a keresztyénség jelszavával hogyan lehet mégis elérni a magyar társadalom túlnyomó többségét? Ennyi „vallásos” (értsd: keresztyén) ember lenne ma Magyarországon? Ha pedig a többség „nem vallásos”, miért nem tiltakoztak a keresztyén hátterű narratíva ellen? Nincs itt ellentmondás? Hogyan lehet keresztyén töltetű tematikával uralni egy állítólag már nem keresztyén ország kommunikációs terét?

...a történelmet nem lehet megállítani...

Schäuble: El kell fogadnunk, hogy egyre több a muszlim - hirado.hu

A választások után, utólag természetesen mindenki okos lesz, s elmondja majd, hogy miért kellett mindennek úgy történnie, ahogyan történt. A tét valóban nagy, mondhatni, ahogyan mondják is: sorsdöntő. Amit az is mutat, hogy a mai választásokat soha nem látott nemzetközi figyelem is kíséri. Ellentmondásos módon, mintha nem pusztán arról lenne szó, hogy milyen kormánya lesz Magyarországnak a következő négy évben (kit érdekel ez a kicsi, és geopolitikai súlyában nem túl jelentős ország?), hanem a küzdelem európai szintű szimbolikus jelentést is kapott. A küzdelem természetesen Európa jövőbeni kulturális identitásáról szól, s mintha az lenne a honi választások jelentősége, hogy a két, leegyszerűsítően konzervatív és liberális világkép küzdelméből melyik kerül ki győztesen. Jelen pillanatban mindenki lélegzetvisszafojtva várja az eredményt. A tét valóban nagy, ám van, ami az eredménytől függetlenül előre megjósolható: választások ide vagy oda, a társadalmat nem lehet lecserélni. Nos, az a helyzet, hogy a liberális európai elit s vele együtt a hazai ellenzék is szembemegy az emberek döntő többségének mentalitásával,vagy hívhatjuk akár népléleknek is.  Lehet ugyan azt mondani, hogy a kormánypártok a népvándorláshoz való viszonyt tették a kampány szinte egyedüli témájává, de az már nem véletlen, hogy ez széleskörű fogadtatásra talált, s nem sikerült ezt a tematikát hatástalanítani.  A nemzetközi figyelem pontosan arra vonatkozik, hogy megmarad-e az európai liberális hegemónia, avagy Magyarország új modellt állít.  Nem mintha Magyarország olyan „erős” lenne, hogy egymagában felülírhatja az uralkodó liberális doktrínát, hanem azért, mert társadalmi szinten érzékelhetővé teszi egy olyan világkép jelenlétét, amely igenis szembehelyezkedik a brüsszeli ideologikus diktátummal, s amely világkép igenis jelen van a nyugati társadalmak mélyrétegeiben is, még ha el is van nyomva. No, ezért ez a nagy izgalom, s nemzetközi figyelem. De mi lenne akkor, ha történetesen az ellenzék győzne?

Napjaink kultúrharcában, s főképp pedig a migráció okozta kihívásban a központi kérdés gyakran leszűkül arra a témára, hogy vajon a keresztyén Európa megengedheti-e magának azt, hogy lemondjon közösségi hagyományairól, ünnepeiről, szimbólumokban is kifejeződő kulturális identitásáról? Mindarról, amit ugyan nagyon nehéz megragadni, de amit mégiscsak a keresztyén jelzővel lehet leginkább kifejezni. Szóval arról a szellemi-kulturális térről, amelyben élünk, amelyben otthon vagyunk, s amely, ha akarjuk, ha nem, a mi örökségünk, ide értve még a felvilágosodás ellentmondásos jelenségét is. Európában ma két érvelés látszik kikristályosodni. Az egyik szerint az, amit összefoglalóan keresztyén kulturális hagyománynak hívunk, immár elveszítette jelentőségét, s ezért egy új, „idegen” kultúra megjelenése Európában semmiféle problémát nem okoz. A másik szerint a keresztyén kultúra felszámolása és eltűnése az öngyilkossággal egyenlő. Ezért kell ragaszkodni ünnepeinkhez, szokásainkhoz, s mindahhoz, ami a keresztyénség kulturális folytonosságát kifejezi. Ám mindkét nézőpontban a keresztyénség úgy jelenik meg mint hagyomány, s a kérdés az, hogy a modernitásban mit kezdjünk vele? Az egyik szerint ragaszkodni kell hozzá, a másik szerint nem lényeges. Na de ki foglalkozik magával a keresztyén üzenettel, amely épp Húsvét történetében ölt testet?

A migrációs válság a vallások együttélése körüli aggodalmakat is felerősítette - mondta AngelaMerkel. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, Horst Seehofer belügyminiszter minapi kijelentésével szembefordulva leszögezte: vitán felül áll, hogy Németországot történelmileg a kereszténység és a zsidóság formálta, de az is igaz, hogy az országban élő nagyjából 4,5 millió muzulmán vallású ember révén az iszlám is Németország részévé vált.

Merkel: az iszlám Németország része - infostart.hu

Angela Merkel, Európa mértékadó politikusa bejelentette, hogy az iszlám Németország része. Ez formailag nyilván válasz Seehofer bajor miniszterelnöknek, aki pont az ellenkezőjét találta mondani, ti., hogy az iszlám nem tekinthető Németország részének. A kérdés nyilván az, hogy vajon miként is kell értelmezni azt az amúgy előre látható jelenséget, hogy a milliós nagyságrendű muszlim betelepülőkre nemcsak mint egy számtanilag meghatározható potenciális munkaerő-mennyiségre kell tekinteni, hanem úgy is, mint egy társadalmilag is jelentős kulturális-vallási csoportra, amely várhatóan módosítja a befogadó ország kulturális karakterét és önképét is. Nos, Merkel megadta az irányadó választ, amely egybecseng a ma Európát uraló liberális ideológiával. Eszerint a bevándorlókkal automatikusan együtt járó muszlim kulturális térfoglalást olyan történelmi eseményként kell látni, amely alapvetően átrajzolja a befogadó ország/országok identitását. Ezzel Merkel egyrészt elismerte, hogy a migráció súlyos identitáskérdéseket vet fel, másrészt azt is, hogy a határtalan befogadás ideológiája az európai civilizációs identitást nem tekinti véglegesnek: az évezredes zsidó-keresztyén korszaknak vége, s immár az iszlámmal is számolni kell, mint az európai közösségi önmeghatározás új elemével.

Hozzátette: de eljön a pillanat, és rá fognak ébredni, hogy kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, biztonságban és szeretetben leélheti az életét. Egy hely, ahová visszatérhet, ahol megérezheti, hogy az élet nem hiábavaló, és a végén sem hullik a semmibe. Hozzáadódik és beépül az ezeréves nagyszerű alkotásba, amit egyszerűen csak hazának, magyar hazának nevezünk.

Orbán Viktor: A választásokon a nemzetiek és a globalisták feszülnek egymásnak - Manidner/MTI

Okkal tehető fel az a kérdés, hogy vajon Orbán miért volt képes ennyi embert megmozgatni? Mi az, ami ennyi embert kivitt az utcára a rossz idő ellenére is? S okkal tehető fel az a kérdés is, hogy vajon az ellenzéki pártok erre miért nem voltak képesek?  Mert az nem kérdés, ha képesek lettek volna, meg is tették volna. S ilyenkor ugye jön a szokványos, ám annál felszínesebb magyarázat, hogy Orbán „gyűlöletkampánya” jól működik, az általa levezényelt hatalomkoncentráció megtette a hatását, az utcára vonulók mentálisan beteg emberek, stb., stb. Holott talán érdemesebb lenne ennél mélyebbre ásni, s úgy feltenni a kérdést, hogy vajon mitől van az, hogy az Orbán-jelenség ilyen széleskörű rezonanciát vált ki? S a magyarázatot keresve talán kicsit el kellene rugaszkodni a szorosan vett jelentől, vagy, pontosabban, a jelent is érdemesebb lenne történelmi távlatokba helyezni, s a történelem részeként értelmezni. Mert ha választ keresünk arra, hogy mi az, ami az Orbán-retorikában működik, akkor a magyarázat nem Orbánban önmagában, hanem a magyar történelemben van. Ha úgy tetszik, az Orbán-jelenség maga is a magyar történelem lenyomata, s nem arról van itt szó, hogy van egy karizmatikus politikus, akinek az egyéni, „despotikus” ambíciói tükröződnek a politikai térben, hanem arról, hogy van a magyar történelem, amely hihetetlen erővel megszólal Orbánban. S ez az, ami ilyen széleskörű rezonanciát tud kiváltani. Ha az ellenzék ezt értené, akkor nem Orbánnal hadakozna, hanem azzal foglalkozna, hogy mi az, amit Orbán tematizálni tud, s amire ők képtelenek.

Mi eltörölnénk a jelenlegi szabályt, de ez nagy gondot jelent főképp számos kelet-európai tagállam számára, hogy elfogadják ezt az elképzelést. Ezért a Tanácsban blokkolják a folyamatot, vagyis a mi általunk kidolgozott kompromisszum egyelőre nem a végeredmény, mert a Tanács számára ez gondot okoz. De május végére talán lehet kompromisszum a bolgár elnökség segítségével. Ha a bolgár elnökségnek sem megy, akkor talán 2018 végére lesz megegyezés. De ha nem, akkor nincs más megoldás, mint többségi döntést hozni, azaz szavazásra tenni fel a kérdést. El kell, hogy jöjjön ugyanis az a pillanat, amikor megköveteljük a tagállamoktól, hogy vállalják a felelősséget és felelős döntést hozzanak

EP-képviselő: A bevándorlóknak automatikusan meg kell adni az európai állampolgárságot - hirado.hu

„A többségi társadalmak körében hirdetett ostrommentalitás manapság az etnopopulizmus jele” – hívta fel a figyelmet az ENSZ emberi jogi főbiztosa. - Mandiner

Érdemes végignézni ezt a videót. Cécile Kyenge olasz baloldali európai parlamenti képviselő ezt mondja a Híradónak adott interjúban (10:47): „Mi eltörölnénk a jelenlegi szabályt, de ez nagy gondot jelent főképp számos kelet-európai tagállam számára, hogy elfogadják ezt az elképzelést. Ezért a Tanácsban blokkolják a folyamatot, vagyis a mi általunk kidolgozott kompromisszum egyelőre nem a végeredmény, mert a Tanács számára ez gondot okoz. De május végére talán lehet kompromisszum a bolgár elnökség segítségével. Ha a bolgár elnökségnek sem megy, akkor talán 2018 végére lesz megegyezés. De ha nem, akkor nincs más megoldás, mint többségi döntést hozni, azaz szavazásra tenni fel a kérdést. El kell, hogy jöjjön ugyanis az a pillanat, amikor megköveteljük a tagállamoktól, hogy vállalják a felelősséget és felelős döntést hozzanak.” Úgy tűnik tehát, hogy valami itt már el van döntve, s ha törik, ha szakad, végre kell hajtani. S hogy miért is kell? Nos, Kyenge szerint azért, mert „szolidaritási válság” van. Szerinte ugyanis létezik valamiféle kötelező erejű, nemzetek feletti erkölcsi törvény, a szolidaritás törvénye, amely olyan erős jogalapot is képez, hogy a még eddig elfogadott nemzetállami szuverenitás elvét is felülírja. Azt mindig is tudtuk, hogy a Brüsszel által közvetített liberális diktátum és hatalmi igény moralizáló természetű. Ám érdemes e megejtően szép és humanista retorika mögé nézni, s meglátni a valódi ideologikus tartalmat. Az üzenet pedig, amennyire tetszetős erkölcsi mázba van burkolva, annyira brutális: a nemzetállamok korának vége.

A liberalizmus kritikája élesen szemben áll a Nyugat-Európában uralkodó, egyszerre liberális és libertárius nézetekkel (E. Macron, A. Merkel), abban a Nyugat-Európában, amely a közösség szíveként tekint magára. Ezt a globalizált, liberális, európai központot egy rejtőzködő ideológia alapjaként írják le az illiberális demokraciák. A There is no alternative gondolata hatalmas trauma volt a közép-európai emberek számára. Hogy fél évszázadnyi totalitarizmus után nem lenne más választásuk, mint hogy elfogadják az uralkodó nézeteket: ez dühös értetlenséggel töltötte el őket. Az illiberális demokráciák nem jelentenek mást, mint egy alternatívát az elkerülhetetlen bevándorlásra, a haladás szellemében bevezetett társadalmi-kulturális reformokra, a gazdasági globalizációra. (...)

Az úgynevezett populista mozgalmak küklopszi brutalitása mögött egy világkép rejlik: minden valószínűséggel egy konzervatív forradalom kívánalma, mely harcol a materializmus, az erkölcsi hanyatlás, a túlzó univerzalizmus ellen, amely kiáll a begyökerezettségért, az etikus lelkiségért és az identitásokért. A közép-európai társadalmak az ellen a modernitás ellen küzdenek, amelyet az Európai Unió rájuk kíván erőltetni.”

Chantal Delsol: Miért nem kérnek a közép-európai népek a Nyugat erkölcsi leckéiből? - Mandiner

Sokaknak úgy tűnik, hogy a magyar kormány túldimenzionálja a migránskérdést, s azt akarja elhitetni, mintha a napjainkban kibontakozó népvándorlásra adott válaszon múlna Európa, s ezen belül a magyarság jövője. Ezzel szemben azt hiszem, nincs itt semmi túlhangsúlyozva. Itt valóban sorskérdésről van szó, s messze nem csak afféle múlékony kampányfogásról. A folyamatot kitűnően leírja Chantal Delsol, aki képes érzékelni a mai Európát feszítő világnézeti képletek küzdelmét, amely a migránsválság kapcsán ma újult erőre kap. S a probléma egy keresztyén-konzervatív nézőpontból nem is pusztán a népvándorlás önmagában vett jelensége, hanem leginkább az, hogy az Európát ma uraló liberális ideológia nem is alkalmas arra, hogy érzékelje a migrációban rejlő valóságos kulturális fenyegetést, minek következtében nem is lát benne sorskérdést. Ezért tűnik olyan magától értetődőnek az európai elit számára, hogy a feladat nem más, mint az állandósuló népvándorlásra való ideologikus felkészítés. Ugyanakkor, ezzel egyidejűleg, a népvándorlás soha nem látott erővel mégis a felszínre hozta a már korábban is létező, ám többnyire a szőnyeg alá söpört európai identitásproblémákat. Más szavakkal, ahogyan ma az uralkodó európai balliberális ideológia válaszol a migráció kihívására, szerves folytatása a második világháború utáni Európát meghatározó világképnek. Az a kulturális küzdelem, ami ma a migráció kapcsán kibontakozik, semmi más, mint egy lezártnak tűnő, de valójában soha le nem zárt vitának az újraéledése. A vita egész egyszerűen Európa szellemi alapjairól szól. Ez a tét.

Politikai témában ez volt az utolsó megnyilvánulásom.

Hodász András: Közlemény - Facebook

Majd egyszer, ha valaki ahhoz az örökzöld, ám választások előtt ugyancsak virulens témához akar valami jó kis illusztrációt találni, hogy politizálhat-e a pap, ajánlom Hodász atya történetét. Hogy a történet kezdő és végpontját gyorsan összekapcsoljam: ez az önmagát ultraortodoxnak tartó pap eljutott odáig, hogy a Mandineren már ilyen címmel jelent meg Facebook-közleménye: „Nem lettem liberális.” A közlemény megjelent a 777-en is ezzel a címmel: "Nem akartam szavahihetőségemet elveszíteni". Hogyan is keveredhet egy teológiailag kőkeményen konzervatív pap a ma liberalizmusnak nevezett gondolatvilág képviselőjének gyanújába? Hogyan is juthatott el odáig, hogy míg korábban ő beszélt arról, hogy a papoknak igenis véleményt kell nyilvánítania politikai kérdésekben is, most azt mondja, hogy politikai témában nem lesz több megnyilvánulása?

A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerint "egyre nyilvánvalóbb", hogy az ENSZ a Soros-terv mentén halad és bevándorlók millióit akarja behozni Európába, ami Magyarország számára elfogadhatatlan.

Az ENSZ a Soros-terv mentén halad - origo.hu

Üdvözlöm a Kormányzati Tájékoztatási Központ nyilatkozatát az ENSZ menekültügyi politikájáról, miszerint az a Soros-terv mentén halad. Nem mintha annyira odalennék azért a kampány-módszerért, amely ezt a világnézeti küzdelmet egy ember nevéhez köti. Gondolom, a könnyebb eladhatóság kedvéért. Személy szerint engem ez a módszer nem tölt el valami nagy lelkesedéssel, hiszen nyilván nem Soros György személye önmagában a probléma, hanem az, amit ő és a mögötte lévő nem éppen jelentéktelen hatalmi csoportok képviselnek. A lényeg mégis csak az, hogy az ENSZ menekültügyben vallott filozófiája kísértetiesen egybecseng a ma liberalizmusnak nevezett értékvilággal, amely értékvilág szembe megy, sőt kifejezetten tagadja azokat az eszmei alapokat, amelyeken a hagyományos Európa nyugodott. Ezért voltam bátor egy hete azt írni az ENSZ New York-i Nyilatkozatáról, hogy az nem más, mint egy liberális kinyilatkozatás, világnézeti diktátum, amely eleve megmondja, miként is kell értelmeznünk a népvándorlás jelenségét. Egy méreteiben jelentéktelen ország két pártjának választási jelmondata, a Stop Soros, azért tud mégis világméretű hullámokat verni, mert szembemegy egy globális hegemóniára törekvő világnézeti diktátummal. Mint látjuk, a tét nem kicsi. A menekültügy több mint menekültügy.

Our  challenge  is  above  all  moral  and humanitarian.

(Az előttünk álló kihívás mindenekelőtt morális és humanitárius természetű)

New York Declaration for Refugees and Migrants - unhcr.org

Elolvastam a New York-i Nyilatkozatot, amelyet az ENSZ közgyűlése tavaly, szeptember 19-én fogadott el, s amelynek az a célja, hogy 2018-ra létrejöjjön egy globális egyezmény a migráció kezelését illetően. E projekten belül jelent most meg az ENSZ menekültügyi tervezete (Global Compact), amely Magyarország részéről élénk reakciót váltott ki. Nos, nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy megállapítsam: a New York-i Nyilatkozat a Menekültekért és a Migránsokért ideológiai szempontból nézve enyhén szólva is egyoldalú dokumentum. Sőt, azt kell, hogy mondjam, a nevezett Nyilatkozat nem is nyilatkozat, hanem egyenesen kinyilatkoztatás. Liberális kinyilatkoztatás. A dokumentum szinte diktátumszerűen, soha nem igazolt dogmákra építve fogalmazza meg, hogy a nemzeteknek miként is kell szembenéznie a migráció soha meg nem szűnő kihívásával.

– Ezek szerint mégis az a jó keresztyén, aki a Fideszre szavaz?

– Ez egy ostoba kérdés!

Bogárdi Szabó István: Mindent csak józansággal - reformatus.hu

Megjelent egy érdekes interjú Bogárdi Szabó István püspökkel, a református egyház zsinatának lelkészi elnökével. A kérdező, Fekete Zsuzsa, újságírói feladatához híven nem tekintette magát mikrofonállványnak, hanem az Olvasó fejével gondolkodva arra volt kíváncsi, hogy melyik párt mellé teszi le a voksot a püspök. A beszélgetés kifejezetten izgalmasra sikerült, hiszen a püspök ugyan nem nevezett meg egyetlen pártot sem, Fekete Zsuzsa ezt mégis belelátta: ”Ezek szerint mégis az a jó keresztyén, aki a Fideszre szavaz?” – „Ez egy ostoba kérdés!” – jött a válasz. Ez ugyebár olyan, mint egy bújócska. Viszont nem azért, mert a szereplők őszintétlenek, hanem mert ilyen a helyzet természete. Szavazáskor leegyszerűsödnek a dolgok. Nincs is-is. Vagy ide húzom be az ikszet, vagy oda. De mit tegyen az egyház, amely ugyan nyakig benne él a társadalomban, a politikumban, de a mandátuma, akárhogyan is, mégsem arra szól, hogy pártpolitikai küzdelmek aktív részese legyen? Nehéz helyzet, ha úgy tetszik feloldhatatlan dilemma. Az interjú tökéletesen tükrözi ezt.

Ugyanis ahogy nem minden pap pedofil, úgy nem minden pap nacionalista vagy pénzzel megvehető kormányszolga. Még Magyarországon sem.

(...)

Míg Magyarországon egyesek azt hiszik, hogy a „magyar és keresztény“ színtisztán fajelméleti jelszava lenne a kereszténység lényege – Németországban katolikusok és fasiszták kölcsönösen megvetik egymást.

(...)

Pedig nem a menekültellenes gyűlölet és a pénzéhes hatalomszolgálat tesz valakit jó kereszténnyé. Lehet, sőt kell is reálpolitikai alapon bírálni a német Willkommenskulturt is – de nem kérdéses: a menekültek korlátlan befogadása lehet csak az egyetlen keresztényi válasz. Lehet berzenkedni – de tessék akkor példát venni Herr Gaulandról. Aki fasiszta, ne takarózzon a kereszténységgel! És főleg: ne legyen plébános.

Techet Péter: Nem csak pedofil papok vannak - HVG.hu

A HVG megint kitett magért. Rendszeres szerzője, Techet Péter nemes egyszerűséggel lefasisztázta azokat a magyar keresztyéneket, akik nem értenek egyet a migránsok (ahogyan ő írja: menekültek) korlátlan befogadásával. Vagyis a magyar keresztyének többségét. De van ám azért az írásban nagyvonalúság is. Mint olvassuk: ”Ugyanis ahogy nem minden pap pedofil, úgy nem minden pap nacionalista vagy pénzzel megvehető kormányszolga. Még Magyarországon sem.”  Köszönjük a papok nevében. Ez igazán hősies kiállás azokkal szemben, akik minden papot pedofilnak vagy nacionalistának néznek. De hogy jut el Techet Péter a fasizmusig? Úgy, hogy beleviszi a hódmezővásárhelyi plébános megnyilatkozásának értelmezésébe. Az üggyel magával nem akarok foglalkozni, se szeri, se száma a vonatkozó cikkeknek.  Viszont Techet csavar még rajta egyet, s a történetből kiindulva ilyen kijelentésekig jut: „Magyarországon egyesek azt hiszik, hogy a »magyar és keresztény« színtisztán fajelméleti jelszava lenne a kereszténység lényege.”; „Lehet, sőt kell is reálpolitikai alapon bírálni a német Willkommenskulturt is – de nem kérdéses: a menekültek korlátlan befogadása lehet csak az egyetlen keresztényi válasz. (…) Aki fasiszta, ne takarózzon a kereszténységgel! És főleg: ne legyen plébános.”

Sie nimmt den Glauben muslimischer Menschen als Bindung an den einen Gott wahr.

(...)

Der Dialog zielt auf das gegenseitige Kennenlernen, das gemeinsame Handeln, das Aushalten von Differenzen sowie einevertiefte Wahrnehmung der je eigenen Traditionen, nicht aber auf eine Konversion zur jeweils anderen Religion.

Für die Begegnung mit Muslimen. Theologische Positionsbestimmung - ekir.de

A Rajnai Evangélikus Egyház Zsinata a minap elfogadott egy nagy többséggel hozott állásfoglalást, amelynek ez a címe: „ A muszlimokkal való találkozásért”.  A dokumentum természetesen hitet tesz a keresztyén alapigazságok mellett. Mégis, miután az a célja, hogy a keresztyénség és a iszlám mai európai találkozásából óhatatlanul is következő társadalmi feszültségeket oldja, súlyos, a keresztyén identitást alapvetően megkérdőjelező engedményekre is kényszerül. Az egyik ilyen, hogy a dokumentum szerint a két vallás közötti párbeszéd elmélyítésének nem célja a hitre hívás. Magyarán és egyszerűen: lemond a muszlimok felé irányuló misszióról. („Der Dialog zielt auf das gegenseitige Kennenlernen das gemeinsame Handeln, das Aushalten von Differenzen sowie eine vertiefte Wahrnehmung der je eigenen Traditionen, nicht aber auf eine Konversion zur jeweils anderen Religion.”) A másik, hogy a Zsinat a dokumentum szerint a muszlimok hitében az egy, igaz Istenhez kapcsoló közös köteléket lát. („Sie nimmt den Glauben muslimischer Menschen als Bindung an den einen Gott wahr.”)

Egy frissen közölt kutatás szerint a svájciak döntő többsége betiltaná a burka viselését, ugyanakkor a teljes arcot elfedő ruházat mellett így is minden ötödik megkérdezett kiáll.

A svájciak 76 százaléka helyesli a burka betiltását - 888.hu

Svájcban végeztek egy felmérést, melynek az volt a kérdése, hogy az emberek mit szólnak a burka viseléséhez? Az lett a nem meglepő eredmény, hogy a svájciak döntő többsége (76%) betiltaná a burka viselését, s csak a kisebbség (20%) támogatná. A ma használatos emberjogi értékrend felől nézve, ez bizony nem szép. Történne bezzeg ez a felmérés Magyarországon, rögtön kész lenne a magyarázat: ez az ország xenofób és intoleráns, mi több, a harmincas évek szelleme kísért. Ide vezetett Orbán „gyűlölethadjárata”, stb. stb. De hát az itt a probléma, hogy ez felmérés nem itt történt, hanem Svájcban. Akkor mi van?

De ne csodálkozzunk, hogy a nyáj eltéved, ha a pásztor sem találja a helyes utat. Orbán Viktor pillanatnyilag még egyetlen magyarországi keresztény felekezetnek sem hivatalos vezetője, de a gyakorlatban többet is ő irányít. Karácsony tiszteletére a Miniszterelnök Úr is a teologizálás rögös talajára merészkedett, bár teljesítményétől nem vett új fordulatot az üdvtörténet.

Apologéták - mno.hu

Nincs azon mit csodálkozni, hogy napjaink egyik alapvető kérdésében, a migránsügyben az európai keresztyénségen belül is komoly viták zajlanak. Ismert egyházi vezetők és keresztyén kulturális hátterű politikusok keresztyén alapon, a keresztyénségre hivatkozva egymással szöges ellentétben álló véleményeket fogalmaznak meg. Természetesen mind a befogadás-párti, mind az azt elutasító keresztyén álláspont a Bibliára hivatkozik. A migrációhoz való viszony biblikus megalapozásáért folytatott küzdelem szinte törvényszerűen vált napjaink közbeszédének egyik ismert témájává. S természetesen, a különböző álláspontok arról. hogy mit is üzen a Biblia ebben a súlyos kérdésben, politikai szerepet is betöltenek. Csak van, aki ezt elismeri, s van, aki kettős mércével mér: az egyik véleményt „politikai” keresztyénségként tünteti fel, a másikat a „valódi” keresztyénség hangjaként. Ilyen kettős mércét alkalmaz Ugró Miklós cikke is.

Mindig az igazságot kereste, és mindenféle totalitárius diktatúrát elutasított – hangsúlyozza Erdős Kristóf történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) munkatársa az egykori levéli református lelkészről. A hatvan éve elhunyt Gulyás Lajos mártír lelkipásztorra emlékezünk.

Aki mindig az igazságot kereste - reformatus.hu

Ez egy ünneprontó cikk. Ma, az év utolsó napján, az új év küszöbén talán valami emelkedettebb írással kellene jelentkeznem. De valahogy nem tudok elmenni amellett, hogy pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1957. december 31-én végezték ki Gulyás Lajos dunántúli református lelkészt. Nem érte meg az új évet, s talán volt valami jelképes is az ítélet végrehajtásának időzítésében. Elvették tőle az ilyenkor makacsul remélt és kívánt boldog új évet. Elvették tőle a jövőt. Illő megrendültséggel álljunk most meg egy pillanatra, s csendes főhajtással áldozzunk egy olyan ember emlékének, akinek megadatott a mártíriumság ajándéka. Valami olyasmi, ami túl van az időn, túl van minden esetlegességen, s ahonnan nézve a „boldog új évet” kívánsága csak kicsinyes és kéztördelős aggodalmaskodásnak és szánalmas erőlködésnek tűnik. Mert ugyan mitől lesz „boldog” az új év? Neki nem lett boldog új éve. Mégis időfelettivé vált.

Ateista vagyok és szeretem a karácsonyt.

Kustán Magyari Attila: Egy ateista karácsonyi gondolatai - maszol.ro

Karácsony az egyik legérzékletesebb bizonyítéka annak, hogy évezredes kulturális-civilizációs beágyazottságokat nem lehet egy kézmozdulattal, avagy pusztán egy racionális aktussal felszámolni. Ettől kezdve az a vita, hogy beszélhetünk-e még keresztyén Európáról, számomra eléggé megmosolyogtatónak tűnik. A kérdés ma inkább az, vajon sikeres lehet-e egy olyan liberális-marxista történelmi kísérlet, amely a keresztyén kulturális emlékezetet fel akarja számolni? Az egyházias keresztyénség krízise kétségtelen tény, ugyanakkor mégis csak Karácsony ünnepének hihetetlen ellenálló képessége a legbiztosabb jele annak, hogy bizony létezik itt valamiféle közösségi informális tudat, mentalitás, nehezen megragadható érzelmi beállítottság, kötődés, beágyazottság, amely mindenféle racionális-tudatos megfontolás ellenére is tovább viszi a Karácsonyban váratlan erővel megjelenő keresztyén hagyományt.

A Church of England church in London is being criticized for holding a service to mark the birthday of the Islamic prophet Muhammad and "looking forward to the birthday of Jesus." The service included an Islamic prayer and the cutting of a birthday cake. The All Saints Church in Kingston-upon-Thames held the service, "Milad, Advent and Christmas Celebration," on Sunday, according to The Christian Institute. Milad is the Islamic festival commemorating the birthday of Muhammad. The service had been billed as an event "marking the birthday of Muhammad and looking forward to the birthday of Jesus.

(Egy londoni anglikán egyházat azért kritizálnak, mert egy istentiszteleten megünnepelték az iszlám próféta, Mohamed születésnapját és előre tekintettek Jézus születése felé. Az istentisztelet része volt egy muszlim ima is, és születésnapi torta. A  Mindenszentek Egyháza a Temze-menti Kingstonban "Milad, Advent és Karácsonyi ünnepség" címmel tartotta vasárnap az istentiszteletet a Keresztyén Intézet szerint. A milad iszlám ünnep, amelyen megemlékeznek Mohamed születésnapjáról. Az istentiszteletet úgy hirdették, mint amelyik megemlékezik Mohamed születésnapjáról és előre tekint Jézus születése felé.)

UK Church Under Fire for Celebrating Islamic Prophet Muhammad's Birthday Ahead of Christmas - The Christian Post

Történt, hogy az egyik londoni anglikán gyülekezeten az a gondolat lett úrrá, hogy karácsonyra, Jézus születésének ünnepére készülve nem szabad azokat megbántani, akik nem hisznek a keresztyénség Jézusában. Nevezetesen, nem szabad, hogy a karácsony megbántsa a muszlimokat. Nosza hát, mi sem egyszerűbb: meg kell ünnepelni a keresztyéneknek is Mohamed születésnapját, a milad-ot. Fifty-fifty. Neked is van egy prófétád, meg nekem is. Így elkerülhető a bántás, s a muszlimok már nem fognak csúnya szemmel nézni a karácsonyra készülő keresztyénekre, mert el fogják hinni, hogy ők, mármint a keresztyének, nagyon-nagyon szeretnek. Mindenkit. Te megünnepled Mohamed születésnapját? Me too. Akkor én is. S ezzel betemetődik a nagy árok, s végre átölelhetjük egymást az egyetemes emberi fennkölt erkölcsi érzetében. Te is? Én is. Me too.

Egy vallást sokkal nehezebb elpusztítani, mint egy politikai rendszert. A vallásnak kulcsszerepe van a társadalomban, a társadalmi kohézió megteremtése szempontjából; egy közösség létrehozásának egyik alapköve. Az iszlám ellen fog állni” – jelenti ki Houellebecq.

„Mit állíthat szembe az iszlámmal a szekuláris Európa, ahol a kereszténység mindinkább elhalványulóban van?" – kérdi az újságíró. „Egy másik vallást, ennyi az egész” – válaszol Houellebecq.

Sosem huny ki a nemzeti függetlenség vágya – Michel Houellebecq utolsó interjúja - mandiner.hu

Michel Houellebecq, a Behódolás szerzője, interjút adott a Der Spiegelnek, amelynek átdolgozott formája megjelent a Valeurs actuelles francia hetilapban is. Ezt a beszélgetést részletesen ismerteti a Mandiner. Izgalmas olvasmány. Az író gondolkodását eddigi regényeiből, de leginkább a Behódolásból elég jól megismerhettük. 

A regény – a tévhitekkel ellentétben – nem arról szól, hogy jön az erőszakos iszlám, amely meghódítja Európát, hanem arról, hogy a dekadens, kiüresedett, hitét vesztett Európa önként behódol, aláveti magát az erősebb hitnek. A Behódolás negatív utópiájával szemben ez az interjú annyival több, hogy itt az író – noha lesújtó a véleménye a mai európai kultúráról –, mégis arról beszél, hogy tapasztal valamiféle katolikus megújulást, amelyben megvan az a potenciál, hogy felvegye a küzdelmet az iszlámmal. Az azonos neműek házassága ellen kirobbant tiltakozás kapcsán ezt mondja: „…a francia katolikusok hirtelen ráeszméltek az erejükre. Valamiféle földalatti áramlat volt ez, ami hirtelen a felszínre tört. Számomra a közelmúlt történelmének egyik legérdekesebb momentumát jelentik ezek a tiltakozások.”