Ez a két irány Európában is létezik.

Épp ez a könnyed katolicizmus az, ami megöli az egyházat Németországban és Európa más részein is. Hogy miért akarják a katolikusok lemásolni és elkövetni újra a liberális protestantizmus hibáit, az rejtély számomra, de néhányan nyilvánvalóan ezen az úton járnak. Így aztán az eredmény is ugyanaz: haldokló keresztény közösségek. Itt egyértelműen arról van szó, amit a kereszténység és modernitás vastörvényének nevezek: azok a keresztény közösségek, amelyek egyértelmű doktrinális és morális határokkal rendelkeznek, túlélhetik a modernitást (és a posztmodernt), mi több, virágzóak lehetnek; míg azon keresztény közösségek, amelyek határai porózussá válnak, kihalnak.

Amerikában él, Európában haldoklik a kereszténység – II. János Pál pápa életrajzírója a Mandinernek - mandiner.hu

Figyelemre méltó interjút készített Szilvay Gergely George Weigel-lel, II. János Pál pápa életrajzírójával. A beszélgetésben nagy teret kap a ma a protestánsokat is foglalkoztató kérdés, a kereszténység jövője, Európa és a kereszténység. Weigel nem köntörfalaz. Szerinte az Amerikában Catholic Lite-nak, „könnyed katolicizmusnak” nevezett keresztény irányvonal halálra van ítélve, s mint mondja, Európában is ez a helyzet. (A catholic lite kifejezés egyébként Robin Williamstől származik, s aztán Amerikában összefoglaló nevévé vált egy olyan katolikus irányzatnak, amely úgy tűnik fel, mintha elfogadná a katolicizmus alapvető tanításait, de valójában nem. A Catholic Lite amerikai történetére itt most nem tudunk kitérni.) S itt jön elő Weigel egyik legfontosabb állítása: „Itt egyértelműen arról van szó, amit a kereszténység és modernitás vastörvényének nevezek: azok a keresztény közösségek, amelyek egyértelmű doktrinális és morális határokkal rendelkeznek, túlélhetik a modernitást (és a posztmodernt), mi több, virágzóak lehetnek; míg azon keresztény közösségek, amelyek határai porózussá válnak, kihalnak.” Egyetértek.

A Pew Research Center nyilvánosságra hozta annak a világméretű kutatásnak (What It Takes to Truly Be ’One of Us’) az eredményét, amely azt vizsgálta, hogy a különböző országokban az emberek mit tekintenek a nemzeti identitás legfontosabb alkotóelemeinek. A vizsgált országok: USA, Canada, több európai ország, köztük Magyarország, valamint Ausztrália és Japán. A kérdés az volt, hogy az adott országban a nemzeti identitás szempontjából az emberek mennyire tartják fontosnak a születési helyet, a nyelvet, a szokásokat és hagyományokat, és a vallást. Az egész anyag ismertetésére itt nyilván nincs mód. Aki tud angolul, s érdeklődik ilyen kérdések iránt, annak érdemesebb hosszabb időt is szentelnie erre a kutatásra. Bennünket nyilvánvalóan elsősorban Európa, s azon belül Magyarország érdekel, s az az izgalmas lehetőség, hogy még egy laikus éreklődőnek is lehetősége nyílik az egyes európai országok kulturális karakterének összehasonlítására. A Pew Research Center által közölt eredményből az mutatható ki, hogy Magyarország sok tekintetben az egyik legkonzervatívabb európai ország. S annak megítélése, hogy ez "baj"-e, avagy sem, nyilván politikai-ideológiai beállítódás kérdése. Ha úgy tetszik, a kutatási eredmény "igazolhatja" a magyarországi népességről alkotott, jól ismert negatív képet (idegengyűlölet, bezárkózás, maradiság, "mucsaiság", stb.), másrészt alátámaszthatja azt a vélekedést is, hogy a magyarok nagy része ellenáll bizonyos nyugati, a nemzeti identitást veszélyeztető tendenciáknak. Mintha megfordulni látszana egy ismert évszázados trend: az Európán belüli Nyugat szellemisége már nem feltétlenül és nem mindenben vonzó példaként jelenik meg a magyarok nagy része számára. 

A hagyományos katolikus értelmezéssel összhangban álló szemlélet szerint a kereszténység befolyását egy forradalmi folyamat ásta alá, amely lépésről lépésre bontotta le a trón és oltár szövetségét.

Ez a forradalom a nyugati civilizáció metafizikai öngyilkossága.

(...)

A humanizmus Isten és a katolikus hit primátusa helyett az embert tette a gondolkodás legfontosabb viszonyítási pontjává. Ennek talaján kapott erőre Luther határozott, egyértelmű, de téves világnézete.

Filemon Norbert: A Nyugat öngyilkos forradalmáról - Mandiner

Igen figyelemre méltó, hogy a Mandiner a reformáció 500. évfordulójának évében egy ilyen írással rukkol elő. Filemon Norbert, a szerző, egyenesen azt állítja, hogy „minden rossz”, vagyis a nyugati civilizáció fokozatos leépülése és öntudatvesztése, ahogyan fogalmaz, a "metafizikai öngyilkosság", a reformációval kezdődött. Felrajzol egy amúgy régtől fogva ismerős „fejlődési” modellt, forradalmak sorozatát, amelynek a végeredménye a mai, identitását vesztett Európa. A főbb forradalmi állomások: humanizmus-reformáció, felvilágosodás, kommunizmus, valamint a negyedik forradalom, amit ő kultúrmarxizmusnak nevez, s végül az ötödik, az utópisztikus fantázia világa. A lényeg, hogy ebben az egyébként nem túlságosan új történelemszemléletben (hazai gondolkodók közül elég csak Molnár Tamásra gondolnunk) Európát a forradalmak sorozata döntötte romba, s eme forradalmak kiindulópontja, ami az első dominót meglökte, maga a reformáció.

Meg kell találni a választ arra a kérdésre, hogy jók-e azok a társadalmi formák, azok a törvényt formáló, társadalmi viszonyokat átalakító folyamatok, amelyeket az úgynevezett nyugati civilizációban látunk. A pártállam idejéből keserű tapasztalatunk, hogy azzal, ha idomul az ember keresztyénellenes gondolatokhoz, és ezt bensőségessé teszi, legfeljebb csak rövid távú túlélési előnyökre tud szert tenni. Tehát kell-e hallgatnunk, amikor azt látjuk, hogy Európa-szerte vagy az úgynevezett posztkeresztyén világban a törvényhozásban az erkölcsöt, a gazdasági életet, a politikai kérdéseket érintően olyan szempontok uralkodnak el, amelyek nem férnek össze a mi keresztyén meggyőződésünkkel. Létezik a keresztyénség háttérbe szorításának olyan módja is, amit Ravasz László fogalmazott meg 1956 nyarán: meggyengíteni az egyházat az egyház által.

Bogárdi Szabó István: Az igazság örök - reformatus.hu

Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fontos interjút adott az egyház honlapjának és a Reformátusok Lapjának. Nem tartom feladatomnak ezen a blogon az interjú teljes ismertetését, de szinte belső késztetést érzek, hogy az interjú azon részére, amelyben T. Németh László és Feke György főszerkesztők a keresztyénüldözésekről kérdezik a püspököt, részletesebben reagáljak. Első és legfontosabb reakcióm az, hogy üdvözlöm a püspök szavait. Bogárdi Szabó István nem marad meg az ilyenkor szokásos lózungoknál, hanem a világ különböző helyein tapasztalható fizikai keresztyénüldözések kapcsán a gondolatmenetét tovább fűzi, s van bátorsága érinteni egy igen érzékeny témát, amelyet ő „szellemi természetű keresztyénüldözésnek” nevez. Miután világossá teszi, hogy a keresztyénség Európában és hazánkban is szabadon élhet, a püspök utal a nyugati civilizációnak az egyházat gyengítő folyamataira. De mondanivalójának célja nem a másokra mutogatás, hanem Ravasz Lászlót idézve eljut az ezen folyamatok lényegét megfogalmazó konklúzióhoz: meggyengíteni az egyházat az egyház által.

Megírtam a posztomat a mai napra, ahogy kell. Fel is tettem. De van úgy, hogy az élet közbeszól. Eltervezed a jövőt, anélkül, hogy egy pillanatig is száz százalékosan biztos lehetnél abban, hogy a tervezett jövő a tiéd. Nem a tiéd. S most úgy szólt közbe, hogy nem maradhatsz érintetlen. Gyászolsz te is. Muszáj írnom még egy posztot. Belülről muszáj.

2013. februárjában készült egy interjú önnel, akkor azt mondta, ha kiderülne önről, hogy zsidó származású, akkor lemondana a Jobbik elnöki tisztségéről és tagként segítené tovább az ügyet. Ma ezt másként látja?

- Ma is ugyanígy látom, hiszen a Jobbik alapító nyilatkozata szerint egy keresztény, konzervatív párt. És én azt gondolom, ha én mondjuk egy zsidó származású ember lennék, akkor…akkor nagy örömmel lennék a Jobbik tagja, hiszen vannak ma is zsidó tagjai, de talán a párt elnöke, ha ez egy keresztyén, konzervatív párt az alapító nyilatkozata szerint, akkor az legyen egy keresztyén ember. Tehát ebben semmiféle….

De ez nem egy antiszemita kijelentés?

- Nem. Ha valaki így akarja érteni, akkor az nem érti, amiről beszélek.

Részlet a Vona Gáborral a Kossuth Rádióban készült interjúból (5:49-től) - youtube.com

Vona Gábor január 19-én a Kossuth Rádióban megismételte elhíresült kijelentését, miszerint lemondana a Jobbik elnöki tisztségéről, ha kiderülne róla, hogy zsidó származású. Ez azért súlyos kijelentés, mert túlnő a közvetlen pártpolitikán. A Jobbik elnöke ugyanis nem csak saját pártjáról beszél, hiszen állítását két jelzővel támasztja alá: „keresztény” és „konzervatív”. Ezzel, akárhogyan is, Vona arról beszél, hogy mi is valójában szerinte a „keresztény konzervativizmus” tartalma. Nos, miután a keresztény-konzervatív alapú világnézetet nem csak a Jobbik vallja a magáénak, kénytelen vagyok tiltakozni, és elhatárolódni Vona szavaitól, mégpedig keresztény-konzervatív alapon. Nem mások nem értik, amiről Vona beszél, hanem Vona nem érti, mit mond. Amit Vona képvisel, az nem keresztény konzervativizmus, hanem színtiszta rasszizmus.

 

A korábbi botránykönyveiről ismert Kende Péter az ATV Csatt című műsorában arról beszélt: izgalmas, érdekes társadalmi kísérlet lenne az, ha Majtényi Lászlót, mint egy szerinte szemmel láthatóan zsidó származású embert államfőnek jelölnének.

Az ATV műsorában 23.40-től hallgathatják meg Kende Péter okfejtését.

Kende: Majtényi szemmel láthatóan zsidó - mandiner.hu

Kende Péter elkövette a legnagyobb bűnt, amit a politikai korrektség kultúrájában ma el lehet követni. Zsidó kinézetűnek nevezte Majtényit.

És erre nem hördült föl az egész véleményformáló elit (igaz, a beszélgetés résztvevői azonnal tiltakoztak), jobbról és balról, hanem fülsüketítő csönd szállt alá az amúgy ordibálásoktól hangos kulturális tájra.

Van, amikor a csönd a legbeszédesebb, mert azt jelzi, hogy ebben a határtalan szólásszabadságban tetszelgő kultúrában mégis csak akad valami, amiről jobb nem beszélni, még csak nem is érinteni, inkább le kell nyomni valahová, a nyilvánosság elől rejtett szubkultúrák világába, avagy a nyilvánosság legaljába, ama birodalomba, amelynek aztán semmiféle érintkezési felülete nem lehet a szalonképes nyilvános tudat normatív világával.

A reformáció egyszerre hálaadás és kritikus szembenézés önmagunkkal” – kezdte ünnepi beszédét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a Reformáció Emlékbizottság ügyvezető elnöke, majd hozzátette: a reformációt nem lehet úgy ünnepelni, mint katolikus testvéreink felett aratott győzelmet, hisz hitünk szerint mind egy egyház részei vagyunk.

(...)

„A reformáció civilizációs korszakalkotó szerepe abban rejlik, hogy meghirdette az emberi gondolkodás szabadságát, az egyén méltóságát és felelősségét, minden ember egyenlőségét Isten szemében" – mondta Kövér László házelnök a reformációi emlékév állami megnyitóján.

Kezdetét vette a reformáció emlékéve - reformatus.hu

Egy pillanatra megállt bennem az ütő, amikor Balog Zoltán miniszter a reformáció évét megnyitó ünnepségen azt találta mondani, hogy a „reformációt nem lehet ünnepelni”. Már hogyne lehetne, gondoltam abban a pillanatban, hiszen mi erre készülünk. S még arra is gondoltam, hogy ez egy eléggé ünneprontó mondat, ott rögtön, az elején. Aztán a miniszter rögtön így folytatta: „Úgy végképp nem, mint valamilyen katolikusok felett aratott győzelmet.” Ez ugyan helyre tette az előző mondatot, de a miniszter szavai finoman, de azért mégis, nagyon is pontosan utalnak egyfajta zavarra, amellyel ma is, a reformációhoz való viszonyban számolnunk kell.

Orbán Viktor szerint 2017 a lázadás éve lesz: a középosztály és a nemzetek lázadásáé, amit körbefon a politikai korrektség, az elszigetelés és a megbélyegzés elleni szellemi lázadás.

Orbán: 2017 a lázadás éve lesz - inforadio.hu

Orbán Viktor interjút adott a 888-nak, s azt a meghökkentő mondatot mondta, hogy 2017 a lázadás éve lesz. Mi tagadás, ez elég merész, sőt vakmerő és provokatív állításnak tűnik egy EU-ország kormányfőjétől. Orbán nem először borzolja a kedélyeket ilyen állítással. Emlékezetes a Kaczynski-val közös fórumon tett lengyelországi nyilatkozata, amikor egyenesen „kulturális ellenforradalomról” beszélt. Be is járta az egész nemzetközi sajtót, s nem véletlen, hogy Gerald Knaus, a European Stability Initiative vezetője úgy reagált a The Economist szerint, hogy Orbán „egyedülálló veszélyt” jelent, mert egy "szélsőjobboldali vírust" olt be az európai politikai centrum vérkeringésébe. A kérdés számomra így vetődik fel: miért mondhatja ezt Orbán? Úgy értem, egy ilyen állításban súlyos kockázat is van, sőt, ha egy méretében kis ország vezetője mondja ezt, még nevetségessé is válhat. A nagyotmondás röhejes is tud lenni. Csakhogy nem ez a helyzet. Orbán, aki egy józan és tapasztalt politikus, azért mondhatja ezt, mert valóságalapja van. Nem ő lázad önmagában és egyedül, hanem hangot ad valamiféle csendes, de ugyanakkor társadalmi méretű, s a nyilvánosság ilyen szintjén eddig soha meg nem fogalmazott tiltakozásnak. Lehet vele azonosulni. Na, ezért „veszélyes” Orbán.

Egy ember, akit ugyanúgy elveszítettünk (mi, az emberiség) a jónak, az igaznak, az életnek (és ama örök életnek is feltehetőleg), mint sok más embert is naponként, még ha azoknak nem is ilyen látványosan drámai bukásuk. Ezt jó lenne mindenkinek alaposan átgondolnia, lelkészeinknek is. Könnyű mutogatni politikusokra, de már elnézést kérnék, az általános missziói parancs mellett is, a hivatásszerű "Krisztus-hirdetés" feladata többségében a papi személyeké, ha már vállalták szolgálatba állásukkal.

(...)

Nézzünk tehát magunkba mind, Önök is, kedves Reposztos szerzők! Kezd kissé elcsépelt lenni ugyanis az állandó, elnézést a szóért, "rinyálás" és kifelé mutogatás, "Nyugat-csépelés", amibe úgy ezer éve speciel mi is beletartozunk...

Hozzászólás #12 Jakab Bálint: Krisztus nélküli karácsonyvárás c. posztjához - reposzt.hu

Sajnálom, hogy ma, karácsony napján, egy olyan írással jövök elő, amely kevéssé illeszkedik az ünnep ilyenkor megszokott, emelkedett hangulatához. De mint látni fogjuk, karácsony ünnepéhez mindenképp kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy egy Túra Frigyes álnevű úriember (akit szabályzatunk ellenére eddig azért nem tiltottunk le, mert hozzászólásai nagy gonddal megírt, jóformán önálló posztok, amelyeket nagyra értékelünk), Jakab Bálintnak a berlini karácsonyi terrortámadásról szóló írásával (Krisztus nélküli karácsonyvárás) vitába szállva, célba vette az egész Reposzt-stábot, ekként: "Nézzünk tehát magunkba mind, Önök is, kedves Reposztos szerzők! Kezd kissé elcsépelt lenni ugyanis az állandó, elnézést a szóért, "rinyálás" és kifelé mutogatás, "Nyugat-csépelés", amibe úgy ezer éve speciel mi is beletartozunk...”.

Az orvosok szerint, amikor a szülők eldöntik, hogy körülmetéltetik a gyermeküket, helyette hoznak meg egy fontos döntést, amivel a kulturális és vallási meggyőződését is befolyásolják.

Dán orvosok be akarják tiltani a körülmetélést - 888

A 888 az Independent-től vette át  hírt, miszerint a Dán Orvosi Egyesület Etikai Bizottságának az az álláspontja, hogy a körülmetélést be kellene tiltani 18 éves kor alatt. Emlékezetes a Németországban elhíresült eset is, (amelyről írtam a Reposzton), amikor a kölni tartományi bíróság hozott hasonló ítéletet. Ebben a mostani hírben az az érdekes, hogy a dán orvosok elsősorban nem orvosokként érvelnek, hanem az egyéni jogokra hivatkoznak. Azt is mondják ugyan, hogy a körülmetélés nem kockázat nélküli, ám érvelésük középpontjában mégis az áll, hogy a körülmetélés gyakorlata nincs összhangban az egyénnek az önrendelkezéshez való jogával, s a gyermekeket megfosztja a testükre vonatkozó döntés meghozatalától, valamint attól, hogy megválasszák a maguk kulturális és vallási hitét.  Más szavakkal, ez az egyéni jogra mint legfőbb értékre hivatkozó érvelés megfosztaná a hagyomány- és emlékezetközösségeket pontosan attól a joguktól, ami a lényegük, ti. a vallási identitás szimbolikus-közösségi-rituális áthagyományozásától.

A vallásos élményt megtapasztaló emberek többnyire az öröm, a béke és a melegség szavakkal írják le, hogy mit éltek át. Egy új kutatás szerint ezek az élmények nem feltétlenül egy magasabb létszintről, hanem az agy jutalomközpontjából érkezhetnek.

A vallás tényleg a nép ópiuma - index.hu

Az Index szemléz egy, a livescience.com-on megjelent cikket ezzel a címmel: A vallás tényleg a nép ópiuma. A szemlézett írás viszont ezzel a címmel jelent meg: Spiritual Mind: What a Religious Experience Looks Like in the Brain (Spirituális gondolkodás: hogyan néz ki egy vallási tapasztalat az agyban). Ugyanakkor a szemlézett angol nyelvű cikk is egy szemle, amelynek a forrása a Utahi Orvostudományi Egyetem nyilatkozata, amely az eurokalert.org-on jelent meg ezzel a címmel: This is your Brain on God: Spiritual experiences activate brain reward circuits (Ilyen az agyad Isten jelenlétében: a vallási tapasztalat aktiválja az agy jutalomközpontját). Ez a nyilatkozat utal arra is, hogy a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány meg fog jelenni a Social Neuorscience-ben. Valóban meg is jelent ezzel a címmel: Reward, salience and attentional networks are activated by religious experience in devout Mormons (A mélyen hívő mormonokban a vallási tapasztalat a jutalom, az egyediség és a figyelem hálózatait aktiválja). Az Index tehát nem csak szemlézett egy angolul megjelent kutatási eredményt, amely arról szól, hogy mi játszódik le az agyban a vallási tapasztalat közben, hanem rejtélyes oknál fogva szükségét érezte annak, hogy a magyar olvasót a „még jobb megértés érdekében” egyenesen Marxhoz vezesse, aki, mint tudjuk, azzal a fantasztikus felfedezéssel állt elő, hogy „A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.” Viszont a utahi egyetemen végzett  tudományos kutatás az agyról szól, és nem a vallásról. Az Index szemlézője mégis úgy gondolta, a tudományos kutatás eredményéről szóló beszámoló egyenesen Marxot igazolja. Így válhat a tudomány tekintélye egyesek értelmezésében szimpla ideologikus eszközzé.

Antonio Guterres úgy látja: az embercsempész bűnözők ellen csak úgy lehet fellépni, hogy fejlesztik a legális migráció lehetőségeit. Arról is beszélt: „Meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”.

Az ENSZ leendő főtitkára hozzátette: nincs meggyőződve arról, hogy ez a törekvés könnyen fog menni, ismerve a közvéleményt. Arra szólította fel a politikusokat, hogy a toleranciát és az észérveket helyezzék döntéseik középpontjába. Szerinte az értékeket, eszméket kell választani a következő parlamenti választásra való koncentrálás helyett. Mert ha elhagyják az eszméket, abból nagyon nehéz lesz újra helyrezökkenni.

Leendő ENSZ-főtitkár: A migráció a megoldás - mandiner.hu

A leendő ENSZ-főtitkár, António Guterres a minap figyelemre méltó beszédet mondott egy konferencián. Az előadást ismerteti a Breitbart, amelyet szemlézett a Mandiner, s így a magyar olvasó is megismerkedhet az új főtitkár nézeteivel. Fontos lehet ez is, habár nem hinném, hogy a magyar átlagolvasót közelről megérintené a tisztségváltás az ENSZ élén. Ám ez a beszéd azért is figyelemre méltó, mert Guterres fittyet hányva a valóságra,  a napjainkban zajló eszmei-ideologikus fordulatra, ragyogóan bemutatja miként is működik a második világháború után fokozatosan megszilárduló balliberális értékideológia. Ettől lesz ez a beszéd olyan leplezetlenül önleleplező.

A politikai keresztyénség olyan jelenség melyben összefonódik a politikai és a vélt egyházi érdek. Amennyiben ez az erő hatalomra kerül, szinte természetessé válik a paternalista egyházpolitika. Ebben az esetben az egyházak – főleg, ha addig elnyomva vagy félreállítva érezték magukat – talán észre sem veszik, mennyire kokettálnak politikai pártokkal.

A politikai kereszténységről - kereszteny.mandiner.hu

Gazdag országok gazdag egyházai mintha szégyellnék a keresztet, és általában a hagyományos biblikus-keresztyén értékeket. Talán kisebbrendűségi érzésből fakad az az örök kompenzálási szándék, amely – a rossz tapasztalatok birtokában is – azt hangoztatja, hogy a nagykorú embert nem szabad misszionálni, amely kínosan ügyel arra, hogy a keresztyén jelképek nyilvános használata nehogy sértse a más vallásúak vagy a nem-hívők érzékenységét.

Se keleten, se nyugaton nem jó az irány – Fabiny Tamás beszéde nemzetközi vitát váltott ki - kotoszo.blog.hu

Fontos és bátor beszédet mondott Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség alelnöke a Németországi Evangélikus-Lutheránus Egyház zsinati ülésén. A püspök kritikus szavakkal illette a hazai egyházakat, de nem rejtette véka alá kritikai észrevételeit a nyugati egyházakkal kapcsolatban sem.

Egy norvég iskola vezetői úgy döntöttek, hogy idén, a közelgő ünnepeken a suliban nem használható a “boldog karácsonyt” jókívánság sem feliratokon, sem ajándékokon,mert sértené az iszlám hívő tanulók érzékenységét. Azt ajánlották, hogy helyette a karácsony legyen “télünnep” vagy “decemberi ünnep”, és a hagyományos ünnepi ebédet is ennek szellemében nevezzék el. A felülről jött parancs mindenkit felháborított.A norvég lapokban “karácsonyi felkelésnek” nevezik a szülők reakcióját.

Norvég iskolai döntés: legyen a karácsony “télünnep”, mert sérti az iszlám tanulókat - polgarportal.hu

Szerdán a legfelsőbb közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy Jézus születésének jelenetét engedélyezni kell a köztereken, amennyiben az időszakos, nincs jele a vallási igehirdetésnek, és kulturális vagy ünnepi természete van. Két évvel ezelőtt egyébként egy közvélemény-kutatás kimutatta: a franciák 86 százaléka támogatja a jelenet köztérre állítását.

Engedélyezték a franciák a betlehemet karácsonyra - magyaridok.hu

Itt, Európában már megszokhattuk, hogy a legnagyobb ünnepre készülődve kezdetét veszi a nagy karácsonyi kultúrharc. Régi történet ez, amely arról szól, hogy a keresztény szimbolika mennyiben és hogyan jelenhet meg egy olyan társadalom nyilvános tereiben, amely úgymond már nem keresztény. Mint tudjuk, a válasz az volt, hogy közintézményekből el kell tűnnie mindenféle vallási szimbolikának. Egy liberális demokráciában az állam csakis semleges lehet a vallásokkal szemben, s nem megengedhető egy olyan keresztény szimbolika jelenléte, amely arra utalna, hogy ez a semlegesség sérül.  A karácsonyi kultúrharc viszont mindig abból fakadt, hogy ünnepet nem lehetett eltüntetni. Egy keresztet könnyű eltávolítani egy iskolából, de a karácsonyi szimbolika kemény dió. Igaz, hogy a keresztény Európa ebben a liberalizmus által megkonstruált világképben már rég megszűnt, csak ez a fránya karácsony nem bír eltakarodni az útból. Mit lehet itt tenni? El kell tüntetni. Kommercializálni kell. Át kell keresztelni. Mindegy. Csak nehogy valami is utaljon a nyilvánosság tereiben a karácsony és a kereszténység kapcsolatára. Ebből fakadt a karácsonyi kultúrharc.

- Hillary azért hozta létre a szervert, hogy elfedje a bűncselekményeit és a korrupt kifizetéseit, eladta a hivatalát mint külügyminiszter az adományozóknak és speciális érdekeknek, és az FBI-nál megvan erről minden – mondta a republikánus jelölt.

- Azt mondta Trump, hogy a feketék élete csupa bűn, szegénység és kétségbeesés. Fogalma sincs a feketék egyházának erejéről, az általuk vitt üzleti tevékenységről, a történelmi iskoláik kiválóságáról – hangsúlyozta Clinton.

USA: mindkét oldal bevetette a nagyágyúit a kampányhajrában - euronews.com

Nem vagyok se szakértő, se elemző, csak egy olyan magyar átlagpolgár, akinek a számára Amerika léte mindig is mély, metaforikus jelentéssel bírt. Az amerikai álom számomra mindig is egy ideát testesített meg, a társadalmi szinten megvalósítható, demokrácián alapuló szabadság ideáját. Amerika az ideáltipikus szabad ország, "a shining city on a hill", melynek a puszta léte hitet ad abban, hogy noha egy társadalom soha nem lehet tökéletes, de azért az álmot nem szabad feladni. Létezhet mégis egy megálmodott ország, amely minden tökéletlensége ellenére azért annyira nem tökéletlen, hogy véglegesen szétzúzza az ideális ország megvalósíthatóságába vetett hitet. Amerikának mindig is ez volt az alapja és a sugárzó ereje. Az Amerika-eszmébe vetett hit. Ezt az ismert Amerika-képet persze nagyban erősítette bennem a kommunista diktatúra, amelyben élve a szabad világtól elzárt lélek termékeny táptalajnak bizonyult egy olyan hit befogadására, hogy az amerikai modellben megtestesülő demokratikus álom maga az egyetemes történelmi cél, a viszonyítási pont, amely már túl van mindenféle izmusokon és ideológiákon. Amerika szerepe a demokráciába vetett hit világméretű alakulásában sorsdöntő.

Ha nem ápoljuk a keresztény hagyományainkat, elveszíthetjük hazánk egy darabját - mondta Angela Merkel hétfői beszédében Mecklenburg Elő-Pomerániában, ahol karácsonyi dalok énekléséről és a fuvolajáték fontosságáról is beszélt.

“Mi vagyunk az a párt, akiknek a keresztény szó szerepel a nevükben” – kezdett bele beszédébe a német kancellár Mecklenburg Elő-Pomerániában, ahol a kereszténydemokrata párt alulmaradt a bevándorlásellenes AfD-vel szemben. Elmondta, hogy karácsonyi dalok énekléséhez nem kell bevándorlásellenes gyűlésekre járni, de véleménye szerint az emberek már nem is tudják, mit jelentenek számukra a hagyományok.

Szerinte a németeknek nem maradt önbizalmuk, elfelejtkeztek hagyományaikról, egyre kevesebb karácsonyi dalt ismernek. “Hányan fogjuk ezeket a dalokat továbbadni a gyermekeinknek és az unokáinknak?” – tette fel a költői kérdést.

Merkel karácsonyi dalokat ajánl az iszlám miatt aggódóknak - hirado.hu

Lássuk be, ez azért meglepő hír. Merkel asszony a minap azzal a meghökkentő ötlettel állt elő, hogy a németeknek karácsonykor emlékezniük kellene karácsonyi hagyományaikra. E valóban radikális elképzelés mögött nyilván politikai megfontolások állnak, hiszen pártja, egy állítólagosan keresztény párt, rohamosan veszít népszerűségéből a migránspolitikája miatt. Nosza hát, gondolt egyet Merkel, itt az ideje a tetszésindexen valamit javítani, s érdemes előszedni a keresztény kártyát. Mit mondjunk erre? Mi tagadás, kedvem lenne gúnyolódni. Ez a hirtelen retorikai fordulat nevetséges és szánalmas. De hát sokkal nagyobb itt a baj. Azt hiszi Merkel, hogy egy ilyen beszéddel egycsapásra visszahozható az a keresztény hagyomány, amelyet évtizedeken keresztül szisztematikusan elnyomtak az állítólagos multilultúra és világnézeti semlegesség világnézetének nevében?  De hogy a dologban legyen egy duplacsavar: azért a kísérlet a kereszténység felszámolására mégsem volt teljesen sikeres. Úgy látszik, az iszlámnak kellett idejönnie ahhoz, hogy fény derüljön egy egészen különleges jelenségre. Európában a keresztény hagyomány egyszerre nincs is, meg van is.

1956-ban három éves voltam, semmilyen személyes emlékem nincs a forradalomról. Eddigi életem nagyobbik részét a kommunizmusban éltem le. Egy olyan korszakban, amikor '56-ot csakis ellenforradalomként volt szabad nyilvánosan emlegetni. Mégis, ma már tudom, hogy ’56 öntudatlanul is forradalomként épült be az identitásomba. Egy olyan eseményként, amelyre büszkének lehet lenni, amely felemel, amely öntudatot ad. Hiába volt tehát a több évtizedes kommunista agymosás, bensőleg soha nem tudtam azonosulni a diktatúra ideológiájával. De a kommunizmus belső elutasítása nem vált bennem a tudatosság szintjére emelt programmá. Nem voltam én forradalmár. Csak amolyan elnyomott, elfojtott és titkolt érzület és tudat volt ez inkább, hogy az a világnézet, amelyre a rendszer épül, nem az én világnézetem. Bensőleg idegen tőlem.  S aztán amikor jött a rendszerváltás, ez a titkos belső történelem hirtelen a felszínre törhetett. Valami megőrződött bennem. Hogyan is vált ez lehetségessé? Nos, a családon keresztül. Elmesélem.

Andrea DiPede, spokesperson for West Hill, told The Christian Post that worship services at her church "have moved away from language that references God in order to create an environment without barriers to participation." (Andrea DiPepe, a West Hill szóvivője azt mondta a Christian Post-nak, hogy az istentiszteleteken az ő gyülekezetében felhagytak egy olyan nyelvvel, amely Istenre utal, annak érdekében, hogy egy olyan környezetet teremtsenek, amely nem gátolja a részvételt.)

Canadian Church Led by Atheist Minister 'Rarely' Reads the Bible, Replaces Lord's Prayer With Secular Mantra (Egy ateista lelkipásztor által vezetett kanadai gyülekezetben ritkán olvasnak Bibliát, a Miatyánkot pedig egy szekuláris mantra helyettesíti - Christian Post

“We don’t talk about God,” Vosper said in an interview, describing services at her West Hill United Church, adding that it’s time the church gave up on “the idolatry of a theistic god.” (Nem beszélünk Istenről, mondta Vosper egy interjúban a West Hill United Church-ben tartott istentiszteletekről beszélve. Hozátette, hogy itt az ideje a gyülekezet számára, hogy abbbahagyja egy "teisztikus isten bálványimádását".

Can an atheist lead a Protestant church? A battle over religion in Canada. (Vezethet egy ateista egy protestáns egyházat? Küzdelem a vallásról Kanadában) - The Washington Post

A torontói West Hill United Church lelkipásztora, Gretta Vosper, azzal volt szíves felhívni önmagára a figyelmet, hogy nyilvánosan kijelentette: ő bizony ateista. Az ügy nagy vihart kavar mostanában Kanada legnagyobb protestáns egyházában, az 1925-ben protestánsokból, metodistákból és kongregacionalistákból alakult United Church of Canada-ban. A történetről hírt ad a Christian Post és a The Washington Post is. Mint megtudjuk, a vizsgálatok tavaly elkezdődtek Vosper lelkipásztori szolgálatának a hatékonyságát (effectiveness) illetően, de amíg le nem zárulnak, Vosper a hivatalában maradhat. (Hogy miért a "hatékonyság" a vizsgálat tárgya, nem lehet tudni.) Tavaly szeptemberben az illetékes torontói egyházrész, a Toronto Conference meghallgatási bizottsága 19 - 4 arányban úgy szavazott, hogy Vosper nem felel meg a lelkipásztori hivatás kritériumainak (not suitable), s ha ez véglegesen kiderül, akkor Vospert a Discontinued Service List-re (megszakított szolgálatok listája) kell helyezni. (Ha jól értem, jogi státuszát illetően továbbra is lelkipásztor maradhat, csak szolgálatát szünetelteti.) De létrejött egy albizottság, amely ugyan egyetért a Toronto Conference véleményével, viszont további hivatalos meghallgatást (tárgyalást) tart szükségesnek. David W. Allen lelkipásztor, a Toronto Conference főtitkára azt mondta a Christian Postnak, hogy a hivatalos tárgyalás időpontja még nincs kitűzve, s addig nem is születik döntés. Ahelyett tehát, hogy az illetékes kanadai presbiteriánus testület azonnal kimondaná, hogy Vosper nem a United Church of Canada lelkipásztora többé, most mintha a hivatalos egyház lenne zavarban: mitévők is tegyenek egy ateista lelkipásztorral? Abszurdum.

"Nem engedhettem meg, hogy megtörténjen. Ez volt az egyetlen gondolatom az egészről. Meg kellett ölnöm. Nem volt választásom."

Egy muszlim férfi szerint "nem volt választása" akkor, amikor megölte a húgát, mert az egy keresztényhez ment feleségül - 888.hu

Na, ez az, amit európai fejjel nem lehet megérteni. A pakisztáni Mubeen Rajhu megölte húgát, Tasleem-et. Nem azért, mert gyűlölte, hanem azért, mert  Tasleem hozzáment egy keresztény férfihoz, s ezzel erkölcsileg megsemmisítette az egész családot. Mint a 888.hu egyik forrásából (Christian Today) megtudható, Tasleem és Rajhu édesapja is egyetértett a gyilkossággal. De ez a szó nem is jó ide, hiszen itt nem gyilkosság történt a szó európai értelmében. Mert ez a gyilkosság az elkövető, a család és környezete szemében erkölcsi tett volt, ha úgy tetszik, kikerülhetetlen erkölcsi kötelesség, amelynek a segítségével a család újra visszanyerte becsületét, s ezzel elkerülte a végleges erkölcsi megsemmisülést.