Mi azért dolgozunk, hogy a papok mindenkit összeadjanak. Az azonos nemű párokat is. Ha szülész vagy, akkor az abortuszokat is el kell végezned, vagy kereshetsz más szakmát. Ugyanez igaz a papokra az azonosneműek házasságát illetően.

A svéd miniszterelnök szerint minden papnak támogatnia kellene a melegházasságot - 888.hu

Alapvetően a mecset ajtaja mindenki előtt nyitva áll, kivétel azok előtt, akik nikábot vagy burkát viselnek.

Megnyitotta kapuit az első liberális mecset Berlinben - 888.hu

Eddig úgy tudtam, hogy a liberalizmusnak az a lényege, hogy nem foglal állást az embereknek a „jó életre” vonatkozó meggyőződését illetően. Ezen alapul a világnézetileg semleges állam liberális eszméje, s ez alapozza meg elméletileg a kulturális sokszínűség társadalmi szintű megvalósulását. E szemlélet szerint a különböző hitek, nagy történelmi elbeszélések és világértelmezések, s az ezekből következő erkölcsi hagyományok, normák és közösségi magatartásformák egyenrangúak. A liberalizmusnak pont az a lényege, hogy türelmet és szabadságot kínál mindenféle közösségi identitásnak, amennyiben azok nem sértenek más, ugyancsak a sajátszerű identitás megőrzésében érdekelt hagyományokat. Ám úgy tűnik, napjainkra felerősödött a liberalizmusnak egy új értelmezése, amely már nem türelmes és elfogadó, hanem egyenesen meg akarja mondani, hogy miként kell átalakítani a nagy történelmi-kulturális hagyományokat, hogy azok „megfeleljenek” az általa elképzelt „jó élet” kívánalmainak. Úgy tűnik, a liberalizmus e deformált változatának kitüntetett célpontjai a vallások. Lehetsz tehát keresztyén, avagy muszlim. Feltéve, ha a vallásodról alkotott meggyőződésedben megfelelsz a deformált liberalizmus soha nem igazolt normáinak. Így születik meg – önmaga lényegének ellentmondva – a militáns, egyeduralomra törő liberalizmus. Ez a liberalizmus deformációja. Az általam reflektált két cikk voltaképpen ennek a jelenségnek az illusztrációja.

Európa lelkét vesztette...

Európa lelkét vesztette - haon.hu

A görögkatolikus Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája kimondta. Minden tiszteletem az övé. Ezt mondta: Európa a lelkét vesztette. Sokan mondtak már hasonlót, vagy tartalmilag ugyanezt, köztük én is, de ilyen élesen egyértelmű megfogalmazásban még soha nem hallottam. Szerintem sokak érzületét mondta ki. Az enyémet biztos. Mint ahogyan az is biztos már, hogy a rendszerváltás óta eltelt eddigi életem nem más, mint az Európától való elidegenedésem története. Ebben az Európában én idegenül érzem magamat. Kulturális magányban.  Ez nem az, amire vártam, amit reméltem, amiben hittem. Ez nem az én Európám.

A Magyar Református Egyház Közös Zsinata ma, a régiek megfontolását továbbra is elfogadva újra megerősítette ezt a Hitvallást.

Ünnepi Nyilatkozat - reformacio.ma

Formailag „csak” annyi történt, hogy a Magyar Református Egyház, tehát a magyar reformátusok teljes közössége határokon innen és túl, elfogadta a Második Helvét Hitvallás új fordítását. Formailag tehát úgy tűnhet, mintha csak azért kellett volna újra „elővenni” a Második Helvét Hitvallást, mert elkészült az új szöveg, és ezért szükséges az újbóli elfogadás. Meg kellett egyezni az új szövegben. Ám valójában ennél sokkal több történt. A Második Helvét Hitvallás új fordításának elfogadása ugyanis nem pusztán arról szól, hogy megegyezés született az új szövegváltozatról, hanem arról is, hogy maga a Hitvallás új szövegének elfogadása vált hitvallássá. Ez nem olyan magától értetődő. Hitet tenni egy 450 éves hitvallás mellett ma: hitvallás.

Az LMBTI hónap alkalmából az Egyesült Államok Külügyminisztériuma támogatásáról biztosítja az emberi jogok védelmezőit és a civil szervezeteket, melyek a világ különböző részein azért dolgoznak, hogy biztosítsák az LMBTI személyek alapvető jogát a szabadsághoz és az emberi méltósághoz.

A 2017. évi Leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) Büszkeség Hónapja - Rex W. Tillerson külügyminiszter sajtónyilatkozata - Amerikai Nagykövetség, Budapest

Szinte kétségbeesetten tanácsot kérve, egy lelkipásztor kollégám mesélte, hogy gyülekezetének egyik oszlopos tagjáról kiderült, hogy homoszexuális. Mit tegyen? Mit mondjon ennek az embernek, aki amúgy családos, s életének egy pontján megrendülve tapasztalta magában, hogy az azonos neműekhez vonzódik. Próbált ellene küzdeni, sokáig titkolta, de mindhiába. Végül odavitte nagy terhét a lelkipásztorához, hogy akkor ő mondja meg, mi a helyes döntés ebben a helyzetben. És most már ketten gyötrődnek. Álljon ki ez az ember a gyülekezet nyilvánossága elé és mondja el, hogy ő meleg? Ebből meghasonlás lenne. Avagy ítéljék el és közösítsék ki? Jöjjön a virtuális megkövezés? Ez is lehetetlen. Nem tudtam neki okos tanácsot adni. Ítélet és részvét között vergődve inkább azt láttam meg újra, hogy a nemi identitások egyre terjedő sokféleségének jelensége mélységében ma még nem ismert állandó kihívást jelent, s jóformán megoldhatatlan erkölcsi dilemmák egész sorát veti fel, még azok számára is, akik amúgy elvi szinten meg vannak arról győződve, hogy a nemi önértelmezéseknek ez a sokfélesége nem jó. Nem Isten akarata szerint való.

A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket – vessük csak tekintetünket Európa határain túlra, és lássuk, hogy iszlamofób közbeszéd nélkül milyen békés és befogadó világ létesült Líbiában, Szíriában vagy Afganisztánban! Ha Európában végre megvalósulna a tolerancia, az erőszak is egy csapásra megszűnne – ahogy London is a nyugalomnak és a kultúrák békés egymás mellett élésének legszebb példáját szolgáltatja azóta, hogy lakóinak többsége muszlim polgármestert választott. A nyitott határok politikájára leginkább azért van szükség, mert még mindig túl sok fasiszta lakja Európa országait: Németországban a bevándorlásellenes párt csaknem nyolc százalékon áll, miközben Franciaországban a Nemzeti Front húsz százaléknál is többet ért el. Ilyen ellenséges közegben, ennyi rasszizmus és előítélet kereszttüzében lehetetlen embereket integrálni – kár meglepődni azon, hogy néhányuknál elszakad a cérna.

(...)

Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.

Puzsér Róbert: Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant - Magyar Nemzet

A közélet iránt érdeklődő állampolgárként mindig érdeklődéssel olvasom Puzsér Róbert írásait. Szellemes, provokatív, bátor, kerüli az ismert szekértábor-kliséket, el tudja hitetni az olvasóval, hogy tényleg saját véleménye és meggyőződése van, s ha valamely álláspontja adott esetben egybeesik is valamely politikai csoportosulás nézetével, soha nincs az embernek olyan benyomása, hogy szimpla szócsővé vált. Éppen ezért csodálkozom mostani írásán, amely – az én olvasatomban legalábbis – eléggé egyoldalúra sikeredett, s nem látok benne mást, mint világnézeti előítéletektől, hogy ne mondjam dogmáktól hemzsegő valóságértelmezést, amely ahhoz az egyébként jól ismert, számomra eléggé abszurd megállapításokhoz  vezet, miszerint „A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket…”, vagy: „Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.”

O’Connell a mozgalom híveivel és vezéreivel készített interjúk segítségével igyekszik bemutatni a transzhumanizmust. A mozgalom legfőbb célkitűzése az emberi fizikai és kognitív képességek feljavítása, és végső soron a halál legyőzése a modern technológia segítségével.

Tudományos transzhumán miszticizmus - metazin.hu

Köszönet a Metazin-nak, szemlézi John Gray filozófus írását a New Statesman-ben egy ez év februárjában megjelent könyvről, amely elég komoly visszhangot váltott ki, már csak meghökkentő címe és témája miatt is. De a recenzió címe sem akármi – "Dear Google, please solve Death" (Kedves Google, légy szíves, oldd meg a halált)  –, emlékeztetve egy 2014-ben, a Google központja előtt lezajlott utcai demonstrációra, amelynek ez volt a jelmondata: "halhatatlanságot most!". Magának a könyvnek a szerzője egy ismert újságíró, Mark O’Conell, s a mű címe: „To Be a Machine – Adventures Among Cyborgs, Utopians, Hackers, and the Futurists Solving the Modest Problem of Death”. Vagyis: Gépnek lenni – Kalandok a kiborgok, hackerek és futuristák között, akik a halál makacs (tartós) problémáját oldják meg (akarják megoldani). A könyvet nem olvastam, viszont elég csak beütni a címét valamilyen keresőbe, s az olvasó recenziók sokaságára bukkan, jelezvén, hogy a téma érzékeny fogadtatásra talált. Mark O’Conell nem valamiféle elméleti művet írt, hanem egy interjúkötetet, amelyben az önmagát transzhumanizmusnak nevező mozgalom szereplőit szólaltatja meg. Ez a transzhumanizmus abban hisz, hogy a tudomány segítségével, a gép és az ember ötvözeteként létrehozható egy olyan lény, amely képes legyőzni a halált. Mint megtudjuk, a mozgalomnak sok jeles és ismert képviselője van, sőt a transzhumanistáknak Amerikában már pártjuk is van, amelynek elnöke bizonyos Zoltán István.  Akit érdekel, s tud angolul, kedvére olvashat épp eleget erről a transzhumanzimusnak nevezett újabb kísérletről a halál legyőzésére. De ami engem illet, nem igazán hozott izgalomba, inkább csak azt a közhelyet voltam kénytelen újra megállapítani, hogy az egyetemes és állandó emberi léthelyzetben semmi sem változik. A probléma mindig ugyanaz. A halál.  Mi más?

London:

Teljesen lebénultam, olyan volt, mintha egy hollywoodi filmben lettem volna.

„Láttam, ahogy egy ember a levegőbe repül” – megszólaltak a londoni terrortámadás szemtanúi - nlcafe.hu

 

Manchester:

Olyan volt, mint egy háborús film, mondta egy férfi a BBC-nek, aki szintén az előcsarnokban állt.

Az utolsó szám végén villanás, aztán jött a dörrenés - index.hu

A manchesteri terrortámadásról szóló híreket böngészve felfigyeltem egy látszólag jelentéktelen apróságra, ami valahogy számomra mégis komoly jelentést kapott. Az Index a BBC-re hivatkozva ismerteti az egyik szemtanú beszámolóját, amely szerint az egész olyan volt, mint egy háborús film. Sajnos a portál a közvetlen linket nem adta meg, de megtaláltam a szemtanú, Andy történetét. Miután nagyon megfogott, hogy egy szemtanú a manchesteri borzalmat egy filmhez hasonlította, nem sok kutakodás után találtam még egy szemtanút, aki hasonlóan írta le a történteket. (Erre később visszatérek.) Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ilyen szemtanúi beszámolót olvastam már valahol. S valóban, a londoni támadást az egyik elbeszélés egy hollywoodi filmhez hasonlította. Fogalmam sincs, vajon tipikus jelenségről van-e szó. Mindenesetre számomra mégis rengeteget mond korunk tudatvilágáról, valóságértelmezéséről az a szimpla körülmény, hogy ezek a szemtanúk, s ki tudja még hányan, a valóságot egy filmhez hasonlítják. A valóság úgy tűnik fel, mintha film lenne. A valóság nem a realitás. A valóság: fikció. A valóságról alkotott kép megelőzi a valóságot. Lehet, hogy valahol itt, ennek a tudati jelenségnek a mélyén van a „titka” annak a valójában érthetetlen gondolkodásmódnak, hogy az európai elit a sorozatos terrortámadások ellenére is kitart migránspolitikája mellett, s azokat pedig, akik ezt kritikával illetik, egész egyszerűen riogatóknak, gyűlölködőknek, félelemkeltőknek bélyegzi?

A határozat szerint Magyarországon fennáll a kockázata az uniós alapértékek súlyos megsértésének, s ezért az EP utasítja belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságát, hogy készítsen jelentést Magyarországról, hogy az EP szavazhasson az uniós szerződés hetedik cikke első lépésének megindítására vonatkozó indoklással ellátott javaslatról.

Az Európai Parlament a hetes cikk szerinti eljárás előkészítését kéri Magyarországgal szemben - inforadio.hu

A szerdán elfogadott brüsszeli határozat arról, hogy az Európai Parlament megkezdi az uniós szerződés hetedik cikkelye szerinti eljárás megindításának előkészítését Magyarországgal szemben, arra hivatkozik, hogy fennáll a kockázata annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az európai alapértékeket. Már megszokhattuk, hogy a Magyarország és Brüsszel között gyakran előforduló nézetkülönbségekben az utóbbi rendre az európai alapértékekre hivatkozik. A közéleti vitákban is az európai értékek kifejezés gyakran úgy bukkan elő, mint valamiféle végső érv és hivatkozási alap. Bármik legyenek is azok európai alapértékek, mégis csak úgy tűnik, hogy itt valamiféle kanonizált, kőbe vésett törvényről, dogmáról, hittételről van szó, amelynek a megkérdőjelezése egyenlő az istenkáromlással, s kétségbe vonása pedig maga az eretnekség, a tévelygés. Ettől pedig nekem déjà vu érzésem támad. Mintha olyan jelenséggel állnánk itt szemben, amelyet régtől fogva ismerünk a múltból, de amelyről azt gondoltuk, hogy az európai fejlődés már rég maga mögött hagyta. Én eddig azt gondoltam, ma már egy olyan nyitott világban élünk, amelyben az eretnekség jelensége egyszerűen kizárt, mert maga a szó is értelmetlenné vált. Az eretnekségnek, a tévelygésnek, az istenkáromlásnak csak akkor van értelme, ha létezik egy zárt, mindenki számára kötelező hit-és tanrendszer. Márpedig Európában nincs ilyen, s ennél fogva a tévelygés mint olyan értelmét veszti.

Bogárdi Szabó István: Úgy vélem, hogy a nyugati civilizációban eluralkodó villifikáció (rágalmazás, becsmérelés) régi ügy. Nincsenek érvek, heves viták, csupán a másik megsemmisítése, tisztességének, emberi méltóságának és szavainak megkérdőjelezése. Gyakran egyházunkban sem diskurzus folyik, amelynek a végén konszenzus alakulhatna ki, ezért is kérem, hogy tiszteljük a másikat, mondjuk el az ellenérveinket, de a másik ember hitelét és őszinteségét ne kérdőjelezzük meg. - parokia.hu

Bizonyára csak véletlen, hogy Bogárdi Szabó István püspök május 10-én, a dunamelléki közgyűlésen elmondott beszédéből az a rész ragadott meg, amely az egyházban is tapasztalható durvuló vitastílusról szólt. Az pedig aztán totál véletlenszerű egybeesés lehet, hogy e negatív egyházi jelenségről a Reposzton az írásom nyomán kibontakozó vita jutott az eszembe. Természetesen az ügynökkérdésről van szó, amely – úgy tűnik – ma is képes hihetetlen indulatokat korbácsolni. Ami csak azt jelzi, hogy valami itt nagyon fortyog a mélyben. Pedig nem kellene, hogy így legyen, hiszen az e blogon vitatkozó felek nem egymással szembeni kibékíthetetlen álláspontokat képviseltek. Mindenki egyetértett abban, hogy múltfeltárásra szükség van. Csakhogy ez az elvi álláspont önmagában tartalmatlan, ha megnézzük a konkrét körülményeket. Nem véletlen, hogy a múltfeltárás megannyi kísérlet után rendre elakad.

Én azt érzékeltem, hogy lehetőségek nyílnak előttem, bátrabban végezhetem a lelkészi munkámat, ez a kapcsolat a korábbinál nagyobb szabadságot biztosított nekem ezen a területen. Nem vegzált az ÁEH, hagytak dolgozni, és ezt a mozgásteret igyekeztem kihasználni a gyülekezeti munkámban. Ezért nem mondtam nemet a megkeresésre.

Lehel László: Mozgásteret kínáltak, és én nem mondtam nemet - KötőSzó

Lehel László evangélikus lelkész, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója váratlanul lelepleződött. Kiderült róla, hogy ügynök volt. A történet azért különösen is figyelemre méltó, mert egy személyes sorson keresztül drámai erővel kinyílik előttünk a velünk élő történelem, a mind a mai napig hozzánk is elérő emberarcú diktatúra árnyéka, amelyet megszépítően és enyhítően Kádár-korszaknak nevezünk. Engem meg azért is megérintett Lehel László sorsa, mert a kortársa vagyok, életem java részét abban a rendszerben éltem le. Ha úgy tetszik, Lehel László vallomása látlelet egy korról és egy társadalomról, amelyben sokunknak élni adatott. S amely rendszernek épp abban volt az ördögi természete, hogy emberarcú volt, nyíltan nem mutatta meg önmagát, sőt elhitette jóformán mindenkivel, hogy „ez nem is olyan rossz”.

A püspök beszédében arról szólt, hogy a rendszerváltás idején azzal a reménységgel egyesültünk újra az elveszített Európával, hogy megtaláljuk benne a kommunizmus évtizedei alatt hiányolt európai identitást. Ehhez képest még „mindig keressük azt a mély és erős, jó értelemben radikális keresztyénséget", ami a reformáció célkitűzése volt a forrásokhoz való visszatéréssel és a keresztyénség külső formáinak megújításával.

Szabadság, identitás, reformáció - parokia.hu

Teljes egyetértéssel hallgattam Bogárdi Szabó István szavait. Azt hiszem, a püspök egy nagyon széles körben átélt magyarországi érzületet fogalmazott itt meg. Pontosan emlékszem a rendszerváltozás körüli időkre. Azt mondtuk, nekünk nem kell a Nyugathoz csatlakoznunk, mert hiszen kulturálisan mindig is oda tartoztunk, csak egy ateista ideológia által alátámasztott nagyon is fizikai diktatúra elszakított bennünket. S a Nyugat alatt természetesen a keresztyén Európát értettük. Tényleg abban a naiv hitben éltünk, hogy Európa – a szó kulturális-civilizációs értelmében – még keresztyén.  Aztán lassan rá kellett döbbenjünk arra, hogy az az eszmei Európa, amelynek újra a része lehettünk, nem az az Európa, amelyről a kommunista ateizmus zárt világában álmodoztunk. A rendszerváltozás után több mint negyed századdal ki kell mondanunk: csalódtunk.

Az „írástudók árulása”, az időzített aknák elrejtése az értelmiségi viták mélyén lelhető meg. Az egyet nem értés természetes attitűdje nem kellene, hogy mindenáron az egymás, szinte eretneki elutasításába torkoljon. Minden vitában hipotézisek ütköznek meg. (Sőt, a napok múlásában megéljük saját hipotéziseink változásait is!) Az értelmiségi viták közben mégis feltűnik és beárnyékolja a szürke állományt a reptilis harag. A kimondott/leírt hipotézis próféciává alakul, hirdetője prófétává, a tévedésmentes igazság egyetlen (győztes – vagy sértett, de meg nem értett) hirdetőjévé.

Soha nem fogjuk megérteni egymást? - mandiner.hu

   Már pedig a rend nem egyéb, mint a tulajdonnal bíró polgárság rendje. (Hatvany Lajos)                                                                                                                                                                                                                                 

Gágyor Péter kitűnő írása mélyen megérintett és gondolkodóba is ejtett. Hogy ne mondjam, magamra is vettem, hiszen a cikk a mai valóban ideges közéletünk elemzése kapcsán eljut az „értelmiség árulásáig”. Ez abban állna, hogy miközben a „köznép” éli/élné a maga normális életét („Ébresztőórára kelnek, magukra húzzák az atlétatrikót, felöltöznek és munkába indulnak. Beszélgetnek, félszemmel mobiljaikon figyelik a médiát is, érzik, értelmezni próbálják a szellemi frontok főszereplővé emelt villanásait, és fokozódik bennük a zavar.”), addig a különböző értelmiségi szekértáborok vallásháborút vívnak egymással, ahelyett, hogy tudomásul vennék, hogy küzdelmeik valójában csak hipotézisek küzdelme. S azért vettem magamra, mert ezek szerint egy olyan közéleti blog, mint a miénk, a maga szerény eszközeivel akaratlanul is hozzájárul a mai, valóban súlyos és feszültségekkel terhes helyzet további mélyítéséhez. Azt hiszem, azért ennél bonyolultabb a helyzet.

"...ünneplésünk legáltalánosabb és fő problémája az ünnep- és hétköznap határozott megkülönböztetésének hiánya."

Sokféle érdeklődéstől hajtva - reformatus.hu

Figyelemre méltó interjú jelent meg a reformatus.hu-n Kósa Lászlóval, a nemrég Széchenyi-díjjal kitüntetett történész-néprazjkutatóval. A kitüntetéshez mi is szívből gratulálunk, Isten éltesse Kósa Lászlót! A beszélgetésnek, amelyet Kiss Sándor készített, s amely megjelent a Reformátusok Lapja április 9-i számában, több fontos része is van, számomra különösen is az, amit az ismert akadémikus a református múltfeltárásról mond.  Ugyanakkor ebben a mai, húsvéti posztomban mégsem erre teszem a hangsúlyt, hanem Kósa Lászlónak az interjút záró, fontos mondatára: „Sokakhoz csatlakozva mondom, hogy ünneplésünk legáltalánosabb és fő problémája az ünnep- és hétköznap határozott megkülönböztetésének hiánya.”

„Változtatnunk kell a migráció negatív megítélésén. Nem fenyegetésként, hanem mint természetes, sőt, szükséges jelenségre kell rá tekintenünk Európában. A menekültek felé pedig nem csupán morális, de jogi kötelezettségünk is van. Joguk van a védelemhez. Minden demokratikusan működő európai országban meg kell kettőzni az arra fordított erőfeszítéseket, hogy ezt elmagyarázzuk az embereknek, ha meg akarjuk akadályozni az egyes államokban már hallható, rendkívül veszélyes idegengyűlölő és bevándorlás-ellenes hangok erősödését” - mondta Elena Valenciano.

Csak közös erővel lehet leküzdeni a migrációs- és menekültválságot - Európai Parlament, Hírek

Ez az európai parlamenti jelentés a migránsválság további kezeléséről pont jó így, Nagyhét elé időzítve. Ma Virágvasárnap van, kezdődik a Nagyhét, ez az európai alaptörténet. Még akkor is az, ha a tematikus fősodorból már rég kiesett. Európa totálisan elfelejteni látszik saját eredettörténetét. De ez nem elég, az európai vezetés komoly véleményformálói most egy olyan jelentéssel ajándékoznak meg bennünket, miszerint baj van azokkal, akik a beláthatatlan méretű migrációt fenyegetésként élik meg. Vagyis féltik a saját kultúrájukat. Érdekes módon, a témafelelős egyetlen szót sem szentel annak, hogy vajon honnan jön ez a fenyegetettség-érzet? Hát onnan, hogy azért vannak Európában még sokan, akik aggódnak a keresztyén kulturális közösségi identitás teljes megsemmisülése miatt. De velük ki foglalkozik? Az Európai Parlament jelentéséből nemhogy az tűnik ki, hogy változtatni akarnának az eddigi nyitottság politikáján, hanem tovább fokoznák a migránsbarát „humanizmust”. Rossz érzéseim vannak.

Patch az interjúban azt is elmondta, hogy szerinte egészen hátborzongató, hogy a társadalom mindenkiről az olyan személyes információkat követel mint például a nemi hovatartozás. Hozzátette, ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon sok időre lesz szükség, de egyelőre ez a rendszer, és muszáj valamennyire igazodni hozzá.

Oregonban él az első hivatalos semlegesnemű amerikai - divany.hu

Van abban valami egészen abszurd, hogy korunk szabadságharcának egyik kitüntetett terepe az egyén nemi identitása. Ha megnézzük, hogy a mai egyéni függetlenségi törekvések mit tűznek zászlajukra, akkor azt látjuk, hogy ezek zöme a személyiség hagyományos identitásformáitól való szabadulás. Nem érvényesek a még „régen” magától értetődőnek vett identitások, mint például a nemi hovatartozás, a nemzeti önazonosság. Egyáltalán, a megegyezés abban, hogy vannak természetes adottságnak vett, általánosan elfogadott önazonossági formák, például férfi és nő, család, az érvényét vesztette. Semmi sem magától értetődő. S ami igazán riasztó, hogy ez a szemlélet, miután kizárólag az egyénre bízza identitásának megválasztását, kimondatlanul is tagadja, hogy létezhet még közös megegyezésen alapuló közösségi identitás. A nemi szabadságharc mögötti ideológia tökéletesen alkalmas egy társadalom belső koherenciájának, egységének, összetartó erejének a szétrombolására, és egy atomizált egyénekből álló, társadalomnak tűnő tákolmány létrehozására.

Barátságos és udvarias ember volt.

A börtönben lett muszlim a merénylő - inforadio.hu

Az utóbbi időben azon kaptam magamat, hogy összeesküvés-elméletet gyártok. Már kezdek félni magamtól. A valóságtól elrugaszkodott fantáziával ugyanis azon spekuláltam, milyen sok haszna is lehet a terrorizmusnak.

– Nem lesajnáló a megnevezés: „Menjünk ezeknek a körülmetéletleneknek közelébe!”. Nem lenéző, nem gúnyos, nem is gőgös; – hanem saját magukra nézve, üdvbizonyossággal teljes. Ez a bizonyosság soha nem vetheti el a másikat. Ugyanakkor ez a bizonyosság erőt merít saját hitéből mindenkor. Lehet úgy reménységhez jutni saját hitünk igazságaiból, hogy ezzel nem tapossuk meg a másikét? Lehet-e nem feltenni azt a kérdést, hogy itt kinek van igaza, miközben mi bátran valljuk, hogy a mi Urunk, az Isten, mindent szépen intéz, mert Ő mindig az élet pártján áll? (6)

Steinbach József: "...az Úr előtt nincs akadály..." - igemellett.blog.hu

Nem tudom, ki olvassa rendszeresen a Reformátusok Lapjában évtizedek óta megjelenő rovatot, az Ige mellett címűt, amelyet már elég régóta Steinbach József püspök ír. A református Bibliaolvasó Kalauzt követő napi igemagyarázatok blogként on-line is elérhetők. A mi blogunk, a Reposzt, közéleti blog, tehát okkal vetődhet fel a kérdés, vajon hogy jön erre a felületre az Ige mellett? S már benne is vagyunk a dolgok sűrűjében, ha úgy tetszik, korunk tipikus gondolkodásmódjában: „ott” az igemagyarázat, „itt” a közélet, s vajon a kettőnek mi köze egymáshoz? Csakhogy ezzel a mai írásommal épp azt szeretném egy villanás erejéig bemutatni, hogy az igemagyarázat, az igehirdetés nagyon is tud közéleti lenni, még akkor is, ha a mai világunkat jellemző harsányság miatt sokak ingerküszöbét az Ige üzenete nem bírja elérni, s az igemagyarázat sokak szemében amolyan „ártatlan” műfajként tűnik fel, amelynek semmi köze úgymond közélethez. De ez nem így van. Az igehirdetés és az igemagyarázat igenis közéleti lehet, amennyiben aktuális problémára reflektálva az Ige üzenetét közvetíti. Itt van az Ige mellett rovat is, s Steinbach József rendszeresen foglalkozik mai problémákkal. A sok közül most egyet emelek ki.

Aktív és passzív élet! Amint az életrevaló legény hívja a táncba a lányt, ugyanúgy Jézus is bátran megszólítja a tanítványait és hívja őket: „Gyertek emberek halászává teszlek titeket!” A fiatalok ott hagyják a halászhálót, a bankot (vámasztalt), mindent és az ekeszarvára téve a kezüket mennek, hátra sem néznek! Sajnos a mai Egyház inkább a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít, aki várja, hogy jöjjön fehér lovon a szent, jólfésült keresztény, aki áhítattal hallgatja az ő panaszait, amiért oly kevesen kérik őt fel táncra!

Adná az Isten, hogy betöltsön Jézus Krisztus bátorsága, dinamizmusa, hogy merjük az evangélium örömével megszólítani a fiatalokat, ne a botrányoktól féljünk, hanem Istenben bízzunk! Higgyünk a mindmáig munkálkodó élet Urában!

Böjte Csaba: A mai Egyház a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít - Magyar Kurír

Minden tiszteletem Böjte Csabáé, aki egyike azoknak a keresztényeknek, akik ki tudtak törni a szorosan vett egyháziasság viszonylagosan zárt világából, s tevékenysége társadalmi szintű elismerést tudott kivívni. Most mégis vitatkozni szeretnék vele, mert erőteljes szavakkal közölt véleménye nem egyedi, sőt régtől fogva nagyon is ismerős. Böjte Csaba itt egy, a mi református köreinkben is ismert önostorozó életérzést oszt meg az olvasókkal. Eszerint a kereszténység az oka annak, hogy nem tudja megszólítani a társadalmat. Magyarán az baj, hogy a kereszténység nem tudott megfelelően reagálni azokra a társadalmi folyamatokra melynek eredményeként nyomasztó kisebbségbe került, s az elegyháziatlanodás soha nem látott méreteket öltött. De vajon valóban úgy van-e, hogy egyes egyedül a keresztyénség a hibás valaha volt jelenlétének és befolyásának elvesztéséért? Én nem így látom. Sőt, azt gondolom, hogy néha a felesleges és indokolatlan bűntudat csak tovább bénítja az amúgy is legyengült kereszténységet.

A keresztyénség ugyanis nem a család és a szaporodás (szaporaság) világnézete: a keresztyénség – hasonlóan más apokaliptikus és messianisztikus vallásokhoz – a szexualitás ellen, a szüzesség mellett foglal állást. A papi rend önmegtartóztatása, nőtlensége erre emlékeztet a katolikus egyházban (de önkéntes alapon az ortodoxoknál, az anglikánoknál és másutt is szokás). A keresztyénség a lélek, nem a test vallása, tehát nem a hím fölsőbbrendűségé, és nem a „jól elrendezett” nemiségé, az ún. családi értékeké. Elvégre a keresztyénség elvet mindent, ami földi és „világi”. Elveti a tulajdont és az államot. Elveti a jogot („ne ítélj”), a munkát („mezők liliomai”) és a háborút. Ez kommunizmus lenne, de a keresztyénségnek nem e világ a fontos, hanem a túlvilág. A világi dolgokat – család, magántulajdon, állam, büntetés, munka – azért kell elvetni, hogy helye legyen a messiási üzenetnek, hogy zavartalanul készülhessünk a világ (azaz a rossz) végére. A hamar az államapparátusok részévé vált keresztyén egyházak természetesen megpróbálták elfeledtetni az eredeti kérügmát, de mindig föltámadtak az „eretnekségek” (azaz a voltaképpeni ortodoxia), a protesztek (vö. protestáns) és a reformok (vö. református), amelyek ezt az emberek eszébe juttatták, és megpróbálták lefejteni az evangéliumi hitről az olyan istenkáromló, kegyeletsértő, pogány, nonszensz őrültségeket, mint a szentháromság, a mise, a szentek tisztelete, a szentképimádás, a „szentségi házasság” és hasonlók. Ma már ezek tisztán tradicionális elemek, az ördög se – még az ördög se! – hisz bennük, bár a keresztyénség alapvető üzenete (természetesen) él.

TGM: Kioktatom a KDNP-t dzsenderből - hvg.hu

Történt, hogy megjelent a hír, miszerint az ELTE indítja a gender studies (társadalmi nemek tanulmánya) mesterképzési szakot. Mire Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke nyílt levelet írt az ELTE rektorának, Mezey Barnának, kifogásolva a kezdeményezést. A nyílt levél olyan éktelen dühöt váltott ki Tamás Gáspár Miklósból, hogy ő kéretlenül beszólt, s írásának címe szerint kioktatja a KDNP-t dzsenderből. De hát nem ez történt. TGM kioktat keresztyénségből. Mert ő tudja. Sőt, mindenkinél jobban tudja. Így hát keresztyénként, noha a gender studies-kérdéshez ezúttal nem akarok hozzászólni, kénytelen vagyok cikkének címzettjei között érezni magamat. TGM elmagyarázza a keresztyéneknek, mi is a keresztyénség. Mindezt oly’ megejtő és reflektálatlan dühvel, hogy már-már tetszik. Csak ne lenne az egész olyan végtelenül leegyszerűsítő és egyoldalú, sőt, a tudós szerző saját mércéjéhez képest is primitív. 

“Every time any child sneezes, they loudly say ‘God bless you!’ and look in my direction. I have complained twice to my principal – one last month and once today,” she continued. “She has spoken privately to one or two of the little cretins, but it seems to do NO GOOD. I am feeling bullied and harassed. It has become intolerable. I don’t feel like talking with the parents will stop the inappropriate behaviors because, for all I know, the parents are encouraging them.”
(„Mindig, amikor bármelyik gyerek tüsszent, ők hangosan mondják, hogy »Isten áldjon meg« - és néznek felém. Kétszer panaszkodtam az igazgatómnak – egyszer a múlt hónapban és egyszer ma” – (a tanárnő) folytatta.  „ Egy-két kicsi kreténnel beszélt is négyszemközt, de úgy tűnik, semmi haszna. Bántalmazva és molesztálva érzem magamat. Tűrhetetlenné vált. Nem érzem úgy, hogy ha beszélnék a szülőkkel, akkor az megállítaná ezt a nem megfelelő viselkedést, mert amennyire tudom, a szülők bátorítják őket.”)

Atheist middle school teacher says she feels ‘bullied’ by students saying ‘God bless you’

(Ateista középiskolai tanár azt mondja, hogy 'bántalmazva' érzi magát, ha a diákok azt mondják, hogy 'Isten áldjon meg') - washingtontimes.com

Mit mond egy amerikai annak, aki a társaságában tüsszent? Azt mondja neki, hogy „God bless you.” (Isten áldjon meg.) Ez a nyelvi hagyomány. A The Washington Times beszámol egy érdekes történetről, miszerint egy ateista tanárnő átélt egy hihetetlen sérelmet. Ez úgy történt, hogy a tanítványai, midőn valaki az osztályban tüsszentett, azt mondták az illetőnek, hogy „God bless you”. Eközben kérdően néztek tanáruk felé, mert ugye, tudták róla, hogy ateista. A tanárnő ezt agresszióként élte meg, s az ügyben vizsgálat is indult. Mint a tanárnő nyilatkozatából kiderül, a diákok viselkedése nem tolerálható tovább. Problémájává vált a nyelvi hagyományban rögzült tüsszentés utáni jókívánság. A „God bless you”-ban Isten szerepel ugyebár, s lévén ő egy ateista, ez a mondat számára tűrhetetlenné vált. Mert ő meg van sértve. Mondhatnánk azt is, hogy ez az ügy nevetséges, szóra sem érdemes. Vagy mondhatnánk azt is, hogy ez a tanárnő egyszerűen éretlen, nem tudja a helyén kezelni az ügyet. De sajnos mégis komolyan kell vennünk, mert ahogyan reagált a gyerekekre, mégis csak kortünet. Nem kirívó és nem egyedi. Ez a fajta harcos, a tolerancia nevében szabadságjogokért küzdő liberalizmus ugyanis már elég régóta nyelvi háborút hirdetett, s az általa képviselt világnézetet úgy gondolja megvalósíthatni, hogy legszívesebben kiirtana a nyelvből mindent, ami nem idomul az általuk helyesnek gondolt valósághoz.