A The New York Times című amerikai napilap terjedelmes cikkben igyekszik felvázolni, milyen okok vezettek oda, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek az európai migrációs válsággal kapcsolatos álláspontja növekvő elfogadottságra tesz szert Magyarországon és Európában. A lapban hétfőn megjelent írás szerzője, Andrew Higgins bevezetőjében Konrád György írót idézi, aki megállapítása szerint a magyar liberális értelmiségi elit többségéhez hasonlóan ki nem állhatja az ország harsányan illiberális miniszterelnökét, mindazonáltal úgy gondolja, Orbánnak volt igaza, és Angela Merkel német kancellár tévedett abban, hogyan kell kezelni a háború és a szegénység elől menedéket kereső migránsok kaotikus áradatát, amely vélhetően a második világháború óta legsúlyosabb válságot okozta Európában.

„Fájdalom, de el kell ismerni, hogy ebben a kérdésben Orbánnak igaza volt” – idézi az amerikai lap Konrádot, aki szerint az áradat megfékezését szolgáló közös európai fellépés hiányában Magyarország bölcsen járt el, amikor lezárta határait és riadót fújt a többségében muszlim migránsok több százezres tömegének kénytelen-kelletlen Európába engedése miatt.

Konrád György: Migráció-kérdésben Orbánnak volt igaza Merkellel szemben - mandiner.hu

Nem vagyok se politikai elemző, se újságíró, csak amolyan egyszerű, jobboldali-konzervatív állampolgár, Fidesz-szavazó, de nem pártkatona, aki azt gondolja magáról, hogy szokott gondolkodni, s éppen ezért néha torkig van a mindent bedaráló, agresszív pártpolitikai gondolkodás sablonjaival. Konrád György, a hazai liberalizmus emblematikus alakja most viszont valami olyat tett, ami egészen egyedülálló, kifejezetten üdítő, és ugyanakkor kivételes szellemi önállóságról tesz bizonyságot. Túllépett az uniformizáló és agymosó pártpolitikai gondolkodás kényszerpályáin, s a migráns-ügyben igazat adott Orbán Viktornak.  Ez komoly gondolkodói fegyvertény.  S nem azért az, hogy most aztán az Orbán hívek kárörvendezve nyugtázhatják: no lám, még egy ilyen jeles liberális gondolkodó szerint is a kormányfőnek van igaza.

Bennünket, zsidókat és keresztényeket sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt...

Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről - szombat.org

Az ortodox rabbik nyilatkozata visszhangtalan maradt. Vártam volna reflexiókat, kommentárokat, értelmezéseket. Semmi. Úgy tűnik, nagy a zavar, ami persze érthető. Mert ez a nyilatkozat zavarba ejtő. Az ismert gondolati sablonokra felépülő mai hétköznapi világkép nem tud vele mit kezdeni. Ez a sablonos világkép végtelenül egyszerű, mert a zsidó-keresztény vallási hagyományhoz való viszonyt szekularizálta, lecsupaszította, hétköznapi skatulyákba, sztereotípiákba gyömöszölte. Az önértelmezést és a másik értelmezését közhelyes gondolati kényszerpályákra terelte. Eszerint vannak ugye, a „zsidók” és a „keresztények”. A „zsidók” liberálisok, utálják a nemzetet és a kereszténységet.  A „zsidó” egyszerűen azt jelenti, hogy „nem keresztény” és nem „nemzeti”. Aztán vannak a „keresztények”, akik jobboldaliak, nacionalisták és antiszemiták. A „keresztény” azt jelenti, hogy „nem zsidó”. Ez az egyik végtelenül egyszerű és hamis sztereotípia, amelyre a mai általános hétköznapi gondolkodás épül. Erre most jönnek ezek az ortodox rabbik, a zsidó-keresztény viszonyt egészen szokatlan nyelviséggel megemelik, s mindent a feje tetejére állítanak. Tényleg zavarba ejtő.

A hírek szerint eltüntetik a kereszteket a muszlim bevándorlók kívánsága szerint az őket oltalmazó keresztény ingatlanokból Norvégiában. Ez Európa önkéntes önfeladása.

Norvégia a teljes önfeladás útján: Európától szabadítanák meg Európát - 888.hu

Az november 13-i merényletek miatti biztonsági okokra hivatkozva nem állítanak karácsonyfát a székesegyház elé. A fát és környezetét állandóan őrizni kéne, aminek költsége 60-70 ezer euró lenne.

Idén nem lesz karácsonyfa a Notre Dame előtt - 444.hu

Na, ez az a pont, ahol az ész megáll. A norvégok önszántukból el akarják tüntetni a keresztet azokon a helyeken, ahol a migránsokat elszállásolják, nehogy a kereszténység szimbóluma a befogadottak hitét sértse. Történik ez egy olyan országban, ahol a népesség túlnyomó többsége, „papíron” legalábbis, a norvég államegyházhoz tartozik. De ez a sokkoló keresztényietlenítés nem kirívó a mai Európában. (Nem véletlen, hogy a jelenség közéleti témává lett, s ezen a blogon is rendre előkerül. Tegnap Székely Attila kollégám írt egy remek posztot a norvég esetről.) A Notre Dame előtt nem lesz karácsonyfa. A keresztényietlenítés pontosan illeszkedik egy, a második világháború után fokozatosan meghatározó világnézeti trendbe, amelynek az a lényege, hogy a sajátosan értelmezett tolerancia, nyitottság, semlegesség, egyenlőség és pluralizmus nevében Európát meg kell fosztani a kereszténység még mindig jelentős szimbolikus jelenlététől is, mert az más nézeteket, identitásokat, érzékenységeket sért. A még megmaradt keresztény kulturális karakter brutális eltüntetése ma a szélsőséges iszlamisták érzékenységére tekintettel e hosszú folyamat betetőzése. Liberális és muszlim fundamentalizmus összekacsinthat. Szokás ilyenkor – teszem hozzá – okkal, egyedül és kizárólagosan az önmagát félreértő liberalizmust (merthogy a liberalizmus eredendően nem kereszténységellenes), a sokszor militáns politikai korrektség világnézetét vádolni. Magam is megtettem ezen a blogon nem egyszer. De mégis meg kell kérdeznem: e hosszú folyamatban, amelynek eredményeivel napjainkban vagyunk kénytelenek szembesülni, hol voltak a keresztények? Hol volt a keresztény öntudat? Hol voltak a kereszténység önvédelmi rendszerei?  Sehol sem.

“Trees (regardless of the types of ornaments used) have been deemed to promote the Christian religion and will not be permitted in any public areas this year,” the email stated.

A fákról (függetlenül a típustól és a díszítéstől) az az ítélet született, hogy a keresztény vallást támogatják, és nem lesznek megengedve nyilvános helyeken ebben az évben.

VA hospital reverses Christmas tree ban - worldmag.com

Itt van advent első vasárnapja, kezdődhet a kultúrharc. Virginiában már el is kezdődött. Egy veteránokat ápoló kórház alkalmazottainak megtiltották, hogy a kórház elé karácsonyfát állítsanak. Mire kaptak egy tiltakozó levelet, s visszavonták a döntést, de azzal a kikötéssel, hogy a karácsonyfára el kell helyezni más vallások szimbólumait is. Hasonló sztori olvasható egy észak-karolinai bevásárlóközpontról is. A nálunk is ismert Starbucks körül is fellángolt a vita, mert a cég eltüntette termékeiről a karácsonyi szimbólumokat. Európai vitáról még nem olvastam, de úgy tűnik, a nyugati világban nem múlhat el a karácsony kultúrharc nélkül.

"Nem szabad, hogy az Európai Unió országai feladják az elveiket. A párizsi merényletre nem lehet alapvető reakció a menekültek elutasítása"- mondta Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke.

Juncker szemet huny a terrorizmus felett - 888.hu

Tévedtem, mert naiv voltam. Egy héttel ezelőtt ugyanis azt írtam, hogy Párizs után minden megváltozik. Ami a lényeget illeti, nem változott meg semmi sem. Európa meghatározó vezetői továbbra is kitartanak politikájuk mellett, amely mögött egy sajátos filozófia áll. Eszerint az európai értékek tiszteletéből egyenes következik a határtalan nyitottság politikája. Nem akarok arról spekulálni, hogy a döntéshozók miért ragaszkodnak ennyire csökönyösen ehhez az filozófiához. Egyet viszont tudok. Ha ez a gondolkodás reprezentálja a nyugati modellt, akkor nekem ez a modell nem kell. Sőt, egyenesen kiábrándító. Életemben először fordul elő, hogy a földrajzi értelemben vett nyugatra most nem modellként tekintek. Egyedül lennék? Nem hiszem.

Az arab és francia nyelven, francia keltezéssel kiadott dokumentum szerint a "kalifátus" nyolc harcosa robbanó mellényekkel és gépfegyverekkel felszerelkezve hajtotta végre a támadásokat különböző helyszíneken a francia főváros szívében. Párizst a "feslettség és bűn fővárosának", valamint az "európai keresztesek zászlósának" nevezték a közleményben.

Az "alapos tanulmányozás után kiválasztott" célpontok közül megnevezték a Stade de France stadiont, ahol a támadás alatt a "francia és német keresztesek csapatainak mérkőzése folyt, Franciaország félkegyelműjének, Francois Hollande-nak a jelenlétében". A tetthelyek között említették a Bataclan rendezvénytermet, ahol a szöveg szerint "a bálványimádók százai gyűltek össze az erkölcstelenség és fajtalanság báljára".

Terrortámadás Párizsban, 128 áldozat, az Iszlám Állam vállalta a felelősséget - inforadio.hu

A Párizs elleni terrortámadás mindent felülír és átír. Egy illúziónak vége. Kártyavárként omlik össze egy megkonstruált világ, amely arra a liberális hitre épült, hogy a történelmileg meghatározott kulturális különbözőségek minden további nélkül áthidalhatók.

Mint kifejtette: Európában jelenleg két nézet van. Az egyik szerint az erős nemzetállamok erős szövetsége jelent egy erős Európát. A másik álláspont az európai embert tekinti példaképnek, amelyben feloldódik a „német, az osztrák, a magyar, a francia, és egy európai ember jön létre”. Ez az európai baloldal koncepciója, ezt a magyar kormány nem támogatja – emelte ki.

Tuzson Bence: erős nemzetállamok jelentenek erős Európát - magyaridők.hu

A népvándorlás kapcsán kibontakozó európai vita mintha eddig soha nem látott módon nyilvánvalóvá tenné, hogy napjaink gondolkodásában az egyik legnagyobb elvi probléma a nemzet-kérdés. Az a könnyen átlátható tény, hogy miközben globális kihívásokkal kell szembenézni, amely kihívások kezelése nemzetek fölötti cselekvést igényelne, addig a probléma megoldására hívatott szereplők mégis csak nemzetállamokban testesülnek meg. Az elvi kérdés ez: vajon meghaladható-e a nemzetállami lét?

 A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.

Hétvégén mindenszentek ünnepe és halottak napja - inforadio.hu

Érdekes, hogy miközben a halottak napja soha nem látott „virágkorát” éli, szinte felfordul az ország a kényszeres temetőlátogatások miatt ezekben a napokban, a halál témája maga már régóta nem válik a közéleti kulturális diskurzus részévé. Elég gyakran téma még a gyász mint kihívás, ám a halál mint olyan, ki nem mondottan is úgy tűnik fel napjaink kultúrájában, mint magyarázatra nem szoruló, ”természetes” jelenség. A halál kérdése nem kérdés.  Amiből csak az látszik, hogy a kultúra, amelyben élünk, meglehetősen zárt, beszűkült egy olyan kultúrához képest, mely nem elégszik meg a halál magától értetődőségének elfogadásával.

Lehet kísérletezni az iszlámmal, persze. Csak éppen a politikában és még fokozottabb mértékben a vallásban a kísérlet évszázadokban mérhető...

(...)

...minden cselekvés – és akár még a nem cselekvés is – következményei révén állást foglal bizonyos értékek mellett, és ezzel – amiről ma, ebben a modern „igen-kultúrában” oly szívesen elfeledkeznek – rendszerint másokkal szemben. Ne kerüljünk identitásválságba! Nem diskurálhatunk a kereszténység esélyeiről és értékvilágáról, miközben az európai iszlám mellett foglalunk állást.

Hegedős Soma: Európai iszlám: zsákutca, amely nem is létezik - hvg.hu

Nagy lelkesedéssel olvastam Hegedős Soma írását a HVG-n. Végre egy nézőpont, amely félreteszi napjaink rövidre zárt történelemszemléletét, s az iszlám mai megjelenését az európai látóhatáron képes évezredes folyamatok részeként értelmezni. Az írást üdvözlöm, minden sorával egyetértek. Szólni szeretnék a vitacikkben megjelenő látásmódról, amely kimondatlanul is arra mutat rá, hogy korunk domináns gondolkodásmódja egyszerűen érzéketlenné vált arra, hogy a jelent az évezredes múlt mélyébe visszanyúló folyamatok kontextusában lássa. Ezt hívom civilizációs öntudatlanságnak.

 Annak ellenére, hogy alapvetően a szívemnek igen kedves gondolatról van szó, szerintem keresztény Európa nem létezik, soha nem is létezett.

A keresztény Európa mítosza - SzemLélek

Azon ugye már meg sem lepődünk, ha valaki azt állítja, hogy Európa nem keresztény többé. A vita különben is értelmetlen, hiszen a válasz attól függ, a kereszténység milyen értelmezését használjuk kiindulópontnak. Viszont az az állítás meglepő, sőt meghökkentő, hogy keresztény Európa nem is volt. Ez annyira komolytalan, hogy nem is kellene vele foglalkozni. Csakhogy mégis kell, mert ha jól értem, a „keresztény Európa soha nem is létezett” tétele nem egy szélsőségesen kereszténységellenes nézőpontból fogalmazódik itt meg, hanem keresztény alapon. Gégény István mint elkötelezett keresztény keresi Európában a kereszténységet. Nem találja, s aztán teljes jó szándékkal és jobbítási szándékkal levonja a következtetést. A történeti kereszténység ellenségei és ellenfelei pedig tapsolhatnak: ők is ugyanezt mondják. Eljött a nagy pillanat, liberalizmus és pietizmus összeborulhat.

Na kis barátaim, akkor most nagyon figyeljetek, nem mondom el többször: Ha nektek nem felel meg az, amit a finn gyerekek és a finn öregek esznek, ellenben pénzt akartok, ráadásul, ahogy fogalmaztok, a „mi pénzünket”, akkor csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kurva anyátokba. Ez így elég érthető? Ha esetleg nem, akkor még egyszer: a KURVA ANYÁTOKBA!

Mégis mit képzeltek ti magatokról? Kik vagytok ti? Ki a fasz hívott ide benneteket? És ha már idepofátlankodtatok, akkor milyen alapon követelőztök? Elviselhetetlenek vagytok, szemtelenek, mint a piaci légy, nincs bennetek sem alázat, sem hála, nincs bennetek semmi emberi. Ti tényleg azt gondoljátok, hogy Európában bárkinek is kötelessége elviselni benneteket? A puszta létezésetek egyre is egyre elviselhetetlenebb és irritálóbb.

Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok. Pénzt meg keressetek, ahogy kartok és ahogy tudtok.

Itt elég volt belőletek.

Kitelt  becsület, rohadékok!

Ne várjátok meg, hogy ezt másképpen is elmagyarázza nektek valaki! 

Bayer Zsolt: Hírek 34. -  Bádog

Bayer Zsolt, a nép fia, megmondta. Hűha! Azta! Azanyját! Mikor meg én mondtam meg az egyik barátomnak, hogy a következő vasárnapi posztomon reagálni fogok Bayer Zsolt írására, azt mondta, ne tegyem. Háborodjanak csak fel a liberálisok, úgyis ezért írta, de hogyan is néz az ki, ha én, aki ugyanabba a politikai-világnézeti táborba tartozom, mint az ismert publicista, kifejezem a megszólalásával szembeni nemtetszésemet? Pedig megteszem. Engem ez a stílus viszolygással tölt el. Még az a szerencse, hogy világnézeti beállítódásomat nem Bayer Zsolt ilyen írásai határozzák meg. Különben már venném a kalapomat, mert nekem ez a stílus nem kell.

Ideje lenne a felebaráti szeretet tanának nemcsak erkölcsi útmutatását, hanem mélységes realizmusát, a Teremtés természetéből fakadó erejét is komolyan venni, mielőtt mi magyarok annak hiányában egyszerűen elfogynánk.

A menekültkérdés margójára - nol.hu

Nagyon örültem Róna Péter írásának, még ha némely állításával nem is értettem egyet. Mindenekelőtt, az tetszett a cikkben, hogy a szerző rámutat: a liberalizmust nem lehet értelmezni a kereszténység nélkül. Ez valóban így van. Kár, hogy erről a mai liberalizmus hajlamos megfeledkezni. Viszont az írásában itt is előjön a szokásos közhely, a migráns-helyzet olyan értelmezése, amely a keresztény felebaráti szeretetet szembe állítja a határok védelmének kérdésével. Tapasztalataim szerint ez ma egy sokakban élő dilemma: ha egyszer a kereszténység a „szeretet vallása”, miként lehet ugyanakkor a kereszténység védelmének ideológiájával kerítést építeni? De menjünk sorjában.

A francia kiskamaszoknak kötelezővé teszik a Korán tanulmányozását, a felvilágosodás viszont csak választható tananyag lesz. A két legismertebb „új filozófus” felháborodottan reagál.

Felvilágosodás helyett Korán - metazin.hu

A Korán kötelező oktatásának franciaországi terve egészen elképesztő. Persze, nem ez az első eset, amikor az ember azt látja, hogy a szélsőséges balliberalizmus belső logikája egészen abszurd eredményeket tud produkálni. Az ideologikus sablon mindig ugyanaz: küzdelem valamilyen fóbia ellen. Jelen esetben a feltételezett iszlamofóbia ellen. Az eredmény: kötelezővé kell tenni a Korán oktatását, miközben a saját kulturális múlt megismerése nem követelmény. Fóbiák természetesen vannak. Mégis, a fóbiák elleni küzdelem ideológiája tökéletesen alkalmas lehet arra is, hogy fóbiának látasson mindenféle megkülönböztetést, s ezzel lehetetlenné tegye a saját identitás megfogalmazását. Ez a kulturális önfelszámolás ideológiája. Az egyik filozófus, Bruckner egyenesen azt állítja, hogy "végül hamarosan megvalósulhat a Nobel-díjas író, Michel Houellebecq negatív utópiája, és Franciaország muszlim kalifátusra válhat." Finkielkraut pedig rámutat, hogy " Ez az iskola tehát nem oktatni akar, hanem bizonyos ideológiai szempontok szerint nevelni". 

 Nincs mit csodálkozni azon, hogy a vallásosságból irracionális gondolatok és tettek sarjadnak. Hiszen eleve az a felvételi követelmény oda, hogy el kell hinni egy csomó fantasztikumot, csodát, angyalt, dzsinnt, prófétát, csillagközi overlordot. 

Tóta W.: Így szól az Úr - hvg.hu

Tóta W. Árpádot valami megszállta, s úgy gondolta, hogy ő most templomba megy. S ez a valami nagyon jó volt hozzá: hangokat hallott, s pont azt hallotta, amit hallani akart. Szerinte Páll László, a Kálvin téri gyülekezet lelkipásztora úgy általában a migránsok ellen beszélt, természetesen Isten nevében, s nem pedig azok ellen, akik törvénytelenül próbálják meg a magyar határt átlépni. S jön a következtetés: így jár az, aki a Bibliából vezeti le a menekültektől való ösztönös irtózását.

Az öbölmenti országok és Szaúd-Arábia továbbra sem hajlandó befogadni a szíriai migránsokat. A Frankfurter Allgeimene arról ír, Szaúd-Arábia kétszáz mecsetet építene Németországban. 

Szaúd-Arábia befogadás helyett 200 mecsetet építene Németországban a szír menekülteknek - mandiner.hu

Ne legyenek kétségeink, amennyiben tényleg olyan nagyszámú muszlim menekültet fogad be Európa, amilyenről ma a hírek szólnak, épülni fognak mecsetek. S ezt nem a riogatás szándéka, avagy a xenofóbia mondatja velem, hanem az a szimpla tény, hogy a letelepedők túlnyomó többsége számára a szekularizáció fogalma ismeretlen. Odahagyták hazájukat, mert menekülnek, vagy megélhetést keresnek, de a vallásukat nem hagyják. Sőt, az új környezetben még nagyobb szükségük lesz rá. Szaud-Arábia ajánlata enyhén szólva is cinikus. Viszont ettől függetlenül pontosan jelzi, ők tudják, hogy a muszlim hitű bevándorlóknak a munkán és a megélhetésen túl mire lesz majd igényük: kultuszhelyekre.

(Előszedtem egyik régi olvasmányomat. S hogy miért éppen most, nem kell magyaráznom. Gondoltam, egy részletet megosztok a Reposzt olvasóival. Természetesen, egy ilyen kiragadott rész nem képes visszaadni a dráma teljes mondanivalóját, érdemes az egészet elolvasni. De talán így sem minden tanulság nélküli. Amúgy pedig a szerző szerint a drámája "történelmietlen történelmi komédia", úgyhogy jó szórakozást!)
 

Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus
Fordította: Fáy Ádám
(Részlet az első felvonásból)

Magyarországra, a Keleti pályaudvarra és Bicskére figyelt tegnap a fél világ, a csütörtöki nap eseményeiről felkavaró képek jelentek meg a vezető lapokban.

Magyarország képei járták körbe a világot - galeria.index.hu

Most mindenki azon agyal, hogy a „kialakult helyzetet” hogyan lehet megoldani. No de, mi is a „kialakult helyzet”? Hülye kérdés, hiszen közelképek ezrei mutatják a világnak. Anya a gyermekével a síneken. (A képről itt és itt olvashat.) Ez a kialakult helyzet.

Például helytelen megkérdezni kisebbséghez tartozó diákoktól, hogy miért oly hallgatagok. Ez ugyanis nem más, mint mikroagresszió. A Hogyan ismerjük fel a mikroagressziót, és mi az üzenete? című irat elmagyarázza, hogy a hallgatagság okát firtató kérdés bizony valójában azt üzeni a kisebbséghez tartozó megkérdezettnek: „Miért nem alkalmazkodsz a többségi kultúrához?” Az sem kevésbé rasszista, aki kijelenti, hogy Amerika a lehetőségek hazája. A tudós professzor megfejti ugyanis, hogy e mondat valójában azt jelenti, hogy a színes bőrűek lusták, buták s különben is keményebben kellene dolgozniuk. Szintén nyomatékosan ellenjavallt azt hangoztatni, hogy az emberiség egyetlen faj, mivelhogy ezzel tagadnók színes bőrű felebarátaink történelmét.

Politikai korrektség felsőfokon - metazin.hu

A Metazin jóvoltából itt van egy anyag arról, hogy a Kaliforniai Egyetemen a polkorrekt rendőrség a rasszizmus elleni ámokfutásában miféle újabb módszert eszelt ki a szólásszabadság még nagyobb dicsőségére. Hiába no, a harcot folytatni kell, mert a helyzet fokozódik. Ilyen a természete. A helyzet azonban egészen abszurd, mondhatnám komikus. Én naiv, valamikor még abban a tévhitben éltem, hogy a szólásszabadságot csak valamiféle külső hatalom veszélyeztetheti. Mondjuk, a kommunizmus. De ha szabadság van, akkor bizony tényleg vége a „ne szólj szám, nem fáj fejem” korszaknak. Tévedtem. Meg ifjonc koromban még azt is gondoltam, hogy a szólásszabadság nagy ellenfelei a hagyományos tekintélyek, mint például az egyház. Mert ugyebár a hagyományos értékek, doktrínák megkötöznek. Mennyivel szabadabb és tágasabb a liberalizmus, amely nem tisztel semmiféle tekintélyt sem. Ettől volt olyan vonzó. Aztán mára kiderül, hogy az öncenzúra új formái jönnek létre a szabadságban, a valaha volt forradalmi „68-asok” szellemi örökségeként.

Újabb vérfagyasztó "becsületgyilkosság" történt Észak-Indiában: egy tizenéves lány viszonyt folytatott az unokatestvérével, fivérei ezért lefejezték, majd a levágott fejét körbehordozták a faluban, ahol laknak - közölte a rendőrség szerdán. (...) A "becsületgyilkosságoknak" régi hagyománya van Indiában és több muzulmán országban, köztük Pakisztánban, Iránban, Irakban, Bangladesben vagy Jordániában. Indiában főleg a szegényebb északi államokban - Biharban, Uttar Pradesben, Harijánában - jellemző, ahol egyes felmérések szerint évente mintegy 900 fiatalt ölnek meg rokonaik azért, mert a szülőkkel dacolva akartak házasságot kötni, engedélyük nélkül éltek együtt, vagy a lányt megerőszakolták. A rokonság olykor véres bosszút áll, mert a hagyományos felfogás szerint csak halállal lehet lemosni a család becsületén esett csorbát.

Lefejeztek egy lányt Indiában, amiért viszonyt folytatott az unokatestvérével - inforadio.hu

Lefejeztek egy lányt Indiában. Mégpedig a testvérei. Lehet szörnyülködni innen, Európából. Lehet az esetet kriminalizálni, s azt mondani, hogy itt egy szimpla bűntény történt. Csakhogy ez nem így van. Abban az összefüggésben, abban a kontextusban, abban a kultúrában ez a szörnyű büntetés az elkövetők és az ottani közösség számára is erkölcsi tettként tűnik fel. A büntetésnek ez a brutális módja ott az erkölcsi hagyomány része. Az is egy kultúra. Ezek a lefejezős fiúk amúgy bizonyára egészen kedvesek. Talán még egy jót beszélgethetnénk is, ha összefutnánk velük a világ valamely pontján. Ők ugyanis nem bűnözők. Szerették a testvérüket. Nem kétséges azonban, hogy egy európai, teljesen függetlenül a konzervatív, avagy a liberális nézőponttól, egy ilyen kultúra valódi mélységeivel nem tud azonosulni.  Meddig terjed az egyébként szép és megkapó liberális pluralizmus-hit határa? Valóban minden érték egyenlő, s a kultúrák és erkölcsi hagyományok együttélése minden további nélkül megvalósítható? És mi van akkor, ha bizonyos erkölcsi hagyományok egész egyszerűen összeegyeztethetetlenek és kizárják egymást?

 (...) Amúgy nekem nem lesz polgári esküvőm. Olyanom már volt. Csak egyházi.

Olyat lehet?

Nem érdekel. Bemegyek, kijövök...

De kérik a polgári papírt, nem?

Nem tudom. Terveink szerint mindenesetre csak egyházi lesz.

Katolikus?

Nem, mert volt már ugye egy polgári esküvőm, ami miatt egy hosszú egyházjogi procedúrára és némi pénzre lenne szükség. Átúsztunk tehát a reformátusokhoz.

Nem vagyok én olyan nagy libsi! – Lovasi András a Mandinernek - mandiner.hu

Neki bizony templomi esküvője lesz, mert ő ebből nem csinál viccet. Mégpedig református templomi, tudnillik ő már egyszer elvált, így a római katolikus partihoz hosszú és bonyolult procedúra lenne szükséges, továbbá némi pénz.  „Átúsztunk tehát a reformátusokhoz.”

Miért is ne? Ha nincs nyitva az IKEA, megyünk a Kikába, nem igaz? Ott olcsóbb most az esküvő. Isten meg majd jön velünk az utánfutón, biztosan neki is pont olyan kurva mindegy, mint Lovasi Andrásnak.

Lovasi András és az akciós esküvő - hvg.hu

Megjelent egy nagyinterjú Lovasi Andrással, amely számomra azért is figyelemre méltó, mert az ismert, amúgy liberálisként számon tartott zenész meglepő terjedelemben és őszinteséggel beszél a kereszténységhez fűződő viszonyáról. „Tétova” kereszténynek nevezi magát. Beszél a tervezett egyházi esküvőjéről is, amely – mint mondja – azért lesz a reformátusoknál, mert miután elvált, a katolikusoknál nem lehet. „Átúsztunk tehát a reformátusokhoz” – mondja. Mire Tóta W. Árpád úgy érezte, ezt a labdát nem hagyhatja ki: „Miért is ne? Ha nincs nyitva az IKEA, megyünk a Kikába, nem igaz?” – írja. Mi tagadás, innen is meg lehet közelíteni a történetet. Lehet rajta élcelődni, szórakozni azon, hogy milyenek is ezek a keresztények, akik úgy váltogatják a felekezeteket, mint mások az üzleteket. „Isten meg jön velünk az utánfutón…” Ez jó! Nincs mese, Tóta W. hozza magát. De lehetne más olvasat is, mondjuk a rejtőzködő kereszténységről, amely, mint az ördög, újra és újra felüti fejét, s amelynek a makacs jelenlétét talán érdemes lenne komolyabban venni.