...maga az egyház a jövő.

Bogárdi Szabó István:Püspöki jelentés 2014. május 21. - parokia.hu

Ilyenkor, Pünkösdkor sok keresztény emberen szinte úrrá lesz a magyarázási és a magyarázkodási kényszer.  Merthogy Pünkösd kétnapos ünnep ugyan, de a jelentését és a jelentőségét már elveszítette, mert az „emberek” „nem értik”. Mert amúgy az „emberek” mindent értenek már, csak a valóságnak azt a szegletét, amelyre az Egyház puszta léte utal, azt nem bírja befogni ez a fránya ész. Az Egyház az „irracionalitás” intézménye.

Mint ismert, Kerényi Imre kormánybiztos a múlt héten megtartott Keresztény Színházi Fesztiválon a következőket mondta: „Én szerintem egy új úton kell elindulni, föl kell venni ezzel az erővel a harcot... Ez nagyon nagy harc. Ez a buzilobbi tulajdonképpen, a nemzetközi operavilágot, filmvilágot, mindent átszövi... Fel kell venni a harcot, ez ellen előadások sorát kell létrehozni, de főleg iskolákat!"

Deutsch ezt üzente Kerényi Imrének - hetivalasz.hu

No, megint egy ügy, lehet rajta rugózni. Nemrég Conchita Wurst, most meg Kerényi.  Az előbbivel kapcsolatban megírtam a véleményemet (Vízió Európáról). Most meg azért vagyok kénytelen szólni, mert az utóbbi eset sajnálatos módon meglehetős direkt összefüggésbe került a kereszténységgel – úgy általában. Nos, ha a Kerényi Imre botrányos kijelentése közvetíti a mai magyar társadalomban a kereszténységről kialakult képet, akkor keresztényként nagyon rosszul érzem magamat a bőrömben.

Történelmi idő volt 2009. május 22. – hangzott el május 24-én a debreceni Református Egység Fesztivál püspöki kerekasztalán.

Az egység jövője - reformatus.hu

A magyar reformátusok tegnap Debrecenben találkoztak. Nyilván nem mindenki, de azt igenis mondhatjuk, hogy ez egy szimbolikus találkozás volt a magyar reformátusság szimbolikus helyén. Debrecen nélkül nincs magyar reformátusság. Az eseményről részletesen tudósít a reformatus.hu, úgyhogy nem gondolnám, ennek a blognak az lenne a feladata, hogy iskolásan elismételje a történteket. Viszont a Reposzt, lévén hangsúlyozottan református blog, nem is térhet ki előle. Nem véletlen, hogy a tegnapi poszt is erről szólt. A Magyar Református Egyház megalakulása, az az emlékezetes öt évvel ezelőtti összegyülekezés május 22-én, mint ahogyan a tegnapi is, a magyar reformátusság meghatározó eseménye. De miben is? Miért is?

A versenyt az osztrák (...) Conchita Wurst nyerte, aki később azt mondta, győzelme megmutatta, hogy Európa hisz a toleranciában. (...) „Ezt az éjszakát azoknak ajánlom, akik hisznek a békében és a szabadságban. Mi egy közösség vagyunk és nem lehet minket megállítani!" - mondta.

Eurovízió: "A sokszínűség és a tolerancia győzelme" - hir24.hu 

Ma valóban létezik egy európai értékközösség, amely talán abban ragadható meg, hogy az egyéni és közösségi másságok kölcsönös elfogadása az általános, hétköznapi gondolkodás és magatartás része. Keresztyén vagyok, a szomszédom meg ateista, de ettől még nem akarjuk egymást máglyára küldeni. Vélemények vannak és igazságok vannak, hitek vannak és magatartásformák vannak, s nem hinném, hogy ezek közül bármelyik is vissza akarná hozni a hitviták korszakát olyan módon, hogy önmagát erőszakosan az igazság egyedüli letéteményeseként egyetemes normaként fogadtassa el.  Márpedig az Eurovíziós Dalfesztivál – akár tudatosan, akár nem – valami ilyesmire tett kísérletet. Nem az a baj, hogy szembement egy - úgymond – „hagyományos” értékrenddel, hanem az, hogy a nyilvánosság normaadó szerepét felhasználva épp a kulturális sokszínűséget sértette meg. Egy másságot – a műsor műfajától egyébként teljesen idegen módon - demonstratív módon a többi másság fölé emelt.

David Cameron risks causing "alienation" in society by saying Britain is a "Christian country", a group of public figures has warned.. (David Cameron azzal a kijelentésével, mely szerint Britannia "keresztény ország", azt kockáztatja, hogy elidegenülést okoz a társadalomban, közéleti szereplők egy csoportja figyelmeztetett.)

David Cameron risks 'alienation', public figures claim - bbc.com

Szólt emellett arról, hogy az európai politikának jobban kellene tisztelnie a nemzeteket, csakúgy, mint a keresztény kultúrát.

"Elsöprő fölénnyel győzött Magyarországon az európai közép" - hirado.hu

A "liberális alkotmánnyal" szemben, amely nem kötelezte a kabineteket a nemzeti érdekek szolgálatára, az ő kormánya munkáját az a nemzeti, keresztény alapú társadalomértelmezés adja majd, amely szerint "a társadalom nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves szerkezet" - fogalmazott.

Orbán: Magyarország középre tart - inforadio.hu

Orbán Viktor minapi, a német WDR csatorna rendezésében tartott Európa Fórumon röviden, de határozottan hitet tett a keresztény kultúra mellett. Nem először. Igaz, annak az emlékezetes strasbourgi EP-vitának az alkalmával jóformán a vádlottak padján ült miközben Schumannt idézte (az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz), most pedig, eléggé meglepő módon, nem is akármilyen körben a bevezető előadást tartotta. Figyelemre méltó. Aztán tegnap, a beiktatási beszédben elhangzott újra a berilni beszéd sok tétele, köztük ismételt kiállás a kereszténység mellett.  Bizonyára véletlen egybeesés, de nekem mégis az jutott eszembe, hogy nem sokkal korábban David Cameron brit miniszterelnök borzolta a kedélyeket a kereszténységgel. Efölötti örömömben meg eszembe jutott gyermekkorom kátéjának híres első mondata: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” Biztosan rémeket látok, de itt lenne a kereszténység kísértete?  Nem gondoltam volna, hogy a kereszténység egyszer még mumus lesz, és nem a kommunizmusban.

Dr. M. Erika elkövető (a gyulai bíró) nem rosszabb a magyarhoni keresztyén-úri középosztály szánalmas átlagánál,.." 

TGM: A faji állam kialakulása - hvg.hu

Évtizedek óta figyelemmel kísérem Tamás Gáspár Miklós munkásságát. Nem mintha világnézetileg azonos platformon állnánk, hanem mert mindig is díjaztam azokat a hozzám képest másként gondolkodókat, akiket nehéz beilleszteni a mai közhelygyűjteménybe, s van bennük valami provokatív, inspiráló és elgondolkodtató. TGM ilyen a számomra. Most viszont szomorú vagyok, mert a fenti kitűnő írását nem sikerült megmenekítenie egy ismert paneltől. TGM egy új társadalmi csoportot kreált, újraélesztette a „keresztyén-úri középosztályt”, s még azt is elmondja, hogy ez a társadalmi csoport milyen. Nos, neonáci.

Szűcs Attila szerint a jelenlegi népegyházi keretek nem alapozzák meg a jövő egyházát. 

Ez történt a Zsinat szerdai ülésén - reformatus.hu

A minap részt vettem a Zsinat ülésén, ahol az Egyházi Jövőkép Bizottság jelentése kapcsán ismét szó esett a megújulásról. Az érdeklődő Olvasó nyomon követheti az elhangzottakat a reformatus.hu-n, és a Reformátusok Lapjában, elolvashatja a Harmathy András lelkipásztorral, az EJB elnökével készült hosszú beszélgetést is. Nem kívánok most egyes konkrét állításokhoz hozzászólni. Inkább csak megállapítom, ez a téma a mi egyházunkban olyan, mint valamiféle búvópatak. Egyszer témává válik, aztán eltűnik, hogy ismét előkerüljön. A megújulásról való beszéd mintha már közösségi életünk állandó része lenne, anélkül azonban, hogy ez közösségi identitásunk alapvető jellegén bármit is változtatna. A megújulásról való beszéd már hozzátartozik konzervativizmusunkhoz. Miért van ez így?

Nem tudom, ki hogy van vele, én manapság mindig csodálkozom, hogy vallási ünnepeink eredeti tartalmai mennyire nincsenek tematizálva a közéletben. Nyilván azért, mert ez úgymond, sértené a semlegesség elvét, netán a keresztények, vagy bármely más vallás hite fölötti nyilvános diskurzus más hiteket bántana meg. Valahogy úgy van feltételezve, hogy egy adott vallás üzenete egy adott vallás híveinek a dolga, az adott vallás híveinek a körén belül. Ugyan, miért? Minden vallás univerzális világmagyarázat, s ha lefordítjuk a vallási nyelvet maira, talán még az is kiderülhetne például, hogy a Húsvétnak, mint ahogyan más vallási valóságértelmezéseknek is, akár egyetemes üzenete is lehet - nem csak hívőknek. Csakhogy ehhez le kellene bontani azt a mai hiedelmet, hogy a demokratikus multikultúrában a szekuláris világmagyarázat a normatív, amelyhez képest – a tolerancia és a szabadság megengedő jellege folytán – létezhetnek „egyéb” világmagyarázatok is.

 ...tulajdonképpen MI is a zsidó-keresztény hagyomány? 

Szikszai Szabolcs - http://reposzt.hu/comment/5418#comment-5418

Egy hete még a választások lázában égett ország, ma meg kezdődik a Nagyhét. Azt valóban nem lehet mondani, a Virágvasárnappal kezdődő hétről ma mindenki tudja, hogy mi is az értelme. Ám ettől még ez a kiemelt hét nap, s aztán a Húsvét mégis csak betör a jelenünkbe, s egy pillanat alatt visszarepít bennünket Jeruzsálem utcáira. Ez a zsidó-keresztyén hagyomány.

Vasárnap lesz az országgyűlési képviselő-választás, a több mint 10 ezer magyarországi szavazókörbe mintegy 8 millió választópolgárt várnak. A külképviseleteken további 28 ezren adhatják le szavazataikat 18 pártra és 1550 egyéni képviselőjelöltre.

Mit érdemes tudni a vasárnapi választás előtt? - inforadio.hu

Csakhogy ez a választás más, mint szerencsésebb történetű demokratikus országokban. Itt a kérdés nem pusztán az, hogy az amúgy az országra vonatkozó alapkérdésekben megegyező pártok közül melyik győz. Itt a kérdés még mindig az, hogy ki határozza meg a rendszerváltozás utáni Magyarország lelki-szellemi karakterét. A választások tétjének a kérdése nálunk még mindig olyan, mintha ma kezdődne az ország története.

Heves szóváltások, dulakodás, Hitler-bajusz a plakátokon, rágalmazás, fenyegetés, uszító feliratok. Értelmes beszélgetések, viták sehol. Így dübörög a választási kampány nálunk. Hogyan hat mindez ránk, választókra? Számít, hogy a meggyőzésünk érdekében milyen eszközöket vetnek be a pártok? Vagy már úgyis (épp emiatt) közönyösek vagyunk?

A jó és a gonosz harca?! – Választási kampány 2014 - nlcafe.hu

Nem szeretem a kampányt, s azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Ilyenkor mutatja meg magát a demokrácia csúnya arca.  Néhány pontban összefoglalva ezekről a kevésbé tetszetős arcvonásokról írok az alábbiakban. Ugyanakkor már most le kell szögeznem: ez nem demokráciaellenes beszéd. Attól még szerethetjük a demokráciát, ha ugyanakkor megállapítjuk: ez a rendszer sem lehet tökéletes. Különösen a kampány felerősíthet olyan magatartásformákat is, amelyektől amúgy minden „normális” ember viszolyog. Ha úgy tetszik, ez a poszt a demokrácia egyes jelenségeinek lélektani bírálata.

...a választások közeledtével a Magyarországi Református Egyház semmit, azaz semmit nem volt képes kiizzadni magából. 

Keresztyénként, a választások előtt - reposzt.hu

Minden elismerésem Székely Attiláé, aki egy ilyen egyértelmű és bátor véleménnyel ki mert állni a nyilvánosság elé. Ez, ismerve a mi belső egyházi nyilvánosságunk „egyrészt-másrészt” logikáját, egészen szokatlan. Véleményével egyetértek: a Magyarországi Református Egyház választási közleménye eléggé semmitmondóra sikeredett. A kérdés most már csak az, hogy azért van-e ez így, mert mi, reformátusok ilyenek vagyunk, azaz gyávák, akik nem mernek véleményt nyilvánítani, vagy esetleg vannak más szempontok is, amelyek valamiféle magyarázatot adhatnak erre a kevéssé meggyőző közleményre. Szerintem vannak. Erre utalhat az is, hogy tudtommal egyik történelmi egyház sem adott ki markáns nyilatkozatot. A teljesség igénye nélkül, csak néhány szempont az alábbiakban.

Mint minden vallás, a zsidó vallás is egyetemes, nincs nemzeti tartalma.

ÉS - galamuscsoport.hu

 (...) van zsidó etnokulturális önreflexió. 

Gerő András szelektív érzékenysége - hvg.hu

Na, végre, mondom magamban. Alapvetően fontosnak tartom, sőt a jövőnk egyik kulcskérdésének a zsidó-keresztény kulturális identitás viszonyáról és problematikájáról való diskurzust – elfojtások helyett. S már érzem is, ahogy leírom, hogy „zsidó”, a kifejezés megtelítődik történelmi asszociációkkal, s a gyomrom máris görcsben van. Ez úgy nagyjából mindent elmond a hazai helyzetről. Megterhelt téma ez, nincs is rá szókészletünk. Meggyőződésem, hogy a hazai magyar antiszemitizmus egy jó része abból fakad, hogy a „zsidó” fogalmát egy sejtelmes, misztikus aura lengi körül, amelybe mindent bele lehet látni. Ugyanakkor ennek az oka nem feltétlenül csak az, hogy a „nem zsidóknak” homályos képzeteik vannak a „zsidókról”, hanem az is, hogy a mai magyar, önmagát zsidóként felismerő öntudat sincs teljesen tisztában önmagával: az útkeresés gyötrelmes idejét éli. Számomra ez ennek a vitának a legfontosabb üzenete, az összes többi vonatkozással nem foglalkozom.

Volt-e valaki, aki végiggondolta, s ha nem, miért hajszolnak bele ebbe a kilátástalan és olykor megalázó küzdelembe embereket, lelkipásztorokat, hitoktatókat?

Hitoktatás, vagy amit akartok - reposzt.hu

Köszönet Jakab Bálintnak ezért a posztért, mert mindenféle sablont és kötelezőnek vélt szépet mondást mellőzve a nyilvánosság elé hozza az iskolai hitoktatás bevezetése körüli anomáliákat. Ráadásul nem úgy, mint aki egy íróasztal mögül, a hétköznapi valóságot nem ismerve „osztja az észt”, hanem olyan aktív városi lelkipásztorként, aki maga is az új hitoktatási rendszer „elszenvedője”. Szavai tehát hitelesek. Fura dolog ez: bevezetésre került valami, aminek örülni kellene, ám mégis, a lelkipásztorok egy részének öröme korántsem felhőtlen.

 Miközben a politikai és főleg a gazdasági életben a társadalmat érintő rohamléptékű változások történtek, az egyházban nem történt semmi. 

Szembenézni a múlttal és a jelennel - reformatus.hu

Nagyon fontos interjú jelent meg Tőkéczki Lászlóval, a dunamelléki egyházkerület főgondnokával a Reformátusok Lapjában és egyházunk honlapján. Az ismert történész nem rejti véka alá kritikus véleményét napjaink református egyházáról, s egyenesen odáig megy, hogy szerinte a rendszerváltozás óta a református egyházban nem történt semmi. Valóban így van?

A zöld europarlamenti képviselő és hajdani diákvezér szerint van európai identitás, tehát lehetséges a demokratikus európai kormányzás. A konzervatív filozófus viszont úgy véli, hogy az európai identitás csak erkölcsi és kulturális értelemben létezik, ezért demokrácia csak nemzetállami szinten lehetséges.

Cohn-Bendit és Finkielkraut az európai identitásról - metazin.hu

Érdekes vitát ismertet a Metazin, amely eredetileg a Le Monde hasábjain zajlott a két fél, Daniel Cohn-Bendit zöldpárti europarlamenti képviselő és Alain Finkielkraut konzervatív filozófus között. A beszélgetés érdekessége nem az, ahogyan a vitában kristálytisztán körvonalazódnak a mai nyugati világban jól ismert világnézeti pozíciók, amelyeket némileg leegyszerűsítve a „liberális” és a „konzervatív” jelzőkkel illetünk. Ez már-már unalmas, akár itthonról is, s látni való, hogy megmerevedett frontok vívják itt látszólagosan antagonisztikus harcukat. Az érdekesség az, ahogyan mégis, a vita egy pontján, a kibékíthetetlennek tűnő ellentétes vélemények egymásba érnek. Lehetséges, hogy bizonyos szempontból a liberális és a konzervatív nézőpont nincs is olyan távol egymástól?

Minden alkalommal elmondom, hogy a Katolikus Egyháznak (és egyéb egyházaknak) elsősorban a kormányzati bürokráciától és a világi hatalomtól kell félnie, nem a "nagyvállalatoktól", a "kapitalizmustól", a "globalizációtól". 

A világméretű szabályozóhatóságot létrehozni nem kell félnetek jó lesz - Kereszténység és kapitalizmus

Érdekes szempontból közelíti meg az ENSZ valóban botrányos jelentéstervezetét Szalai Ákos. (Az ügyre egyébként ezen a blogon reagált Jakab Bálint kollégám is.) Azt a kérdést teszi fel, hogy vajon mitől kell jobban félnie az egyháznak: a kormányzati bürokráciától, a világi hatalomtól, valamilyen, ahogyan ő mondja, „világméretű szabályozóhatóságtól”, vagy a kapitalizmustól? Arra a következtetésre jut, hogy az előbbitől. A kérdés így nyilván elég tág, mondhatnám költői. De ugyanakkor nem indokolatlan. A kérdés mögött valójában az a mindig is aktuális történelmi kérdés húzódik meg, hogy a világ hatalmi köreiben hol foglal helyet az egyház a maga hatalmi igényeivel. Mert ne legyenek kétségeink: a keresztyénség missziói vallás, s ez bizony hatalmi igény. Minden hatalom része a tudat-és véleményformálás igénye.

Az osztrák Ulrike Lunacek EU-képviselő nevéhez kapcsolódó dokumentum a homofóbia, a szexuális irányultsághoz és a nemi identitáshoz kötődő diszkrimináció ellen lép fel. Ezzel a döntéssel az EU arra hívja a tagállamokat, hogy minden eszközzel mozdítsák elő az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transz-szexuális) személyek jogait. Ezek közé tartozik többek között az egynemű párok házassága, a gyermek-örökbefogadás biztosítása, a mesterséges megtermékenyítés lehetővé tétele leszbikus párok számára, illetve a béranyaság igénybevétele a homoszexuális párok részéről. A tagországok szabadon dönthetnek alkalmazásukról vagy figyelmen kívül hagyásukról.

Az EU jóváhagyta a Lunacek-jelentést az LMBT személyek jogairól - magyarkurir.hu

Azért három, mert a témáról már a "Homoszexualitás", valamint az "Emberkép és homoszexualitás" c. bejegyzéseimben felvázoltam a véleményemet. Viszont a Lunacek jelentés e neuralgikus kérdésben tovább borzolja a kedélyeket, nemcsak itthon, hanem Európában is. A témát érinti Jakab Bálint kollégám is, figyelemre méltó reflexió olvasható itt és itt, hogy csak néhányat említsek. A szexuális orientáció problematikájával tehát most nem foglalkozom, s messze távol áll tőlem az LMBT csoporthoz tartozó emberek bármiféle érzelmi kritikája, netán támadása. Viszont a jelentés mögött meghúzódó koncepció számomra súlyos elvi aggályokat is felvet, s ezeket szeretném az alábbiakban megfogalmazni.

Az Auburn Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogyan alakítják az agyi hálózatok az egyén vallásos hitét. Eredményeik különbséget mutatnak a vallásos és a nem vallásos emberek agyi kölcsönhatásai között.

Megvan a vallásosság biológiai oka - hazipatika.com

Nem kis dologra vállalkozik a HáziPatika.com, amikor egy angol nyelvű tudományos közleményt ismertet. A Brain Networks Shaping Religious Belief (Agyi hálózatok, amelyek formálják a vallásos hitet) c. tanulmány súlyos szakmai szöveg, ráadásul korábbi kutatási eredményekre hivatkozik. Szakmailag tehát nem igazán tudok hozzászólni.  Viszont bármennyire is bámulom az agykutatás fejlődését, mégis csak kérdéses számomra az a feltételezés, hogy az agyi folyamatok vizsgálata és megismerése magyarázatot képes adni a vallási tapasztalat titkára. Egyáltalán, nagy kérdés a számomra, hogy az emberben zajló biológiai-materiális folyamatok megismerése mennyiben visz közelebb az általános emberi lét-tapasztalat megértéséhez.

A Demokratikus Koalíció elnöke szerint ha valamikor meg kell vívni az eredeti értelemben vett kulturkampfot, akkor annak itt az ideje, mert az a gondolkodás, amelyet a keresztény-konzervatív világ közvetít, szemben áll mindazzal, amit a felvilágosodás óta a szabadelvűek és a baloldaliak közvetítenek. 

Baloldali kultúrharcot hirdetett Gyurcsány - mandiner.hu

Nem mondom, szép kis szó-csokor ez így, egy címben. Eredetileg a vallási fundamentalizmusról akartam írni a Metazin cikkismertetője alapján, miután Kölnei Lívia, a Talita egyik szerkesztője felhívta rá a figyelmemet. De reagált rá két kedves kollégám, Vértes László és Brátán János. Viszont miközben a fundamentalizmusról mint jelenségről gondolkodtam, jöttek a hírek, s szembe jött velem a szekuláris fundamentalizmus egyik ismert tétele: a kereszténység szemben áll a felvilágosodás nyomán kibontakozó európai szellemtörténeti fejleményekkel. Következtetésképp, küzdeni kell a „keresztény-konzervatív” világképpel. A dolog pártpolitikai részével nem foglalkozom. Untat.  Viszont a szekuláris fundamentalizmus jelensége annál izgalmasabb.