Azért egyértelműen botrányos az ügy, mert diplomáciai vonalról azt hallottuk, hogy ilyen komoly lépésre EU- és NATO-tagország ellen nem volt még példa. Egy diplomata így fogalmazott: „Washingtonban ezzel átléptek egy vörös vonalat, nagyon nem lesz egyszerű innen a mostani kormánynak visszajönnie”. 

A sértettek túlzott reakciója miatt robbanhatott ekkorát az amerikai kitiltás - 444.hu

„… semmi sem olyan homályos, mint a jelen, amelyben élünk.” – mondotta volt Paul Ricoeur ezt a zseniális mondatot egy interjúban. A jelen ritkán mutatja meg igazi arcát, s vélhetően, amit majd a történelemkönyvek meg fognak írni a jövőben a múltról, sok tekintetben egészen más lesz, mint amit annak a múltnak a szereplője jelenként átélt.

Ami a nehéz családi helyzeteket illeti, a munkacsoportok kiemelték, hogy az egyháznak befogadónak kell lennie mindenki irányában, hogy ne érezze senki magát elutasítva. Ugyanakkor fontosnak ítélték a felszólalók, hogy tisztán kell fogalmazni, el kell kerülni a zavarokat, az ingadozásokat és eufemizmusokat a nyelvhasználat területén: például a fokozatosság törvénye ne válhasson a törvény fokozatosságává.

Beszámoló a rendkívüli szinódus tizenkettedik általános munkaüléséről  - magyarkurir.hu

„Életveszélyes” vállalkozásba kezdett a Püspöki Szinódus: a család kapcsán olyan neuralgikus kérdésekkel kezdett el foglalkozni, mint például az elváltak és újraházasodottak áldozásának kérdése. Mondhatnánk természetesen, hogy ez katolikus belügy. De mégis, a jelenség túlmutat önmagán, s számomra legalábbis pontosan jelzi a mai keresztyénség előtt álló dilemmákat, amelyeket – felekezet ide vagy oda – mindnyájan érzünk.

Maradnak a jobbra-balra menő telefonálgatások, csak ezeknek meg az a bajuk, hogy itt vagy ott lyuk keletkezik a rendszeren, és valami kiszivárog olyanok felé is, akiknek nem szánták a részleteket. Természetesen szigorúan evangéliumi alapon. Maradnak olyan egyház közeli forrásból való blogok, ahol az állandó névtelen mocskolódás tengeréből olykor mégis ki tud halászni az ember némi információmorzsát. Nos, így került elém a nol cikke a lezsírozott püspökválasztásról. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Már értettem, hogy mire utalt presbiterünk a templomajtóban botrány címszó alatt.

Pálfi Zsuzsanna: Szégyellem magam - reposzt.hu

Először is, nagyon köszönöm Pálfi Zsuzsannának, hogy hozzá mert nyúlni a témához.  Ha valaki arra adja a fejét, hogy egy ilyen egyházias közéleti blogba heti rendszerességgel folyamatosan ír, ráadásul a „hivatalos” tennivalóin túl, önkéntes alapon, a könnyűnek éppen nem mondható kihíváson túl csakhamar megtanulja, hogy vannak témák, amelyeket nem lehet kikerülni. Már ha, egy ilyen blog ad magára valamit: vagyis jelen akar lenni. S nagyon hálás vagyok a hozzászólásokért is. Végre! Végre téma lett az egyházi nyilvánosság. Lefordítom, kicsit nyersebben: a megszólalás szabadsága és bátorsága.

A politikus, amikor választások idején buzgón fényképezteti magát templomban, körmeneten, kéri az Isten áldását magára és másokra, a „népére”, nem tesz mást, mint parazita módon ráakaszkodik sokak vallásos hitére, Istenbe vetette bizalmára, belehelyezi magát egy olyan  transzcendentális mezőbe, ahol semmi keresnivalója nincsen. Azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az ő hatalma, akárcsak az ókori, középkori  fejedelmeké, királyoké, császároké, egy felsőbb akarat révén jött létre és egylényegű azzal. Ezt a látszatot erősítik a közpénzzel jól kitömött „bevett egyházak” képviselői szószéken és oltár mögött, internetes fórumokon és magánbeszélgetésekben, amikor arra biztatják a híveiket, hogy szavazzanak a „krisztusi elkötelezettségű, keresztény értékrendű” politikusokra.

Bízzon a Fideszben? - galamuscsoport.hu

Nos, fogalmam sincs, mi van egy politikus fejében, amikor templomban fényképezteti magát, meg körmeneten vesz részt. Lehet, hogy politikai haszonszerzésből teszi, lehet, hogy közben rohadtul unatkozik, de még az is előfordulhat, hogy szerencsétlen pára nem csak hogy politikus, hanem a tetejébe még keresztyén is. Ez bizony eléggé meglepő fordulat, bizonyos szubkultúrából kitekintve már-már egyenesen az elgondolhatóság határait súrolja.

A Jövőkép-bizottság tagjait ebben az időszakban is az a meggyőződés vezette, hogy „az egyház, a maga intézményi hálózatával, szervezeti felépítésével, közös gazdálkodásával nem tehet jobbat, mint hogy megerősíti és szolgálja a helyi gyülekezeteket missziói küldetésük betöltésében és összefogva, a bizalom légkörében és közösen megállapított célok mentén rendezi újra működését és gazdálkodását". 

Párbeszédben a jövővel - reformatus.hu

Nagyon remélem, hogy a fenti mondat csak félreérthető, szerencsétlen fogalmazás, s nem pedig valamiféle koncepcionális egyházkép. Ilyen, mármint nem igazán sikerült megfogalmazás előfordulhat bárkivel, s bizony megesik, hogy a szándékolt üzenet és az olvasat messze elkerüli egymást. Aki tartalmakat közöl a nyilvánossággal bármilyen formában is, az tudja. Én tudom. Mi tudjuk. Ez a nyilvánosság kockázata.

A lengyelek döntő többsége római katolikus, de élnek az országban görögkeletiek is.

A iszlám vallású tatárok elsősorban Bohoniki és Kruszyniany községekben élnek. A lakosság szinte teljes egészében kilencvennyolc százalékban az uralkodó etnikumhoz a nyugati szlávok közé tartozó lengyel etnikumhoz tartozik. Törpe kisebbségek az országon belül a keleti szláv ukránok és ruszinok mindössze egy százalékot tesznek ki. Egy százalék alatti kisebbségek a fehéroroszok, a sziléziai németek, a csehek, a litvánok, a cigányok, az örmények, a tatárok, a kasubok.[9]

Lengyelország - wikipédia.org

Nemrégiben egy nemzetközi egyházi-könyvtáros konferencia részvevőjeként Lengyelországban jártam, s alkalmam volt „megmártózni” a híres lengyel vallásosságban: a szervezők, anélkül, hogy kérdezték volna, ki melyik felekezethez tartozik, vasárnap délelőtt elvittek bennünket templomba. Természetesen egy misére, ez nem volt kérdés. Nos, igaz, amit mondanak a lengyelekről. Tíz előtt érkeztünk valamivel, s már alig találtunk helyet az óriási krzeszówi barokk templomban. Hömpölygött a nép. Talán ez volt az első kép, amely annyira megragadott: emberek sokasága tartott a templom felé. Vasárnap volt.

Central to Pannenberg's theological career has been his defence of theology as a rigorous academic discipline, one capable of critical interaction with philosophy, history, and most of all, the natural sciences. (Pannenberg teológiai munkásságának központi része volt a teológiának, mint szigorú akadémiai tudománynak a védelme, amely képes kritikus párbeszédet folytatni a filozófiával, a történelemmel, és mindenek fölött a természettudományokkal.)

Wolfhart Pannenberg - wikipedia.org

Egy friss lengyelországi élmény nyomán épp a lengyelek vallásosságáról írtam az erre a vasárnapra esedékes posztomat, amikor Bogárdi Szabó István küldte a hírt: meghalt Pannenberg, nem akarok-e írni róla? Nem volt itt mit tenni: Pannenberg, ha szabad ilyet mondani, az én személyes ügyem. Értse jól az Olvasó: Pannenberg az én teológusom. Ő mentett meg engem az intellektuális depressziótól.

Valószínűleg nem az ELTE gólyatáborában történt nemi erőszak volt az első ocsmány dolog a hazai gólyatáborok történetében, de ez az első, amelyik nagyobb nyilvánosságot kapott. Bár az ELTE szerint a szervezett programok keretében senkit nem kényszerítettek semmire, azért beszédes, hogy az egyetemi gólyatáborokban a szervezők miket énekeltetnek a hallgatókkal.

Válogatott ocsmányságokat énekelnek az ELTE gólyatáborában - index.hu

Ocsmány? Ugyan már, miért lenne az? Mert ki mondja meg, mi az, hogy ocsmány? Őszintén szólva, a híren egyáltalán nem csodálkozom, sokkal inkább azon, hogy ez az ismert oldal ilyen címmel ad hírt az eseményről. Ocsmány? Olyan ez, mintha az Index hirtelen átment volna konzervatív, s ami még rosszabb, keresztyén erkölcscsőszbe. Hát még sincs erkölcsi értékrelativizmus, amely szerint mindent szabad, ami nem sérti a másik ember szabadságát? Felettébb csodálkozom.

A The Expendables 3-mal sorozatban a negyedik közös filmjét forgatta le Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone. Huszonöt éve ez elképzelhetetlennek tűnt, a legnagyobb ellenségek voltak. Hogyan lett az ádáz gyűlöletből hajlott korukra legendás barátság?

Stallone és Schwarzenegger halálos ellenségekből országos cimborák lettek - origo.hu

Szokás ma bizonyos körökben ezekről az akciófilmekről lekicsinylően beszélni. Tényleg bugyuta történetek, de népszerűségük nem véletlen. A műveltségem e téren ugyan nagyon hiányos, addig terjed, hogy meg tudom különböztetni Schwarzeneggert Stallonétól. De ennyi nekem éppen elég is. Nekem aztán mindegyik egyforma, pedig a fenti írás szerint nagy különbségek vannak köztük. Most meg, mint kiderült, kibékültek. Azt se tudtam, hogy össze voltak veszve. De ami mégis közös bennük, hogy mesehősök ők, s ezekben a mesékben mindig győz a jó. S azért lehetnek sztárok, s azért szeretjük egyáltalán a meséket, mert a jó azonnali győzelmének illúziójára nagy szükségünk van. Szeretünk ragaszkodni a hazugságainkhoz.

Az áldozatok nem a keresztények. Legalábbis nem ez a tanulság. A tanulság még ennél is mélyebb és fájóbb.

Jók és gonoszok: kiket ölnek Irakban? - hvg.hu

Különös írás ez. Általános elvi szinten igaz, sőt alapvető dolgokat mond ki, másrészt, ebben a helyzetben enyhén szólva is nem elegáns. Olyan ez, mintha ha egy haldoklót azzal vigasztalnék, hogy mindenki meg fog halni. Nincs benne részvét.

A kiadványban minden igazhitű muzulmánt arra szólítanak fel, hogy fogadjanak hűségesküt Abu Bakr al-Bagdadinak, akit az iraki szunnita lázadók kalifának kiáltottak ki. 

Londonban agitál az Iszlám Állam - origo.hu

Mondhatjuk természetesen, hogy az Iszlám Állam megalapítása, a brutális erőszaktól sem visszariadó hatalmi törekvései messze nem képviselik az egész iszlámot, hanem csak azon belül egy szélsőséges mozgalomról van szó, amelynek terjeszkedését remélhetőleg sikerül majd megakadályozni. Ám e fontos különbségtétel ellenére és mellett, igenis – a földrajzi távolságok ellenére is – okkal erősödik fel az a már a hétköznapok szintjén is egyre gyakrabban hallható diskurzus, amely újra és ismét az európai kultúra nagy kihívását látja az iszlám fokozódó európai jelenlétében. Egyszerűbben is lehet fogalmazni: szaporodnak az iszlámtól való félelem és fenyegetettség jelei. Vajon miért?

Véget kell vetni a gyanúsítgatások és a viszályok korszakának! – hirdetett új kezdetet a Közel-Keleten Barack Obama 2009 júniusában a Kairói Egyetemen tartott beszédében. Azóta azonban a Szíriában szárba szökkent, de a Földözi-tengertől szinte a Perzsa-öbölig fellángoló polgárháború és az újabb izraeli–palesztin csörte után a viszályok még szövevényesebbé, az egymás iránti gyanakvás még mélyebbé vált. És míg korábban a legtöbb konfliktus állami szinten is értelmezhető keretek között zajlott le, 2014-re úgy tűnik, sok helyen felbomlanak a régóta stabilnak tűnő államhatárok, és sorra kezdenek valóra válni a nyugati diplomaták rémálmai: Szíriában az arab tavasz egy európai ésszel már nehezen értelmezhető vallásháborúvá mérgesedett, melynek következtében Irakban – és kisebb mértékben Libanonban – is frontvonallá váltak a felekezeti határok, az Egyesült Államok pedig a 2011-es kivonulás után újra katonai akciókat hajt majd végre Irakban.

Lángol a Közel-Kelet: itt a konfliktustérkép - index.hu

Van valami megdöbbentő naivitás abban, ahogyan a mai nyugati történelemszemlélet az elmúlt időre tekint. Az elmúlt idő itt: civilizációink ideje. A naivitás abban van, ahogyan ez az időszemlélet úgy tekint a jelenre, mintha már az, ami volt, véglegesen lezárult volna, s ami még hátravan, immár független attól, ami volt. S aztán jön egy ilyen konfliktusözön, s egy pillanat alatt kiderül, hogy semmi sem változott. A szereplők a régiek. Keresztyének, muszlimok, zsidók. Ezredéves történetek, s könnyen kiderülhet, hogy ez az idő nem is olyan hosszú, hanem nagyon is rövid. A mi egy időnk.

Fukuyama huszonöt év távlatából is kitart amellett, hogy a demokrácia hosszú távon győzelemre van ítélve. Eredeti téziséhez azonban hozzáteszi, hogy a demokrácia sikeréhez erős államra van szükség, amely jólétet, egyenlőséget és biztonságot teremt.

Negyedszázaddal a történelem vége után - metazin.hu

Különös egybeesés ez. Miközben itthon Orbán Viktor liberalizmus kritikájától hangos a közélet, addig amott önkritikusan megszólal Fukuyama, a liberális demokrácia apokaliptikus prófétája, s fenntartva ugyan korábbi véleményét, mégis kiáll az erősebb és hatékonyabb kormányzatért. Amiből nem feltétlenül az az aktuálpolitikai következtetés vonható le, hogy lám, a mi liberálisaink itt védik azt, amit amott egy hírneves liberális véleményformáló kritizál, hanem az, hogy úgy tűnik, a liberális demokratikus társadalmakban léteznek gyakran egyediként érzékelt, ám a lokalitáson mégis túlmutató egyetemes kérdések, amelyekre a mai napig nem született egységes válasz.

 Ahogy a bűn, úgy annak szankcionálása is társadalmikulturális konstrukció...

Pedofília Magyarországon - nol.hu

Igen figyelemre méltó a fenti tudományos igényű dolgozat, még akkor is, ha a szerző és a felvonultatott szakirodalom csak abban erősítik meg az olvasót, hogy az illetékes szakterületeknek a „normálistól eltérő” szexuális magatartásminták eredetéről, s ezért megítéléséről nincs konszenzuson alapuló, egységes álláspontjuk. Csakhogy ami mégis szembetűnő, a tanulmányban érzékletesen prezentált gondolkodásmód: eltűnt az abszolútum, nincs jó és rossz. Ehelyett „társadalmi-kulturális konstrukciók” vannak.

 ...a szavak fogságában vergődve magam is elfogadhatatlan kifejezést használtam. 

Megkövetek mindenkit, akit kifejezésemmel megbántottam - facebook.com

 

Sokan talán egyszerűen csak egy kávét kérnek mindezek láttán.

Pásztor Albert és a baloldal meghasonlása − Az értelmiség útja az útvesztésig II. - mandiner.blog.hu

Kétségtelen, hogy az utóbbi napok számomra legszórakoztatóbb története a miskolci polgármester-jelölt körül kialakult politikai adok-kapok. Az üggyel a napi politika szintjén nem is foglalkozom, nem az én asztalom. Csakhogy ez a történet azért figyelemre méltó, mert pontosan tükrözi a mai nyugati gondolkodás egyik alapvető jellegzetességét: a valóságot nem mindig lehet néven nevezni, mert megfellebbezhetetlennek kikiáltott dogmák csapdájába esett. Az egyik ilyen dogma a rasszizmus liberális értelmezése. S ha egy véleményformáló hazai liberális mégis ki akar törni a dogmából, úgy jár, mint Eörsi Mátyás: be kell ismernie, beleesett a herezis bűnébe. Nos, ez az igazi cognitív disszonancia. Van az igaznak hitt elv, az egyik oldalról, s van a kétségtelen valóság a másikról. S a kettő nem stimmel.

„Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, egyházadon, gyermekeiden" – a 90. Zsoltár szavaival köszöntötték a közel 1500 résztvevőt a VII. Magyar Református Világtalálkozó határon túli központi rendezvényének megnyitóján. „Sepsiszentgyörgy egy olyan város, amely mindig felvállalta és megbecsülte református örökségét" – hangzott el a július 10-i rendezvényen.

A reformáció magyarságunk alapja - reformatus.hu

Úgy van ez, hogy vannak dolgok, amelyekről lehet ugyan könyvtárnyi irodalmat olvasni, de amelyeknek a lényegét mégis át kell élni, ha valamit is meg akarunk sejteni a titkukból. Ilyen számomra a református élmény. Lehet ugyan bogozgatni, mikroszkóp alá tenni, de amíg ez a „református jelenség” csak rajtam kívülálló tárgy, s nem tudok vele érzelmileg azonosulni, az egészből semmit sem értek. Úgy adódott, hogy a múlt héten Őriszentpéteren, a Renden, s e hét végén Sepsiszentgyörgyön, a VII. Magyar Református Világtalálkozó határon túli központi rendezvényén is megadatott számomra ez a református élmény egész egyszerűen a szimpla tény által, hogy együtt voltuk, mi reformátusok. Nehéz erről beszélni.

A püspök hangsúlyozta az Ige alapján, hogy őrségben vagyunk, akikre az Úr értéket bízott. Rendben vagyunk, amely nem csak egy mozaikszó, hanem a rend arra is vonatkozik, hogy köszönjük jól vagyunk, a helyünkön vagyunk, tesszük a dolgunkat örömmel, reménységgel, szolgálunk kis - és nagy gyülekezetben és tesszük mindezt hálával.

"Rendben vagyunk" - REND megnyitó - refdunantul.hu

Vajon véletlen-e, hogy a nagy  dunántúli  református találkozó teljes nevének (Református Egyházi Napok – Dunántúl) kezdőbetűi  a „rend” mozaikszót adják ki? Így is ment át a köztudatba, olyannyira, hogy ha itt, a dunántúli reformátusok körében kiejtjük a szót, már-már szinte rögtön az eseményre gondolunk. Ha „rend”, akkor az a dunántúli református fesztivál. Sőt, ha beütjük a Google internetes keresőbe, hogy „rend”, az első helyen az őriszentpéteri találkozót találjuk. Lám, mire jó az internet.

 Mindennek politikai hatása is van. Bárkinek a megnyilvánulása politikai töltetet kaphat. Például ha megszólal egy fizikus a paksi atomerőmű ügyében, akkor hiába mond pusztán szakmai érveket, az elmondottak alapján besorolják valahová politikailag. Ezért állandóan lerombolódik minden politikán kívüli tekintélykísérlet.

A demokrácia ára - parokia.hu

Akár még kérdéseket is vethet fel a figyelmes Olvasóban, hogy egy hete is egy parókiás cikkre reagáltam, s most is. A véletlen úgy hozta, hogy most sem térhetek ki, mert Fekete Zsuzsa interjúsorozata (Helykeresés - Tőkéczki László; Ha bemegyünk a cirkuszba - Bogárdi Szabó István; Egyenlősdi - Egedy Gergely;  A  demokrácia ára – Lánczi András) számomra alapvetően fontos társadalmi-közéleti kérdésekről a tematikus újdonság erejével hatott. Nem végeztem ugyan kutatásokat, de nekem mégis az a benyomásom, hogy a mai magyar református közbeszédben (ide értve a prédikációt is) túlsúlyos az egyén-központú szemlélet, s a keresztyén üzenetből gyakran hiányoznak a közösségi-társadalmi vonatkozások. Vajon mi ennek az oka?

... fáraszt a panaszkodás...

Lelkesedés, tanulás, kritika - parokia.hu

Itt van ez a lelkipásztori szolgálatra készülő, nagyon szimpatikus fiatalember, aki ma egyáltalán nem divatos módon, a szokásos védekező keresztyén alapállást félredobva (nem is tudom, tudatában van-e ennek, vagy sem), valami alapvetően fontos dolgot mondott ki. Az üzenetet így fordítom: a keresztyénség sorsa a keresztyénektől függ. Azt mondja Molnár Ambrus: „fáraszt a panaszkodás”. Ez a mondat kifejezetten üdítő. Van még remény.

Nekem nem jut eszembe egyetlen korszak sem, amikor Európát, vagy legalább annak egyetlen országát kereszténynek lehetne nevezni. 

Sefatias - sefatias.blog.hu

Nemrégiben indult egy új fórum a Facebookon „Underground Keresztény Bloggerek” címmel. Habár az „underground” jelzővel nekem gondom van, üdvözlöm a kezdeményezést, amely pontosan jelzi, hogy napjainkban egyre erőteljesebben jelentkezik az az igény, hogy a keresztény vélemény is legyen része nyilvánosságunknak.