A xenofóbia (vagy xenophobia) görög eredetű szó, a ξένος (xenos) „idegen” és a φόβος (phobos) „félelem” szavak összetétele, jelentése idegengyűlölet. Enyhébb formájában az idegenekkel szembeni negatív érzelmet jelenti. Megnyilvánulása elkerülés, bizalmatlanság, esetleg nyílt agresszió. A xenofóbia nem csak egy etnikum ellen szól, bár az „idegen” meghatározása korban és társadalomban eltérő és nem mindig következetes.

Xenofóbia - wikipedia.org

A homofóbia szó jelentése félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól. Tágabb értelemben a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzések, hátrányos megkülönböztetés általános megnevezése.

Homofóbia - wikipedia.org

Ha hinni lehet a First Things cikkének, először Joseph Weiler használta a krisztofóbia fogalmát egy, a keresztény Európáról írt rövid könyvében. Jó szó. Afféle botcsinálta keresztény apologétának, mint én is ezen a blogon, végre lehet egy szava, amelyet józan kritika és önvédelem helyett verbális atombombaként lehetne használni, mert benne van a senkire tekintettel nem lévő fóbia szó. Inkább legyél bűnöző, de nehogy véletlenül az a vád érjen, hogy valamilyen szociális fóbiában szenvedsz. Mert akkor nem tudsz védekezni. A fóbiát természetesen lehet többféleképpen fordítani. Ám az biztos, hogy mai jelentéstartalma valami olyan lesujtóan rossz jelenségre utal, amelyet nem lehet eléggé elítélni. A szociális fóbiákkal összekapcsolt szavak a démonizálás szavai lehetnek. Csak úgy, játszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha ezentúl mindenkit, aki valamilyen okból elutasítja a kereszténységet, az egyházat, krisztofóbnak neveznék?

A szerző szerint miközben az irreleváns, örök kisebbségre kárhoztatott szélsőséges csoportokra koncentrál a nemzetközi média és politika, megfeledkezik egy sokkal jelentősebb kortünetről, amit jól jelképez Orbán Viktor hétvégi tusványosi beszéde. A magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy Európát meg kell őrizni az európaiaknak, Magyarországot pedig a magyaroknak - idézi a beszédet Cas Mudde.

Guardian: Senkit sem érdekel Orbán patakvérbeszéde - hvg.hu

A Guardian-ben megjelent írás nem arról szól, amit a magyar cím alapján az olvasó esetleg feltételezhet, hogy ti. Orbán mondott egy beszédet, de senkit sem érdekel, mert annyira jelentéktelen, hogy szóra sem érdemes. Cas Mudde írása inkább nagyon is jelentősnek tartja a beszédet, mert radikális jobboldali retorika megjelenését látja benne kormányzati szinten, de fájdalom, senki sem (értsd: a nemzetközi média) nem foglalkozik vele (no one cares).  Eme radikalizmust pedig a szerző a tusványosi beszédből kiemelt néhány mondattal igyekezett szövegszerűen bemutatni: „...azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna. Ezt szeretnénk. Azért csak szeretnénk, mert ehhez a többiek szándéka is kell, de van valami, amit nem szeretnénk, hanem akarunk. Akarjuk, mert csak tőlünk függ: meg akarjuk őrizni a Magyarországot magyar országnak." A szerző arra nem tud, vagy nem akar válaszolni, hogy a beszéd miért nem érdekel senkit sem. Miért van az, hogy Orbán úgymond radikalizálódik, Európa meg csak dünnyög? Pedig ha Mudde-t érdekelné a valóság, ezt a kérdést kellene feltennie.

Aki esetleg elfelejtette volna, hogy az Android beépített nyomkövetésének hála a Google szó szerint minden lépésünket követni tudja, azt most a keresőcég pofozza fel a Csipkerózsia-álmából. 

Orrunk ala dörgöli a Google, hogy mindent tud rólunk - index.hu

Az, hogy valakik szinte mindent tudhatnak rólunk, ha akarnak, már nem is érdekes. Egy átlagpolgárnak persze nincsenek pontos információi, de azért azt hiszem, az egy általánosan elterjedt sejtés világszerte, hogy a ma használatos kommunikációs rendszerek az egyén ellenőrizhetőségének korábban soha nem látott fokát biztosítják, mert képesek adatokat tárolni és megőrizni. Az érdekes az inkább, hogy ezek a kommunikációs rendszerek a fogyasztói-technológiai társadalom más rendszereivel együtt mégis a szabadság illúzióját keltik. Ugyanis nyilvánvalóan nem működnének, ha az egyén úgy érezné, hogy a szabadságát és függetlenségét veszélyeztetik. Nem úgy érzi. Vajon miért?

 Célunk Krisztus országának hirdetése anyanyelvi igeszolgálattal, az egyházi élet kiépítésével és szeretetszolgálattal. Évenkénti hittudományi tanácskozásainkon 1989. óta foglalkozunk a szórványgondokkal és a magyar reformátusság sorskérdéseivel. 

Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat - nyemrlsz.newlights.info

A napokban Tahitótfaluban, a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat konferenciáján voltam, sőt ma, vasárnap délelőtt is velük együtt veszek részt az úrvacsorás istentiszteleten. Jöttek ők mindenhonnan, Európa városaiból, de az elszakított területekről is. Jöttek ők egy olyan helyzetből, ahol nem természetes magyar reformátusnak lenni. De ők meg szeretnének maradni reformátusnak és magyarnak.

Igen, a szeretetet. Az európai kultúra alapköveként emlegetett Biblia, semmi másról nem beszél, mint a szeretetről. Arról a szeretetről, ami nehéz. Nem arról, ami könnyű, amikor a szeretet tárgya úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik,  azt mondja, amit én akarok, hogy mondjon, úgy szeret, ahogy nekem tetszik. Így könnyű szeretni, hiszen a szeretet nem a másikról szól, hanem rólam, akinek elvárásai vannak, hogy miként és hogyan kell működnie a másiknak, hogy az normális legyen.

Számomra az a szeretet, ami két felnőtt ember egymás iránti elkötelezettségére épül, normális. Bármilyen is legyen a nemi összetétel.

Nincs jelentősége. Mert a lényeg ettől még megszületik és a lényeg, a szeretet, az, ami valóban fontos és emberi, nem változik. Érdekes, és némi ellentmondást magában hordozó az a tény, hogy ez nem magától értetődő, és nem természetes magatartás egy olyan országban, ami sokszor és sokfelé deklarálta magáról, hogy keresztény ország. És ez a mondatom nem tartalmaz semmiféle negatív felhangot senkinek a hitéről vagy vallási, filozófiai meggyőződéséről. Éppen ellenkezőleg.

"A szeretetet veszem észre a világból" - Alföldi Róbert Pride-nyitó beszéde - szinhaz.hu

Alföldi Róbert a 20. Budapest Pride Fesztivál megnyitóján mondott egy nagyon szép és megkapó beszédet. Hiányzott belőle a melegrendezvényekre egyébként gyakran jellemző provokatív jelleg. Noha volt a beszédének kritikai éle, mert reagált a főpolgármester nyilatkozatára, a szándéka nyilvánvalóan a melegek iránti megértés előmozdítása volt.

Chief Justice John Roberts: "Just who do we think we are?" (Mégis, mit gondolunk, kik vagyunk mi?) -  www.supremecourt.gov

John Roberts, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnöke, egyike volt azoknak a bíróknak, akik nem szavazták meg az azonos neműek házasságát engedélyező döntést. Ellenvéleményének (dissent) teljes szövege hozzáférhető. Súlyos szöveg, mert ha jól értem, azt a kritikát fogalmazza meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogilag nincs abban a helyzetben, hogy a házasság kérdésében minden államra nézve kötelező érvényű döntést hozzon. Véleményének arra az érvére is érdemes odafigyelni, hogy a döntés előkészíti az utat a poligámia legalizálása felé. Nem véletlen, hogy a poligámia hívei üdvözölték Roberts érvelését.

Ez a vélekedés szemben áll azzal, amit eddig a szigorúan válásellenes katolikus egyház vallott a témában.

Ferenc pápa szerint a válás néha a legjobb megoldás - index.hu

A jövő dönti el, hogy Ferenc pápa hogyan vonul majd be a történelembe. Ám az talán már most kockázat nélkül kijelenthető, hogy ő a kommunikáció pápája. A cél nyilvánvalóan az, hogy az egyháztól elidegenedett mai ember számára közel hozza az egyházat. Ugyanakkor ez a kommunikációs stratégia nem kevés kockázatot is rejt magában. Ugyanis könnyen félreérthető, s olybá tűnhet, mintha a pápa egyenesen szembe menne az egyház néhány alapvető tanításával. Ez abszurdum.

A határok őrizete tagállami felelősség, és a tagállamoknak kell eldönteniük, hogy ehhez milyen intézkedéseket tartanak szükségesnek, de az uniós és a nemzetközi jogot, így az érkezők emberi jogait is tiszteletben kell tartani – hangsúlyozta az Európai Bizottság illetékes szóvivője arra a szerdai bejelentésre reagálva, hogy Magyarország kerítést épít a magyar–szerb határon.

Az emberi jogok mellett Natasha Bertaud külön kiemelte annak az elvnek a tiszteletben tartását, hogy senkit sem szabad olyan országba visszatoloncolni, ahol élete, testi épsége nincs biztonságban. 

A migrációs ügyekért felelős szóvivő emellett annyit mondott, hogy a bizottság nem a kerítések alkalmazását tartja a legjobb megoldásnak, inkább más intézkedéseket javasol, de ezeket nem részletezte. 

Reagált Brüsszel a magyar határzárra - origo.hu

Akárhogyan is, ez a bevándorlás/népvándorlás-ügy sok minden előhoz Európában és Európából, mégpedig szokatlan élességgel. Például az európai identitás-nemzeti identitások kérdéskörét is. Mert miközben itt van az egyértelmű igény a közös és sürgős cselekvésre, addig mégis látni való, hogy Európa mint egységes alany mennyire bizonytalan. Mondhatni, hogy ez természetes, hiszen Európa mégis csak államokból áll. Ugyanakkor mégsem az, hiszen felvetődik a kérdés, hogy miképp is tud megvalósulni Európa mint Európa, ha egyszer nemzetállamok alkotják?

Békés tüntetést tartott a francia-olasz határon pénteken mintegy 100 menekült, amiért a francia határőrök megakadályozták őket abban, hogy Olaszországból átkeljenek Franciaországba. Szombaton újrapróbálkoztak, de ismét ugyanez történt.

A francia hatóságok azzal magyarázták az intézkedést, hogy mivel illegális migránsokról van szó, az Európai Unió törvényei előírják: az ilyen státuszú menekülteknek az őket eredetileg fogadó országban kell maradniuk. 

Menekültkrízis a francia-olasz határon - hu.euronews.com

Nincs még népvándorlás. De már elgondolható. Egy évvel ezelőtt még nem volt az. Hirtelen minden megváltozott, s mintha kiderülni látszana, hogy ez a magát nyitottnak mondó nyugati világ valamiképp nagyon is zárt, s minden egyébként fennkölt globalitás-idea ellenére zártnak is kell maradnia. Különben könnyen elpusztulhat.

 Az már a tömegtársadalmak koncepciója, hogy az emberiség egyvalami, hogy egyetlen közösség vagyunk. Ez gyakorlatilag kiiktatja az agressziót az ember életéből. Ha belegondol, nem dobták le a harmadik atombombát. Ezelőtt ötszáz évvel, ha egy uralkodó ilyen fegyvert kap, simán dobálta volna.

Ha a döntéshozók fele nő lenne, kevesebb stadion és több bölcsőde épülhetne - index.hu

Eléggé aggályos egy afféle laikusnak, mint én, vitába szállnia egy olyan elismert tudóssal, mint Csányi Vilmos. Mégis kétkedve olvastam ezt az interjút, amelynek, ha jól értem, az egyik központi mondanivalója az, hogy az emberi közösségekre egykor jellemző agresszió elveszíti jelentőségét, mivel fokozatosan megszűnik a közösséghez tartozás érzése, amely az agressziót kiváltotta. Viszont az agressziót, miután genetikai alapja van, könnyű kiváltani, s ezzel az eszközzel a politikusok élnek is. Szerinte ezért utáljuk például a bevándorlókat.

Az ünnepségen Parolin bíboros így fogalmazott: „Nagyon elszomorított a népszavazás eredménye. Természetesen – ahogyan a dublini érsek mondta – az egyháznak foglalkoznia kell ezzel a valósággal, de véleményem szerint abban az értelemben kell foglalkoznia vele, hogy elkötelezetten meg kell tennie mindent azért, hogy evangelizáljuk a kultúránkat. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a keresztények alapelvek, hanem az egész emberiség veresége.”

Pietro Parolin: A melegházasságot legalizáló törvény az emberiség veresége - magyarkurir.hu

Az ír népszavazás az egyneműek házasságáról egy újabb eszköz lehet arra, hogy erősítse Európa-szerte a társadalmi valóság értelmezésének egy jól ismert paneljét, amelyik valahogy így szól: egyik oldalon vannak a haladók, a másik oldalon a maradiak. A domináns értelmezés szerint társadalmi forradalom történt a katolikus Írországban. Az a véleményem, hogy érdemes ezt a kétségtelenül fontos döntést nem csak egy folyamat lezárulásának, hanem egy ismeretlen folyamat kezdetének is tekinteni. Hogy mi is történt, s hogy mi is történik e téren most Európa nyugati országaiban, ma még nem tudjuk. Minden forradalomnak ilyen a természete. Egyezzünk meg abban, hogy a kérdést, miszerint mi a maradi és mi a haladó a házasság és a család ügyében, majd a történelem dönti el.

(Gondoltam, ma, Pünkösd napján, kora hajnalban majd csak találok valami jó kis általános összefoglalót az ünnepről valamelyik közéleti portálon. Nem hitbuzgalmi iratot kerestem. Csak valami kulturális reflexió-félét arra, hogy ma, akárhogyan is, a világnak ezen a részén, amelyen élünk, Pünkösd van. Végignéztem jó néhány hírkeresőt. Semmi.)

Kétségtelen, hogy a nagy keresztyén ünnepek közül a Pünkösd a legkevésbé megfogható.  A kulturálatlanságnak az ma már szinte bevett, mondhatnám szalonképes szintje, hogy az emberek egy igen jelentős részének fogalma sincs a többi keresztyén ünnepről sem, de a Pünkösdöt aztán végképp elhomályosítja az általános tudatlanság. Pedig nem kell ahhoz még keresztyénnek sem lenni, hogy az esemény évezredes történeti jelentőségét ma is elismerjük. Éppen napjainkban, amikor a kultúra, a kultúrák kérdése Európában politikai csatározások közepette ugyan, de mégis a közbeszéd nagy témájává vált. A felvilágosodás szellemében természetesen lehet azt mondani, hogy a pünkösdi esemény nem az, aminek a keresztyének mondják, ezért aztán legfeljebb csak mint vallástörténeti kuriózum érdemli meg a figyelmet, de voltaképpen mai világunknak nincs már semmi köze hozzá, ez már csak a "keresztény világ"-nak nevezett identitáscsoport ügye. Eszerint egy meghatározó vallás ünnepéhez, legyen szó bármelyik vallásról is, akkor van közöm, ha hiszek benne. Sajátos logika.

Nem igaz az a liberális fantázia, miszerint az emberek alapvetően jók, és mindig a jót fogják cselekedni, amíg ezt szabadon engedik nekik. 

A kiválóság védelmében, a középszerűség ellenében - mandiner.hu

Minden tiszteletem Scrutoné, tényleg oda kell figyelni rá. De azért az eléggé megmosolyogtató számomra, hogy ez az évezredes keresztyén tétel, miszerint az ember nem jó, azért kerülhet most a nyilvánosság előterébe a Mandiner, illetve a Danube Institute jóvoltából, mert egy befolyásos konzervatív filozófus mondja. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy a mai Magyarországon települések ezreiben hangzik vasárnaponként ugyanez az üzenet, de arra a kutya se figyel oda, mert ugyebár azt egy vallás mondja, s ugyan mi köze lenne egy vallásnak a társadalmi valósághoz. A vallás olyan lelki dolog. Nem igaz?  De ha ugyanez az üzenet nem vallási közegből jön, akkor az már igencsak figyelemre méltó nem csak a hívők számára. Újdonságként hat.

 Erről tehát már rég lezárult a vita...

Barroso: távozzunk az EU-ból, ha bevezetjük a halálbüntetést! - portfolio.hu

Azért ez a halálbüntetéssel kapcsolatos vita elég tanulságos. Lerántja a leplet a posztmodernnek nevezett blöffről hiedelemről, amely mögött valójában egy új dogmatizmus áll.  Én naiv, már majdnem azt hittem, hogy mi már egy posztmodern világban élünk: nincsenek már mindenki számára kétségbevonhatatlan és abszolút érvényességgel bíró világmagyarázatok. Sokféleség van. Aztán valaki előáll, hogy a halálbüntetés kérdését talán érdemes lenne újra megvitatni, s a kezdeményezés úgy tűnik fel, mint maga az eretnekség. Akkor most mi van?

A bevándorlás és idegengyűlölet pedig tuti siker Magyarországon. Itt ezzel a témával nem lehet veszteni. Magyarok vagyunk, vagyis nekünk a xenofóbia olyan, mint a szaharai beduinoknak a napsütés: természetes, megszokott, nyilvánvaló és szükséges velejárója az életnek.

Nemzeti konzultáció, az idegengyűlölet ütőkártya kijátszása - kritikusok.blog.hu

Általában nem szoktam névtelen szerzőkre reagálni. Most mégis megteszem, mert a bevándorlás terebélyesedésének, s akár népvándorlássá alakulásának fenyegető realitása, s az arra adott egyértelmű magyar válasz újra felerősítette a jól ismert szólamot: a magyar idegengyűlölő. Ezért lehet úgymond kijátszani a xenofóbia-kártyát. S itt is vagyunk a „bűnös nemzet”, meg az "ilyen a magyar" toposznál, ha még az elmúlt évtizedekben nem hallottuk volna eleget. A határt tehát nem racionális nemzeti érdekek miatt kell lezárni, hanem azért, mert a magyar ilyen: utálja az idegeneket. Benne van a vériben. Megoldhatatlannak tűnő humanitárius katasztrófa fenyeget, amelyet a politikai moralisták szerint valójában meg lehetne oldani, ha a magyar nem lenne ennyire megátalkodottan idegengyűlölő. Na, ezt nevezem én politikai moralizmusnak.

Végül pedig azt kérjük, hogy az oktatást mindenképpen tartsák meg, illetőleg állítsák vissza vallásilag semlegesnek. A világnézetileg semleges oktatás alapjog - és ha egy településen csak egyházi iskola van, akkor a gyermekek jogai sérülnek.

Nem a kereszténység tartja meg a nemzetet - Válasznyilatkozat Semjén Zsoltnak - szekularis.blog.hu

Itt van ismét egy kereszténységellenes kereszténység-kritikus nyilatkozat, amelynek az állításaival semmi kedvünk vitába szállni. Fölösleges. Ez egy jól ismert történelemértelmezés, amely ki tudja milyen okból, de képtelen elismerni a kereszténység történelmi érdemeit. Viszont érdemes egy szót ejteni a nyilatkozat utolsó bekezdéséről, amely az oktatás kapcsán rávilágít ennek a látásmódnak az önértelmezésére. Világnézetileg semlegesnek tartja magát. Ez a kereszténység elutasításának ideológiai álruhája: a világnézeti semlegesség. Trükkös.

Alig vagyunk túl a zsidó Pészach és a keresztény húsvét ünnepén. Idei egybeesésük a zsidóság és a kereszténység közös gyökereit szimbolizálta. A sorsüldözött zsidó mellett napjaink a keresztény közösség üldözéséről szólnak. S mi zsidók, pontosan tudjuk, milyen az üldözöttek sorsa.

Nekünk, zsidóknak ebben 3000 éves gyakorlatunk van. Záró gondolatomban ezért kifejezem együttérzésemet mindazokkal, akik vallási üldöztetés miatt – legyenek zsidók, keresztények vagy muzulmánok – szóval, akik vallási üldöztetés miatt idén nem ünnepelhettek, vagy nincsenek biztonságban. 

Heisler: A „kibeszéletlenség” mérgezi a lelkeket - mazsihisz.hu

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján elmondott beszédében valami egészen különleges gesztust tett. Megemlékezett a napjainkban üldözött keresztényekről is.  Köszönöm. Köszönjük. Ez a gesztus számomra sokkal több, mint valamiféle kötelező udvarias figyelmesség. Valahol itt kezdődhetne el a huszadik század lélektani meghaladása: valóságos azonosulás a másik fájdalmával.

A dolog egyszerű: az embereknek nem kell fideszes vagy kádéenpés Krisztus. Nyilván emeszpés, jobbikos, satöbbis sem. Kurzus-Krisztusokra senki nem kíváncsi. Nem kell az az evangélium, ami arról szól, hogy melyek az előírt családmodellek, és melyek a megvetendők. Nem kell a szeretetre hivatkozó gyűlölet. Nem kell olyan isten, aki egy hazugságokkal átszőtt, végletekig korrumpált közigazgatást áldásában részesít. Nem kell, már nagyon régóta nem kell pénzéhes papok és ájtatos tartüffök istene. És – elnézést ateista, agnosztikus és mindenféle barátaimtól – amikor az emberek azt mondják: nem kell az isten, akkor azt biztosan nem az Istenre mondják. Mert Isten mindenkinek kell. Arra a valóban „gyalázatosra” mondják, évszázadok óta, a hazug bálványra, amit a rendi, politikai, vagyis hamis kereszténység igaziként mutogat.

Nyugi, a kereszténység nem ilyen! - hvg.hu

Dehogy fogjuk gyűlölni Balavány Györgyöt ezért az írásáért. Ugyan már. Néhányan zavarban lesznek, mert nem értik, hogyan is lehet keresztény alapon támadni a kereszténységet, míg mások, köztük én is, már nagyon régtől fogva ismert egyháztörténeti jelenséget látnak benne.  Régi történet ez, eredete visszamegy legalább a pietistákig, akik egyfolytában azzal voltak elfoglalva, hogy a történeti kereszténységben keresték az „igazi” kereszténységet. Ami önmagában nem is baj. A baj az, amikor az „igazi kereszténység” hívei a „látszat kereszténységgel” szemben határozzák meg önmagukat. Ezt teszi itt Balavány György. Ezt az évszázadok óta ismert egyetemes egyháztörténeti jelenséget Balavány természetesen leegyszerűsíti, s ahogy kell, behozza az aktuális belpolitikai vonatkozást. Mondanivalója, amelyet természetesen az „igazi” kereszténység nevében fejt ki, nagyon egyszerű: az Orbán által képviselt kereszténység nem kereszténység, sőt tönkreteszi az „igazi” keresztyénséget. Az „igazi” keresztény pedig ebből következően értelemszerűen ellenzéki. Amúgy pedig, természetesen, az „igazi” kereszténységnek nincs köze a pártpolitikához. Már hogyan is lenne. Bogozzuk ki a szálakat.

Az évtized fényképét a Népszabadság hétvégi mellékletének címlapján láttam: a háttérben, ha nem tévedek, arany- és elefántcsont feszület. Alatta két barátságosan mosolygó, egymással szemlátomást rokonszenvező férfi koccint gyönyörű vörösborral, egyikük: Tarsoly Csaba, az immár világhírű Quaestor brókerház vezetője, másikuk: Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek, a magyarhoni római katolikus egyház feje. (Fotó: MTI, Soós Lajos. Sajtótörténeti, fotótörténeti, egyháztörténeti, bűnüldözés-történeti fölvétel. Szerencsekívánatok Soós Lajosnak.)

TGM: Az évtized képe - hvg.hu

Olvasom kedvenc oldalaimat a neten, s már azt hittem, keresztény szimbolika nélkül maradok a Nagyhéten is. De nem, csak megjelent a kereszt, pontosabban a feszület: Tarsoly Csaba és Erdő Péter között. Hozzá Tamás Gáspár Miklós értelmezésével. A képről nem derül ki, hogy mikor és milyen alkalommal készült. Csak annyi tudható, hogy valamilyen fogadáson, egy katolikus egyházi épületben, hiszen a feszület alatti asztalon jól látszanak a tányérok hegyei. Az írásból nem tudható meg, valójában milyen konkrét kapcsolat is van a két ember által képviselt intézmény között. Erről leíró és nem értelmező jelleggel a nol.hu ír (Itt földrengés lesz, ha Simicska után Tarsoly is kiborul), ahonnan a képet TGM átvette. Az értelmezéshez, látni valóan, pontos és végleges információkra nincs is szükség, hiszen a kép önmagáért beszél. Együtt van itt minden: a történeti kereszténység és a Quaestor. Megvan a populista illusztráció egy komplett, amúgy már létező történelemértelmezéshez.

... a nyilvános politikai elemzésnek az a része, amelyet eddig szándékom szerint értékmentes, elköteleződésmentes keretben műveltem, tarthatatlan és értelmetlen. Nem tudja betölteni a szerepét, nem hasznos. Részben azért nem, mert ezt a területet elfoglalták a katonák, akik a pártok szempontjából kétségtelenül hasznosak, de engem nem vonz ez a szerep, másrészt pedig elvesztek az illúzióim arról, hogy ennek érzékelhető társadalmi haszna van. Ráadásul gyakorlati politikai tudás nélkül mindez sokszor nem több felületes semmitmondásnál - ezt is be kellett látnom.

(...)

Azt mondod, a jobboldal célja az volt, hogy legyőzze a kommunistákat. A baloldalé pedig szerintem annyi, hogy legyőzze Orbán Viktort. Itt van a kutya elásva. Ezért volt olyan 2006 után a baloldali kormány, amilyen, és talán ez most a Fidesz gondja is. 2006 után azért is omlott össze a baloldali kormány, mert látszólag megvalósult a cél, de arról, hogy az újabb győzelem után mit kellene tenni az országgal, nem sok elképzelésük volt. Most a Fidesz van hasonló helyzetben. A polgári Magyarország ügyében pedig, Gábor, valószínűleg igazad van. Valóban csak eszköz volt az egyetlen létező célhoz. Akármilyen illúzióromboló is átgondolni ezt. Nekem az. Ezen túlmutató tartalom nincs a magyar politikában. Egyik oldal sem gondol többet a politika lényegéről, csak annyit, hogy „mi legyünk, ne ők”. 

Polgári Magyarország: vihar a biliben? – Török Gábor és G. Fodor Gábor a Mandinernek - mandiner.hu

Megengedhetetlenül dilettáns dolgot fogok most elkövetni a fenti beszélgetés kapcsán. G. Fodor Gábor és Török Gábor nagyon tanulságos eszmecserét folytat itt a hazai politikáról, a pártpolitikai gondolkodásról, a „politikacsinálásról”, a politikai elemezésről. Összességében a politika szereplőjének és a politikáról gondolkodónak az egymáshoz való viszonyáról. Török Gábor itt is kimondja, amit a Nekrológban, hogy a politikai elemzés halott. Vagyis: a politikai gondolkodó vagy beáll katonának, vagy a pártatlanságra törekvése üres semmitmondássá válik. Ilyen, látszólag üres, vagyis pártpolitikailag nem hasznosítható mondata a fenti beszélgetésben az is, hogy „Egyik oldal sem gondol többet a politika lényegéről, csak annyit, hogy »mi legyünk, ne ők«” Az én dilettáns megközelítésem abban van, hogy szerintem Török nem valami magyarspecifikus dolgot mondott itt ki, hanem nagyon is egyetemesen emberit.