...fájó szívvel kell megállapítani: a BBC és a CNN babérjaira törő magyar köztévé végletesen elfogult.

„Kedves köztévé!” Egy konzervatív néző panaszai tíz tételben - valasz.hu

Teljesen egyetértek Szőnyi Szilárddal, sok konzervatív néző véleményét fejezi ki. Engem ez a köztévé nem tudott igazán megszólítani, s nem tehetek róla, elég öreg vagyok már ahhoz sajnos, hogy bennem néha a régi matinék hangulatát idézze fel. Elismerem, lehetnek olyan szempontok, amelyeket én nem ismerek. Viszont valakiknek „ott” azt látni kellene, hogy vannak magyar állampolgárok, mint például én is, akiknek a gondolkodása korántsem függ olyan mértékben az egyes véleményformáló csatornáktól, mint ahogyan azt némely döntéshozók „ott” feltételezik.

A Fidesz hamar megtalálta, hogy ki tehet a Buda-Cash botrányról: a szocialisták, akik ugyancsak hamar válaszoltak, nem fognak meglepődni, szerintük a Fidesz. 

Buda-Cash: Van politikai felelős? - rtl.hu

Semmi kedvem moralizálni. A moralizálás alapja mindig az, hogy kimutassuk a másikban a nyilvánvaló rosszat. Ez nyilván pártpolitikai érdek, ami érthető is. A pártok nagy moralisták. Mindig a másik a rossz. Miután eltűnt az egyetemes rossz fogalma, meg a demokráciában verseny van, ez nem is lehet másként. Csakhogy nem akarok itt egy pártpolitikai cikket írni, nem is értek se politikához, se pénzügyekhez. Meg különben is, fogalmam sincs, hogy magam mit tettem volna a Buda-Cash vezetőinek a helyében. Ugyanis még nem volt alkalmam milliárdokat sikkasztani. Majd ha lesz, elmondom. Vagy nem.

"Önállóságpárti vagyok én is, jó lenne, ha önállóan tudnánk működni. Jelenleg nem állami szerepvállalásról van szó, hanem fordítva: az egyház vállal szerepet olyan intézmények működtetésében, fenntartásában, amely minden logika szerint az állampolgárok adóiból állami vállalással történik. Ebből kapunk egy részt, megtárgyaljuk, bizonyos feladatokat átveszünk, nagyon szigorú állami kritériumok szerint ellátjuk és megpróbáljuk hozzátenni szellemiségben, magatartásban, munkaetikában, szemléletmódban a keresztyén pluszt. Jó lenne, ha elmondhatnánk, hogy ezeket az intézményeket az egyház kizárólag maga tartja fent, de azt hiszem, ez az illúziók világába tartozik; állami normatívák nélkül ezeket nem lehet fenntartani" 

Szabó István: látom már az alagút végét - inforadio.hu

Bogárdi Szabó István, a Zsinat új lelkészi elnöke belevágott a dolgok közepébe, s nem is nagyon kertelt. Kimondta, hogy önállóságpárti, ám a református egyház teljes anyagi önállósága jelen pillanatban illúzió. Nem mintha elődje, Bölcskei Gusztáv püspök, nem foglalkozott volna egyházfinanszírozási kérdésekkel. Sőt, néha szokatlanul éles nyilatkozatai egyértelműen jelezték, hogy gond van.

Bogárdi Szabó István:  Szeretném a református egyháztagokat rábírni arra, hogy kezdjenek református tanításokat olvasni, mert akkor lehet beszélgetni arról, hogy a 21. században hogyan tudnak megszólalni az örök érvényű igazságok

Fekete Károly:  Nem merev akadályokat kell húzni, hanem megállapítani azt a küszöböt, ami védi az egyházunk egységét, teológiai tisztaságát, de figyelembe veszi, hogy a kegyelmes Isten küldött el minket missziói szolgálatra. 

Újrafogalmazni - parokia.hu

Nem tudom, észrevette-e a Kedves Olvasó, hogy a minap lezajlott „versengésben” a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tisztségéért két ízig-vérig teológus püspök mérette meg magát. Nem mintha a többi lelkészi vezető, avagy „egyszerű” lelkipásztor nem lenne teológus, hanem inkább abban az értelemben, hogy mind Bogárdi Sazbó István, mind Fekete Károly eddigi életművében a teológia tudományának professzionális szintű művelése mindig is hangsúlyos volt és maradt. Nem tartom tehát véletlennek, hogy első nyilatkozataikban mindketten a teológiai - elvi kérdésekre tették a hangsúlyt, s a magam részéről nagyon remélem, hogy ez a Zsinat tevékenységében is meg fog látszani.

 "Allah segedelmével leigázzuk Rómát".

Keresztényeket fejeztek le Egyiptomban líbiai szélsőségesek - origo.hu

Ebben az egészben éppen ez a ritualitás, ez a tudatos megrendezettség a döbbenetes. Mintha az iszlám szélsőségesek színháznak rendezték volna be a világot, s mintha azt akarnák, hogy ebben a képileg általuk megalkotott világban mindenki legyen csak néző, miközben ők ott fenn a színpadon „igazságot szolgáltatnak”. Ez nyilvánvaló provokáció. Ugyanakkor az európai néző az iszonytató brutalitás láttán túl mégis értetlenül áll, mert nem is érti már ezt a rituális kivégzést megalapozó ideológiát. Leigázni Rómát? Minek? Hiszen a nyugati keresztyénség már romokban hever.

A cikk felidézi Simicska Lajos Indexnek adott interjúját, amelyben a médiamogul Orbánt, korábbi kollégiumi szobatársát "gecinek" nevezte, ami a legnagyobb sértés a magyar lexikonban - írják, hasztalan keresve a vulgáris kifejezés angol megfelelőjét. A geci szó szerinti fordítása "sperm" (- írják tévesen), de még ez az angol kifejezés sem tükrözi vissza a magyar eredetiből sugárzó megvetést.

A megfelelő fordítást keresi a "geci" szónak az Economist - hvg.hu

Már megint ez a fránya nyelv. Az Economist most azon agyal, hogy miként fordítsa le a sperma magyar népi megfelelőjét, hogy az angol nyelvű olvasó is érzékelje a szó auráját. Ez a figyelem igazán megható. Lehet, hogy Simicska Lajos nagyon okos ember, sőt zseni. Még azt is kiszámolta, hogy milyen szavakat kell használnia, ha azt akarja, hogy elérje a nemzetközi olvasóközönség és a magyar lakosság széles tömegeinek ingerküszöbét. Lehet aztán most nyelvészkedni, moralizálni, szörnyülködni, élvezkedni, kárörömködni – kinek mi tetszik. Hírfogyasztók milliói itthon és külföldön egyesítve lettek egy szó körül. Gratula.

Az északkelet-boszniai Gornja Maoca falut már 10 éve figyeli a rendőrség, mert a háború után több tucat, arab országokból származó ember telepedett le ott. Az évek során a település a szélsőséges iszlamista mozgalmak boszniai központjává vált. Most az Iszlám Állam jelzéseit tűzték ki ott ismeretlenek.

Iszlám Állam Boszniában – zászlókat és jelzéseket tűztek ki egy faluban - hvg.hu

Sokáig úgy tűnt ─ itt, Európában legalábbis ─,  hogy a vallási alapú civilizációk fogalma elveszítette értelmét, s immár nem használható kategória a társadalmi valóság értelmezésére. Sokáig úgy tűnt, hogy a szekularizáció minden efféle régies tipológián alapuló kísérletet napjaink kulturális profiljának megrajzolására elmosott és felülírt. Aztán hirtelen a terrorizmus fenyegetően érzékelhető közelségbe került, s mögötte újra felsejlett az iszlám, egy civilizáció, amelynek éppen volt már dolga a keresztyén Európával. Ezzel együtt, még ha ezt sokan vitatják is, óhatatlanul is téma lett újra a történelmi civilizációk kérdése. Mintha kérdésessé válna ismét, hogy a kétségtelenül meghatározó szekularizáció valóban teljes és végleges szakítást jelent-e múlttal, s hogy vajon a hajdanán vallásilag meghatározott európai identitáskeretet tényleg meghaladtuk-e. Avagy az iszlám feltűnése az európai látóhatáron visszakényszerít bennünket a történelembe?

Nussbaum az elmúlt tíz év alatt több könyvében is foglalkozott az érzelmek és a társadalmi igazságosság kérdésével. Egy éve megjelent Politikai érzelmek, avagy miért szükséges a szeretet az igazságossághoz című művében azt fejtegette, hogy a liberális szerződéselméletek figyelmen kívül hagyják az érzelmek szerepét.

Nincs demokrácia szeretet nélkül - metazin.hu

Martha C. Nussbaum könyve számomra azért jelentős, mert betekintést enged a filozófiai szintű liberális gondolkodás mai világába, s mintha a központi üzenet arra utalna, hogy napjaink meghatározó eszmei áramlata elérkezettnek látná az időt valamiféle önkorrekcióra. Sajnos a könyvet magát nem tudtam még elolvasni, de – köszönet a Metazinnak – ez az összefoglaló azért elég érzékletesen bemutatja, hogy a liberalizmus egyik mai befolyásos gondolkodója miként szembesül saját nézeteinek ellentmondásosságával. Azzal a számomra egyébként mindig is féloldalas liberális emberképpel, amelyen a mai domináns nyugati gondolkodás nyugszik.

A franciaországi Nantes-ban a rendőrség őrizetbe vett egy 16 éves gimnazisát, mert a Charlie Hebdo címlapjával merészelt viccelődni, és a rajzot kitette a Facebook-oldalára.

Őrizetbe vettek egy 16 éves gimnazistát, mert átrajzolta a Charlie Hebdo címlapját - 444.hu

Úgy tűnik, a szólás szabadságának elve, amellyel a Charlie Hebdo megalapozza önmagát, s amelynek szellemében az újságot védeni illik, mégsem olyan semleges, mint amilyennek első pillanatra tűnik. Ebben az egyetlen történetben benne van a mai domináns európai gondolkodás minden ellentmondása. A szólásszabadság elve ugyanis ebben a történetben sokkal inkább mutatkozik egy konkrét hatalom ideológiai támaszának, semmint egy valóban mindenkire és minden esetre egyformán érvényes eszmének. Egyszerűen: az, hogy mely tartalom nyilvánossága igazolható a szólásszabadság elvével, s mely nem, politikai döntés kérdése.

„Nem adjuk fel. Az ’Én vagyok Charlie’ szellemisége a blaszfémiához való jogot jelenti” – mondta el Richard Malka, a szatirikus lap ügyvédje egy francia rádiónak. 

Mohamed sír a Charlie Hebdo friss címlapján - origo.hu

Az egyik cikk abbéli reményének ad hangot, hogy „január hetedike után a laicizmus határozott védelme magától fog értetődni“, és senki sem fogja „a kommunitarizmust vagy a kulturális relativizmust“ tolerálni. A kommunitarizmus gyakorlatilag a multikulturalizmus francia megfelelője, eszerint a társadalmon belül többféle kultúra, értékvilág is létezhet egymás mellett – a Charlie Hebdo e szemléletet azonban elutasította, mert szerintük Franciaországban egyetlen közösség, a laicista köztársaság társadalma létezhet, minden más identitásnak, így a vallásinak is akár, semmi keresnivalója a köznyilvánosságban. E nézetet jobbról és balról is többen elutasítják.

Elolvastuk az új Charlie Hebdót. Tényleg durva - vs.hu

A Charlie Hebdo-ról még egy hete naivan azt gondoltam, úgy látszik, valakik képtelenek megérteni, hogy Mohamed nem magánszemély. Mohamed maga az iszlám. De tévedtem. Komoly tudatosságról van itt szó, meg is van hozzá az új ideológia: a blaszfémiához való jog. Egészen pontosan, ebben az esetben az iszlám Istenének és hitének, magyarán az iszlámnak, mint olyannak a nyilvános gyalázásához való jog. Valamint, miután az istenkáromlás nincs körülhatárolva, mindenféle vallás gyalázásához való jog. Hogy ez a jog mivel van megalapozva, azt nem tudni. Inkább a blaszfémia van megalapozva a jogra hivatkozással. A jogszerűség, mint végső instancia. Ismerjük. Úgy látszik, egyesek szerint az európai identitás valóban nagy bajban van, s épp itt az ideje valamiféle önerősítő kúrának. Megtalálták.

...bízik abban is, hogy sem a francia nép, sem a világ többi része nem esik abba a hibába, hogy ártatlan embereket megbélyegezzen...

Iszlám vezető ítélte el a párizsi támadást - valasz.hu

A világ több muszlim vezetője, köztük a Magyar Iszlám Közösség is elítélte a Charlie Hebdo ellen intézett brutális terrorcselekményt. Nagyon helyes. Az ismert francia gúnylap elleni embertelen támadás ugyanis azzal az igazán komoly veszéllyel is fenyeget, hogy megalapoz vagy megerősít egy előítéletet az egész iszlámra nézve, s ezzel éppen azt az európai értékalapú nézőpontot sértheti vagy rombolhatja, mely szerint az uniformizálás az előítéletek melegágya. Az egyes kultúrák/vallások/etnikumok belsőleg is tagoltak, sokszínűek, s ezért valamiféle kollektív sajátszerűség ráragasztása bármelyikre is, nem több szimpla megbélyegzésnél.

...mások viszont éppenhogy új ceremóniákat találnak ki, keresztény jelképek helyett megpróbálnak valami másba kapaszkodni. Az ateizmus bonyolult viszonyt ápol az egyházi hagyományokkal, időnként kifejezetten utánozni próbálja azt, amit meg akar haladni. 

Mit csinálnak az ateisták karácsonykor? -  index.hu

Mit is „csináltak” az ateisták karácsonykor? Meg mit is „csinálnak” úgy általában, mondjuk most, egy új év kezdetén? Felteszem, azt, amit a hívők: hisznek. Nem mintha az ateista hit, meg az Istenhit minden további nélkül azonosítható lenne. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a két egymásnak teljesen ellentmondó világnézeti alapállást egy valami nagyon is összeköti: mind a kettő hiten alapul. Mi máson?

A baj ott kezdődik, ha nem értjük meg, hogy a világ nem Hegyeshalomnál, Záhonynál, Brassónál, Munkácsnál, vagy Szabadkánál ér véget, hanem éppen hogy ott kezdődik. Amíg ez nem tudatosul bennünk, addig a magyar református közélet továbbra sem tud kitörni a (véleményem szerint) provinciális jellegéből.

Mi a baj a református közélettel, és hogyan nem kéne rajta segíteni?  - Dunántúli Református Közélet

Nagyon köszönöm Kocsev Bencének ezt a szó jó értelmében provokatív dolgozatát.  Nem igazolja ugyan, de állítja, hogy a református közélettel baj van. Ennek a bajnak az az ismérve, hogy provinciális. Hogy a „provinciális” miért alkalmas jelző a baj érzékeltetésére, a dolgozatból nem derül ki. Úgy tűnik, ez magától értetődik számára. Számomra viszont nem. Nem a provincialitással van önmagában a baj, hanem a szellemi restséggel, tunyasággal, érdektelenséggel, önzéssel, félelemmel, a teológiai gondolkodás beszűkülésével. A provincialitás önmagában lehet jó is, meg rossz is. De az biztosan nem jó, ha a provincialitás ilyen egyértelműséggel a baj szinonimája lesz. Ez számomra nagyon provinciális.

A karácsony legfőbb motívuma, jelképe még mindig az örökzöld fenyő, amit a különböző díszítési trendeknek és ötleteknek köszönhetően rendkívül változatosan dekorálhatunk. Bár sokak szerint mindig az egyszerű és a hagyományos a legszebb, azért akad néhány különleges, egyedi kivitelezési forma is.

Karácsonyfa díszítési trendek és ötletek - lifemagazin.hu

Közeledik a Karácsony, s megőrülünk attól, hogy mindenki meg van őrülve. Már nem tudom, hanyadszor hallom idén is a közhelyet, hogy ez borzasztó, ez kibírhatatlan. Az emberek az eszüket vesztik, s ebben a fékeveszett rohanásban mintha mindenkin valamiféle varázslat lenne úrrá. Mintha valami titkos erő hipnotizálná az embereket, s nem tudnak tenni ellene semmit sem. Jön a Karácsony, s mindenki megbolondul. Csak azt nem értem, ha ez így van, miért kell ezt az egészet valamiféle kikerülhetetlen sorcsapásként átélni? Miért ne lehetne az mondani, hogy ebből elég. Egyszerűen, töröljük a naptárunkból. Minek a Karácsony?  Ez tűnne ésszerű megoldásnak, annál is inkább, mert azon a néhány templomba járó hívőn kívül kit érdekel ma már Jézus születésének története? Ők csak ünnepeljenek, elvégre multikultúra van, a többiek meg felejtsék el ezt az egészet.

Paul Di Lucca, a Lux Dei Design egyházi „márkaépítésére” szakosodott ügynökség kreatív igazgatója a kiötlője a McMass Projectnek, melynek lényege, hogy az egyháztól elpártolt híveket a McDonald’s hívogató menüivel csalnák vissza a templomokba. Ennek gyakorlati megvalósítását pedig úgy képzeli, hogy egyszerűen a következő franchise egy templomban kapna helyet. „A kereszténység képtelen megszólítani a modernkori hallgatóságot. Az egyházközösségek mentalitásából hiányzik az innováció, a designgondolkodás.” – véli Di Lucca.

A templomokba is beköltözhet a McDonald’s - hvg.hu

Paul Di Lucca megtalálta a lyukat a kályhacsőben. Nem járnak az emberek templomba, mert nem ér el hozzájuk az üzenet? Nosza, vigyük akkor oda a McDonald’s-ot, s máris ott lesz a tömeg. Ez valóban zseniális.  De szerintem az ötleten még azért csiszolni kellene. Az egyik legjobb amerikai barátom például be nem tenné a lábát a McDonald’s-ba, elvi okokból. Ő ugyanis a kapitalizmus által kitermelt tömegkultúra idiotizmusát látja benne. Vele akkor mi legyen? Talán szervezni kellene egy tiltakozó akciót, hogy azokat, akik nem szeretik a McDonald’s-ot, nem lenne szabad kizárni. Ez politikailag nem korrekt.

 ...úgy tűnhet, mintha elfogytak volna az ideológiák. Végignézve a parlamenten, széles a paletta, kérdés, hogy mi lehet az a világnézeti motívum, amire fel lehet húzni még egy mozgalmat. Egy pozitív tartalomhoz többnyire szükség van valamilyen filozófiai megfontolásra. 

"Sokkal átélhetőbb ez a szerveződés" – Miért szólnak manapság nagyobbat a tüntetések? - hvg.hu

Napjaink utcai tüntetései azért különösek, mert nagyon plasztikusan kifejeződik bennük az egész politikai elitből való kiábrándultság. Persze, tudom, nem kell feltétlenül e mögött valamiféle elviséget keresni. Van itt egy jó adag önmagáért való, reflektálatlan düh is. Mégis, egy gondolati kísérlet erejéig legalább is, fölsejlik az általános elvi kérdés, s mint alább látni fogjuk, nem feltétlenül csak hazai kontextusban: mi van akkor, ha nem az ideológiák fogytak el a demokrácián belül, ahogyan Mikecz Dániel állítja, hanem az általános autoritás ellenesség mögött valójában a demokráciába vetett hit rendül meg? Mi történne akkor, ha ez a kiábrándultság komoly, netán a nyugati világot is átjáró méreteket öltene? Ez persze ma szinte elgondolhatatlannak tűnik, de láttunk mi már világképeket egy pillanat alatt összeomolni. Mert a demokráciát, akárhogyan is, mégis csak a szavazók hite tartja életben. Mi más? Ha nincs a szavazóban hit, nincs demokrácia.

Lapáncsa

Magyarország települései - wikipedia.org

Hogy miért ezt választottam? Nem tudom. Csak. Néha ez a legtöbb, amit egy-egy döntésünk után mondani tudunk. S ez pont elég.

 „Sokat beszéltem skizmatikus hatásokról, vitákról, egymásnak feszülésekről – utalt cikluszáró lelkészi elnöki beszámolójára – most mégis azzal szeretnék evangéliumot hirdetni, hogy bár megvoltak ezek a néha jogos, néha önző elkülönüléseink, de mindezeket mégis átfogja két csodálatos Istentől adott gyógyító skizma, két szakítás, ami mindent felülír.” Az első, amikor Jézus megkeresztelésekor kettészakad az ég, megjelenik a galamb, s hang hallatszik az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” A másik, amikor Jézus halálakor végigszakad a templom kárpitja, a tetejétől az aljáig.

Része lenni a gyógyító királyi vendégségnek - reformatus.hu

Nem gondoltam volna, hogy életem egyik meghatározó istentiszteleti élménye épp a Zsinaton fog érni. Pedig ez történt. Elviekben azt mindig tudtam, hogy az Úr csodákat is tud tenni, de hogy még a Zsinaton is, ez túlmegy minden fantáziámon. Tudom, ebben a mondatban maró irónia van, s lehet akár megbotránkoztató is, de nem annak szánom. Mindjárt megmagyarázom.

Az ember saját halála a legtöbbek számára egy végtelenül ijesztő dolog, mert a mi kultúránkban a halál után semmi sem következik, a kérlelhetetlen vég után talán csak az emlékünk marad utánunk.

Sokat kell még tanulnunk az elmúlásról - origo.hu

A fenti írás – jellemzően ─, egy hete jelent meg, halottak napja alkalmából. Mintha bizony a halál kérdését csak ez a nap aktualizálhatná. Az is jellemző, hogy a gondolatmenet valójában csak a gyásszal, mint lélektani kihívással foglalkozik, s a halál, mint olyan nem merül fel problémaként. Magyarán, ebben a szemléletben az ember teljes magától értetődőséggel be van zárva a biologikumba. A halál természetes, s még csak föl sem vetődik annak a lehetősége, hogy a halál jelenségét talán értelmezni is lehetne. Mitől olyan természetes ez? Az, hogy mit gondolunk a halálról, meghatározza azt, hogy mit gondolunk az emberről. A halál értelmezésén múlik egész emberképünk. A cikkben a több szakértő megszólaltatásával kirajzolódó világkép szerint azonban halál maga már nem szorul értelmezésre. "Csak" a gyászt kell feldolgozni. Itt áll előttünk a mi korunk lecsupaszított, kiüresített és rövidre zárt antropológiája.

Abbahagyom az Újragondoló írását.

Szikszai Szabolcs: Az utolsó újragondolós bejegyzés

Szikszai Szabolcs abbahagyja az Újragondolót. Sajnálom. Rendszeres olvasója voltam, s számtalanszor gondoltam arra, hogy valamelyik írására reflektálok – szinte bármelyikre lehetett volna, néha egyetértve, néha vitatkozva.  De aztán mindig elmaradt, mert közbejött valami közéleti téma. De most, hogy abbahagyta, muszáj bepótolnom mulasztásomat. Mindenek summájaként: köszönöm, köszönjük Szikszai Szabolcs!