Tanyasi. Hagyományos. Falusi. Ó, igen, falusi, és a házi vagy akár házias. Fogalmak, amelyekhez vidéki romantika, nagymamánál töltött nyarak, valódi és szeretettel nevelt, termesztett alapanyagok, rusztikus stílus, nagyvonalú fűszerezés társul. Az élelmiszeripar is előszeretettel játszik rá ezekre a beidegződésekre.
Jaj, de finom ez a tanyasi ízfokozó! - www.origo.hu
Fini és furi lehetne két mesebeli kisegér neve, de most az ízletes, zamatos, házi élelmet illetve az ipari úton előállított élelmiszert értsük alattuk. Persze, ez utóbbi csoport trükkös megtévesztései, pl. ízfokozói által lehetne akár fini is, de ha tudod, mi mitől lesz az, ami, máris belátod, hogy az furi. Furcsa dolog például a vöröstetűt színező anyagként megenni, vagy föld nélkül, programozott öntözéssel termesztett növényeket természetesnek mondani. Számomra furcsa az is, hogy egyesek az eladhatóság növelése érdekében a hazai ízek közé sorolják a mexikóit vagy éppen a provanszit.
Gyermekkori találkozások a finom és furcsa dolgokkal egész életre meghatározhatnak. A spenóttól sokan óckodnak, és a tökfőzelék sem sláger, pedig finoman el lehet ezeket készíteni a színűk és állaguk ellenére. Sajnos a szín és állag nagyon is meghatározó téves elgondolásaink kialakulásakor.
Elevenen él bennem az, amikor először raktak a csókai oviban pirított kenyérdarabokat a levesembe. Ámulva néztem: megdagadt, szivacsosan puha lett. A világ minden kincséért nem ettem volna meg. Nem vagyok én tyúk! – gondoltam, hiszen mi a tyúkoknak adtuk a vízbe áztatott száraz kenyérdarabkákat.
Apám állattenyésztési üzemmérnökként egy szarvasmarha telepen dolgozott. Nagy gazdaság az, ma is megvan. Gyakran ellettek a tehenek, így akármikor kimentünk, volt kis boci. Kedves jószágok, csak egy dolog taszított a rózsaszín, nedves orruk. És mi az, ami rózsaszín és nedves még? A parizer. Ezt sem ettem, mert konokul ragaszkodtam azon elképzelésemhez, hogy a párizsi boci orrból van. A nyári húsgyári munka óta tudom, hogy abban aztán még olyanabb dolgok is vannak biza. Sőt, a szeletelt áru az igazán nagy trükk: ami nem adható el esztétikai satnyasága miatt rúdban, azt felszeletelve még drágábban el lehet adni.
A dédim csuda fini buktát csinált. Puha, illatos, pocakmelengető volt a varázslatosan finom sárgabarack lekvárral töltött harapnivaló. Mi mindig lekváros buktának hívtuk, soha nem mondtuk, hogy ízes bukta. A palacsinta is lekváros volt, nem ízes. Alsós kisdiákként az iskolai menzára kettes sorban tipegtünk, és a napközis tanító néni mondta, hogy ízes bukta lesz. Milyen szépen hangzik, biztos nagyon finom is lesz! Fogalmam sem volt, hogy az ízes nem az ízletességre utal, hanem arra, amivel beleharapva találkoztam. Furi volt. Ma is az, ezért elkerülöm.
Szeretjük a finom, ízletes dolgokat, és valódi ízekre vágyunk. De hol találjuk? Mi disznót vágunk. Orjára szedjük, nem húzzuk rendfára. A Bakonyban ebben is megmutatkozik a sváb - magyar különbség. No, és a csülök is szép marad, hangsúlyozza a férjem. Az egyik szomszéd lelkész méhészkedik, jó szívvel ad a zümik által készített természetes ízesítőből. A gyülekezeti néniktől szoktunk kapni házi tojást, amely a sárgaság-versenyben a bótit messze maga mögött hagyja. Az udvarunkon terem alma, cseresznye, vackor, mogyoró, és fél hektó bodza szörpöt is innét készítünk. Nagyon vágyom málnára, ribizlire és egresre, de sajnos Zete (az echte hungarian dog) a bokrokat úgy lerágja, mint egy hód.
Elgondolkodtató: ettünk mi régen paradicsomot télen? Nem. Helyette levettük a polcról a sűrített paradicsomot. Kígyóuborka sem volt, de sokféle savanyúságból választottunk. Miért vesszük akkor meg a „gazdaságos”-ban, a „mindig olcsó”-ban vagy éppen az „okos megoldás”-ban a télen nem termő zöldségeket? Mert ránézel a bevásárlóközpontok polcán pirosló, zöldellő dolgokra, és egy ÉVAI dolog ér utol: „látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az” (1Móz 3,6). Ám csak úgy tűnik, és valójában nem az. A nagy hitető, szétdobáló „barátunk”, alias űr-dög, amelynek eszköze és játékszere az élelmiszer ipar, bizony mindent felhasznál még a hazait, a háziast is.
Hozzászólások