Egy épülő budapesti híd alapozásakor megtalálták a Duna közelében Attila király sírját – hazudta a World News Daily Report. A fővárosban ugyanis semmilyen híd nem épül. Ebből persze nem következik, hogy a sírt nem találhatták meg; Albrecht Rümschtein, az ELTE kutatója például eszméletlennek tartja a felfedezést.
Megtalálták Attila sírját? - index.hu
No, nézd csak! Na, fene, hát ez valóban így van? Hazugság, ez tuti hazugság! Mekkora kamu!- ezek a gondolatok suhantak át az agyamon, amikor megláttam a honlapon a hírek között ezt a cikket. Olyan sok dologban csalatkozott már az ember, hogy egyből gyanakodik. Ha hídépítők dolgoznak Budapesten, akkor hídnak is kell épülnie, eleddig pedig metróról volt szó, nem hídról. Valóban nincs semmiféle hídépítés. De azért lelet csak van, ha már fényképet csatoltak hozzá? Apropó, honnét van a fénykép? Egyre jobban elbizonytalanodsz, ugye? Nagyon helyesen teszed, mert a kezdő linknél látható környezethez nem illik az ásatási fénykép… (kattints egyet, ha van időd) Végül is ne oknyomozzunk, mert most nem az számít, ne is erre haladjunk tovább. Inkább arra figyeljünk, hogy mit hoztak ki a hírből?
Attila halála kapcsán alsó tagozatos olvasmányokból megismert monda részletek jutnak eszembe. TISZA folyása, temetési szemtanúk megölése, hármas koporsó: arany, ezüst, vas… de itt ilyennek nyoma sincs.
A mondák nem jegyzőkönyvek, nem használhatók bizonyítékként, ám mégis a valóság egy-egy szeletét tartalmazzák. Tróját is ennek nyomán találta meg Schliemann. A legenda valóságalapjában bízott. Mert amikor a legendák születtek, a régiek igazat beszéltek. Nem cifráztak és nem kitaláltak, hanem tovább adták, amit láttak és/vagy hallottak. Miért nem születnek egy ideje regék, mondák, legendák? Talán mert a továbbadás tisztessége megszűnt, és helyére lépett az önös érdek. Persze jött a technikai fejlődés is, és a legendák helyébe a fénykép és videofelvétel lépett. Bár azt tapasztalom, hogy egy-egy baráti vagy családi összejövetelen az igazi hangulatot éppen a múlt szóbeli felidézése adja.
A legenda a személyeket tulajdonságokkal is ellátja: Attila az Isten ostora. Nem az ördög vasvillája, nem Belzebub cinkosa, hanem Isten ostora. Ehhez képest a hazugságot leleplező cikkíró oda futtatja írását, hogy Attilát tömeggyilkos diktátornak nevezi. Ó, persze-persze. Nem egyenes teszi ezt, hanem más országokra hivatkozik. „Eközben a fél világ gyűlölte és rettegte, számos nyugat-európai országban Adolf Hitlerrel és Sztálinnal egyenrangú tömeggyilkos diktátorként tartják számon, és jelentősen hozzájárult a Római Birodalom meggyengüléséhez és összeomlásához.” A nyugati országok kommentjeiből egyébként látszik, hogy azt sem tudják, hogy ki volt ő és mi fűződik a nevéhez. Ennyit a véleményükre való hivatkozásról.
Nekünk kicsoda Attila? Senki? Számítanak valamit is Arany János sorai: " Hunor s Magyar, két dalia // Két egy testvér, Ménrót fia"? Kinek fontos, hogy mit gondolnak róla más nemzetek? Kinek vérlázító XX. századi módszeresen pusztító ördögfajzatokhoz hasonlítani? A római seuso-kincseknek örülünk, s közben Attila rágalmazását eltűrjük? Hadvezér volt, nem fér kétség ahhoz, hogy leigázott más népeket és hadjáratot folytatott Róma ellen, és ezek kapcsán bizony emberek haltak meg. De nem építtetett lágert, nem gyűjötte össze az embereket "kis munkára". Igen, különbséget kell tenni vezetők között. Nem mindenki követte el Rómában Nero vagy Domitianus tetteit, nem mindenki végletesen kegyetlen hódító.
Kedves Hungarus barátom! Engedd meg, hogy így, ezen a középkori módon szólítsalak, de ha modernebbül hangzik, akkor dear Hungarian friend... egy kutya, mindegyik kifejezi a hun eredetünket. A lényeg, hogy Attila sírja nincs még meg a Dunában, de ne is áruljuk el, hogy a Tiszában keressék. Főleg arról hallgassunk, hogy Széchenyi István szabályoztatta a Tiszát, úgyhogy ki tudja több száz éve hol kanyargott! Vajon kinek a földjén kapirgálja elő a kiskakas a gyémánt félkrajcárt, akarom mondani a hármas koporsót?
„Attila, Attila, hunok nagy királya,
Mundzuk sarjadéka, híres maradvája!
Te ura, királya szittyák s germánoknak,
Valál hódítója a rómaiaknak:
Napnyugotiaknak, napkeletieknek,
Valál rémülete, valál iszonyata
Te minden népeknek!
De ha könyörögtek, megengesztelődtél,
Adófizetéssel te megelégedtél,
Mindez nagy dolgokat te megcselekedted,
Ez világnak hódítását mind te végbevitted,
S sebzetlen maradtál!
Ármányság, árulás meg is meg nem ejtett,
Sűrű ellenség el sem is veszejtett,
Haj! mégis meghaltál!
Valál vigasságban, fekvél nyoszolyádban,
Puha nyoszolyádban, tornyos palotádban,
Meglepett a halál a te mély álmodban,
Hunok nagy királya,
Mundzuk maradvája!
Hajh! ki mondja ezt halálnak,
Az orozva járó álmát!
Halál, halál, csendes halál,
Nem vagy te igazi halál!
Rajtad bosszút nem állhatunk,
Beléd kardot nem márthatunk!
Halál, halál, csendes halál,
Nem vagy te igazi halál!
(Benedek Elek: Attila siratása)