A Mol bruttó 3 forinttal csökkentette a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát pénteken, a benziné nem változott.
A héten már ezt megelőzően is mérséklődtek az üzemanyagárak, szerdától a dízel és a benzin nagykereskedelmi ára is 3 forinttal csökkent.
Ezért jobb ma dízelesnek lenni - kapos.hu
Néhány éve még izgatottan néztem az üzemanyag árát jelző táblákat. Gondolkodtam, hova menjünk tankolni, hol éri meg jobban? Ha áremelkedés jött, gyorsan tankoltunk, mert ma még lehet, ma még szabad... az olcsóbbikból tölteni. Minden forint számít - ma is. Mégsem figyelem a benzinkutak világító totemoszlopait. Valami átkattant, mint egy vasúti váltó. Inkább egyféle kúthoz járunk. A fogyasztás is jó, és nem bosszant, hogy a kék kútnál olcsóbb lett volna a zöld, de a sárga mindkettőnél drágább volt.
Már azt sem nézegetem, hogy a dízel vagy a benzin a drágább. Elég sokkoló volt, amikor a benzines renault 19-es után a dízel peugeot partnert kezdtük használni, és megtörtént az, ami addig soha: a dízel ára elhagyta a benzinét. Elégedetlenkedtem és morogtam a férjemnek: azt mondtad, ez jobban megéri!
No lám, a helyi hírek ma meg kívánnak nyugtatni: ma jobb dízelesnek lenni. Holnap talán a benzineseknek lesz jobb, de ma nekünk! A veréb ma a miénk!!! A holnapi túzok pedig bizonytalan. Kicsiny öröm a verébnyi haszon, az embert mégis el lehet ringatni vele.
Reggelre csökkent a dízel ára, és én mégis milyen jól aludtam a hivatalban egy kemping-ágyon. Sokan dolgoztak ezért a földkerekség másik felén. Az én verebemért igen sokat tettek. Köszönöm nekik. Ám ha jobban belegondolok, nem kellett volna ennyire fáradozniuk egy ilyen nüansznyi eredményért. Habár ma jobb dízelesnek lenni, én mégsem érzem ezt. Káoszházán lakunk, lévén nem lévén parókiánk még az idő kereke is összekuszálódott bennem. Egy fűtetlen garázsban billentyűzgetek, és nekem ma nem jobb dízelesnek lenni. Bele sem ültem ma még az autónkba. Benzinnel is ugyanolyan lenne minden körülöttem. A burkolók csempéznének, a kőművesek gipszkartonoznának, a villanyszerelő a létráján állva vésné a falat a gégecsőnek, és én kézzel mosnék a gyüliház kézmosójában.
Ez a veréb tulajdonképpen nem is veréb, hiszen meg sem ehetjük. Fél tejfogra sem való. Csak egy preparátum: időnként elővéve a szertári vitrinből felmutatják. Nem hozott változást sem nemzeti ünnepre készülő hazánkban, sem a ki tudja mire készülő Krímen.
.
No, majd a túzok! Tényleg a túzok segít rajtunk, és kimozdít bennünket a mókuskerékből? Valóban a nagymértékű üzemanyagár csökkenés és rezsicsökkentés hoz örömöt? Sajnos azt tapasztalom, hogy népünk kedélyállapotán ezek nem változtatnak semmit. Verebek, amiket lekicsinylünk, és a túzok utáni vágyakozásunkban félredobunk. Mint az a lakótárs, aki vett egy egész csirkét, a combját és mellét kirántotta, a többit meg kidobta, mert az nem jó rántva. Másnap már az aprólék is jó lett volna. Volna.
Se veréb, se túzok, hát akkor mi? 2Tim 4,17-18