Nem távolítják el a Budapesti Corvinus Egyetem területéről a Marx-szobrot - közölte az intézmény. Hozzátették: " a szobor új egyetemi helyének megtalálásában semmiféle politikai erőnek, külső nyomásnak vagy kezdeményezésnek nem volt szerepe. A szobor kérdésének a napi politika kontextusában történő értelmezése "teljes tévút" - áll a közleményben.
A Corvinus Egyetemen marad a Marx-szobor - origo.hu
A szobrokkal mostanában baj van. Túlzó és belefáradást rejtő kijelentés ez. Nem mindig és nem mindegyik szoborral van baj. Csak amelyik olyan területet érint, ahol két szöges ellentétben álló nézet lapul csendesen, úgy téve, mintha megbékélés és teljes összeférés lenne. Pedig valójában nincs. A pápai Március 15. téren Jókai és Petőfi szobra áll. Azokkal még nem volt gond. Lehet, ha Kossuth szobra díszelegne az egyik oldalon, netán középen, már ellenezték volna a Görgey szimpatizánsok, hangsúlyozva az USA-ba menekülés alávalóságát. Tegyük fel a kérdést, és keresgessünk választ erre: Milyen a jó szobor?
Nem anyaga, formája, nagysága, technikája számít most, és még csak a II. parancsolatra se térjünk ki! Döntő szerintem az ábrázolt valóság és a jelenkor kapcsolata. Hiába volt „menő” egykor göröghonban Aphrodité, a magyar tereken nincs igazán helye. A filozófus és közgazdász Marx menő volt magyarhonban, elsősorban a kommunizmust alátámasztó ideológiája miatt, még sincs már helye tereken és aulákban. Ellenben az egyetemtörténeti kiállításon igen. Nincs is ezzel baj. Megértem én az egyetemi karok összevonásáról és az egyetem új nevéről adott magyarázatot is, ami azonban zavar, az a BCE magyarázkodása. Ha csak az hangzott volna el, hogy miért helyezik át a szobrot, az kerek-egész lenne, de mivel az is elhangzott, hogy miért nem történik a szobor áthelyezése, már magyarázkodás ez.
A gondolkodásunkat, magatartásunkat, kommunikációnkat meghatározza a politika, a politikai világnézet, a múlthoz való viszonyunk. Ez alapján vannak BCE dolgozók, akik új helyet készítenek Marxnak, és vannak, akik leülnek Marx mellé. Azaz vannak, akik tüntetnek, és vannak, akik eltüntetnek. De miért érezzük úgy, hogy magyarázkodnunk kell valaki vagy valami miatt? Mert akaratlanul olyan politikai vonatkozásokra asszociálunk, melyekben nincs általános egyetértés. Jobbra, balra sorolt dolgok, melyeket ez vagy az tekint rosszallóan.
Minap este bontogattuk a multinál tett látogatásunk jutalmait: a Simpson család hűtőmágneseit. Színes, domború, tenyérnyi darabok, melyeken az amerikai rajzfilmsorozat szereplői sportolnak, illetve próbálkoznak a sporttal. Az egyiken Homér, a családfő egy piros-fehér-zöld zászlóval a kezében szalad. Ezt meglátva a következő hangzik el a konyhában: ez milyen jó, de milyen kemény lett volna egy nagy Magyarországgal! És már látom is, hogy kis hazánk teszkózói meglátva a Kárpátokkal ölelt területet a hűtőmágnesen sorra kiakadnak vagy értetlenkednek, netán rosszalnak vagy nevetnek. Ki-ki történelemszemlélete és politikai nézete szerint.
Milyen a jó szobor? Amelyik megoszt, vagy amelyik nem? Amelyik évszázadokig marad egy helyen, vagy amelyik csak rövid ideig áll? Amelyik felhördülést vált ki, vagy amelyiket csendes elfogadás kísér? Amelyiket fényképezik, vagy amelyik előtt csendesen fejet hajtanak? Amelyik értelmez, vagy amelyik értelmezésre szorul? Amelyikért küzdenek, vagy amelyik nem zavar sok vizet? Amelyik múzeumba kerül, vagy amelyiket beolvasztanak? Amiért fizetnek, vagy ami felajánlásból készül? Amelyik valamit, vagy amelyik valakit ábrázol? Amelyik van, vagy amelyik nincs? (Csak mellékesen egy témánkon túlmutató konkrét kérdés Kálvin-szobrokkal kapcsolatban: amelyiket a Ráday utcai teológián babonásan agyon simogatnak, vagy ameylik nem létezik Dunántúl Athénjának teológiáján?)
…. és milyen a jó szobornéző? Végezetül a lényegre fókuszálva kérdezem: értelmezhető-e a jó fogalma szobrokkal kapcsolatosan?
