A CNN újabb reklámcikke Debrecen városát "heavy metál és óriási kolbászok" címmel hirdeti. A cikk negyede a Tankcsapdáról szól, amit a magyar Metallicaként aposztrofálnak benne, és megtudjuk, hogy a Tankcsapdáé az egyik helyi romkocsma. Az együttest Debrecen nagykövetének tekinti a cikk szerzője, Jasper Winn.

Újabb pr-cikk Magyarországról a CNN-en - index.hu

Debrecen egy dunántúli református szemével nézve olyan, mint a csodák palotája. Ahol a tér és idő nem szakad meg 1951 miatt, ahol nem szórványhelyzetű a reformátusság, hanem „erő és hatalom”, ahol nem egy katolikus módon térdeplő alak a városcímer, hanem egy Krisztus-szimbólum: a zászlós bárány, ahol a város főterén a nagytemplom előtt nem az ellenreformációt vezető Esterházy szobra díszeleg, hanem a díszkút közepén egy másik szimbólum, a főnix tündököl.

S míg Petőfi tán csodálta, ámde nem szerette a hegyeket, addig én is bár csodálom a sík vidék gyöngyszemét, ámde továbbra is azt a vidéket szeretem, ahol a filmet újra be kellett fűzni, s emiatt az öregdiákok és a gimis kisdiákok között negyvenévnyi szakadék volt, ahol erő nem a számarányokból fakad, ahol unikumnak számít, hogy mi reformátusok nem vetünk keresztet. Csodák kisebb palotájaként tudok beszélni, mesélni, sztorizni szűkebb s bővebb pátriámról itt a Dunántúlon, mert „az enyém”, belefonódott életem java-része. A Duna másik partjára csak vizsgázni jártam: Szeged, Debrecen, Pest… csodállak, ámde nem szeretlek…

Debrecenről nem a Tankcsapda és a debreceni páros-kolbász jut először eszembe, jóllehet mindkettővel volt/van/lesz dolgom. Jasper Winn sem csak ezt a két dolgot említi és emeli ki cikkében. Szó sincs arról, hogy aránytalanul jelenne meg e kettő, az index mégis úgy állítja be. Érdemes végig olvasni az eredeti sorokat és megnézni az eredeti képeket! A Roncsbár csupán könnyed, érdeklődést felkeltő bevezetése a cikknek, míg a debreceni kolbász laza zárásként jelenik meg. Ismerjük el, az eszem-iszom, dínom-dánom megnyerőbb dolog, mint a múzeum vagy könyvtár. Főként, ha nyaraláshoz keres célállomást az ember. Inkább választanak az emberek a szórakozás szempontjából nyaralási helyet, mint a kulturális helyszínek miatt. Ez tény. Kevesebb azon emberek száma, akik a nyaraláson készült képeken kizárólag múzeumokat, kiállításokat, templomokat és műemlékeket mutogatnak. Ezek sokkal inkább csak fel-felbukkannak a laza és lazítós programok között.

Örülök a Debrecent bemutató pr cikknek, főleg azért, mert végre nem Budapestet vagy a Balatont reklámozzák a honi látnivalók közül. Mintha a B betűn túl nem lenne más betű a turizmus területén. Most, hogy elértünk a D-ig, várom, hogy az ABC többi betűje is sorra következzen, és minél több magyar városról jelenjen meg ilyen reklám. (Nem vagyok naív, tudom hogy ehhez még néhány dolog szükséges, mint pl. pénz, pénz, pénz.)

Ízelítőül íme néhány dunántúli lehetőség: E-sztergomi víziváros, H-erendi porcelánmanufaktúra, K-aposvári Rippl-Rónai Villa, P-ápai kékfestő múzeum, S-oproni tűztorony, T-apolcai tavasbarlang, V-eszprémi ZOO… Íme egyházi jelleggel: P-ankászi szoknyás harangláb, SZ-ennai kazettás templom, V-örösberényi erődtemplom… Íme gasztronómiai vonalon: GY-őri sterc, N-agykanizsai töltött káposzta hajdinával, Ő-rségi tökmagolaj, S-omlói juhfark, S-omogyi prósza…

A hangsúlyt ide-oda tehetjük, a lényeg, hogy ne a leszólás és a rosszallás kapjon teret, hanem a jó dolgok, amik akár a szellemet, akár a testet táplálják és pihentetik.