Zuglóban az Erzsébet királyné úti aluljárót harmadjára festették át, a MÁV pedig egy levélben kéri, hogy állítsák vissza azt az eredeti állapotba.

Sérelmezi a MÁV, hogy kifestették egy mocskos aluljáróját - hvg.hu

A híradás így folytatódik: "Zuglóban az Erzsébet királyné útját és a Hungária körutat összekötő gyalogos-biciklis aluljárót a Civil Zugló Egyesület festette ki júliusban az egykori LMP-s, jelenleg az egyesület színeiben induló polgármesterjelölt, Várnai László vezetésével. Várnai most a blogján közzétette a MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóságától kapott levelét,amelyben a MÁV figyelmezteti a jelöltet, hogy az aluljáró a MÁV Zrt. területe, az egyesület pedig nem rendelkezett engedéllyel az átfestésre."  A folytatás pontosít és árnyalja a képet. Sőt, felvet egy fontos kérdést: van egyáltalán olyan ügy, amely értelmezhető vagy értelmezést nyer a politika nélkül, jelesen a helyhatósági választás nélkül? Van arra lehetőség, hogy a politikai kontextusból kiragadva nyerjenek értelmet, főként tartalommal bírjanak az események?

Ismerjük az ilyen volt - ilyen lett képeket. A zuglói aluljáró is átalakult. Nem trükkök, nem sebészi beavatkozások, vagy éppen fogyasztó csodabogyók hatására, hanem önkéntesek munkájának köszönhetően. Az önkéntesek nem úgy gyűltek össze, ahogy a templomi hirdetést követően Margit nénitől kezdve Katalinon át Gondnok Asszonyig sütnek a szeretetvendégségre egy tányér finom valamit, és mindegy az, hogy kicsoda magánvállalkozó vagy állami alkalmazott, kicsoda kedveli a jelenlegi képviselők zömét vagy viseltetik ellenszenvvel, kicsoda tagja a presbitériumnak vagy nem. Aki eljön és hoz valami erejéből és tudásából adódó finomságot, az a közösség ügyét megcélozva cselekszik. (Mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak sütögető asszonyok vonhatók be önkéntes munkába a közösség érdekében, elárulom, hogy két hete, amíg gondnok és lelkész a jelölő közgyűlésen ült, addig a férfi önkéntesek a parókia lábazatáról leverték a műgyantát, ami már fel volt hólyagosodva, és ami alatt elázott málló téglák gubbasztottak.) Visszatérve Zuglóba, tehát az önkéntesek együvé tartoztak, -jól lehet egyvágásúnak mégsem merném nyilvánítani őket,- abból a szempontból, hogy a Civil Zugló Egyesület tagjai. Nem valamelyikük házát vagy kerítését, netalán garázsát festették ki, hanem a köz használatában álló aluljárót. Abban megegyezik talán mindenki véleménye, hogy ráfért már ez az újítás, pontosabban az egymás után következő három festés. Úgy látszik, elég lett volna kettő is, akkor talán nem jön a MÁV-tól a levél, amely megró és visszaállítást követel!

A viccet félretéve: ugye ez vicc? Középiskolában már érettségire sem mehet az, akinek nincs meg a megfelelő óraszáma önkénteskedésből. Egyre több helyen egyre több ember életében hangsúlyt kap az önkéntes munka és a szívből jövő segítségnyújtás, de vigyázz, inkább lépj vissza párat, és tedd el az ecsetet, nehogy baj legyen. Vagy legalább szerezz be egy igazolást arról, hogy pingálhatsz, ha nem akarsz ótvar helyen élni. Ugyan már! Tisztelt MÁV, inkább szervezzen önkéntes munkát a többi megállóba és aluljáróba. Rossz szándékú út ez. Ne parancsold a visszarondítást, inkább kérd, hogy jelezzék a festési szándékukat. Csatlakoznék Jakab Báling tegnapi bejegyzésének azon gondolatához, hogy "Mit tégy, hogy elidegenedjenek az érdeklődők? Nem kell semmi különleges. Utasítsd el azokat, akik odajöttek, mert dolgozni szeretnének. Hallgass olyan barátok tanácsaira, akik ellenségnek sem utolsók. Ne fogadd el azok közeledését, akik barátkozni szeretnének veled, osztják értékközösségedet. Próbálj mindenáron megfelelni az elvárásoknak.". Rossz út ez, nem épít és nem lendít előre. Ahelyett, hogy az összefogás és épülés élményét adná, csak kényelmetlenné teszi az életet.

Valóban Fsz - Lmp viszálykodás vetülete lenne ez az ügy? Tényleg ezért rosszalja bárki a színes falakat?

Sajnos a legodanemillőbb helyeken találkozunk politikai hirdetéssel, szándékkal és tartalommal. Tegnap este ott ültem a faluházban a helytörténeti kötet bemutatásán. A könyv elkészülte sokak vágya volt. A szándék dicséretes. Ám lassan behálózta a csütörtöki alkalmat a vasárnapi esemény. A könyv bemutatót körülfonta a választás. Egy történész vagy helytörténész helyett a megyei pártlista vezető kapott szót, a kiadást munkájukkal segítő önkéntesek vagy a könyv egyes fejezeteinek írói helyett az első sorban az újraválasztandó képviselők ültek. Ezen dolgok ellenére még mindig tartalmas este volt, de amikor a zárszó utolsó előtti mondatában a polgármester a szavazásra tért rá, a hallgatóság felmorajlott. Nem kihuhogós morajlás volt ez, hanem  a megunós, 'már ez is kezdi' morajlás. Valóban egész lett volna ez a történet ama mondat nélkül is. Akik ott ültek, a faluhoz való kötődésük miatt ültek ott választás ide vagy oda. Nem a választó, hanem sajnos a választandó nem tudja néha hova tenni a dolgokat. Kampányidőben tenni akaróvá válnak az emberek, pedig minden nap  fontos volt a(z újra)választás szempontjából. És ha ez komolyan volt véve a megelőző években, tettrekész és tevékeny volt a közszereplő, akkor nem is kell noszogatósat játszani.

Csak mindig legyen engedély a tevékeny tettrekészeknél...