A választ nem a tanítótól kapom, hanem a videoinstallációs kiállítás megálmodójától, Füle Tamástól. A Parókia portál szerkesztőségvezetője évek óta kerülgette már az elhagyatott taliándörögdi romos épületet, mígnem a ház „elkezdett beszélni" hozzá.

Csenddé lett - Parokia

A budapesti teológia és portálunk munkatársainak kreatív csapata a taliándörögdi református templom udvarát varázsolták a játék, a baráti beszélgetések és az elmélyedés helyszínévé.

Hulló körte, vakolat, áldás - Parokia

Ez a ház így él egy kicsit, bekapcsol valami folytonosságba, nem erőszakosan. Valahogy így kell ezt. Persze lakhatatlan, de elmélyülésre, pillanatnyi megállónak jó. Mondom, hogy példázat nekem. Mert a tradíciót valami ilyesminek gondolom, régi korok egykori jelenének leszűrt értelme, ami hozzátesz a mi jelenünkhöz.

Egy omladozó ház példázata és egy élettel teli tér - reformátusok a Művészetek Völgyében - Reposzt

Láttam a kiállítást, ami nem is kiállítás.

Füle Tamás, a Parokia szerkesztőségveztetője, azt találta ki, hogy a taliándörögdi régi kántortanító házának helyiségeibe a mennyezetről leereszkedő fémtartókra képernyőket tesz. A megroggyant épület amúgy üres, ami még jobban kiemeli a kontrasztot múlt és jelen életfeltételei között. A képernyőkön különböző tematikájú, az adott helyiség eredeti funkciójának megfelelő, saját készítésű filmek futnak.

Meghökkentő, meglepő, mondhatnám abszurd. Egy omladozó, az eredeti berendezéseitől megfosztott házban mai technikai eszközök, magányosan, amelyeken mégis felidéződik a valaha volt élet.

Nem csoda, ha a látogató először zavarban van. Én legalábbis igen. Mi ez? Erre a látványra nem lehet felkészülni. Az ötlet zseniális.

A bíróság indoklása szerint a fiúgyermekek körülmetélésének zsidók és muzulmánok körében gyakorolt vallási szokása sérti az egyén önrendelkezési jogát, amely előbbre való a vallásszabadságnál. Goldschmidt ezzel kapcsolatban megjegyezte: az antiszemiták újabban a politikai korrektség nyelvét alkalmazzák és az emberi jogokra hivatkozva bélyegzik meg a zsidókat.

Dagad a németországi fitymabotrány - Index

Ebben az egész ügyben számomra az a legkülönösebb, hogy évezredes, ma is élő kultúraalkotó vallásokról a jog mond ítéletet. Igaz, hogy jelen esetben egy konkrét vallási szokásról van szó, s akár azt is mondhatnánk, a szokásokat ma amúgy is leértékelő rövidlátással, hogy a lényeg ettől még megmarad, az adott vallás nem sérül, hiszen – úgymond – a „szokások” amolyan járulékos függelékek, amelyek megkötöznek, bigottá és rövidlátóvá tesznek, kontrollálnak, nem engedik, hogy az ember szabadon mozogjon. A közösségi szokások mai leértékelése, a hagyomány folklórrá degradálása azonban korántsem afféle jelentéktelen, ám mára általánosan bevett vélemény, hanem világképi jelentőségű.  S ebben a konkrét ügyben is, csak a látszat az, hogy a jog mond ítéletet egy évezredes közösségi szokás kapcsán egy kultúra felett. Valójában a jog által itt képviselt álláspont is világképet közvetít.

A katolikus Douthat szerint a jobboldal bűne, hogy a vallást antiintellektuálisnak tünteti fel, mire a műsorvezető, a magát ateistának tartó Bill Maher rákérdez, vajon nem maga a vallás értelemellenes-e.

Értelemellenes-e a vallás? - kereszteny.mandiner.hu

A keresztyénség igenis határozottan reagál az embernek arra a mindig is meglévő racionális igényére, hogy önmaga létét a lét egészének értelme felől értse meg. Teljességgel hamis az a ma is dívó hiedelem, miszerint a valóság racionális megértésére támasztott igény a „modern” ember sajátossága lenne. Sőt, inkább azt kell mondanunk, hogy a keresztyénség „sikere” annak is volt tulajdonítható, hogy kialakulásának korában nagy intenzitással tört föl újra az emberi önmegértés vágya. Hit valószínűleg akkor születhet, ha az emberben már eleve adott az „egészre vonatkozó tudás” igénye. Mi több, azt kell mondanunk, a hitre jutás eleve feltételezi az ember racionális öneszmélkedését saját végességében, mely mintegy létrehozza az ösztönzést a végtelenbe való kitörés felé. Ha az embernek nem lenne racionális tudása saját végességéről, a végtelen elgondolhatatlan lenne számára.

Nagyon nehéz helyzetet teremtett ez az intézkedés, mert egyszer már elköltött pénzeket kell kigazdálkodniuk az intézményeknek a 2012-es költségvetésből, amely valóban még módosul is. Mert nem egyszeri visszafizetésről döntött a kormány, hanem a normatív támogatási rendszer átalakításáról. A 2011-es finanszírozást visszamenőleg 13 százalékkal csökkentették, ebből adódik a Károli-egyetem 141 milliós visszafizetési kötelezettsége. Az Emberi Erőforrás Minisztériummal való egyeztetésből kiderült, hogy a csökkentett 2011-es normatívához képest csökken a 2012-es normatív támogatás 83 százalékra. Vagyis a 2011-re vonatkozó 141 milliós visszafizetés mellett a 2012-es normatívacsökkenés további több százmillió forint kiesést jelent.Itt még nincs vége, mert a változások a tervezés alatt álló 2013-as évet is érintik. Újabb jelentős csökkentés várható. Az előbb csak a Károli-egyetemről szóltam, de hasonló logika alapján a többi református egyetemnek is ki kell gazdálkodnia a már megismert, 2011-re vonatkozóan elvont összegen felül további összegeket. Ez összességében azt jelenti, hogy a Magyarországi Református Egyház által fenntartott intézmények esetében mindösszesen 600-700 millió forint visszafizetésével kell számolni 2012-ben.

Nagyon nehéz helyzetben a református felsőoktatás - reformatus.hu

Fontos interjút olvashatunk a református.hu-n Tarr Zoltán zsinati tanácsossal. Az interjú arról szól, hogy a kormányzat a 2011. évre visszamenőleg megváltoztatta a felsőoktatási normatívát, minek következtében egyházunk felsőoktatási intézményeinek igen jelentős adóssága keletkezett. Mint az interjúból kiderül, a forrásmegvonás érintette az állami felsőoktatás intézményeit is az elmúlt évben, de az egyháziaknál ez az elvonás tavaly nem történt meg, ezért erre most utólag kerül sor. A Zsinat elnöksége az intézkedést követően levelet írt a kormányfőnek, amire az Emberi Erőforrások Minisztériuma minisztere válaszolt. Az intézkedés megváltoztatására nincs mód, a visszafizetési kötelezettség továbbra is fennáll. A konkrét ügyhöz nem tudok hozzászólni, nem ismerem a részleteket. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok se jogi, se oktatásigazgatási szakértő. Ámbár „visszamenőleges” jelző az ügy kapcsán bennem is kérdéseket vet fel. Erre a körülményre Szakács Gergely kollégám tegnapi írása nagy hangsúlyt tesz.

Anélkül, hogy ismétlésbe bocsátkoznánk, szeretném az itt felvetődő problémát egy kicsit „megemelni”, s elvonatkoztatva, az egyházi intézmények finanszírozásának fájóan érzékletes példájaként értelmezni. Nem kell ugyanis semmiféle szakértőnek lenni ahhoz, hogy ezen eset is nyilvánvalóvá tegye, amit egyébként eddig is mindnyájan tudtunk: ez jóformán teljes anyagi kiszolgáltatottságot jelent. Egyházunk úgy működtet különféle intézményeket, hogy közben nem rendelkezik saját anyagi erővel e feladat elvégzésére.

Tehát, sommásan fogalmazva, az egyszerűsítés, az általánosítás, a nagy elméletek gyártása tilos, egy multikulturális, pluralista társadalomban a másik mássága, egyedisége iránti tisztelet kötelező.

Posztmodern végállomás: fasizmus vagy csönd - El Mondo

Izgalmas diagnózist ad a mai magyar társadalom szellemi - lelki állapotáról az El Mondo. A szerző, Nancy Beckett,  a „politikailag korrekt” kifejezéssel jelzett látásmódban ragadja meg a Nyugaton lezajlott posztmodern fordulatot, amely fordulat azonban Magyarországon csak részben következett be, s ennek következményeként egyre nő a fasizálódás veszélye. Ugyanakkor kritikával illeti a „politikailag korrekt” beszédmód szélsőséges megnyilvánulásait, amelyek oda vezethetnek, hogy a „másság tiszteletének” túlhajtása lehetetlenné teheti a csoportidentitások megnyilvánulását, s ekként beáll a társadalmi méretű „csönd”, amikor már senki sem mer beszélni önmagáról, nehogy a másikat kizárja.

A Google ellopja a show-t az Apple-től – ez volt a ki nem mondott ígéret és rajongói elvárás a cég I/O 2012 konferenciája előtt, amire jó előre óriási újdonságokat és bejelentéseket lengetett be a cég marketinggépezete. A felvezetés sikeres volt, a San Francisco-i Moscone West konferenciaközpont 5500 férőhelyére 20 perc alatt fogyott el elővételben az összes jegy a borsos, 900 dolláros (bő 200 ezer forint) ár ellenére.

A Google megmutatta a jövőt - Index

"Ti vagytok a föld sója" - Cseri Kálmán főelőadása - refdunantul.hu

Eléggé meg nem engedhető módon, tegyük egymás mellé ezt a két hírt, s már is nyilvánvalóvá válik, hogy milyen, jóformán áthidalhatatlan kulturális szakadékok szabdalják keresztül-kasul a mai nyugati társadalmak világát. Az egyik arról szól, hogy a Google már megint bedobott valami új technológiai kütyüt, míg a másik – valljuk meg – a mai hírek értékskáláján marginális jelenség – arról tudósít, hogy a dunántúli reformátusok a jól ismert jézusi mondat, „ti vagytok a föld sója” köré egy nagyszabású találkozót szerveztek. Mi tagadás, akár két világ találkozásaként is értelmezhetjük e híregyüttest, miközben azért, van bennük közös vonás: mind a kettő a jövőről szól. A Google a technológiailag megkonstruált közeli jövőt vetíti elénk, míg a keresztyén összejövetel az önmagában vett világ elégtelenségéről, s az embernek az Istenben adott jövőjéről szól.

Az ünnepség nem sokkal tizenkét óra után kezdődött, amikor az ünneplő menet – élén az egyházkerület vezetése és Kövér László, a rendezvény fővédnöke, benne a Generális Konvent tagjai, a dunántúli egyházmegyék és gyülekezetek képviselői és a dunántúli református iskolák küldöttségei – a Batthyány kastélytól a sportcsarnokhoz vonult. Az éneklő sokaság útbaejtette a református templomot is, ahol emléktáblát avattak.

"Kezdet, mely az Élő Istentől jön" - Hálaadó istentisztelet volt Körmenden - reformatus.hu

A Dunántúli Református Egyházkerület megalakulásának 400. évfordulójára emlékező jubileumi hálaadó istentisztelet emlékmenettel kezdődött. A menet a körmendi Batthyány kastélytól indult. Maga az istentisztelet a sportcsarnokban volt, így mintegy ötszáz métert kellett a menetnek megtennie, míg a helyszínre ért. Csakhogy a precíz tervezés ellenére egy valamivel senki sem számolhatott: a harmincöt fokos, rekkenő hőséggel. A legnagyobb kihívás nyilván a közel kétszáz palástos lelkipásztort érte: akkor most mi legyen?

Megtisztították a vörös festéktől és visszaállították eredeti helyére Horthy Miklós faszobrát Kerekiben – írta meg a sonline.hu.

Visszaállították a Horthy-szobrot Kerekiben - Index

Látnivaló, hogy az utóbbi időben a jobboldal egy részének erősödő kísérlete a múlt szimbolikus visszafoglalására tovább növeli az amúgy is ideges hangulatot, s ha lehet ilyet mondani, a „jobb oldali érzelmű emberek” egyébként átláthatatlan belső világát is megosztja. A szimbolikus küzdelem egyneműsít itt mindent, fölzabálja a teret az árnyaltságra, minek következtében a huszadik század első felének emblematikus témái és szereplői egy mozdulattal kisajátítják a jelent, neurotizálják a jobboldali közvéleményt is, s ami aztán csak további hisztériát szül a másik oldalon.

"Támogatom, mert ez egyenlőségi kérdés. De másról is szól az azonos neműek házassága: elköteleződésről. A konzervatívok hisznek az embereket összetartó kötelékekben. Tehát én nem egy csodabogár konzervatív vagyok, aki támogatja a homoszexuálisok házasságát. Én azért támogatom, mert konzervatív vagyok" - érvelt Cameron.

Mikor támogatná egy konzervatív a melegek házasságát? - origo.hu

A homoszexualitás az egyik legnehezebb kérdés, amellyel az utóbbi időkben a nyugati társadalmaknak szembesülniük kellett. A kérdést csak tovább bonyolítja, sőt jóformán megoldhatatlan társadalmi problémává az teszi, hogy egyre erőteljesebben jelentkezik az igény a homoszexuális házasságok legalizálása iránt. A „gay marriage” politikai kampánytémává lett, s úgy tűnik, hogy a szavazatmaximálás miatt a politikai szereplők sem bírnak kitérni a nyomás alól, minek következtében olyan abszurd üzenetek születnek, mint a brit miniszterelnöké, aki konzervatív alapon támogatja a melegházasságot.(Ezek után nem tudom, mit gondoljak a nyugati konzervativizmusról, de erről majd máskor.) A vita nagy valószínűséggel egy újabb fejezete a mai Nyugat útkeresésének, amelynek alapkérdése – s ezt éppen a homoszexuálisok lehetséges házassága körüli vita mutatja a legplasztikusabban - a hagyományos értékekhez való viszony. Míg a homoszexualitás mint társadalmi jelenség önmagában is nagy kihívás, amellyel a hazai keresztyénségnek is szembe kell néznie, addig a homoszexuálisok házasságának problematikája véleményem szerint már túlmegy az önmagában vett homoszexualitás kérdéskörén. Ezért a magam részéről e két kérdést (homoszexualitás, ill. homoszexuálisok házassága) élesen külön választanám, mint nem azonos fajsúlyú kérdéseket.

A hagyományok tisztelete az első – tette egyértelművé újra a Zsinat csütörtöki ülésén, miután elfogadta a Heidelbergi Káté új fordítását, de elvetette a szöveg csonkítását vagy egy esetleges kiegészítés betoldását.

A kárhozatos bálványimádásról - reformatus.hu

A Magyarországi Református Egyház Zsinata a Heidelbergi Káté új fordítása kapcsán 57:17 arányban leszavazta azt az indítványt, hogy a Káté 80. kérdésére adott válaszban, a katolikus misére vonatkozóan kerüljön zárójelbe a „kárhozatos bálványimádás” kifejezés, valamint a lábjegyzetben így jelenjen meg:  „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a 16. században a Káté szerzői jónak láttak, azt ma már – mint római katolikus hittestvéreinket bántó kitételt – nem használjuk.” A szöveg maradt tehát a régi. Győzött a maradiság?

Adva van a feladat: keress egy hírt, amire reflektálhatnál. Csakhogy ez a blog vállaltan egyházias, tehát a szerző nem dobhatja félre a naptárat. Ma Pünkösd van. Ám az ismert oldalakat böngészve, ez valahogy nem jön át. Hiába jön a Szentlélek, Ő sem bírja áttörni a magyar populáció ingerküszöbét. Nem lesz az eseményből hír, legfeljebb majd utólag megtudjuk tíz – tíz másodpercben, hogy a történelmi egyházak vezetői hol, miről prédikáltak. Ezért aztán inkább levonom a következtetést: így jártam. Nincs mire reposztolni. Az ismert nem egyházi oldalakon a Pünkösd nem téma. Rendben van, elvégre egy befolyásos oldal nem lehet hittani szócső. De hogy még annyi sem, hogy mégis, Pünkösd minek az ünnepe, az már sok. Ez van. Szabadság. A művelt, keresztyén gyökerű Európában szabad a keresztyénség alapvető ünnepeit illetően is bunkónak maradni. Ez az új hittan. Pünkösd napján lehet mazsolázni a felkínált hírekből, s ha már Lélek nincs, pl. arról mélázni, hogy a Copact Disco miért csak a 24. lett. Nos, ennyit a világnézeti semlegességről. Ez valóban kultúrmisszió. Persze, ez a tény is információ: érzékletesen felmutatja korunk emberének gondolkodási kereteit. Meg kell mondjam, én e szűkre szabott keretek között fulladozom.

A Kárpát-medencei reformátusság 2009. május 22-én közös alkotmánnyal erősítette meg egységét. Közös alkotmányunk preambuluma így fogalmaz: „Az egykor erőszakkal szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egysége fokozatosan ismét helyreállítható. [...] Az egység helyreállítása annál inkább megvalósítható, mivel a magyar reformátusság Isten igéje, óegyházi hitvallások, a Heidelbergi káté, a II. Helvét hitvallás alapján folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét. Őrizte istentiszteleti rendjének közös alapelveit, a sákramentumok – a keresztség és úrvacsora – kiszolgáltatásában egységét soha fel nem adta."

A magyar református egység vasárnapjára - reformatus.hu

Ez mindig úgy van, hogy aki egy közösségen belül él, az magától értetődően jobban látja annak a közösségnek a belső problémáit, feszültségeit és megosztottságait. Sőt, meglehet, csak azt látja. Egy közösség belső életének a dinamikája sokszor elfedi a közösséget magát. Nem látni a fától az erdőt. Ezért aztán ma, a Magyar Református Egység Napján is, már ha komolyan vesszük, okkal feltehető a kérdés: miféle egység?

Trianon katasztrófája pedig szinte megpecsételte, felerősítette a korábbi heroikus áldozat-gondolatot, az önkritika minden próbálkozását gyengeségnek és nemzetellenesnek nyilvánítva. A szocialista diktatúra által elhallgatott és tiltott nemzeti érzelmek csak jegelték a kérdést, az eddig megoldatlan és kibeszéletlen sebek-hibák gyógyulásának esélyét is megakadályozva. A spirituális vákuumban felnőtt, rendszerváltás után született vagy felnőtté vált generációk számára nem volt reális vagy használható önkép, csak egy kacagányos, már a 20. század elején is anakronisztikus vonásokat hordozó történetszemlélet, amiben nincs helye öniróniának és magunkkal való szembenézésnek, hibakeresésnek, bocsánatkérésnek és adásnak, mert ez maga a gyengeség, és mi Mohács óta vágyunk arra, hogy újra erőt mutassunk. Mert már megbűnhődtünk, mert mi vagyunk a történelem azon vesztesei, akik valami sokkal nagyobb és magasztosabb sorsra vagyunk érdemesek, akik méltók vagyunk egy nagy igazságtételre. Ezt érezzük minden elveszített sportmérkőzésen, amikor reflexszerűen összeesküvést vizionálunk vagy minden minket ért kritika hallatán ellenséges támadásra gondolunk. Vajon el tudjuk-e valaha hinni, hogy a világ nem a mi vesztünkre vár? Vajon felhagyunk-e az ellenségek gyártásával?

Nemzeti Identitásunk - avagy miért akar az EU folyton gyarmatosítani minket? - El Mondo

Az egyik kedvenc blogom, az El Mondo, figyelemre méltó írást közöl egyik kedvenc témámról, a nemzeti identitásról. Arról szól, hogy a mai magyarság egy részében vajon miként alakulhatott ki az a kép, hogy Európa gyarmatosítani akarja Magyarországot? A cikk azért is érdekes, mert ez a kérdés csak a címben van megfogalmazva. Maga a szöveg a 19. századra kialakult, s a Himnuszban testet öltött magyar történelemszemlélet motívumait elemzi, s mintegy válasz a címben feltett kérdésre.

Már nem kell tovább találgatnunk, mikor áll oltár elé az állapotos Drew Barrymore.

Kiderült, hol és mikor megy férjhez a tündéri színésznő - Life.hu

A reposztoló néha bajban van: keresi a hírt, amire re - posztolhatna. Csak már néha unom, hogy az ismert oldalakon ugyanazok a témák jönnek elő újra és újra. Melyekből megtudhatjuk, hogy ki a hibás azért, „ami van”. No, gondoltam magamban, ezeket a híreket most félreteszem, s keresek valami „üdítően frisset”. Így akadtam erre a hírre, amire azért figyeltem fel, mert egy kukkot sem értek belőle. Leleplezem szörnyű tudatlanságomat: fogalmam sincs, ki az Drew Barrymore és Will Kopelman.

Két éve még leszólták az egyetemen azt a politológushallgatót, aki a Jobbikot támogatta, most viszont már nem cikizik.

Hogyan fertőzi meg a fiatalokat a politika? - Origo

Ez a hír a Jobbik előretöréséről az egyetemista fiatalok körében engem megdöbbentett, sőt meg is ijesztett. Mi folyik itt? A Jobbik, noha parlamenti párt, mégis csak olyan politizálást folytat, amelynek a gesztusai, szimbolikája és retorikája szembemegy mindennel, amire nézve ma Magyarországon, minden hiedelemmel ellentétben, közmegegyezés van bal és jobboldal között. Mert noha a mai közéleti témákat a Fidesz-kormány és az EU közötti konfliktus uralja, és ez komoly kérdés valóban, az egész egyszerűen nem igaz, hogy a jelenlegi magyar kormány felmondta volna az európai értékközösséget.

A Titanic pusztulásának leghíresebb legendája, hogy a hajó zenekara a fedélzeten kitörő pánik ellenére, az utolsó pillanatig játszott. Ezt több túlélő egymástól független beszámolója is megerősíti (a nyolctagú zenekarnak minden tagja odaveszett a katasztrófában). A vita inkább azon áll, hogy mi volt az utolsó szám a süllyedés előtt.

Tényleg végig játszottak a zenészek? - Index

Mint láttuk, a Titanic elsüllyedése még száz év múltán is téma. A mai reflexiók közül nem egy rámutat, hogy a történetre legendák és mítoszok épültek, s a filmes feldolgozások is tele vannak csúsztatásokkal. Teljesen mindegy. A Titanic a huszadik század egyik legnagyobb hatású metaforájává vált a halállal szembesülő ember Istenre utaltságáról. A máig tartó hatás valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a megrendítő történet még át tudja törni a mai nyugati technológiai kultúrában transzcendentális öntudatát vesztett, eltompult ember ingerküszöbét.

Az Európai Unióban jelenleg zajló viták viszont azt bizonyítják, hogy e gondolat elfogadása vagy elutasítása mára vízválasztó lett. Minden európai értékvita mélyén ez a kérdés húzódik meg.

„A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet” - Új Ember

Tulajdonképpen meglepő, hogy a kormányfővel az Új Emberben készült interjú ekkora port vert fel: a hazai balliberális oldalról szinte minden ismert médiafelület kötelességének érezte, hogy hevesen reagáljon rá, mintha itt legalábbis valamiféle „új keresztény kurzus” bejelentése történt volna meg.

A klímaváltozás elleni hagyományos módszerek, mint a kormányok programjai, egyének életmódváltozása, nem hozott eredményt. A radikálisabb tervek, mint a kén pumpálása az atmoszférába, túl kockázatosak. Most egy harmadik távlati lehetőséget talált ki három tudós, hogy az emberiség túlélje a felmelegedés okozta változásokat: saját magunkat változtassuk meg.

Jön a klímaváltozás, tervezzük át az embert - Index

A Krisztus feltámadásában adott perspektíva az egyetlen, ahonnan az emberi lét egésze belátható és értelmezhető. Számomra nincs más vigasztalás.

Mondhatni persze erre, hogy ez is csak egy hipotézis, hiszen semmiféle „tudományos bizonyíték” nincs arra, hogy a húsvéti üzenet az ember végérvényes jövőjéről igaz lenne.

Csakhogy ez a ma tudományosnak, azaz igaznak elfogadott ítélet sem több hipotézisnél, amely arra az előítéletre épül, hogy csak annyi tudható, amennyi a természettudomány mai eszközeivel bizonyítható. Magyarán, ami az emberi lét egészét illeti: semmi sem.

Az 1992-ben írt doktori dolgozatom egy becsületes férfimunka volt - mondta a Magyar Televíziónak adott interjújában a köztársasági elnök, aki először szólalt meg azóta, hogy a Semmelweis Egyetem szenátusa csütörtökön elvette doktori címét.

Schmitt Pál: Tiszta a lelkiismeretem - Inforadio

Jelentem, valami egészen mással készültem a mai napra, Virágvasárnapra. De a Schmitt Pállal készített interjú olyannyira „megüli” a mai közgondolkodást, hogy nem lehet kitérni előle. Én sem tudok: az elnökömről van szó. Nem kertelek, csakhogy az Olvasó világosan lássa alapállásomat: Fidesz szavazó vagyok, de nem vagyok fanatikus. Nos, az Elnök Úr hozzáállása számomra is egyértelmű csalódás. Nem tudom, az aktuális politikai hatalom részesei közül kik hogyan látják a történetet. De mint Fidesz-támogató állampolgár nem hallgathatom el: ami történt, az nyilvános morális önmegsemmisítés.

A britek vallásosságáról készített felmérést a YouGov, amelynek eredményei szerint a helyiek 67 százaléka szerint a vallás és a hit inkább személyes kérdés, amelynek nincs helye a közéletben. A válaszadók 24 százaléka vélte csak úgy, a vallási kérdéseknek a jelenleginél nagyobb szerepet kellene kapnia a közéletben.

"A vallás személyes ügy" - Inforadio

A britek 56 %-a keresztyén országnak tekinti Nagy-Britanniát, s 61% szerint „ennek is kell maradnia”! A kutatás eredménye azért meglepő, mert az európai kultúra történetének fő vonulatát talán úgy is le lehetne írni, mint fokozatos elszakadást a „keresztyén Európától”. Vajon hol van az történelmi pont, amikor ki lehet jelenteni, hogy ez a folyamat a végére ért?

E felmérés alapján is azonban úgy tűnik (s ezt más európai tapasztalatok, így a sajátunk is alátámasztja), még messze nem beszélhetünk arról, hogy Európa véglegesen levált volna saját keresztyén múltjáról. Lehetséges, hogy a jövőben a modernitás és keresztyénység szétválásának egész folyamatát át kell értékelnünk?