Végleg törölnie kell Berki Krisztiánt Szabó Zsófinak! Legalábbis gyűrűsujjáról, ahová szerelmük kezdetén a nevét tetováltatta.
Lézerrel kell leszedni Szabó Zsófi tetoválását - msn.mainap.hu
Olykor belefér az is, hogy az ember belemerüljön a bulvár világába, s némi agyszellőztetésen menjen át. Lehet kicsit ámuldozni és szörnyülködni, hogy micsoda problémája van embereknek. Így akadtam a fenti hírre. 1-2 hónap és az öröknek hitt nagy szerelem véget ért, s most még az utolsó írmagját is igyekszik kiseperni Szabó kisasszony a nagy szerelemnek életéből.Mondhatnánk, mit küszködünk sekélyes emberek még sekélyesebb érzéseivel, ugyan kit izgat ez, már a kapcsolat elején borítékolni lehetett volna, hogy ez lesz belőle. Hadd legyek egy kicsit megértőbb. A férfi oldalról nem tudok nyilatkozni, de női oldalról tudom, hogy az esetek többségében a nők – minden modernitás ellenére- ma is úgy mennek bele egy kapcsolatba, hogy ez az életre szóló nagy szerelem, s titokban azt reméljük, hogy örökké fog tartani. Lám, itt ez az ifjú hölgy, aki abban a reménységben, hogy végre megvan a nagy Ő, és ez a szerelem a sírig fog tartani, magára tetováltatja szerelme nevét. Hinni az örökké tartóban, hinni szerelem erejében, az érzések lángolásában, hinni a másikban, hinni magamban, hinni, hogy minden úgy marad, ahogy most van. Ez lehet a tetoválás elkészíttetésének az oka.
S lám, az örökkévalóság még 2 hónapot sem bír ki. S most újabb fájdalmas procedúra, hogy az örökre szóló tetoválás, mint külső jegy is eltűnjön, mert eltűntek mögüle az örökkévaló érzések.
Azt hiszem nem az övé az egyetlen ilyen eset. Mit kezdjünk az örökké tartó tetoválásokkal? Szeretünk berendezkedni arra, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jelen status quo-ja állandósul. S aztán kiderül néhány év múlva, hogy az elszállt ifjúság elvitte magával a feszes bőrt is, s a megereszkedett karokon, melleken, lábakon szörnyen festenek a dekorációk. Egyre inkább égő, mint menő a dolog, és hol vannak már a Lajosok, Bélák, Irének, Katák, akikről már azt sem tudjuk, kik voltak és merre járnak.
Baj van az örökkévalóság fogalmunkkal. Életünk sok területén annyira lejáratódik ez a fogalom, hogy a végén kétségünk ébred, hogy van-e még egyáltalán. Ott van például a keresztség kérdése. Egy láthatatlan „tetoválás” került sokunkra kisgyermek korunkban. Valaki vagy valami elindította a szüleinket, hogy megtegyék ezt a lépést a jövőnkkel kapcsolatban. (Ebbe most ne menjünk bele, hogy ki szívből, ki színből, nem a mi dolgunk az ítélkezés) Ránk tetováltatták Jézus jelét: hozzá kapcsolnak egy örökkévalóságra. Van, akinél ez nagy csinnadrattával történt (fotók, videók, nagy ebéd stb.), van ahol szinte titokban. Egy örökkévalóságra. De vajon van-e az örökkévaló „tetoválás” mögött tartalom? Vagy elszállt közben a szó, az ígéret, a „tetoválás” nem látszik, akkor nincs is? Vagy „szabózsófisodunk”, és azon gondolkozunk, hogy hogyan lehetne eltűntetni egy valaha örökkévalóságra szóló jegyet? Vajon melyik szalonban vállalják a keresztség eltörlését, jelezve, hogy Istent teljesen töröltük az életünkből?
Van egy rossz hírem. Vannak örökkévaló dolgok. Vannak, amiket nem lehet visszaszívni, letörölni, megváltoztatni. Nem feltétlenül azok, amelyekről mi fellángolásunkban azt hisszük. Amit az Isten előtt kimondunk, annak súlya van, annak következménye van. Mert az Isten örökkévaló, Ő nem változik. Az élet könyvéhez nem mellékeltek radírt. Ö számon tart esküt, fogadkozást, ígéretet, odaszánást. Az Ő örökkévalósága nem néhány hónapos vagy éves. Éppen ezért örökkévaló az, ami Hozzá kapcsolódik. Ami tőle független, vagy annak hiszi magát és elzárkózik Tőle, az, bármennyire szeretnénk, csak ideiglenes marad. Ezért nem árt a helyén kezelni a dolgokat. Nem kiabálni örökkévalót ott, ahol semmi helye, ugyanakkor komolyan venni azt, ami és AKI valóban örök.
Hozzászólások