Másfél hete tart az Anonymous cyberháborúja a zsidó állam ellen. A hackerek egymás után sötétítik el az izraeli minisztériumok, a titkosszolgálatok és a hadsereg honlapját is, megtorlásul egy palesztin aktivista halála miatt.
Miközben az ember olvassa a híreket, nézi a tudósításokat a Gázában vagy épp Ukrajnában folyó háborús eseményekről összeszorul a gyomra. Rázza a fejét, és nem érti, hogy fajulhatnak idáig az események, mennyire nincs határa a gyűlöletnek vagy éppen az érdeknek. Hogy kerekedhet felül újra és újra a józan észen az zsigeri gyilkos ösztön?A világ jobb érzésű része békéért kiált. Persze minél tovább folynak a harcok, annál immunisabbak lesznek még ezek a jobb érzésűek is. Mióta is folyik már a palesztin – izareli csatározás?! Túl rég óta, és a fel-fellángoló fegyveres harcok ugyanúgy nem hoztak/hoznak megoldást, mint a köztes tárgyalássorozatok. Egyik oldalon a technika, a hatalmas,a fejlett világból jövő hátszél; másik oldalon a tömegek, a fanatizmus és az arab világból és a ki tudja még honnan jövő támogatás. Éppen ezért nem mondanám, hogy Dávid és Góliát harca ez, mert nincs egyedül egyik fél sem a harcban. A világ nagyon megosztott, hogy ki kivel szimpatizál, kit támogat. A zsebkendőnyi területen folyó küzdelem éppen ezért globális ügy is.
Ennek a háborúnak nagyon sok vetülete van.
1. A konkrét helyszínen rakétákkal, páncélosokkal, géppuskákkal zajlik a harc.
2. Zajlik ez a harc külön-külön mindkét oldalon belül is. Sem a palesztin sem a zsidó oldal nem teljesen egységes a háborúskodás és a jövő megítélést illetően. Mást gondolnak a radikális hamaszosok, mást a szeretteiket és életüket féltő hétköznapi palesztin emberek. Mást gondolnak a vallásos, mást a szekuláris zsidók. Mást gondolnak a radikálisok, mást a mérsékeltek.
3. Zajlik a harc a médiában. Nem mindegy, hogy ki mit mutat meg, milyen kommentárral. Vagy éppen miről hallgat. Könnyen lehet egy riporttal/tudósítással szimpátiát gerjeszteni, de könnyen váltható ki ellenszenv is valamelyik harcoló fél iránt. A média szerepe vitathatatlan, hiszen a „hátszél” sokszor a médiából tájékozódik, s nem mindegy, hogy milyen erővel fúj, és mennyire támogatólag.
4. Zajlik egy cyber háború is, melyről a fenti írás tudósít. Hekkerek támadnak meg fontos izraeli honlapokat, és igyekeznek ezzel az eszközzel zavart okozni.
Az első kettő, hogy úgy mondjam, klasszikus formája a háborúnak, így megy ez már évezredek óta, legfőbb a fegyvernemek változnak. Vannak népek közötti csaták és vannak belharcok is, melyek olykor polgárháborúkig fajulnak. Az utóbbi kettő vetület azonban már modern korunk terméke. Egyik oldalról eljutunk odáig, hogy fotelból vagy éppen fürdőkádból nézhetjük az öldöklés képeit, és lepereg rólunk, míg nem alólunk robbantják ki a kádat; másik oldalról meg belegondolni is félelmetes, hogy mennyire hajszálon függ tulajdonképpen egész létünk, hiszen az egyre jobban komputerizálódó mindennapokban senki és semmi nincs teljes biztonságban. Elég csak A hálózat csapdájában című filmre gondolni, amiben egy nőnek ellopják az adatait, az életét, és egy bűnöző szerepét osztják rá a cyberterroristák, és el akarják tenni láb alól. Vagy mi történik, ha egy atomreaktor irányítórendszere fölött szerzik meg a hatalmat illetéktelen, gátlástalan, és arctalan behatolók?!
Van azonban az irzaeli -palesztin háborúnak még további vetülete is.
5. A vallási szembenállás. A kérdés korántsem olyan egyszerű, hogy zsidó vs. iszlám. Akkor hova álljanak a konfliktusban pl. az ottani keresztyének?
6. A napokban a Református Bibliaolvasó Kalauz alapján olvastunk az Igében még egy dimenzióról. Az Efézus 6:12-ben Pál apostol arról ír, hogy „nem test és vér ellen van nekünk hadakozásunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen.” Minden háborúnak, harcnak itt van a gyökere, ebben a spirituális vetületben. Az igazi globális háború -sokszor láthatatlanul, olykor látható végkifejletben is- folyik az emberi lelkekért. Nem tudunk békében élni egymással, mert Isten ellensége folytonosan bujtogat az Isten elleni és az egymás elleni harcra. Mint a mai példák is mutatják, nagyon eredményesen. Szétzilálja a békét, a harmóniát önmagunkban, családjainkban, gyülekezeteinkben, országok, népek között. És a szétziláltságban elvakultan egymásnak esünk. Nem riadunk vissza még a fegyverektől sem. Majd azok elhozzák a megoldást, az áhított győzelmet.
Pedig az igazi harc nem test és vér ellen folyik, éppen ezért nem lehet semmilyen bombával, aknavetővel vagy puskával megnyerni. Nem véletlen említ lelki fegyvereket Pál apostol az idézett rész következő verseiben.Ne tévesszen meg bennünket, hogy a látható háborúk esetleg tőlünk térben távolabb zajlanak most éppen. Mi sem egy nagy játszótéren csücsülünk, ahol kedvünkre szórakozhatjuk végig felelőtlenül az életünket: mászkálhatunk, bújócskázhatunk, hintázhatunk vagy éppen homokvárakat építhetünk, s ha valami bajunk támadna, várhatjuk, hogy a bennünket óvó tekintet azonnal közbelép, megoldja a a felmerülő problémákat, azonnali gyógyírt kínál a bajokra. Földi életünk nem globális játszótéren zajlik. Még a látszólag békés élet is csatatéren telik el, méghozzá egy kozmikus csatatéren. Könnyen lehet belőlünk is áldozat, főleg ha játszadozásra készülünk harc helyett. Mielőtt megrettennénk ettől a háborútól, tudni kell, hogy a Krisztus oldalán folytatott harc nem destruktív, hanem felszabadító. Nem gyilkos, hanem életadó. Nem félelmet, szenvedést hoz, hanem megkönnyebbülést, kiteljesedést, harmóniát. De nem sprórolhatjuk meg a küzdelmet a bennünket is környékező, megkísértől, olykor tévútara vezető gonosszal. Nem spórolhatjuk meg a harcot szeretteinkért, közösséginkért, népünkért, az emberiségért.
Kapjuk a híreket a látható háborúkról és sajnálkozunk, sokszor mindössze meddő békefelhívásokat teszünk közzé. De mi van a háború láthatatlan oldalával, a spirituális vetülettel? A látható háború mint tünet, figyelmeztet, hogy ne feledkezzünk meg a lelki harcban, a láthatatlan háborúban a Krisztus melletti helytállásról, a küzdelemről, hogy minél nagyobb teret, minél több lelket nyerjen meg az evangélium.