Az X-Faktor harmadik évadának első adása is bővelkedett izgalmakban, pedig még csak a válogatás első fordulójánál tartunk. A hol zseniális, hol hallgathatatlan versenyzők közül volt, aki sztriptízzel próbálta feldobni az előadását, de Zámbó Jimmy fia is feltűnt... Az este végére megérkezett Zámbó Jimmy legidősebb fia is, Krisztián, aki apja Bukott diák című dalát adta elő kicsit áthangszerelve. Neve és családja ellenére Krisztián eddig nem nagyon tudott érvényesülni a zenei világban, így ezt a versenyt nagy ugródeszkának szánja...
Sztriptíz és a legidősebb Zámbó fiú az X-Faktor első válogatásán - life.hu
Érdekes dolog az, hogyan viszonyul az ember a szüleihez. Mert ugye ők is abba a kategóriába tartoznak, akiket nem választunk, hanem kapjuk őket. Velük együtt kapunk egy csomagot is. Ebben a csomagban benne vannak erényeik, sikereik, elismeréseik, társadalmi rangjuk, de benne vannak vétkeik, hibáik, tévedéseik, tévútjaik is. Ebben a csomagban benne vannak bizonyos biológiai meghatározottságok is, melyek bennünk vagy rajtunk lecsapódnak. Hányszor szoktam viccesen húzni szemüveges anyukámat, hogy bár külsőmben szinte teljesen sasszemű apám vonásait hordozom, ami rossz, a rövidlátás, azt bezzeg anyutól örököltem.
Csak komplikálja a helyzetet, hogy életkorunktól, tapasztalatainktól is függ, hogyan értékeljük ezt a kapott csomagot, és ez a megítélés változhat is életünk során. Minden ott mozgunk valahol a két véglet között: onnan, hogy imádattal csodálom, bálványozom az őseimet el egészen odáig, hogy megtagadom őket, még nevet is változtatok, hogy különállásomat hangsúlyozzam. Irodalmi alkotásoknak is nem egyszer témája a szülőkhöz kapott csomaghoz való viszony: hogyan próbál valaki egy jól csengő névből megélni, a szülők farvízén evezgetni ill. hogyan próbál valaki a múltja elől elmenekülni. És nem kell végletekben gondolkodni, hogy az ember újra és újra megvizsgálja, milyen is a viszonya éppen a megkapott örökséghez.
Miért jöttek elő ezek a gondolatok? Az X. tehetségkutató műsor kezdetén -többnyire oda nem illő jelentkezőket kicikiző adásában- egyszer csak megjelent egy 32 éves fiatalember. Bemutatkozott: Zámbó Krisztiánnak hívják. Hirtelen kicsit lemerevedtek a zsűri tagjai, főleg, amikor kitisztázták, hogy valóban a tragikusan furcsa körülmények között meghalt énekes, Zámbó Jimmy fiáról van szó. Eszméletlen feszültség támadt. Nem irigyeltem Krisztiánt abban a pillanatban. Hiszen valljuk be, bár Jimmy maga is elég megosztó személyiség volt elvitathatatlan hangi adottságokkal, amit a családtagjai az énekes halála óta a médiában műveltek, az leginkább a „gáz” szóval írható le. Mindez bennfeszült a várakozásban, s ha lehetett még fokozni a fellépés pikantériáját, Krisztián apja egyik dalát, a Bukott diákot választotta.
Azt vettem észre, hogy szurkolok Krisztiánnak. Nem akármilyen csomagot kapott, hozott magával. Ö nem simán egy Zámbó Krisztián. Ő - bármilyen is önmagában - a Jimmy fia, ő a Zámbó cslád tagja. Ő nem a nulláról, ő nem tiszta lappal indul. Szurkoltam, hogy ne legyen „gáz”. És nem lett az. Kétségtelen, nem esett messze az alma a fájától, ami a hangot illeti. Minden „jimmysség” ellenére próbált Krisztián lenni. Szurkoltam, hogy ne egy rossz imitátor legyen, és szurkolok, hogy találja meg a saját útját. Hogy egészségesen tudjon viszonyulni ahhoz a csomaghoz, amit ő kapott a szülői házban. Mert nem egyszerű még egy átlag civilnek sem megtalálni a helyes hozzáállást a szülőktől hagyományozott csomaghoz. Erről ugye a mi kis berkeinken belül tudnának mesélni a pap- ill. püspökgyerekek! Főleg, ha maguk is teológiát tanultak. De lehet emlegetni az „ősi kálvinista családból származom” kezdetű bemutatkozásokat is.
Én azon szerencsések közé tartozom, akinek soha nem kellett sem szégyenkeznem amiatt, hogy kik is a szüleim, sem pedig nem éreztem azt, hogy annyira fölém terebélyesedtek volna, hogy árnyékukban nem formálódhat saját személyiségem. De nem mindenkinek adatik ilyen csomag. Krisztián példája elgondolkoztatott, hogy előítéletek helyett több megértéssel, empátiával forduljunk egymás felé, főleg, ha a kapott csomag nem is olyan könnyen hordozható, és nem is olyan könnyű megbékélni vele. Nem egyszerű megbirkózni sem politikai, sem egyházi, sem művészi, sem alkoholista stb. örökséggel, pedig erről nem tehetünk, mert ez adatik.