Puzsér Róbert sem tudott megjegyzés nélkül elmenni az idei Eurovíziós Dalfesztivál szakállas nője mellett, aki nem mellesleg az este megnyerte a viadalt. Puzsér szokás szerint kétségbe von minden őszinteséget a produkcióval kapcsolatban Facebook-bejegyzésében.
Az ember a munkahelyén olykor találkozik olyan feladatokkal, helyzetekkel, melyek elől legszívesebben sikítva elmenekülne, de nem teheti. Nem teheti, mert kell a munka a megélhetéshez. Nem teheti, mert a munkahelyeken a feladatok többnyire nem „kívánság műsor” szerint találják meg az embert. Nem teheti, mert van ezer más jó és felemelő, izgalmas és mulatságos része az adott hivatásának, amiért ki kell bírni a nehéz, provokáló pillanatokat is, és megfelelő profizmussal túljutni rajtuk. Nem volt könnyű helyzetben az általam nagyra tartott Gundel Takács Gábor az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének közvetítése közben. Van egy érzésem, hogy szombat este volt olyan pont nála is, amikor őt is megkörnyékezte a „na, én most elrohanok innen” érzés. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek lejött, hogy, nem igazán tudott azonosulni azzal az iránnyal, amerre a showműsor elment, nem egyezett az értékrendje a puszta megjelenésével is erősen provokatív osztrák versenyzővel, a későbbi győztes alakításával, de az orosz versenyzőket sújtó pfujolással sem.
Persze, tudta ő is jól, hogy mit vár el a mindenáron toleranciát erőltető, cseppet sem toleráns hangadó brigád, valahogy mégsem tudott szolgai módon lelkesedni. Ha nincs miért, hát nincs miért. Ha nem megy az azonosulás, nem jön a kötelező bájolgás. Korrektül elvégezte a feladatát, elmondta, amit feltétlenül szükséges volt, de egy szóval sem többet. Örült a magyar sikernek, a többiről tényszerűen tájékoztatott, és ennyi. Nem ült fel semmilyen provokációnak. Ezzel a szimpátiám csak nőtt az irányába.
Nem könnyű ellenállni, higgadtnak maradni, ha provokálják az ember gyerekét. Ha megpróbálják kikezdeni meggyőződését, hitét, alapértékeit, elbizonytalanítani saját józanságát, toleranciáját, normalitását illetően. Főleg, ha folyamatosan és egyre nagyobb dózisban teszik. Sokféle válasz adható:
1. Extrém dolgok, újdonságok esetében érdekből vagy a balhé kedvéért lehet akár lelkesedni is. Támogatni, erősíteni is lehet a provokációt.
2. Lehet hamisan értelmezett lojalitásból, szervilizmusból, félelemből félretenni, elnyomni minden ellenérzést, józan észt, és vétkesek közt cinkosan lapítani, forgó gyomorral bár, de helyeselni.
3. Mivel az élet törvényei közé tartozik, hogy ha az inga erősen kileng valamilyen irányba, csak idő kérdése, hogy hamarosan a másik oldali szélsőség is megjelenjen. Ilyenkor jöhet a hangos felháborodás is, és agresszióra - legyen ez verbális, vizuális, tettleges vagy bármi más – hasonló agresszióval meggyártott felelet. Így indul(t) a legtöbb háború az élet minden területén. És független attól, hogy ki tette meg az első lépést a helyzet létrehozásában, mindkét oldal megsérül(t) az elmérgesedő csatározásokban, egyre több lesz az áldozat az egymást hergelő felek soraiban.
4. Lehet túllépni, felülemelkedni a provokáción. Nem kell minden odadobott kesztyűt felvenni, max. néhány tényszerű mondattal rövidre lehet zárni a dolgokat. Nem szörnyülködni, nem csócsálni, nem dagasztani! Keresni az adott körülmények között valami jót, értékeset, és arra fókuszálni.
A provokáció legnagyobb ellensége ugyanis, ha válasz nélkül marad, ha más fókusszal elbeszélnek mellette, ha gyorsan túllépnek rajta. A média különösen érzékeny a reakciókra. Ha nincs, ami tovább táplálja a botrányt, nincs, ami dagasztja a hírt, nem lesz még 5 perc szenzáció sem, mert gyorsan lesöpri valami más, talán épp az értelmesebb, a magával ragadóbb, az elgondolkodtatóbb. A provokáció halála a róla szóló egyszeri, 2 soros. tárgyszerű hír. Nem támadható, mert bár megemlítették, a tápláláshoz ez kevés.
Nem véletlen, hogy szinte mindenki elméletben megtanulta, hogy számoljon 10-ig, vagy 100-ig, mielőtt indulatból megszólal, vagy aludjon rá egyet kettőt, mielőtt ajtóstul rontana a házba. Elméletben tudjuk, de a gyakorlat sokszor más, könnyen áldozatai leszünk a provokációknak. Ha szombat éjjel vagy vasárnap délelőtt írom e sorokat, valószínű, hogy én is sokkal vehemensebb véleményt fogalmazok meg. Mára már lehiggadtam, máshova került a fókusz.
Gratulálok annak, aki már frissében helyén tudta kezelni a történteket. Eurovíziós Dalfesztivál Döntő 2014, nyugodj békében, ússz csendesen tova a felejtés tengerén! Csak annyi maradjon meg belőled, hogy örömmel gratuláltunk a magyar versenyzőnek az 5. helyezéshez! Erről ennyit.
Hozzászólások