Rengeteg rendőr és biztonsági mellett a Fidesz összes fontos embere és a magyar futball krémje is ott volt a felcsúti Pancho Aréna megnyitóján. A csodastadion nem csak a környékbelieket hozta lázba, volt, aki Balatonfüredről kelt útra, akinek pedig most nem jutott jegy, legközelebb az is újra eljön. Orbán Viktor épp csak megmutatta magát, a helyiek pedig továbbra is azon ámulnak, hogy milyen szép a stadion és hogy került Felcsútra.
Kétségtelen, hogy húsvét hétfőn a hírekben a locsolást, a népszokásokat lenyomta a felcsúti Pancho Aréna avatásáról szóló sok-sok tudósítás. Ízlése, vérmérséklete, politikai véleménye szerint ki-ki minősíti az eseményt. Akadnak furcsaságok, kérdőjelek bőven.
Magam részéről nem találom szerencsésnek a helyszínt. Ennek ellenére maga az épület szép, megkockáztatom, kis ékszerdoboz. Befejezték, és Felcsúton is marad, nem lehet onnan eltolni. Az egyik riportban egy helybéli néni sajátos bölcsességgel érvel: „Rájuk szavaztam, örülök, hogy nyertek, mert ha a másikak jöttek volna, ez itt pocsékba menne.”
A stadion áll, a kommunikációs igazgató szerint minden igényt kielégít. Egy valami hiányzik belőle vagy legalábbis nagyon kérdéses: a tartalom. Mivel lesz majd tele? Vagy még alapvetőbb kérdés: Tele lesz-e holnap, meg holnapután is? Mától már a fő kérdés a tartalom, aminek két pillére van: a jó csapat és a nézők.
Nagy dolog, sok pénz, sok munka valamit felépíteni, de akárhogy is vesszük, ez egy egyszeri esemény. (Ennek ellenére de sokan vannak, akik képtelenek bármit is építeni, befejezni! Ennél sokkal kisebb dolgokat sem!) Az egyszeri eseményen azonban túl vagyunk.
Ami most jön, sokkal többet kíván! A folyamatos üzemeltetés kitartást, állóképességet, bölcsességet, színvonalat igényel, meg kell találni a fenntartás forrásait. Az igazi stadion kérdés most már az, hogy hogy állunk ezekkel! A felbuzdulás, egy vagy néhány ember víziója szalmaláng akcióra lesz-e egész, vagy hosszútávon valóban épül-e jó csapat, színvonalas utánpótlás, nézőcsalogató futball. Az idő eldönti, hogy volt-e, mennyi értelme volt a mai napnak.
Magyar virtusunk hajlamos a nekibuzdulásra. Nekibuzdultunk mi, reformátusok is a húsvétnak itt Győrben, és gondolom máshol is. Örvendetes volt együtt lenni a teli templomban. Ünnepi pillanatokban elég jók vagyunk! De ami az ünnep után jön, sokkal többet kíván egy fellángolásnál! A vonzó gyülekezeti élet, a hathatós misszió állóképességet, bölcsességet, színvonalas tartalmat igényel. A tartalom pillérei: Az Ige egyszerű, de nagyszerű tanulmányozása és hirdetése, és az örömmel együtt szolgáló, összetartó közösség. Ebben az ünnepben nem egy egyszerű ember, embercsoport, hanem az Isten-Ember, Krisztus Urunk osztotta meg velünk vízióját az életről, az örökkévalóságról. A keret adott, Lelke által, az apostolokat felhasználva megajándékozott bennünket Urunk az egyházzal. De a tartalommal való feltöltés rajtunk is múlik, a mi odaadó hűségünkön.
Hozzászólások