A zsoltárok elején a C. M., illetve a T. B. monogram a genfi, verses zsoltárok (eredeti) francia fordítóira: Clément Marotra (Marot Kelemenre) és Théodore de Bèzere (Béza Tódorra) utal, noha tudjuk, zsoltárkönyve ajánlásában Szenci Molnár maga is írja, hogy elsősorban az ő zsoltáraiknak Ambrosius Lobwasser készítette német fordítását használta. Loys Bourgeois (Bourgeois L.) pedig francia zeneszerző, a Marot és Bèze fordította zsoltárok egyik zeneszerzője és első többszólamú feldolgozója (a dallamok mintegy kétharmada tőle ered).
Nem tudom milyen relációban gondolkoztunk el utoljára azon, milyen is lehet egy nagy ember utódjának lenni. Bizonyára arra jutottunk, hogy ez egy nem egyszerű, sőt olykor kimondottan nehéz feladat. Továbbvinni egy nevet, továbbvinni egy hivatalt, egy szolgálatot komoly kihívást jelent.
Mert elvárás van bőven, említek is néhányat:
1. Légy méltó a nagy elődhöz, őrizd és ápold emlékét, légy hagyatékának hűséges őre.
2. Őrizd meg, fejlesztd saját egyéniségedet, ne légy a nagy előd gyenge minőségű epigonja.
3. Ne használd a nagy elődöt, az ismerősen csengő nevet csupán létrának, hogy karriered magasabbra szárnyaljon.
4. Töltsd be minél magasabb színvonalon a nagy előd okozta űrt.
És ha még mindezt sikerülne is megvalósítani, még akkor is a nagy előd/ős árnyéka örökre rajtad lesz. Ezt is el kell tudni fogadni, ezzel is méltóságteljesen, szépen kell együtt élni. Mai, botrányokra éhes világunk általában azokra figyel, ahol az alma messze esik a fájától, ahol az utód nem tud mit kezdeni a vállára nehezedő elvárásokkal, és vagy fellázad, s többnyire botrányt botrányra halmozva éli életé, vagy éppen tragédiába fullad pályája.
Ma egy olyan valaki születésének 495. évfordulójára emlékezünk, akinek sikerült helytállni a nagy előd után, jóllehet neve örökre összefonódott mentora, barátja, szolgatársa életművével. Theodore Béza munkatársa, majd utódja is lett Kálvinnak. Kálvin személye, tanítása vonzotta Bézát Genfbe, hogy olyan kapcsolat fejlődjön ki köztük, mely gazdagította és formálta mindkettőjüket, és figyelembe véve Béza személyi kvalitásait méltó utóddá tette a mindössze 10 évvel fiatalabb, de Istentől jóval hosszabb életet kapó tudós prédikátort. Az ő kezéből vette Kálvin utolsó úrvacsoráját, mellette volt végső perceiben halálos ágyánál, ő prédikált a temetésén, és nem sokkal halála után meg is írja életének történetét.
Itthon mégis érdemtelenül keveset tudunk róla. Béza nevét mi, magyar reformátusok többnyire az énekeskönyvünkből ismerhetjük, méghozzá a zsoltároknál olvasható feliratokból. Clemens Marot mukáját folytatva és befejezve lefordítja a zsoltárokat franciára, hogy aztán az azokat magyarra átültető Szenci Molnár Albert szövegeivel a mai napig teljes szívből énekelhessük mi is. S ha igaz volt Bézáék munkájával kapcsolatosan, hogy Franciaországban zsoltárt énekelni annyit jelentett mint reformátusnak lenni, többé-kevésbé igaz lett ez Magyarországon is.
Béza azonban jóval több volt, mint csupán zsoltárfordító. A latin és a görög nyelv tanára volt Bourges-ben, Lausanne-ben és Genfben is. Szülei nyomására -Kálvinhoz hasonlóan- jogi tanulmányokat is folytatott. Feljegyzések szerint olyan csodálatos stílusú latin költeményeket írt, melyeket anyanyelvén sem sikerült felülmúlnia. Először 1548-ban tartózkodik Genfben, majd 1558-ban jön át Lausanne-ból a Kálvin alapította Akadémián tanítani és lelkipásztorkodni. Egyik nagy tudományos munkája az 1565-ben kiadott görög Újszövetség, melyet a következő évben a korábban összeszerkesztett Vulgata (latin bibliafordítás) szöveggel együtt párhuzamos oszlopokba rendez, és ad ki.
Mindig is kiállt üldözött hitsorsosai mellett, s mindent megtett, különösen is a hugenották (francia protestánsok) üldözésének megszüntetése érdekében. Kiterjedt levelezést folytatott, hitviták brillírozó résztvevője. A protestánsok egyik fő ellenfele, a Lotaringia bíborosa azt mondta róla: „Bárcsak ez az ember lenne néma, vagy mi lennénk süketek.” Kiterjedt levelezésben állt fél Európával.
Kálvin alapvető tanításának kifejtését is magára vállalta, melyért többször is támadták. Ellenségei, ellenzői úgy vélték, hogy több tekintetben megváltoztatta Kálvin teológiáját pl. a predestináció kérdésében. Tanítása mellett hithűségét, illetve erkölcsiségét is igyekeztek kikezdeni, de sikertelenül. Az, hogy Béza jelentősen eltért volna Kálvin tanításától elég valószínűtlen. Békében és harmóniában dolgoztak együtt évekig Genfben és az Akadémián. Béza ismerte, olvasta Kálvin írásait, és ez fordítva is igaz volt. Egyetlen feljegyzés sem maradt arról, hogy Kálvin ne értett volna egyet Béza valamilyen kérdésben nyilvánosan vállalt véleményével. Ma is vannak olyanok, akik Bézát kálvinistábbnak tartják magánál Kálvinnál, un. hyper-kávinistának.
Részemről az ő élete inkább egy példa. Volt valaki, aki tisztesen megbirkózott azzal a nem kis feladattal, hogy Genfben és a kálvini reformációban betöltse azt a nem kis űrt, melyet a nagy előd 1564-es halála okozott. Nemcsak méltóan ápolta Kálvin emlékét, tanításait, hanem továbbvitte, és gazdagította mindazzal, ami személyiségéből, tudásából és hitéből fakadt.
középen balról Kálvin, jobbról Béza a Reformáció Genfi Emlékművén
Hozzászólások