Nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy itt minden le van zsírozva. Az egész jelölési, ezáltal a választási eljárás is, le van zsírozva – közölte Czapp József református lelkipásztor Debrecenben azon a jelölőgyűlésen, ahol döntöttek, Fekete Károly lehet Bölcskei Gusztáv utóda a püspöki székben.
Borított a lelkész: lezsírozták a debreceni püspökválasztást? - nol.hu
Csak két napot hagytam ki a média világából egy rövid kiruccanás miatt, és mit ad Isten, már a rosszul tájékozottak táborát erősítem. Vasárnap reggel gyanútlanul megyek templomba, mikor is egyik presbiterünk felemlegeti, hogy micsoda harcok mennek a püspökségért Debrecenben. Én, a naiv, csak annyit mondtam, hogy mindenhol, ahol egy adott tisztségre már biztos nem választható az addig azt betöltő személy, várható, hogy több névvel is előállnak. Tiszántúlt illetően is két nevet rebesgetnek, nagy harc várható. De – tettem hozzá – a másik nagy kerületben is lesz legalább két jelölt. Sőt, egyházmegyénkben is két jelölt lesz az esperesi tisztre. Ő valami botrányt említett, de aztán másra terelődött a szó. Majd, még reggeletében hallottam hírt utolsó pillanatban, éjszaka e-mailen a választási bizottsághoz érkező panaszról is. Zajlik az élet egyházunkban! -vontam le a tanulságot.
Vasárnap este aztán volt egy kis időm, gondoltam, utánanézek, hogy mi hír a választásokkal kapcsolatosan. Mondanom sem kell, hivatalos oldalainkon, legyen ez a református.hu vagy az egyházkerületek hivatalos oldala, nagyjából semmit sem találtam. Nálunk hivatalosan nem terjednek az információk. Mert az információ hatalom. Így marad az „azt hallottam”, „azt beszélik”, „valaki úgy mondta”, és a célozgatások, meg az utalgatások. Maradnak a jobbra-balra menő telefonálgatások, csak ezeknek meg az a bajuk, hogy itt vagy ott lyuk keletkezik a rendszeren, és valami kiszivárog olyanok felé is, akiknek nem szánták a részleteket. Természetesen szigorúan evangéliumi alapon. Maradnak olyan egyház közeli forrásból való blogok, ahol az állandó névtelen mocskolódás tengeréből olykor mégis ki tud halászni az ember némi információmorzsát. Nos, így került elém a nol cikke a lezsírozott püspökválasztásról. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Már értettem, hogy mire utalt presbiterünk a templomajtóban botrány címszó alatt.
Tóta W. Árpád egy írásában a politikai életre nézve áll elő egy ötlettel, hogy felállítja a Szégyenkezelő Intézetet, és szívesen szégyelli magát az általa kipécézett, bizonyára nagyon elfoglalt politikusok helyett. Nos, én nem egyfajta busás haszon reményében, nem is önként, de kénytelen vagyok vállalni a szégyenkező szerepét. A szégyenkező szerepét, hogy mi minden megtörténhet a szívemhez oly közel álló református egyházban. Mert egy egyházba tartozom vádlókkal és vádlottakkal, kiszivárogtatókkal és taktikázókkal, igazi krisztusi lelkületűekkel és karrieristákkal, feltűnési viszketegségben szenvedőkkel és csendes háttérszervezőkkel, forrófejűekkel és higgadtakkal, naivakkal és sokat tapasztaltakkal, egyházukért élőkkel és egyházukból élőkkel.
Egy leköszönő esperes nem is olyan rég így fogalmazott némi malíciával: „egyházunkat -többek között – a választások teszik tönkre.” Én úgy módosítanám, hogy nem maga a választás, hanem a választások során reflektorfénybe kerülő, itt-ott kibukó nyíltsági, vitakultúrabeli, egészséges versengésbeli, tartásbeli, ad absurdum, evangéliumi hiátus tesz tönkre bennünket, tépázza meg hitelességünket. Nem tisztem, és hiteles információ híján nem is lenne erkölcsös minősítenem mindazt, amit Czapp József lelkész szájába adnak a nol oldalán. Rákerestem a Facebookra feltett teljes beszédre, de ott ez már nem elérhető. Így is szégyenkezem. Akkor is ha igaz, akkor is ha nem mindaz, amit a cikk állít. Már megint külső orgánumok felé szellőztetjük belső dolgainkat. Hagyjuk, hogy igazolva lássa a „misszionálandó” külső tömeg, hogy ezek sem különbek. ((Ha meg tényleg nem különbek, akkor minek is és miről is prédikálnak nekünk!? )) Szégyellem magam. Hagyjuk, hogy elbizonytalanodjanak, megbotránkozzanak azok is, akik Krisztustól megragadottan jönnek közénk/vannak közöttünk, és az egyházban – a világban megszokottól eltérően – valami mást remélnek. Szégyenkezem. Megjelenik valami, ami súlyosan érint bennünket, reformátusokat – nem húzhatjuk le a rolót pl. a kerületi határoknál - és három nap múltán sincs rá semmi hivatalos reakció.
Szégyenkezem. Igazából nem tudjuk nyíltan megbeszélni dolgainkat. Nincs meg a kultúránk hozzá, hogy indulat, személyeskedés, sértődés nélkül, nyílt vagy burkolt retorziók veszélye nélkül tudjuk véleményünket artikulálni, ütköztetni. Mintha nem is feltételeznénk egymásban a jobbítás szándékát!? Miért esünk hol az álszerénység, hol pedig a mindent lesöpörni akaró túlzott magabiztosság végleteibe? Miért baj az, hogy egy tisztségre több alkalmasnak tűnő jelölt neve is felmerül? Miért szükségszerű, hogy a jelöltek mindjárt ellenségek legyenek? Szégyellem magam. Minden valós és vélt sérelem miatt, minden adok-kapok miatt. Minden információhiány miatt. Minden olyan döntés és szavazás miatt, ahol a döntéshozók nincsenek igazán képben, igazán helyzetbe hozva. Remélem, hogy presbitereink időben és hitelt érdemlő információkat kapnak a szavazás előtt, és nem olyanokról döntenek így vagy úgy, akikről semmit sem tudnak. Bízom benne, hogy emiatt nem kell majd szégyellenem magam.
Csak egy utolsó gondolat. Rövidesen presbiteri konferencia lesz egyházmegyében. Áhítat, előadás, szavalat, bizonyságtétel, vendéglátás, minden, ami a repertoárban benne szokott lenni, megjelenik a meghívón. Ugyan az előadás címe nincs feltüntetve, mégsem ezt hiányolom a legjobban. Hiányolok pl. egy fórumot, valamilyen lehetőséget, ha már zajlanak a választások, ahol megismerhetnék a presbiterek a jelölteket, azok elképzeléseit a jövőt illetően. Az alkalom tálcán kínálja magát. Szégyellem magam, ha megint csak egymás között fogunk pusmogni, összesúgni, és a bennünket aktuálisan érintő kérdéssel nem foglalkozunk nyíltan ezen a találkozón. Bár hiszem, hogy nem vezetőink személyétől függ elsődlegesen egyházunk sorsa, hanem a Mindenhatótól, de Ő talán tőlünk is vár valamit. Abban egészen biztos vagyok, hogy többet, mint a puszta szégyenkezést.
Hozzászólások