Szinte teljesen ellehetetlenedett anyagilag Nádas György humorista, akinek annyira megcsappantak a bevételi forrásai, hogy lassan a házat is elviszik a feje fölül. A legendás Markos-Nádas duó egykori tagja számára szinte mentőkötél az, hogy epizódszerepet kapott a Jóban Rosszban című sorozatban.
A házat is elvetik a feje fölül - Elszegényedett a legendás humorista - life.hu
Mint a legtöbbünknek, Bajor Imrének is szembe kell néznie a válság anyagi hatásaival. Az utóbbi időben hirtelen elfogytak a lehetőségei, alig van fix bevétele, a színészt pedig nagyon megviselte a változás - írja Bajor közeli ismerőseire hivatkozva a Blikk.
Sajnos nem újdonság, hogy elszegényedő társadalomban élünk. Gyakran hallunk arról, hogy az a bizonyos társadalmi olló igen szétnyílt. Egy vékony réteg van fenn, az ugyancsak vékonyka középréteg inkább lefelé csúszik, és sokan vannak lenn. Ezt a kedvezőtlen folyamatot a válság felgyorsította. Lám, már néhány közismert embert, művészt is elért a hopp után a kopp. De alkalmazhatok bibliai képet is, a hét bő esztendő után megérkezett a hét szűk esztendő. Ami természetesnek, magától értetődőnek tűnt, ami kijárt hosszú éveken keresztül, az hirtelen köddé vált. Eltűnnek a mesés gázsik, felszívódnak a valamikori barátok, megfogyatkoznak az ajánlatok, meghívások, felkérések. A könyörtelen sovány tehenek elkezdik befalni a kövér teheneket, a gazdag kalászokat nyelik el egymás után a soványak. Az eredmény siralmas, és sokaknak legalább annyira érthetetlen, mint amennyire a fáraó nem értette saját álmait.
Félreértés ne essen, nem a káröröm, nem egyfajta hamisan sopánkodó csámcsogás teteti fel velem a következő kérdést: Fogható-e minden a válságra, írható-e minden csőd, elszegényedés tőlünk független folyamatok számlájára?
A bibliai József történet azt bizonyítja számomra, hogy az Istenre figyelő ember kap igencsak világos útmutatást arra nézve, hogy éljen, hogy gazdálkodjon, hogy ne gyűrje maga alá a válság. És nemcsak a szokásos – sajnos egyre inkább kiüresített, elkoptatott - kegyes frázis hangzik: „Majd az Isten megsegít!”, hanem igencsak gyakorlati tanács körvonalazódnak.
Ne légy mértéktelen, ne szállj el magadtól a hopp idején! Maradj két lábbal a talajon! Ne pazarolj! Emlékezz csak a tékozló fiúra, miért is kötött ki a disznók vályújánál?! Ne hidd, hogy örökké így fogsz élni, ne hidd, hogy örökké ott lehet maradni a csúcson. Péter is szeretett volna a csúcson maradni, letáborozni a megdicsőülés hegyén Jézussal, Mózessel és Illéssel, de az Úr levezette őt is a hegyről. Sem fizikailag, sem anyagilag, sem szellemileg, sem lehetőségek tekintetében nincs részünk teljes garanciánk az állandóságra.
Józsefen keresztül Isten takarékosságra, bölcs gazdálkodásra hívja Egyiptomot. Nem fantasztikus, grandiózus álmok hajhászására! Lehetett volna a bő esztendőkben hatalmas, mindenkinél különb piramist vagy palotákat építeni a fáraónak és udvartartásának, lehetett volna végigtivornyázni a napokat. Ehelyett szürkének, unalmasnak tűnő raktárak épültek szerte az országban. Ahelyett, hogy csak lustálkodtak, élvezkedtek volna a bőség idején, összeszedtek, begyűjtöttek mindent József utasítása szerint, ami nem feltétlenül kellett a mindennapokhoz, és elraktározták. Nem válhatott a bőség idején sem büdössé a munka, a megtermelt javak nem csupán a jelennek szóltak.
Megtanultunk-e távlatokban gondolkodni, megtanultunk-e raktározni? Kiindulva onnan, hogy a megtermő vagy ajándékba kapott gyümölccsel, zöldséggel tudunk mit kezdeni, vagy hagyjuk simán elrohadni. Megdöbbentő volt számomra, hogy nem is oly régen egy csapat asszony közül senki nem tartott igényt egy jó adag ajándék dióra, mert hogy azzal dolgozni kell, azt meg kell törni, és úgy lehet csak felhasználni.
A féretevős, raktározós gondolkodás számára mindig „bő”esztendő van, a kevésből is igyekszik takarékoskodni, bölcsen és ésszerűen gazdálkodni/sáfárkodni a meglévővel.
Ez a szemlélet, az erre épülő protestáns gazdaságetika alapozta meg többnyire a nyugat jóléti társadalmainak gazdagságát. Csakhogy ez a jólét feledékennyé tette az embereket. Elkényelmesített, ellustított sokunkat, illúziókergetővé, pazarlóvá változtatott, tisztelet a kivételnek.
És mielőtt még sírnánk, hogy mi magunk – Fábryt idézve – „kevésbé szerencsés történelmi fejlődésű” országban élünk, és nekünk nem jutott elegendő bő esztendő (lásd az 1. kép), csak szűk, beszélgessünk csak el kicsit azokkal az idősebb embertársainkkal, akik átélték a háborút, az 50-es évek durva időszakát. Az még nem szűk esztendő, hogy évente nem cseréled le a mobilodat, (esetleg okosabb maradsz, mint a telefonod) nem feltétlen márkás cuccokban jársz, nem Bali - de maradjunk Európában- nem is pl. Mallorca szigetén nyaralsz, kisebb lakásban élsz, nem utazol síelni, és nem hatalmas lóerők repítenek ide vagy oda. Az még nem igazi szűkesztendő, ha jóízűen majszolsz, miközben laptopodon barátaiddal skypolsz, vagy a facebookon like-olod a éppen a Reposztot.
Engem arra tanítottak, hogy – kis képzavarral élve – semmiképpen se túl, de ne is feltétlenül addig nyújtózzak, amíg a takaróm ér, hanem hagyjak még egy kis helyet. Egy kis helyet a jövendő várható vagy váratlan történéseinek, és egy kis helyet egy odakéredzkedő másiknak is. Sok kellemetlenségtől, keserves kopptól óvja ez meg az embert, és teremt lehetőséget a másik iránti szeretetszolgálat gyakorlására. Én ezt örökségként kaptam. Ez az örökség határozza meg a karácsonyi készülődésemet is küsőségeit illetően. Ez határozza meg a környezetemhez való viszonyomat is.
De ez az a szemlélet hagyott hátra nekünk gyümölcsként jobb és nehezebb időkben adakozásból épült templomokat, parókiákat, nagyszerű alkotásokat, fizikai és szellemi, lelki kincseket. Mert ez az etikai hozzáállás bűnnek tartotta, ha valaki mindenét felélte, múlandóra, veszendőre tékozolta csupán ahelyett, hogy maradandót, jövőbe és a Teremtőre mutatót alkosson, és odafigyeljen a szükséget szenvedőkre.
Persze régen sem volt mindenki angyal. Kártyáztak, ittak el, éltek fel hatalmas birtokokat, vagyonokat. Akkor is történtek látványos csődök, lecsúszások. A történelem is sokszor lenullázott minden tartalékot. Mégis, akinek belsőjévé lett a Biblia gazdálkodás etikai tanítása, tudott a nulláról is újra talpra állni, tudott a kevésen is és a sokon is hű maradni.
Nem lehet könnyű most sem Bajor Imrének, sem Nádas Györgynek, sem sokaknak másoknak, akár magunknak sem megemészteni, hogy a hopp után megérkezhet/magérkezik a kopp is. De hogy ez tragédiát, depressziót, önsajnálatot terem-e csupán, az nagyban múlik azon, hogy a hopp idején is figyelünk-e az ige szavára, megéljük-e a hitvalló őseinknek is bevált és értékteremtő, nehéz időket átélni segítő puritán életvezetést, és átadjuk-e ezt a következő generációknak.