A neuschwansteini kastély öt emeletét számtalan torony, csúcsos fiatorony és oszlop tagolja: az egész épület homokvárra emlékeztet. Homlokzatát Christian Jank az Udvari Színház díszlettervezője alakította ki, rengeteg festő és mesterember segítségével. Meseszerűségét annak is köszönheti, hogy terveit nem valódi épületek, hanem két Wagner-opera, a Lohengrin és a Tannhäuser színpadi díszlete ihlette.
Milliószor láttam már utazási katalógusokban, és magamban mindig megjegyeztem, hogy ezt egyszer látnom kell. De igazából sosem néztem rászleteiben utána, hogy pontosan hol is van, csak annyi maradt meg az emlékezetemben, hogy Bajorországban, valahol közel Ausztriához. Meg annyit tudtam még róla, hogy a mesekastély Walt Disney-t is megihlette.
Neuschwanstein felkerült az én álomlistámra is. Az álmok olykor érdekes módon teljesülnek. Svájcból tartottam haza múlt szombaton, és a tranzitszállón került kezembe egy a várról szóló prospektus. Az azon lévő kis térképről kiderült, hogy nem kell túl nagy kerülőt tenni a hazaúton, hogy érintsem Hohenschwangaut, és feltegyem a méltó koronát az elmúlt hét csodás csavargásaira.
II. Lajos bajor király, az építtető mindent egy lapra tett fel, hogy álmát megvalósítsa. Nem kímélte az anyagi forrásokat, nem sajnált időt, energiát, fantáziát, mestereket, hogy álmai kastélyát létrehozhassa apja várától nem messze egy igazán festői helyen. Minden részletre gondolt, alaposan megtervezett. A végeredmény lélegzetelállító lett. Mondom ezt annak ellenére is, hogy a kastélyból kicsit támolyogva jöttem ki, mert szinte sokkoló volt az ott látott pazar díszesség, berendezés.
II. Lajos a szó eredeti és átvitt értelmében is együgyű ember volt, akinek valójában csak egy ügy számított. Nem érdekelte az uralkodás, a politika, csak a kastélytervezés és építtetés. Menekülés volt ez számára kora valóságának rideg, kedvezőtlen hétköznapi dolgai elől. Vissza egy olyan korba, olyan eszmények közé, melyek már csak a történelem könyvek lapjain, vagy még inkább különböző művészeti alkotásokban (pl. a wagneri operákban) elevenednek meg.
Joggal mondják, hogy az őrültet és a zsenit csak egy paraszthajszál választja el egymástól. Ez igaz volt a nevezett királyra is. Nem özönlenének a világ minden tájáról a turisták, nem lenne a világ legtöbbet fotózott vára Neuschwanstein, ha nem lenne egy fenséges építészeti csoda, mely jól ötvözi a 19. század második felének minden építészeti és technikai tudását, kényelmét a középkori lovagváreszménnyel. De az is igaz, hogy még egy bajor király sem engedhetett meg magának sokáig egy ilyen költséges álomvilág építést, 40 éves korára elmebeteggé is nyilvánítják és rövidesen meg is hal.
Felesleges volt megépíteni ezt a várat? Ha az akkori bajorokat kérdeztük volna, bizonyára igennel válaszoltak volna. A ma turistái, és a belőlük élő helyiek viszont ma már valahol hálásak is a királynak a nem mindennapi épületért.. Ami valaha vitte a pénzt, az ma igazi „kincsesbánya”.
Több dolog is eszembe jutott a kastéllyal és történetével kapcsolatban, mely gondolatokat lehet aktualizálni, tovább fejtegetni és újabbakkal is megtoldani. Íme egy kis csokor:
1. Ami ma számára őrültségnek, pénzkidobásnak, felesleges pazarlásnak tűnik, később egész más színben is feltűnhet, jó befektetés lehet.
2. Amíg valami egy ember szórakozástatására és kedvtelésére szolgál csupán, addig az pénzpazarló luxus. Amikor valami közkincs lesz, sokakat gyönyörködtethet, és megélhetési forrást is jelenthet. (Milyen jó, hogy nem teljesítették a királynak azt a parancsát, hogy halála után rombolják le a kastélyt, mert úgy gondolta, hogy csak így őrizheti meg a vár „tisztaságát”.)
3. Az élet semmilyen területén sem működik igazán, hogy mindenből csak a jót akarjuk kimazsolázni, és a hozzá kötődő kellemetlenségekből, nehézségekből nem kérünk.
4. A múltat nem lehet feltámasztani, nem lehet visszafelé forgatni a történelem kerekét, bármennyire szeretnénk is olykor.
5. Az idealizált, hősi múlt nem valóság, hanem az emberi álmok terméke, és az abba való teljes belemerülés csak zsákutcába vezethet.
6. Nem születnek nagy dolgok álmodni képes emberek és nagy áldozatok nélkül.
Szeretettel kívánom a Reposzt minden egyes olvasójának, hogy egyszer a helyszínen is elgondolkozhasson ezeken vagy további kérdéseken, miközben élvezi a nem mindennapi látványt,.