Kisebb roham indult a bankbetétekért Cipruson annak hírére, hogy az EU a betétek megadóztatását szabta az országot kisegítő pénzügyi csomag feltételéül. Az ügyfelek azonban hoppon maradtak, nem tudták kivenni a lekötött pénzüket...
A ciprusi bankokban lévő megtakarítások legalább harmada külföldieké, elsősorban tehetős oroszoké és briteké. Az intézkedés vélhetően az ő vagyonuk megadóztatására irányul, a németek ugyanis nem lettek volna hajlandók adócsalók és pénzmosók bankbetéteinek megmentésére pénz áldozni - írta a BBC brit közszolgálati csatorna internetes oldala. Az euróövezet tagállamai ultimátumot adtak Ciprusnak: ha nem fogadja el az illetékről szóló pontot, visszatérhet korábbi fizetőeszközéhez, a ciprusi fonthoz - tudósítottak ciprusi újságok.
Skrizofén állapotban leledzik az emberek egy jó része. Míg egyik oldalról sokan elvárják az államtól, hogy rendelkezésükre álljon abban a pillanatban, mikor érdekük megkívánja, sokszor nagy hangon hiányolják, hogy miért nem ad több pénzt a kormányzat egy-egy adott területre, ami éppen akkor nekik fontos, ugyanezek az emberek nem hajlandók kivenni a részüket a közös költségekből. Minden kiskaput megkeresnek „törvényesen és tisztességesen”, szürke és feketegazdaságot működtetnek. Míg aktívak, addig minimálbérre vannak bejelentve, miután nyugdíjasok lesznek, ugyanők verik az asztalt, hogy nem lehet megélni az ezután járó nyugdíjból. Ha kell, kimenekítik a pénzét kedvezőbb adózási gyakorlatot követő országokba, ha ott sem jó, keresik az újabb lehetőségeket, nehogy bárki is megrövidíthesse őket. Mert mindenhol nyerni akarnak, előnyt szerezni áldozat nélkül, a közösség iránti szolidaritás legkisebb jelen nélkül.
Ez az a tipikus „ami a tiéd, az az enyém is, de ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd” magatartás. Mondhatnám azt is: az önzés, a szűklátókörűség, a kapzsiság életelve. Csakhogy ez nem az élet elve, sokkal inkább a halál elve. Mi lenne, ha mindenki ezt csinálná? Mi van akkor, ha elfogynak azok, akiknek a rovására megy a nyerészkedés. Ha egyre több igény és egyre kevesebb áldozathozó van?
„Bolond az, aki nem használ ki minden lehetőséget! Majd hülye lennék az államot pénzelni!”- hallhatjuk sokszor. „Mert mit adtak nekünk?" –teszi fel a nagy kérdést a rómaiakra vonatkoztatva az egyik szereplő a Brian élete című nagyszerű klasszikusban.( a jelenetet) Aki valaha is látta, tudja, hogy a költőinek szánt kérdésre, váratlanul egymás után jönnek a beszólások: vízvezeték, csatorna, gyógyászat, oktatás, jó utak, csatorna, közbiztonság stb. és pillanatok alatt zavarba ejtően hosszú lesz a sor. Nem árt elgondolkodni, nehogy mi is így járjunk a mit ad nekünk az ország, az állam kérdéssel.
Most éppen Cipruson akarják megadóztatni a betéteket. Rohanás a bankba, kivenni a megtakarítást, ne vesszen el belőle egy Eurocent se. De mire a ciprusi polgár felébred, már be is fagyasztották a betétjét, mert ha Ciprus szeretne pénzügyi segítséget, annak ára van, azt meg kell fizetni. És az Unió nem akar adni a ciprusi bankoknak a betétek adóztatása nélkül. Jól tudják, hogy a ciprusi bankoknak sok külföldi betétese van. Sokan menekítették ide nem éppen törvényesen szerzett pénzüket saját országuk hatósága elől. Az Unió nem akarja őket támogatni. Most utolérte őket az adó itt is. Bár lefogadnám, hogy voltak olyanok, akik időben kaptak fülest, és már valamelyik népszerű adóparadicsomban parkoltatják pénzüket. Mindenesetre mit hagynak maguk után: Nem vettek részt saját országukban a közterhek vállalásában, de nem akarnak résztvenni máshol sem, dőljön csak be Ciprus is.
De egyszer csak bezárul a kör. Földünk, ezen belül is a pénzvilág is egy zárt rendszer. És ez a zárt rendszer nem bírja el a végtelenségig az élősködő nyerészkedőket. Egyszer csak elfogynak az egérutak. Jobb esetben sikerül megszabadulni tőlük időben, rosszabb esetben bedöntik az egész rendszert, magukkal rántva mindent és mindenkit. Tanulságos odafigyelni Wass Albert: A patkányok honfoglalása című írásában megfogalmazott gondolataira.
Azt még valahogy beveszi az ember gyomra, hogy ilyen a világ, amiben élünk, de sokkal inkább fáj, mikor ez a gondolkodás az egyházban is tetten érhető. Amikor valaki nem az egyházért, Krisztus ügyéért akar élni, hanem az egyházból és nem is rosszul. Amikor valakit nem a tehetsége, hanem a helyezkedése röpít magaslatokra. Amikor a hivatala ad rangot egyesek nem pedig ők adnak rangot a hivataluknak. Amikor mások összekeverik valaki az egyházat egy vállalkozással, és ha hajlandóak is valamivel hozzájárulni a gyülekezet dolgaihoz, azt sokkal inkább szponzorálás nem pedig adakozás. Márpedig a szponzor üzletel: hírnevet, befolyást próbál vásárolni, kihasználva, hogy mennyire rá vannak szorulva gyülekezeteink minden egyes fillérre.
Évek óta szomorú tendencia egyházmegyénkben, hogy egyre kevesebb fenntartó vállal egyre nagyobb áldozatot azért, hogy a gyülekezetek működésének minimális feltételeit biztosítsák. Nyílt titok, hogy ez nem mehet a végtelenségig.
„De mit ad nekünk az egyház, hogy egyházadót fizessünk?” – hallhatjuk olykor. Tényleg, mit is ad? Ma már nem hat az érv, hogy nem lesz esküvő, keresztelő meg temetés. Úgyse tervezik, még a polgári házasságkötést sem. Ha lesz is gyerek, majd felnőttként eldönti, hogy mit akar. És ha nem valahol csak elszórják halottaik hamvait, akkor még mindig lehet szónokot szerződtetni a búcsúztatásra. Mit ad az egyház? Ebben a koordinátarendszerben vizsgálódva, igazából csak csodálkozom azokon, akik, bár sosem jönnek a közösségbe, mégis valamiért beküldik az egyházadót. Mit is ad nekik az egyház?
Az én koordináta rendszeremben ez a kérdés, hogy mit ad az egyház, rossz.. Az egyház igazából nem ad semmit a fenti értelemben, mert az egyház nem egy szolgáltató szervezet, hanem szolgáló közösség. Az egyház egy csatorna, melyen keresztül az isteni erő áramolhat felénk az egyik irányból. A másik irányból ezen a csatornán átfolyhat mindaz a gazdagság, mely az Isten által megszólított, megváltott emberek életében megterem hálaképpen. Egyház addig van, míg el nem dugul véglegesen a csatorna. Amíg folynak benne az ajándékok, addig az áramlás tisztán tartja.
Hozzászólások