Az Arizonában élő 33 éves Susanne Eman leghőbb vágya, hogy esküvőjére ő legyen a világ legkövérebb nője, pedig a testsúlya már most is meghaladja a 230 kilót. Susanne naponta körülbelül 30 000 kalóriát eszik meg, hogy minél hamarabb elérje a kitűzött 720 kilogrammos álomsúlyt.

"A világ legkövérebb menyasszonya akarok lenni!" - 720 kg a célja a boldog arának

Nem tartozom azon szerencsések közé, akik bármennyit ehetnek, meg sem látszik rajtuk. Sőt… Tulajdonképpen épp az ellenkezője. Állandó harc és küzdelem a kilókkal. Nem vagyok önsanyargató, mazohista alkat sem, bár akik hallottak a július végi-augusztus eleji El Caminos terveimről, azok ebben nem 100% biztosak. Remélem, hogy a leolvadó kilókért cserébe sok-sok szép emlékkel, megtapasztalással térek majd haza.

Manapság nagyon elszaporodott nemcsak az elhízottak, de a hamis testképpel élők száma is. Mivel a tömegkultúra a soványságot – sokszor már kóros formában is – állítja etalonként az emberek elé, így egyre többen kezdik magunkat kövérnek érezni, pedig tulajdonképpen csak nem csontsoványak. Eszméletlen, hogy virágzik a fogyókúrapiac. Nem tudom, meddig lehet még megvezetni embereket a „nem kell semmit változtatnod, erőfeszítések nélkül olvadnak le rólad a kilók” szlogennel.
Azt mondják, hogy minden a fejben dől el. Ezt sugallja annak a kampánynak ( „Ez zsír!” )  a cikksorozata is, amelyben időről időre hatalmas súlyfeleslegtől megszabadult embereket mutatnak be. Azt vették ugyanis a fejükbe a kampány szervezői, hogy lefogyasztják Magyarországot, s a csatlakozóknak igyekeznek sokszínű segítséget, motivációt nyújtani.

Ennek a trendnek mintegy szükséges ellenhatása a kövérség kultusza. Amikor valaki olyat vesz a fejébe, hogy 10 meglett ember nagyságúra (720kg) hizlalja magát, hogy ő legyen a világ legkövérebb menyasszonya - feltéve persze, ha még életben lesz, és meg tud mozdulni az esküvőjére – az felkelti az érdeklődést. Ebben a trendbe illeszkednek a duciszépségversenyek, amiket 90+ vagy 100+ súlycsoportnak írnak ki.

 

A kapcsolódó videók nézegetése közben egy olyanra bukkantam, amiben egy nagyon elhízott és egy anorexiás fajta sovány embert tettek egymás mellé és feltették a kérdést, hogy te melyiket választanád. Hirtelen kezdtem magam jól érezni a bőrömben. Nem is olyan rossz ez így, ahogy most van: "Köszönöm kedves zsírpárnácskák, hogy megfelelően véditek az idegeimet, hogy baj esetén nem mindjárt létfontosságú dolgoknak esik neki a szervezetem energiaigény ügyben, hogy nem kell hívni mindig valakit, ha meg kell markolni egy nagyobb tárgyat, és arrébb kell tenni. Ugyanakkor köszönöm kedves izmok, hogy igénylitek, hogy megdolgoztassalak rendszeresen benneteket, cserébe mozgásban tartjátok a testem, s nem hagytok eltunyulni, s a mozgás által élmények részesévé tesztek.

Test. Test. Test. És a lélek? Ép testben ép lélek. Miért torzult el a mondás: ép testben épphogy élek? Nem vagyok platonista, aki elválasztja egyiket a másiktól, ahol a test csak börtönként szolgál, a lélek pedig alig várja a szabadulást, mert felsőbbrendű az alantas testnél. De nem vagyok híve a mostani testkultusznak sem, főleg nem azért, mert kificamodott gondolkodásunk szükségképpen vezet kificamodott testideálokhoz. Nehogy már csak a kilók határozzanak meg! Nehogy már addig érjek valamit, amíg testem az adott trendnek megfelel. (Ha már azok a rubensi idők nem térnek vissza! :-)) A mai média és közízléstelen diktátorok szerint 44-es méret és 44 év felett egy nőnek vége. (Ezek szerint már csak alig több, mint 2 évem van hátra, bár a 44-es méretet már rég összehoztam. :-( )

Szokták mondani, hogy még a legrondább ember is megszépül, vagy legalább is megváltozik a kisugárzása, ha valaki elfogadja és szereti. Milyen jó, hogy, mi szépek lehetünk testben-lélekben, mert van egy Heidelbergi Káténk, ami szerint biblikus alapon valljuk: „mind testestül, mind lelkestül…. nem a magamé, hanem az én hűséges megváltómnak a tulajdona vagyok” Az Ő elfogadása és szeretete a legjobb belső és külső kozmetikum. Ez aztán tényleg zsír!!!

 
 

Hozzászólások