Az állami általános iskolában a diáknak vagy erkölcstanórára vagy hit- és erkölcstanórára kell járnia (ezek közül az egyik kötelező tantárgy lesz). Azt a kitételt ugyanakkor egy módosító javaslattal törölték a törvényjavaslatból, hogy az állami és önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem nyilváníthat ki vallási vagy világnézeti elkötelezettséget. A gyakorlat mutatja majd meg, hogy ezt mit jelent.

Kötelező a hittan, vagy az erkölcstan- index.hu

Ugyancsak szeptemberi teendő a jövőre bevezetendő kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatás előkészítésének elkezdése. Ez ugyanis már a 2012/13. tanévben nagyfokú körültekintést igényel: 2013. március 1-április 30. között kerül sor a 2013./14. tanévben 1. évfolyamos tanulók általános iskolai beíratására, a leendő 5. évfolyamos tanulóknak pedig 2013. május 20-ig kell nyilatkozniuk választásukról. Tervszerű felkészülést és felkészítést igényel, hogy a református hittanoktatás az állami általános iskolákban be tudja tölteni küldetését.
Az egyházmegyei szintű hittanoktatás-fejlesztési terv megalapozása érdekében a Zsinati Oktatásügyi Iroda elkészítette azon adatlapokat, melyek segítségével a 2013-2017. közötti időszakban a hittancsoportok szervezése tervezhetővé válik.

Tájékoztató a 2012/13. tanév hittanoktatási létszámjelentéséről - reformatus.hu

A tegnapi reposzt is iskolával kapcsolatos volt, ma ismét az oktatás fellegváraihoz fűződő gondolkodásra hívom az olvasót. De most nagyon szorosan a saját portánkon belül próbálok sepregetni. Ez a porta pedig nem más, mint a hitoktatás kérdése. Újra és újra sok-sok öröm, reménység, vidámság és egyben sok keserűség, értelmetlen vitatkozás forrása, a közömbösség vagy az utálat megtapasztalásának színhelye is egyben. Mert ahogy becsengetnek az iskolákban, megkezdődik a hitoktatás is. A felekezeti iskolák többségében nincs is probléma, jó esetben, ha bírjuk emberrel, szabad a pálya. Ha bírjuk emberrel! Mert kit lehet a lelkészeken kívül alkalmazni szeptemberben folyósított első félévi hitoktatói díjra?!  Tőke meg ugye nagyon nincs a gyülekezetek többségében, még a nagyobbakban sem, amiből megfinanszírozhatnánk a képzett hitoktatók díjazást előre! Nem is beszélve arról, hogy hány órát kellene megtartani egy tisztességes értelmiségi minimálbérért a jelen finanszírozás mellett. Egy ilyen állandó státusz megszervezése így képtelenség, mert nem tud annyi órát tartani egy személy. Éppen ezért tesszük, ahogy tudjuk, bevonjuk 1-2 csoportba azt, akit lehet szivességi alapon, megyünk, amíg bírjuk. Így néz ki egy nagyvárosi erősen kisebbségi református gyülekezet hitoktatása.

És ha ez nem lenne elég, jönnek a gubancok. Most fő a fejem amiatt, hogy egy kisebb győri iskola 9 református gyerekének 3 időpontban lenne jó a hittanóra. Mert ilyen meg olyan, meg amolyan különóra van, amit most megfejelt a mindennapos testnevelésből adódó plusz óraszám. Melyik ujjamat harapjam? Kinek mondjak nemet, hány részre szakadjak még? Évek óta, de mondhatnám – lassan 2 évtizede- őrlődünk ezen problémák között. Akkor még nem is beszéltem néhány iskolavezetés nem éppen támogató hozzáállásáról. Van, ahol - már szinte liturgikusan- minden évben ellejtjük ugyanazt a táncot, pl. teremkérdésben. (Először nincs terem, aztán a szívósság után –némi szülői segédlettel- mégis lesz terem)
Sokan belelkesedtek a köznevelési törvény változtatásán, mely a jövő évtől kötelezővé teszi a hittant vagy az etikát. De jól hangzik, nem!? Végre iskolai órarendben a hittan és nem mondjuk egy pénteki 7. vagy 8. órában! Amióta végiggondoltam az iskolai hitoktatás jövőjét szűkebb pátriámban, egyáltalán nem alszom nyugodtabban. Félek, hogy ez a látszólag egyházbarát rendelkezés hatalmas öngóllá válik a szórványhelyzetben, nagy kisebbségben lévő végeken, pl. Győrben is. Miért mondom mindezt?
Mi lesz azokban az osztályokban, ahol 1-2, de – srófoljuk kicsit feljebb- teszem azt 5 református gyerek van, aki református hitoktatást szeretne. Ezek a számok tapasztalaton alapulnak, nagyon is valósak győri szinten. (sok az iskola a városban, jelentős kisebbségben élünk 2500 nyilvántartott, 6000 magát reformátusnak valló aránylik a 130.000-hez.) Fizikai képtelenség eleve a város teljes lefedése hitoktatási szempontból. Nem is beszélve arról, hogy nagy valószínűséggel nem is lehet majd iskolai csoportot indítani bizonyos létszám alatt 1-2-3 gyerekkel.  Mit mondjak a szülőknek, akik már most érdeklődnek? Menjenek katolikus hittanra, mert ők elegen vannak? Válasszák inkább az etikát? Vagy a szórványhelyzetben lévő, vallásához kötődő ember gyerekének nincsenek jogai? A ’nagyobb mindent visz’ elv érvényesül majd? Mikor fognak ezek a gyerekek református hitoktatásban részesedni? Gondolt-e rájuk is valaki? Kérdeztek-e erről valakit, aki benn áll most is barázdában és gyakorlati oldalról van némi tapasztalata?
Sajnos egyáltalán nem látom rózsásan a helyzetet. A logika és a számok azt diktálják, hogy nemcsak Győrben, de sok református szempontból szórványhelyzetben lévő dunántúli gyülekezetben a jövőben nem lesz református iskolai hittan.


Borúlátásomat nem enyhítette az a felhívás sem, mely a református egyház honlapján jelent meg, és a jövendő érdekében adatszolgáltatást kér. Sajnos ezt nem, vagy csak részben fogjuk tudni teljesíteni. Legalább is a szórványhelyzetű nagyobb városokban biztosan nem. Egyszerűen nem áll rendelkezésünkre a kért adatok egy része, és nem is tudjuk begyűjteni őket. Honnan tudjam, hogy jövőre hány református elsős lesz Győrben? Az összes iskolát sem tudjuk  lefedni hitoktatással, nemhogy az óvodákat. Az iskolák között is állandó átjárás van, és még nem is beszéltem a város állandó fluktuációjáról. Emberek jönnek és mennek. Jellemző, hogy egy-egy kb. 1600 példányban kiküldött gyülekezeti körlevélből 50-70 mindig visszajön a címzett ismeretlen vagy elköltözött felirattal, pedig évente 2-szer is - ezek fényében is - frissítjük a névsort. Ha az idei évet nézem, hittancsoportjaink nagyobbik részében nincs 5-6-nál nagyobb létszám, még az összevont csoportokban sem. A mi gyülekezeti részünkben ilyen pici csoportokból jön össze az együtt szép számú hittanosok döntő része.
Mi lesz jövőben velük? Mit mondjak a szülőknek? Hogyan tegyek eleget – a feltételek teljesíthetetlensége közepette- a különböző oldalról megnyilvánuló igényeknek/elvárásoknak, és a nem túl szívderítő fényben feltűnő látszólagos jövőbeni lehetőségnek? Hogyan tegyek eleget a lelkiismeret és az ige buzdításának, hogy az 1-nek is utána kéne menni?
Hatalmas öngól készülődik, a labda nagy sebességgel gurul a gólvonal felé! Majd visszamegyünk a rendszerváltás előtti időkbe, amikor a gyülekezet belkörűen próbál hittant szervezni a parókia falain belül, aztán jön, aki jön!? Milyen remek hír lesz majd a statisztikák alapján: Győrben nincs református hitoktatás az iskolákban, mert nincs rá igény, pedig ez így nem igaz. Szimpátiától és vérmérséklettől függően ide- vagy odacsapják majd - etikához vagy más hittanhoz - a református gyerekeket? Tehetünk mi róla, hogy ezen a vidéken történelmileg kisebbségben élünk?
Jó lenne, ha ez a látlelet eljutna az illetékesekhez, döntéshozókhoz, mert az hiszem, hogy ez nem csupán református kérdés, hanem mindenhol áldatlan állapotok jöhetnek létre, ahol valamelyik felekezet jelentős kisebbségben élt. Nagyon remélem, hogy nem az a kormányzat célja, hogy mindenhol a nagyhal egye meg a kishalat. Nagyon remélem, hogy egyházunk illetékesei sem csak tömbreformátusságban, nem csak egy-két iskolás falusi/kisvárosi gyülekezetben tudnak gondolkodni a jövőt illetően, hanem tekintetük és gondolatuk eljut a végekre is, a szórványvidékre. Iszonyú érzés tehetetlenül szemlélni a saját gólvonalunk felé tartó labdát. Hogyan tudnánk együtt megállítani, hogy ne utána kelljen fogni a fejünket?

 

Hozzászólások