A dunai árhullám miatt Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyében rendkívüli árvízvédelmi készültséget rendeltek el.

Rekord árvíz a Dunán: életbe lépett a rendkívüli készültség -kisalföld.hu

Győrt joggal nevezik a folyók városának, hiszen, ha jól összeszámolom, 4 folyó is érint bennünket: a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca és a Marcal. Ezekből 2 elválaszthatatlanul hozzátartozik a városképhez is. A Rába átöleli a romantikára csábító Radó szigetet, mielőtt betorkollik a várfal alatt a Mosoni-Dunába. A legszebb látkép szerintem, ha este a Rába kettős hídjáról felfelé nézünk a Püspökvár és a Bazilika tornyai felé, előtte a várfal, és annak kivilágítását visszatükrözi a folyó.


A folyók megszépítik a várost, sajátos atmoszférát kölcsönöznek neki. Méltán népszerűek a vízisportok, legyen szó kajak-kenuról vagy evezésről. Sokszor esik szó arról is, hogy milyen jó lenne, ha ki tudnánk használni természeti adottságainkat a turizmus területén is. Indulhatnának sétahajók, bérelhetők lennének egyéb vízialkalmatosságok, melyeken ringatózva feltárulna Győrnek egy újabb arca a nagyközönség előtt is. Én magam mindig is élvezettel lapátoltam folyóinkon. Az utóbbi időkben az alacsony vízszint jelentett problémát a város számára. A valaha szépen kikövezett folyószél már nem a valóságos vízszintig ér, rendezetlen benyomást kelt. Egyesek ezzel indokolják, hogy miért nem indult még meg valami csónakázási lehetőség a nagyközönség számára a belvárosi részen.
Mikor napjában többször is átmegyek a Rába fölötti hídon tekintetemet mindig mágnesként vonzza a víz. (Talán ezért is van, bármerre járok a világban, igazán azok a városok ragadnak meg bennem, és nyerik el a tetszésemet, amelyek valamilyen kisebb nagyobb vízzel ékesítettek.) Ha van időm, olykor meg is állok, nézem a kacsákat, a torlódó jégtáblákat, a vízen úszó faágat, az erre lapátoló kajakosokat, vagy csak konstatálom az aktuális vízszintet. Az egyik legjobb vízszintjelző a megmaradt várfalrész bástyájának oldala. Ha el lehet sétálni a bástya körül a kettős hídtól a Révfalusi hídig, akkor a vízállás alacsony. Ha nyaldossa a bástya alját, akkor már beszélhetünk arról, hogy van víz a folyóban. Ha meg a Radó sziget orrán süllyed a „Titanic”, akkor elért bennünket az ár. (A sziget Petőfi híd felé eső csücske a ráépített korláttal a filmbeli Titanic hajóorrára emlékeztet). Ha meg már a várfal tövében lévő ágyukat is eléri a víz, akkor kezd igen komollyá válni a helyzet.Tegnap délután még a „hajóorr” kint volt a vízből, de ahogy a híreket halljuk, már nem sokáig. Az áradó Duna visszaduzzasztja a Rábát is.


A teljesség igénye nélkül néhány elkapott vészjelzés: Passau történelmi városa vízben áll, az Inn sem bír a medrében maradni, ezért leállították pl. a Zürrich felé menő vonatokat, Prágában a Moldva okoz gondokat. Még tisztán emlékszem a 2002-es árvízre, mikor fél Győr ott volt a Rába parton, mert olyan helyeken is kellettek a homokzsákok, ahol az elmúlt évtizedekben soha nem voltak. Néztük az irdatlan nagy vizet, szinte nem akartunk hinni a szemünknek. Akkor Újfalunál majdnem át kellett vágni a gátat, hogy a belváros megússza az elöntést. Hál’ Isten, erre nem került  sor az emberi összefogás, a hatalmas erőfeszítések következtében. Megmenekült a belváros, és megmenekült Újfalu is.
Most úgy hírlik, a 2002. évinél is nagyobb víz várható. Egyre nagyobb aggodalommal figyelem a csodált és vonzó, ugyanakkor félelmetes vizet. Most hogy lesz? Mit bírnak a gátak, mennyi víz megy a főágban, mennyi jön hozzánk a Mosoni-Dunán? Lesz-e elegendő szorgos kéz. lesz-e összefogás? Aggódva figyelem a vízállást. Fohászkodom: „Uram, ha ez vagy az úszik is, tönkre is megy, de emberéletben ne essék kár. Minden pótolható, de az nem." Ha nem sikerül mederben tartani az áradatot, könnyen lehet tragédia. Eszembe jut Petőfi Tiszája: „Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni az egész világot!”


Most nem a Tisza árad, hanem a Duna. Látjuk a külföldi fotókat, hogy milyen erővel bír, megfékezhetetlenül tombol. A nemzeti összetartozás napján együtt kell helytállni a gátakon, a védekezésben. Keserédes, de eddig még a vészhelyzetek, természeti katasztrófák, tragédiák mintha jót tettek volna nekünk emberségünket illetően.  Ezek az események még arról tanúskodtak, hogy, ha nagyon muszáj, félre tudjuk tenni a hétköznapi acsarkodásainkat, és oda tudunk állni egymás mellé, mert érezzük, közös a sorsunk, összetartozunk. A baj még mindig összehoz, legalább is néhány órára vagy napra. De amint visszatérnek a dolgok a hétköznapi kerékvágásba, máris ismételten egymásnak esünk. Kezdődik újra az egymásra mutogatás, a lövészárkokban elfoglaljuk  helyünket. Adja Isten, hogy gyorsan és nagyobb baj, tragédia nélkül levonuljon ez a mostani dunai ár, és a vészhelyzet ismét a legjobbat hozza ki belőlünk. De ha ez majd véget is ér, még mindig marad bőven fenyegetés, pusztító szellemi-lelki szennyözön, mely összefogás, összekapaszkodás, véderőépítés és karbantartás nélkül menthetetlenül először megoszt, elszigetel, aztán elsodor, tönkretesz nemcsak egy országot, népet, hanem minden emberi alkotást, de könnyen elsodorja magát az emberiséget is.
Végezetül 2 rövid idézet reménységül és könyörgésül:

Áprily Lajos: Menedék
S mikor völgyünkre tört az áradat
S már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
Egyetlenegy kőszikla megmaradt,
Egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.

és

Úr Jézus, nézz le rám,
Ha elvonult az ár,
Te szent derűd derítsen és
az örök napsugár.
/ RÉ 470. dicséret 5. vsz./