Félrevezető egy iowai tanár szerint a Super Size Me című dokumentumfilm konklúziója: ő megismételte a híres-hírhedt kísérletet, és nemcsak, hogy lefogyott, de még a koleszterinszintje is helyrerázódott három hónap alatt.

Fogyott és csökkent a koleszterinje a gyorséttermi evésektől - index.hu

 

Annak idején én is láttam a Super Size Me című filmet, melyben egy úriember azt próbálta az önmagán elvégzett kísérlet alapján bizonyítani, hogy mennyire egészségtelen a gyorséttermi étkezés. Fúj McDonald’s! Be kell őket perelni, mert ők a felelősek a sok elhízott emberért.  Mit ne mondjak, elég meggyőzőnek tűnt az egész, még ráerősített a filmre az a sok cikk is, mely ecseteli a gyorséttermi ételek egészségtelenségét.

És lám, mit olvasok most!? Jön egy másik kísérletező kedvű úriember, s kiderül ő is csak mekis ételeken élt, és fogyott, és egészségesebb is lett, mint a kísérlet előtt..
Most akkor kinek higgyek? – teszi fel a kérdést a felületes ember, s már legyint is: Nem kell hinni senkinek, nem kell félni, ha bármilyen étellel riogatnak, hiszen pár hónap vagy év múlva épp az ellenkezőjét fogják állítani/bizonyítani mások ugyanolyan hangosan. Akkor csak egy biztos, hogy minden bizonytalan! Épp ezért ne hallgass senki tanácsára, tedd, amit jónak látsz, amit te magad jónak gondolsz!
Mint annyiszor, a lényeg most is a részletekben bújik meg. Igaz ugyan, hogy mindkét kísérletező kedvű személy mekis ételeket evett, csak míg az egyik kontrollálatlanul, esetlegesen tette mindezt, addig a másik odafigyelt a mit, mennyit, mikor és hogyanra is. Egy szóval is megfogalmazhatom a különbséget: személyes felelősség. Emiatt az „apró” kis különbség miatt lett abszolút ellentétes a két kísérlet eredménye. Ezért lett más –szükségszerűen- a levonható tanulság is.


Az első kísérletben az illető áldozatot csinált magából. Csúnya, csúnya multi, ő a hibás mindenért. Gaz csábító, aki  aztán becsapott! Tönkre tette az életemet! A véremre fáj a foga, és előbb vagy utóbb elpusztít! Lám, én szerencsétlen, mennyit híztam, mennyit romlott az egészségi állapotom! Tűrhetetlen, amit csinál, vállalja csak a felelősséget a sok elhízott, tönkretett emberért, köztük értem is! Fizessen kártérítést! Olyan szép tanulság ez, hogy mindjárt könnybe lábad tőle a szem! Milyen jó, megtaláltuk a bűnbakot, a fő gonoszt, akit lehet mindenért okolni, akit lehet közösen utálni.
A második kísérlet azt mutatja be, hogy az éremnek van egy másik oldala is. A személyes felelősség oldala. Ha az ember nem áldozat mentalitású, hanem cselekvő formálója életének, azaz ésszel és mértékkel teszi ugyanazt, amit az előző kísérletező, egész jól is végződhet látszólag ugyanaz a történet, nyereség is származhat belőle. Tetszik, ahogy a második kísérletező megfogalmazza, hogy a választás a lényeg. Nem azt akarja üzenni, hogy együnk csak nyugodtan több mekis ételt, hanem hogy mi választunk. Minden választásnak következménye van, s a következményekért az a felelős, aki választott. Az is egyfajta választás, ha kiengedem a kezemből a választás lehetőségét, másra testálom át.


Gondolkodni, választani, mértéket tartani persze sokkal macerásabb, mint hagyni sodortatni magunkat, és a végén valaki másra mutogatni, valaki mást okolni, nem vállalni a személyes felelősséget. Egyidős ez a történet az emberiséggel, mindig újratermeli magát. Gondoljunk csak az Éden kertre, ahol „ártatlan áldozatok” okolják a másikat, s nem akarják felvállalni a személyes felelősséget sem egymás, sem Isten előtt.
Amiért elgondolkoztatott ennek a két kísérletnek egymásmellé állítása az nem más, mint a megdöbbentő különbség a végeredményt illetően. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – fogalmazza meg a közhelynek tűnő igazságot egy régi sláger. Szerencse kérdése lenne csupán, hogy ki melyik kategóriába tartozik? Nem hiszem. Hasonló tevékenységből születhet nagyon más eredmény. Véletlen lenne? Nem hiszem. Református örökségünkbe beletartozik, hogy tudjuk, kinek hiszünk, gondolkodunk, és a mértéktartás állandó kísérője választásainknak, melyekért vállaljuk is a felelősséget Isten és emberek előtt. A Mindenható már annyiszor adott áldást az ilyen életekre, hogy nem is értem, miért kísérletezünk újra és újra valami mással!?

Hozzászólások