Öt kemény év vár azokra a polgármesterekre, akik mögött nincs egyértelmű testületi többség, vagy éppen politikai ellenszélben kell vezetniük egy települést.

BÉNA KACSÁVÁ VÁLHATNAK VÁROSOK A FURCSA VÁLASZTÁSI EREDMÉNY MIATT - vs.hu

Sokszor hallottuk már, hogy az ember a barátait igen, de a rokonait nem válogathatja meg. Magyarul vannak helyzetek, melyekkel meg kell tanulni együtt élni, akkor is, ha nem szívünk szerint való, ha el tudnánk képzelni jobbat. Lehet, de nem érdemes éveket, évtizedeket háborúskodással, csatározással tölteni. Értékes energiák mennek veszendőbe, lehetőség maradnak kiaknázatlanul, ha a kiaknázás helyett folyamatos aláaknázás zajlik. Mert mit ér, ha sikerült bevinned egy jó erőst jobbost, ha abban a pillanatában már születőben is van egy gyenge pontodra precíziósan ráirányított balos? Kinek jó ez?Kinek jó, ha polgármester és a képviselő testület hadban áll? A polgármesternek biztos nem. A legedzettebb ember energiáját is felőrli az állandó, erős ellenszél. A képviselő testületnek sem, mert nem haladnak az ügyek, nem tudják végezni feladatukat, elmarad a sikerélmény, hogy a jól végzett munka jutalmáról ne is beszéljek. És a két fél civakodása nem jó a településen élőknek sem. A lefagyó vezetést csak lefagyó mosollyal lehet elviselni. Rossz hangulat, bizalmatlanság, tehetetlenség jár a nyomában. Talán egyedül a sajtó jár jól, mert van folyamatosan miről cikkezni, mert még mindig a rossz hír, az emberi aljasság különböző megnyilvánulási formái azok, melyek a legjobban eladhatók.
Ki beszél már itt a közös célról? Tudniillik, hogy az önkormányzatot polgármesterestül azért találták ki, hogy az adott helyi közösség javára tevékenykedjen, azt szolgálja. Elvben. És gyakorlatban? Minden ilyen testület kőkemény érdekek mentén működik! - szokták lehűteni a naivakat. Én halkan hadd tegyem hozzá: Nem baj az érdek önmagában, ha legalább érdekközösség jön létre! Közös érdek, hogy helyben sikeres menjenek a dolgok, fejlődjön a település; érdekközösség, hogy ezért képesek vagyunk együtt munkálkodni. A közös érdek az, ami felülírja a személyes unszimpátiákat, a pirruszi győzeleméhséget, a bosszúszomjat. Mert annyira én sem vagyok naív, hogy szolgáló közösséget vagy szeretetközösséget vizionáljak. Az sajnos, az esetek többségében, túl szép, hogy igaz legyen. Nagyon is ide kívánkozik Weöres Sándor néhány sora:
„Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.”
De nagy is volt az elmúlt időszakban a nyüzsgés! Pedig képviselőket és nem urakat választottunk. A vezetés és az uralkodás nem egymás szinonimái. A bizalommal visszaélő vezető(k) kezd(enek) el uralkodni.


A reposztolt cikk nehézségekkel teli társbérletekről beszél. A társbérlet kifejezés felidézi a helyzetet, hogy olyan vadidegen emberek kénytelenek elviselni egymást, akikben a fizikai közelségen kívül semmi közös nincs. Valóban ennyi lenne  a megválasztottak közössége? Fizikai közelség - egy településen élünk – és semmi más? Ennyi az egyetlen közös nevező? Ha igen, ilyen alapon kalapból is ki lehetne húzni, hogy kik üljenek az önkormányzatokban. Azonban a frissen bekerülteket nem kalapból húzták ki. Amikor elvállalták a jelöltséget, akkor bizalmat kértek a helyiektől ahhoz, hogy megválasztásuk esetén a lehető legjobban intézzék a közös ügyeket. Nem volt ott a lehetőségeik között, hogy maguk válogathatják meg a képviselő testületet, vagy maguk jelölhetik ki annak vezetőjét. Álmodni lehet ideális helyzetről, nagy ritkán ez meg is adatik. De az esetek többségében az adott körülményekből, személyi összetételből kell kihozni a lehető legtöbbet és legjobbat. Olyan elképzelhetetlen, hogy egy ellenzéki polgármesternek is előnye származhat abból, hogy testületében a kormánypárti képviselőknek esetleg hasznos kapcsolatrendszerük van?  Olyan elképzelhetetlen, hogy egy testület meglássa és értékelje a személyes kvalitást abban a polgármesterben, aki a többségségtől - politikai szimpátiája ellenére - mégis bizalmat kapott, mint ember?
Kedves képviselők, polgármesterek! A nehéz, kényes helyzetekben mutatkozik meg igazán az emberi nagyság! Gyöngyös, Szentes vagy éppen Zugló képviselői, polgármesterei most lehetőséget kaptak, hogy Balassival soraival élve és remélve:
Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak”
Nagy kihívás, hatalmas felelősség! Nekik is, és nekünk is, akik mindannyian az Isten képviselői vagyunk.

Hozzászólások