Heteken belül elindul a gyártása annak a napelemes tetőcserépnek, amelyet forradalmi újításként emlegetnek világszerte. Tóth Miklós találmányát itthon és külföldön is siker övezi. napelemes tetőcserép - mr1-kossuth
Annak idején a Leányfalusi Szeretetotthonban ismerkedtem meg Csák Laci bácsival, nyugdíjas lelkipásztorral, aki amatőr ornitológusként figyelte a madarakat és számomra ebből a szempontból érthetetlen módon etette a macskákat is. A Madártani Egyesületben, elmondása szerint, vállalta, hogy minden egyházi fórumon beszél a parókia kertek bokrosításáról, bodzásításáról. Merthogy abban szeretnek a madarak fészkelni, elbújni. Poszáták, rigók, légykapók, pintyek, fülemülék, házi rozsdafarkúak, kenderikék, zöldikék gyertek és vegyétek birtokba udvarainkat! Minden parókia udvaron legyen bokor! (Minden kimaradt madártól bocsánatot kérek)
Hasonlóan vagyok az alternatív energiával. Legyen minden templomon és parókián napelemes tetőcserép, vagy szélkerék a kertben! Nincsenek kétségeim, hogy erre ne találnának ki valamilyen adófajtát. A gyártásban, vagy engedélyekben. Ma, elektromos ismerőseim szerint, 1 KW áramot termelő energiaforrást lehet engedély nélkül üzemeltetni. Ezen felül már olyan adminisztráció és bürokrácia van, hogy azt csak elszánt ember kockáztatja meg.
Nem ismerem egészen a technológiát. Nem ismerem a bekerülést. Nem ismerem a buktatókat. Mindegyiknek megvan a maga finomsága. A „mikor térül meg” kérdésre sem tudom a választ. De azt tudom beszélgetésekből, hogy ilyenkor az a válasz, a kovácsoltvas kerítés sem térül meg. Csak oda van tervezve és építve. Amikor a nagy rendszerek nem működnek, beüt a krach, felmegy az energiahordozók ára, akkor igazán jól jön a házi erőmű. Mert van. VAN! Nem azért mert megéri, hanem mert VAN! Ha van energia, van meleg, melegvíz, mehet a hűtő, világítás, esetleg nyári melegben a légkondi.
A gyülekezeti életünk változik. A nyolcvanas évekhez képest is megváltozott a gyülekezeti tagok száma, összetétele. A falvakban kicserélődik a lakosság, el is vándorolnak és koncentrálódik a városokban. A gyülekezeteink teherviselő képessége rohamosan csökken. (Ilyen körülmények között, ilyen infrastruktúrát nem tudunk fenntartani) Ahhoz, hogy a létszámban csökkenő falvak, létszámban csökkenő lakosságát még összevontan is lelkipásztorolni tudjuk bizonyosan sokféle újabb utat kell keresnünk. Ennek vannak egyházszervezeti kérdései, de anyagi és technikai kérdései is. Közösségi tereink, épületeink, lakhatást szolgáló lakásaink önfenntartás felé segítése nem tűnek számomra elvetendő ötletnek. Minden mód érdekes lehet, a passzív házak kialakításától kezdve, alternatív energia felhasználásán keresztül a kis energiafelhasználású életmódig bezárólag.
Ami elvi, sőt teológiai kérdés lehet a gyakorlaton túl számunkra, hogy a Földet az ember azért kapta, hogy (1Móz. 2.15) azt művelje és őrizze. Elég visszás az, amikor egyházi épületek energiapazarlók. Templomok ki vannak világítva, de vannak otthonok, ahonnan kikapcsolták az áramot. Betölthetnék azt a szerepünket, hogy tanítsuk is az embereket a földi javakkal való helyes élésre, a változásokra való helyes reagálásra. Mert ez is az Isten akaratának meg nem szűnő újbóli keresése. Mindezt nem a Homo sapiens sapiens-i nagyobb dicsőségére. Hanem a megváltott, az újjászületett ember Istentől kapott , felelős, alázattal fogadott feladatának betöltésére.
Személyes búcsú Argosztól! Ég veled gazdájára váró öreg kutya!
Utóirat: Nem szeretem a tömeget. Nem értelmiségi nyafogás, vagy valami sznobéria. (Olyan félbarbár, félművelt magyar ugarállapotban létezem munkás vagy parasztpapként) Érzés. Nem szeretem. Nem szerettem a május elsejéket, meg április negyedikéket, és november hetedikéket. Nem is tartalom miatt, mert mit tud, ismer egy kisfiú, hanem a tömeg miatt. Nem voltam ott Nagy Imre temetésén sem. Nem mentem el egyetlen párt által szervezett nagy tüntetésre sem. De nagyon félve utaztam a tűzijátékra augusztus 20-án. Ha tehettem kimaradt a tömegbeli bevásárlás, és sajnos a sportesemények, és sok koncert is. A színházban előre frusztrált, hogy nemsokára menni kell a ruhatárhoz és ki kell kérni a kabátokat. Az Ifjúsági találkozók, a REND, CSILLAGPONT, mint kötelező találkozási pontok utolértek, ahol mindig a személyességet kerestem. Sokszor inkább ismerősökkel beszélgetve, sörözve, üdítőzve, teázva, kávézva, kakaózva (mindenki a maga kegyessége szerint helyettesítse be a megfelelő italformát) töltöttem az időt a kinézett programokon túl. A tömeg rossz érzést kelt bennem.
Had idézzem ismét Jungot: „Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? … Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei. Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel.” Carl_Gustav_Jung_-_A_diktátorok lélektana
Illetve egy másik idézet Dr.Freund Tamás agykutatótól: „Az emberi agy feldolgozókapacitásának elmaradása a megváltozott információs környezet által követelt szinttől a társadalmi-kulturális fejlődés más területein is zsákutcába vezethet. Százezer évvel ezelőtt az ősember 100–200 fős törzsi közösségekben halászott, vadászott, tudta, kivel hányadán áll, megosztotta-e vele a szomszéd a sikeres vadászat zsákmányát. Ebben a minimális információs környezetben a szociális viszonyok átláthatóak voltak az emberi agy számára. Az agy ilyen mennyiségű információ feldolgozására fejlődött ki evolúciója során. Azóta mérete, komplexitása, feldolgozóképessége biológiailag minimális mértékben fejlődött, ami párhuzamosnak mondható a feldolgozandó információ növekedésével egészen a 20. század első felében elkezdődött információs robbanásig. Ma is a természeti népek Dél-Amerika vagy Afrika dzsungeleiben az ősemberhez hasonló kisméretű közösségekben élnek, a leghatékonyabb üzemek, az egyházi közösségek is hasonló méretűek, és egy városi ember telefonos füzetében is általában 100–200 név szerepel. Ez az a méretű közösség, amelyen belül nyilván tudjuk tartani szociális kapcsolatrendszerünket a közösség többi tagjával.” http://www.magyarszemle.hu/cikk/az_onzes_es_az_elmaganyosodott_ember
A tömegben gyorsabban terjed a járvány. A tömeg célja hamar megváltozik, és elfeledik miért is gyűltek össze, mert már más, egyébként a közösséggel, csoportdinamikával foglalkozó tudományágak által felismert szabályok szerint önálló életre kel. Tehát vannak fóbiáim a tömeggel kapcsolatban. Ismerőseim többször megszóltak, hogy felvonulás, tüntetés mindenféle nemes cél érdekében. Most is, 6 éve, 20 éve is. De ismerve Karinthy Barabbás írását - Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit? És akkor ő intett nekik. És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság. És a sokaság ezt kiáltotta: ,,Barabbást!'' És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: ,,A názáretit!'' , Karinthy Frigyes Barabbás - nem mentem. Így vagyok a tömeggel. Számomra fogság. A személyes az közösség. Az való nekem.
A felszabadított energiákkal pedig imádkozzatok ASIA BIBI-ért, akit halálra ítéltek Pakisztánban. mindennapi.hu imakérés
Hozzászólások