Az Élet az emberek után azt kutatja, hogy mi történik az emberek táplálékául szolgáló állatok millióival, mi lesz az ipartelepeken tárolt vegyi anyagokkal, kik hódítják meg az aluljárókat és az épületeket, mi lesz a Föld körül keringő műholdak sorsa - közölte a csatorna. Az emberek utáni élet origo
"A sorozatban arra próbálnak választ találni, hogy mi az oka annak, hogy a hatezer éves kőépítmények szinte változatlanul állják az idő ostromát, míg az alig negyedszázada elhagyott településeket már elkezdte visszahódítani a természet. Vajon tud-e az emberiség örök nyomokat hagyni a Földön, vagy csak idő kérdése, hogy a legértelmesebb élőlény nyomtalanul eltűnjön a bolygóról? Ezeket a kérdéseket mérnökök, biológusok, geológusok, éghajlatkutatók és régészek valamint számítógépes animációk próbálják megválaszolni a műsorban."
Nyilván hatásvadász a sorozat címe. Ki tudná ellenőrizni és visszacsatolni az eredményt, ha már nem lesz ember. Tehát csak feltételezni lehet bármit is. Lesz-e egyáltalán ilyen hogy ember után.
Viszont az elmúlt héten szóba került a sofőr nélküli járművek kapcsán az ipar előtti és utáni életforma. Azért azt tegyük hozzá, hogy mindig van valami előtt meg valami után. Értékítélet nélkül. Nem kérdezem most melyik a jobb. Van. Történik. Pl. . A rómaiak beton készítése index.hu/tudomany A cikk állítása szerint jobb és környezetkímélőbb volt az általuk készített beton. Igaz lassabban kötött. Vagy a mai napig kérdéseink vannak a régi kor nagy építményeit látva. Esetleg fogalmunk sincs mit jelentenek a Nacza sivatag vonalai. erdekesvilag Volt egy ipari forradalom és megváltoztatta a társadalmakat, vallásokat, életmódot, tudományt. Mindent. Sokkal többen élünk a földön és ez új problémákat, de inkább tragédiákat szül. Itt milliárdos nagyságrendről beszélünk. Persze az iparnak kell a munkáskéz, az innováció, a fejlesztés, a felfedezés. Robottechnika, mely majd kiváltja az őt létrehozó embert, akik még izzadtak és feszültek meg belehaltak. De mi lesz az ipar utáni korban, mikor már nem lesz szükség az emberre semmihez. Az ember csak azt gondolja magáról, létrehoztam mindent, amit lehetett. Üldögél és nézelődik? Majd csak létezik? Ha majd helyette dolgoznak a gépek, szeretnek a gépek, emésztenek a gépek, akkor lesz célja az életének? Esetleg pár ember kezeli a gépeket, amíg pár ember meg jól él, értsd kiszolgálják a gépek.
Az izom, és a mozgást segítő szervek összessége, ha nem mozgatják rögzül. Mondjuk kicsit erősen, meghal. Fordítsuk meg. A mozgás élet. Az élet mozgás.
Az én kérdésem az, hogy biztos az ember kihalásával jön el az ember utáni élet? Életforma, életmód. Nem lehet, hogy minden nap, minden helyen, ahol céltalan ember él, már ember utáni létről kell beszélnünk? Vagy ahol célt tévesztett ember él, már ember utáni életről beszélünk? Biztosan jót tesz az ember azzal, amit fejlődésnek, haladásnak nevez? Rövid távon talán igen. De nem old meg problémákat, mert tragédiái vannak. Ezt Pilinszky János volt kedves kifejteni. "Az élet problémái nem megoldhatók, csak elviselhetők. Te úgy gondolkozol, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség”
Beszélünk posztmodernről. Halálosan nem érdekel, amíg egy-egy csillagködben a fény évmilliókig száguld míg egyik szélétől a másik széléig ér. Ez a most posztmodernek nevezett is olyan lesz, mintha premodern lenne. Pár ember körbetapsolja egymást. Beszélünk előemberről, de mintha már az utóembernél tartanánk. Jól nézzünk körül és tekintsük meg embertársainkat. Talán ebben az életformában utoljára néztünk ilyen nyugodtan körül.
Minden társadalmi forma az emberből bizonyos tulajdonságok kifejlődését kívánja. Vagy éppen bizonyos tulajdonságok fejlődése hozza létre az adott struktúrát. Azt értem ezalatt, hogy a mai struktúra, a fogyasztói társadalom erősen számol az önzéssel, a birtoklási vággyal, hedonizmussal, a magán ösztönökkel. Most azok az emberek érzik jól magukat (vagy nem és frusztráltak és ezért agresszívek), akikben ezek a tulajdonságok erősebbek, irányítják az életüket. A társadalom szerkezetét is úgy próbálják felépíteni, hogy ezt szolgálja ki. De lehet, hogy minden emberben benne van ez, csak valaki küzd ezzel, míg valaki boldogan átadja magát és sodródik a kisebb ellenállás felé. Ez a bajom ezzel a fenntartható fejlődés című mesedélutánnal is, hogy ugyanazt a téves utat járja, csak más utazóeszközökkel. Közben meg kinevetjük az amisokat, a krisnásokat, a puritánokat, a kis közösségekbe tömörülőket, a naiv falura, tanyára költözőket, az önellátásra törekvőket, a Gandhi féléket. Bármilyen furcsa is, de ha nem is feltétlenül ezekben a formákban, de ez szerintem inkább mutat egy élhetőbb jövő felé, mint a jelen társadalom divatos "mozgásai".
Nekem úgy tűnik, úgy vagyunk posztmodern emberek, mint Chuk Norris a halállal. Chuk már 10 éve halott, csak a halál nem meri neki megmondani.
Visszaolvasva az általam leírt akár zavarosnak is nevezhető szöveget csak azt állapítom meg, az embernek emberként kell élnie. Csak az a kérdés, hogy az meg mi. Miért lett az ember emberré? Vajon az az ember, akit ma embernek nevezünk az az, akinek lennie kell? Nyilván ez nem ilyen egyszerű. Tisztában vagyok vele. Ki határozza meg az ember emberlétének kritériumait?
Anzelmus írt egy könyvet erről, Cur Deus Homo? Miért lett az Isten emberré? Azért, hogy az Isten képére teremtett ember, Krisztusban, mint Isten képében, eikonjában rátaláljon a saját emberi képére.
Talán nem is az izgat bennünket, milyen lesz az élet az ember után. Inkább van egy titkos pillanat Istennel vagy Isten nélkül? Az "Isten nélkül" kérdése, milyen lesz az élet az ember után? Az "Istennel" kérdése, milyen az élet Vele, örökké?
Hozzászólások