Több mint 177 ezer ember ajánlotta fel a 2009-es személyi jövedelemadójának egy százalékát parlagfű-mentesítésre, de az összegyűlt több mint 1,1 milliárd forint nagy részét az illetékes miniszter átcsoportosította másra, főként az állami létszámleépítések miatti végkielégítésekre – írta meg a Hvg.hu. A cikkből kiderül, hogy a pénzből – már a jelenlegi kormányzat idején – vettek terepjárót, számítógépeket és egy csomó irodaszert is. Az ügy különösen a civilek ellen indított támadások tükrében igen pikáns, hiszen azoknál éppen a hatalmon levők igyekeznek nagyítóval vizsgálgatni a felhasználást.
Miután a Parlagfűpollen No Társaság többszöri kérés ellenére sem kapott felvilágosítást a minisztériumtól, 2013-ban közérdekű adat kiadása iránt pert indítottak a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével. A Vidékfejlesztési Minisztérium a bíróságon elmondta, hogy a pénzből több mint 600 milliót nem is parlagfű-mentesítésre költöttek, hanem például a tanyafejlesztési programra.
Felhördültünk, mikor a Gyermekrák Alapítvány többszázmillió forintot gyűjtögetett, de célját nem töltötte be. index.hu Persze bizonyosan találunk még alapítványokat, amelyek soha nem érik el azt a célt, amire 1%-ot gyűjtöttek. Alapvetően soha nem is akartál elérni. Ez egy gyüjtögetős játék. Meg kell vizsgálni az alapítványok mire használják az adófizetők által 1%-al nekik juttatott pénzeket. Legyen szigorúság. Persze legyen. De, és, vagy ...
Most itt van a következő kedves történet. Egy állami hivatal nem jól (finoman fogalmazok) sáfárkodik a rábízottakkal. Magyarázat van, mentség nincs. Nem lehet szépíteni. Semmibe vették az adófizetők akaratát. Semmibe vették az allergiában szenvedő emberek akaratát. Semmibe vették a kezelésre szoruló emberek pusztába kiáltott kínját, taknyát, nyálát, ami egybefolyik. Egészségügyben pedig nem is olyan régen bírálták felül az asztmások, allergiások rászorultságát és vették el tőlük azokat a támogatásokat, amelyekkel egy kicsit könnyebb volt az életük. Az allergiások élete nem mondom, hogy rosszabb, mint Fukusimában, vagy Csernobilban fertőződő embereké, de nem leányálom örökké krákogni, orrot fújni tüneti kezeléseken részt venni. Egy randit nem tud kérni. Kimarad a kórusból. A moziból kinézik. A munkahelyén utálják. Színház, koncert? Esetleg valamiféle after party valami monoton zörgésre. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy másra költötték el a százmilliókat, hanem az, hogy éppen nem arra, amire szánták. Nem történt meg az a munka, amire spóroltak az adófizetők. Ha emberek adakoznak az árvízvédelemre, azt csatornaépítésekkel, gátakkal, jól átgondolt mérnöki munkával kell megoldani. Hiába vesznek minden veszélyeztetett embernek K1-es versenykajakot. Az nem segít. Ha a parlagfű mentesítésére adakoznak, akkor a laptopok, végkielégítések, terepjáró önmagában nem oldja meg a problémát.
De ha őszinte akarok lenni igazán az bánt, ahogy a bizalmat építik le azokban az emberekben, akikben még van a közösség felé szociális érzékenység. Miért adjak, ha úgysem arra használják? Nyilván ez megrendíti a bizalmat a többi alapítvány, civil szervezet felé is. Ez pedig a melegágya lesz a civil társadalom és kurázsi leépülésének. Sőt. Személyfüggő lesz mindenféle közösségi élet és munka. Aki hajlandó alávetni magát és a klientúrába belép, az a rendszerrel együtt lélegezhet. Neki jut. De alapvető és fontos dolgok nem kapnak támogatást, mert egy-egy személynek, döntéshozónak nem fog tetszeni. Így kell leépíteni a közösséget!
Pici finom számonkérést azért megejtenék. Azok az emberek, akik nem a megfelelő célra használták fel a céladományokat, azok felelősek ezért. Szerintem anyagi felelőség is terheli őket, nemcsak erkölcsi. Ezt, itt, most hagyják abba. Az elsíbolt, nem célra fordított anyagiakkal kezdjék el előkészíteni a következő év parlagfű elleni védekezését. Most nem az a lényeg, hogy hová és milyen más "jó", szükséges célra csoportosítottak át, vagy éppen elvtelen módon saját haszonra kezelték, vagy oldottak meg közigazgatási feladatokat, amire ki kellett volna termelni, kalkulálni máshonnan. Most az a lényeg, hogy az eredeti célt érjék el. Elszámolhatóan.
„A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere.
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.” Lukács evangéliuma 6, 39-42