Nagyszülei tanították meg disznót ölni, gyümölcsöt tartósítani és alkoholt készíteni. Tauber szerint generációjának kulturális veszteség ezeket a készségeket nem tudni, és ezekkel lassan már csak a YouTube-on lehet találkozni.
Egy évet élt a civilizáción kívül egy német írónő filantropikum.com
A nő hozzá hasonló emberekkel is találkozott, akik hatására vegetáriánus lett. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az egyre fogyatkozó erőforrások, a túlnépesedés és a hipermarketekre való hagyatkozás ijesztő jövőképet fest az emberiség elé.
Tekintsünk el attól, hogy a névre keresve semmilyen német újságról és személyről nem kapunk információt. Illetve attól is, hogy miért is nevezzük az önellátás képességét a civilizációból való kivonulásnak. Az alapfelvetés érdekes. Mi történik akkor, milyen tapasztalat bizonyul hasznosnak, ha drasztikusan megváltoznak az életfeltételeink? Gazdasági válság, háború, borzalmas járvány, üzemi baleset, esetleg természeti katasztrófa változtatja meg a jól megszokott, megismert civilizációnkat, kultúránkat. A cikk állítása szerint a hölgy a fogyasztói társadalomtól eltérő mintájú életvezetéséhez a nagyszülei tapasztalataiból tudott a legtöbbet hasznosítani. Ezen nem csodálkozom.
A fogyasztói társadalmi minta nem a végfelhasználónál bonyolult. Éppen ez a lényege, a fogyasztás mindenek felett. Ott nem lehet akadály. Megveszem, használom, elromlik, kidobom, lecserélem, megunom, lecserélem. Még csak nem is ez a probléma ezzel. Inkább az a természetesség, amivel elhiszem, hogy ez a jól szervezett mechanizmus, organizmus, amely emögött áll, mindent meg fog tudni oldani. A klasszikus példa, paprika és paradicsom a nem megszokott évszakban. Ezt kétféle módon lehet előállítani. Ideszállítani valamilyen messzi országból, vagy üvegházban megtermelni. Az egyik esetben a szállítással kapcsolatos vegyi kezelések, az ellenőrizhetetlen élelmiszerkezelés int óvatosságra. A másik esetben ha az előző problémákat ki is vesszük, a drága előállítási költségek. Mondjuk a boltokban az árak nem az előállítás, szállítás költségeit tükrözik, hanem a kereskedelem szabályainak megfelelőek. Mit adnak meg érte? Mennyiért lehet eladni? A rendszer megoldotta, hogy télen is egyek primőr árut. De milyen áron? Melyek a következményei? A szervezetbe bevitt vegyszermaradékok, vagy a rendszerszintű szállítás miatt fellépő üzemanyagigény, amely más területekre is gazdasági hatással bír. Drágul az üzemanyag.
Természetesen van értelme annak, ha az életünkhöz szükséges eszközök, tárgyak, élelmiszerek előállítását megegyezés és lehetőség szerint termelik egy-egy éghajlaton, energia és ásványi anyagok adottságaival rendelkező vidéken. De ez nyilvánvalóan átalakítja a gondolkodásunkat és életmódunkat. Ha cipőt veszünk, már ne nagyon keressünk olyat, amit cipésszel lehet javíttatni és tíz év múlva még munkára jó lesz felkiáltással kirakjuk a kamrába. Egyszerűen az előállítás során olyan technikát alkalmaznak, amelyet nemigen lehet javítani, csak az egész cseréje a megoldás. Ha leválik a cipőtalp régebben el lehetett vinni a cipészhez (persze ma is vannak ilyen gyorsragasztó pontok), vagy erős kontaktragasztót vettem és kész is. Nemrég csináltam végig egy túrabakanccsal egy erős kísérletet. Ráköltöttem vagy hat-nyolcezer forintot és két hónappal később kellett kidobnom.
Ma az emberek nagy többsége csak húspultban lát állatot (jó vegyük ki a munkahelyet és közlekedést). De ha kapna egy dögöt, akkor nem tudna vele mit kezdeni, hátha még él is. Ki vágja le? Ki nyúzza, kopassza, perzselje, dolgozza fel? Ez a rész kimarad már az emberek életéből. De gyümölcs is ilyen, vagy a zöldség. Eszik vagy isszák? Virágzás, metszés, termésidő, kezelés, permetezés, kártevők. Befőzések, téli tartósítás. Ki ismeri már azokat az eljárásokat, amit a fogyasztói társadalom előtti időkben alakítottak ki azért, hogy abban az időben is legyen mit fogyasztani, amikor természetszerűleg nem terem semmi. Azt az időt is túl kell élni. Okos szervezéssel, ügyes eljárásokkal, gondos munkával lehetett.
Ma erre nincs szükség. Szupermarket. A varázsszó. Nincs szombat este kenyér. Majd vasárnap reggel a boltban. Így alakítja a szent és profánt is. Időtlen ember, akinek csak a bolt van. Ott hódol. Nem lesz érthetőbb a világ, csak egyszerűbben fogyasztható. Viszont, ami egyszerűen fogyasztható, és nem átlátható, az manipulálható.
Visszatérve a kultúránktól, a jelenlegi fogyasztói társadalmi mintától eltérő élethelyzetekre. Ebből a társadalmi mintából nem sokat lehet hasznosítani. A "bemegyek boltba mert ott mindig van" az nem működik más élethelyzetben. A tapasztalat mondatja ezt. Ha bármilyen természeti katasztrófa közeleg, vagy forradalom, a boltok kiürülnek. Először megveszik, majd kirabolják. Először szükség szerint, majd később mindent visznek. Ez igaz Johannesburgban és Londonban, Kijevben, New Orleansban is.
Számomra mindenképpen van értéke az írónő kísérletének. Bizonyos tapasztalatokat nem szabad elfelejteni. A kultúra, az összeszedett tapasztalat nem leírva, dokumentálva jó, hanem a gyakorlatban, beszédszinten, készségszinten. A fogyasztáson túl tudatosan kell törekedni a részvételre, a benne lételre. Nyilván van erre is példa, és törekvés.
Németországban megszüntették a szénbányákat, meg egyéb bányászatot is. A bányászat egy külön műfaj. Hamar elillantak a szakemberek minden szinten. Más országok, kontinensek használták tudásukat. Majd ismét szükség lett erre a tudásra, hiszen új bányákat kellett nyitni. Nem volt ember, aki értett volna hozzá. Így vitték el éppen a Magyarországon (Közép-Kelet-Európában) is felszabaduló mérnököket, bányamestereket, de még a vájárokat is.
Nem csodálkozom, hogy nagyszülei tapasztalatai segítették az önellátásban. Az az idő, amikor még sokat tettek magukért az emberek. Öngondoskodás. Szólamként megjelenik ez ma is, de csak a nyugdíjpénztári szinten. Pedig meg kellene jelennie az önmagunkért való felelősségvállalás szintjén is.
A fogyasztói társadalom sokat ígér, azért hamis életszemléletben ringat. Nem tud mindenkinek mindent megoldani. A jó iskola, betegellátás, egészségügy, életfeltételek a jó biztosítottaknak, jómódúaknak jut, holott a szó szintjén, elviekben mindenkinek. Nem mondom, hogy a régi tapasztalatok által irányított társadalom esetleg sokkal többet megoldana. Hazudnék, ha azt mondanám, mindenki kezdje el a régi tapasztalatok alapján élni a mindennapjait és gondtalan lesz. Ez nem igaz. Egyik társadalmi minta sem hozza el a kánaánt és megváltást senkinek mindenkinek. Csak egyszerűen az történik, hogy tudatosabb része leszel az egésznek és jobban megismered a korlátaidat és lehetőségeidet, még társadalmi szinten is. Másképpen fogsz gondolkodni. Mások lesznek a reménységeid. Más lesz a hited. Megismered a "mindennek rendelt ideje van" érzését. Teljesen magánvélemény. Az életfelfogásom szerint inkább élet az, amiben tudatosan benne vagyok. Amelyben mindennek Istentől rendelt ideje van.
Amikor Mátyás király koccintott az urakkal, akkor ugye emelte poharát arra is, aki a szőlőt kapálta, metszette, gondozta, gazolta, szüretelte, taposta, mustot érlelte, a bort kezelte, míg a szépen metszett kristálypoharakba került.
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. Prédikátor 3.1-8