Egy spanyol gyermekvédő szervezet érdekes kampányt indított a családon belüli erőszak ellen – hívta fel a figyelmet Facebook-oldalán a UNICEF Magyarország. Csak a gyerekek láthatják hir24
A CityLight plakátjának üzeneteit az olvasóhoz szabták. Az átlagos magasságú felnőttek egy szomorú gyerekarcot látnak a következő szöveggel: „A gyerekek bántalmazásáról néha csak a gyerekek tudnak." Míg a gyerekek szemszögéből a bántalmazott fiú arcán lévő ütés nyomai látszanak, a következő szöveggel: „Ha bántanak, hívj minket és segítünk."
Mindenképpen érdemes megnézni a videót. Nem hosszú. http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=6zoCDyQSH0o#!
A mágocsi Postán fiatalok "Dörmögő Dömötört", és gyerek kiadányokat forgattak át, néztek át egy fehér boríték reményében. Végső elkeseredésükben ráfanyalodtak a "Pókemberre", meg Ifjúsági Magazinra is. Az a fehér boríték, benne a feladattal jelentette a továbblépést. A harkányi és pécsváradi ifi játszott egy izgalmas játékot. Több csoportot alkottunk és minden csoport a neki előkészített útvonalon feladatokat teljesített. Talán 4-5 feladat volt. De mindez egy településen, Mágocson. Egy térképet kaptunk és megjelölt helyeken bibliai utalásokat értelmezve, kreatív feladatokat oldottunk meg. Ki kellett találni a "hol", a "mit", "mikor" kérdésekre a választ, és persze megcsinálni. Csak akkor tudtunk tovább haladni. Csak akkor kaptuk meg a következő borítékot a pontosabb feladatmegjelöléssel.
A Posta "állomásra" a következő utalást, segítséget kaptuk: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté evangéliuma 18, 3 vers) Ezért néztük át gőzerővel a gyerekeknek szánt kiadványokat. De nem találtunk semmit. A beavatott postai dolgozók csak mosolyogtak, de nem segítettek. Míg valaki a csoportból a homlokára csapott. A gyerek kicsi. Le kell gugolni. Ott volt a pult alatt az utasítással a következő boríték. Csak bizonyos szemszögből, bizonyos magasság alatt látszott.
Ez jutott eszembe erről a rövid kísérletről. Teljesen új szempontot kell találni a gyerekkel való bánásban. Nem lehet a felnőttek politikai és jogi játszótere a téma. Egy pofon nem a világ, amiért be kellene hívni a felmentő seregeket ( A szabadságért, amnsty international, négy mancs, fújjunk együtt buborékot, és mit tudom én kiket) Másfelől egy pofon igenis a világ, ha ez egy folyamat kezdete, vagy szerves folytatása és még nincs vége.( Szita Bence gyilkossági ügye)
Mennyivel másabb ez egy gyerek szemszögéből. Van amit csak ő érthet, érezhet és nem is tudja hová tenni. Mert főleg olyanok teszik vele, akit szeret, akikben bízik, akik ugyanazzal a kézzel simogatnak is. Mi felnőttek ezt is feketén fehéren nézzük. Bántotta vagy nem? A gyerek meg mérlegel: Holnap már biztos más lesz. Rajzoltam neki valami szépet. Hoztam neki virágot. Megérdemeltem, mert elszakadt a nadrágom. Nem szabad elmondani, mert elvisznek.
A középkorban a gyerekeket kis felnőtteknek tartották jogi szempontból. Úgy is bántak velük. Ha egy kiscsóka ellopott valamit a piacon, felnőttként kapott büntetést, verést vagy kalodát. Súlyosabb esetben akasztottak. Nem voltak tekintettel a fejlődéslélektani sajátosságokra, hogy még nincs kialakult értékrendjük. Nem sokban különbözünk ma sem a középkortól. Ma sem fogjuk a gyerekek kezét. Ma sem nézünk az ő szemükkel. Ma ugyanúgy kis felnőttnek tekintjük őket, csak most a jog oldaláról. Mindent szabad nekik. Nem szabunk korlátokat és így nem adunk kapaszkodókat sem. Elveszettek, mert mi nem tudtunk az ő szemükkel látni.
Jézus megrója a tanítványokat: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” Lukács evangéliuma 9, 55-56 vers
Tudom, hogy az idézett bibliai igék más környezetben mást jelentenek. Jó lenne, ha a gyermekek szemével is tudnánk nézni. Vegyük néha a fáradtságot és legyünk kisebbek, mint aminek képzeljük magunkat. Így pünkösd közeledtével az is jó lenne, ha Isten Lelkével látnánk, aki azt mondja: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Máté evangéliuma 19, 14 vers
Tegyél a családon belüli erőszak ellen (azon kívüli ellen is)! Először is érezd rosszul magad, mert valamit nem látsz, nem értesz! Nézz gyerekként is! Te is voltál gyerek! A törvényhozók és jogalkotók, parlamenti honatyák és anyák is üssék be az orrukat egy kis bicikli kormányába, hogy jó döntéseket hozhassanak a felnőttek Kormányában.
Guggoljatok le és egy új világot fedeztek fel!
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
-Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! -mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
-föl! föl!- mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.