„Hihetetlen számomra, hogy ennyi embert sikerült megérinteni. Olyan mintha álmodnék, a komékkal nagy bulit csapunk, de azért majd dolgozni is el kell menni” – mondta Mr Klausz, aki a Sorsod Borsod slam poetryvel jutott be a legjobb öt közé. Másodikként a Lóci játszik végzett, a harmadik helyet az Appril Secret Section szerezte meg.
Itt volt egy újabb tehetségkutató.
De teljesen mindegy minek is nevezzük. A You Tube jó terepet biztosított mindenkinek. Ezen a felületen bárki feltehetett magáról bármit. Ezt felkért zsűritagok értékelték. De időnként keveredtek a szerepek. A zsűrizendő előadók úgy viselkedtek, mintha ők tojták volna a húsvéti nyulat. Némely zsűritagok önmaguk és produktumaik propagálására használták a játékot, esetleg a híres energiaital-gyártó reklámját intézték kritika címszó alatt. Némely kritikusok pedig a többi kritikust kritizálták. Bevallom a produktumoknál csak a kritikák voltak jobbak. De ezek nagyrészét itt nem merem megmutatni, sem idézni. Válogatok párat a szolidabbak közül.
De inkább nézzük a nyertest. Mr Klausz
Puzsér Róbert értékeli.
Szóval trash videó, és szöveg. Ez szemetet jelent, esetleg ponyvaszerűt, néhol giccset. Annyira nem vagyok otthon a szlengben. De a kritika is szomorú. Egyszerre pocsék a mű, mint műalkotás, de kiváló, mint kordokumentum. De kordokumentumként meg uborkát savanyít, szemet ríkat. Tehetetlen ország, tehetetlen népének zászlajára tűzhető trash szöveg. Ezt az alkotót találták a legjobbnak a szavazók. Ez is milyen már. Vele tudunk a legkönnyebben azonosulni. A közhelyek ennyire ritkán igazak: "Sírva vigad a magyar", "Meg nekünk csak Mohács kell". Ez tényleg elszomorító.
Van ami tetszett. Lóci játszik- Szociálisan érzékeny dal
Saiid értékel.
Van az amikor minden összeáll. Szerethető emberek, szerethető élettel, életérzéssel, csipet vággyal és jövőbeli reménnyel. Nyitott mondat az életük. Nekünk kell befejezni. Persze az optimista verzió szerint sikerül a szerelem. Mert azt akarjuk. Mert nekünk is ilyen nyitott mondat az életünk. Ha nekik jól fejezzük be, nekünk is jól fejeződik be.
A következőkben csak a kritikát teszem ki, az eredeti mű nélkül. Aki akarja kikeresi őket a netről maga.
Puzsér értékeli Szabyest művet. "A te nemzedéked végül teljesen elmossa a határokat az audiovizuális tartalom és a reklámspot között. Egy ijesztő és nyomasztó jövő épül belőletek. Félelmetes, hogy egyszer ebben kell majd élnem."
Saiid értékeli Felföldi Rolandot. " A kilégzés és belégzés az így megy, de valószínűleg ez az egy dolog tart életben, meg apu pénze."
Puzsér a zsűri futott még celebjéről
Az első ami bevillant a gépkocsiban ülve és ezen gondolkodva nem a szélvédőnek csapódó bogár potrohának tartalma volt. A Maslow piramis.
Remélem aki most ez az ábrát nézi, akkor a lila csíkot jól látja. Na sokan még ezt sem érik el igény szinten magukkal szemben. Legalább jót szeretkezne, vagy enne, inna.
Persze csinálhatnánk egyházi Ki Mit Tube-t is. Csak nagyon félek, hogy a "világhálón", a mennyei network-ön az angyalok, meg az egyesült szentek nagyon sok dislike-t osztanának. A kritikájuk pedig lehet, hogy meg sem közelítené ezek finomságát és visszafogottságát. Végső döfést meg Krisztus adja, aki csak finoman jelzi, hogy annyira nyomorult ez az egész, hogy kénytelen belelépni, hogy legyen belőle valami értelmezhető, jó, jövőidejű, valami. Valami, ami több, mint a kilégzés-belégzés, puhatestű lét nyálizzadás szintje. Szomorú látni magunkat, amikor belesimulunk a társadalmunk bármilyen vonulatába. Terep színű egyház. Van rá indok is. Nehezebben fed fel az ellenség. Tovább maradunk rejtve és közelebb tudunk kúszni hozzájuk, mielőtt támadnánk. Akkor mi van? Ha közel vagyunk, mi van? Mikor "támadtunk" utoljára egy jót? El lehet rejteni a hegyen épült várost? A mécsest miért gyújtják? Szomorú mikor idős lelkészek belefáradva a nyomorúságos viszonyokba, beletörődve már a megváltoztathatatlannak vélt "borsodi sorslétbe" esetleg az unokáknak élnek még, de már a gyülekezetben, egyházi közéletben nem tudják továbbképzelni. Ennél már csak az szomorúbb, mikor fiatal lelkészek jönnek e lehető legkonzervatívabb hozzáállással, minden kreativitás és lázadás nélkül. Nem akarnak semmit sem megváltoztatni, jobbá tenni, még akkor is, ha a hibalehetőség nagy. Vallásbeli komfort fokozatokat keresnek, s ha nem olyan, mint elképzelték gyorsan továbbállnak. Van olyan, mikor kihelyeznek valakit valami kicsi és munkás helyre, vagy oda, ahol semmi kiépített munka nincs, és bele lehet őrülni a magányba. Ez igaz. De segít a hirtelen fellángoló hiedelem. Megjelenik egy szép napos délután a szieszta leteltével az általa ideálisnak vélt, kinézett kisvárosban, de még éppen a fagyi előtt és közli, hogy őt ide küldte az Úr. Mert itt van internet, meg frissen van cserélve az ablak a templomban. Olyan szomorú látni, hogy ha valakinek a saját érdekéről van szó, legyen az bármilyen nemű, akkor az egyházi törvényeket képes figyelmen kívül hagyni, majd annak érvényesülése esetén pofátlanul eljátszani az ártatlant (jaj nem tudtam), vagy tagadni agyhomályosodásig. De még a Szentírást is képes átírni a maga érdekének megfelelően, de ha a szöveghez nem is nyúl, átértelmezni mindenképpen. Szomorú érezni, hogy valaki nem tudja szeretni az egyházát. Inkább az aktuális világi vonulat, társadalmi szervező erő, politikai korrektség, aktuális cukiságfaktor vagy cikiségfaktor mentén ekézi. Erre mondjuk azt, hogy ha ilyenek a barátaink nincs szükségünk ellenségre. Van nekünk is kritikusunk, és inkább fog ezekre a trash kritikusokra hasonlítani az őszinteségében, nyersességében, mint valami uram-bátyám ugyanmár mit nem mondasz kedves nem kell azt komolyan venni szellőemberre. Persze megértem, ha valaki jobban akar élni. Ki ne akarna? Meg többre jutni. De nem így működik. Én ezt nem olvastam, hogy majd akkor foglak be a munkámba, ha mindent rendbe tettél. De azt inkább, hogy ha beállsz a munkámba minden rendben lesz. (Ez igaz lelkészre, presbiterre, gyülekezeti tagokra, mindannyiunkra, akik Jézus Krisztus teste vagyunk) Ahhoz, hogy mi, a mi kordokumentumaink között ne tévedjünk el, valami biztosra, reálisra, stabil értékre van szükségünk. Egyre. Krisztushoz tartozunk. Ettől kezdve ebből a szempontból nézzük a világot.
Hozzászólások