Fel a fejjel gyerekek!

A spanyol másodosztályú Real Jaén-UD Las Palmas mérkőzésen Jonathan Megía Ruiz a pólójára írt egy üzenetet. 2000 euróra büntették meg. A Ruiz, művésznevén Jona két gólt is szerzett ezen a találkozón, és az egyik góljánál felhúzta a mezét. Az alatta lévő pólóra egy üzenetet írt fel, mely így szólt: "Fel a fejjel gyerekek". 

Rákos gyerekeknek üzent a focista, megbüntették    sport.hir24

Jona hozzátette, mindezt csak azért tette, mert a meccs másnapján, vagyis február 15-én tartják a rákban megbetegedett gyerekek napját.

Statisztikák szerint úgy ötven évvel ezelőtt az akut limfoid leukémiából még a gyerekek 5%-a gyógyult meg. Mára 79%-a. Ugyanakkor az utóbbi három évtizedben 1-2%-al emelkedett a megbetegedők száma. A gyermekek tumoros megbetegedésének gyakorisága 100 000 gyermekből 16 fő, míg a felnőtteknél ez kb. 240 fő. A gyerekeknél a daganatok gyorsabban nőnek és az áttétet is hamarabb adnak. Ezért van szükség a mielőbbi diagnózisra és kezelésre. Persze a megelőzés is fontos. Erre rengeteg orvosilag is igazolt, és alternatív kísérlet létezik. A sikeres kezeléssel, túléléssel még nem ér véget a daganatos gyermek betegsége. A környezete is megváltozott, az énképe is. Sok sebnek kell begyógyulnia.

Egy reggel arra ébredsz, hogy fáj a gyerek torka, és talán köhög is. Majd elmúlik. Irány az óvoda. De nem múlik. Délután telefonálnak hőemelkedés, láz. Csillapítás. Biztos megfázott. Torokfertőtlenítő, szopogató gyógyhatású, de gyógyszernek nem minősülő készítmény. Ha a láz nem múlik orvos, ha múlik csak egy hét múlva, mikor újra előjönnek  a tünetek. Valami vírus, vagy influenza. Bágyad a gyerek, s naponta újra lázas tünetek. Beutaló a laboratóriumba. Időpontot kell kérni, de milyen jó, hogy  a dokinak visszaküldik a vizsgálati erdeményt elektronikus úton. Majd gyors telefon. Azonnal jöjjön be anyuka, apuka. A biztonság kedvéért még egy vizsgálat. Vagy fáj a lába, duzzadt az ízület. Biztos meghúzta. A szomszéd gyógytornász. Kenőcs. Nem múlik. Egy hét. Háziorvos. Valamiféle kezelés. Nem múlik. Beutaló. Sebészet, vagy reumatológus. Valami. Nem múlik. Másik vizsgálat és eltelt egy hónap. Jöjjön be anyuka, apuka. Ami itt jön azt nem szeretnénk hallani. Az önök gyermekének tumoros megbetegedése van, vagy leukémiája. Ennek a diagnosztizálása lehet pár nap vagy hónap.

Pár nap alatt teljesen felfordul az életed. A gyerek kórházba kerül. Nyilván az esetnek megfelelő kezelést kap. A legtöbb esetben az immunrendszer legyengítése történik és sugárkezelés, kemoterápia. Ez bezártságot jelent. Egy üvegfalú szobában a gyerek. A szomszédban is, meg mellette is, meg amellett is. Különböző stádiumban. Nincs barát, csak táblagép vagy laptop. Nem kezdődik az óvoda és iskola. Vizsgálat vizsgálat után. Vérvétel a beépített tűkön keresztül. Beadott gyógyszerek a már említett tűkön keresztül. Időnként csövek lógnak a gyerekből. Fényérzékeny gyógyszer. Nem eszik. Nincs étvágya, vagy éppen ugrálna és enne is. Minden körülötte forog. Orvosok, ápolónők. Anya és apa. Mind arra várnak, hogy mutassa a javulás jeleit.

Anya benn van éjjel-nappal. A másik gyermeknek apa szervezi az életét. Milyen jó, hogy vannak. Amikor már minden összedőlni látszik egy kicsit haza lehet menni és mutatni valami jókedvet a másiknak. Közben fürdőszoba, sírás, könnyek. Apa a munkahelyén felrúgja a kukát. A főnök aggódva szigorú. A másik gyerek pedig úgy érzi vele már nem törődik senki. Anyát nem érdekli. Apa mindig csak a kórházit kérdezi. Pedig rajzol ő is. Eszik ő is. Hoz haza jegyeket. Laptop, okostelo, táblagép. A bentinek. Neki meg a levetett mobil apától.

Barátok, ápolónők. A napi kapcsolat miatt érzelmi kötődések alakulnak ki. A közös baj bármely oldalán állók közösségbe vonódnak. Az ápolónők együtt izgulnak a szülőkkel. Anya sír a kórházban. Az ápolónőknek nem lenne szabad érzelmileg bevonódniuk a történésekben, de nekik is szükségük van a napi gyógyulásra, a napi reményre. Mert közben lefogy, vagy felpüffed, kihullik a haja a gyereknek. Változás, változás után. Hol cseverész kedélyesen és dörömbölve követeli este tízkor a finomságot, hol álló nap összekucorodva bámulja a takaró ráncait. A betegség fájdalmaitól, vagy éppen a kezelés mellékhatásaitól akár monoton módon sírhat, üvölthet kifáradásig. Ezek mindegyike egy-egy döfés az aggódók szívébe.

Telik az idő és megcsillan a remény. Túl van a nehezén. Pár hónap és hazamehet. De heti kontrol. illetve szükség szerint még szigorúan egy évig, de ahhoz ezt és ezt el kell érni. Eljutnak abba a fázisba, hogy a gyerek melléből, karjából kilógó csővel, mosolyogva vigasztalja a felnőtteket. Mert minden fájdalma ellenére, ha egy picit jobban érzni magát újra csibész lesz. Amit addig akár büntettünk volna az hirtelen vágyottá lesz. Egyél bármit, bármikor, persze amit csak lehet. Nem baj ha fenn vagy. Persze hogy aludhatsz. Megnézheted, játszhatsz, felkelhetsz. Bármit is tesz egy falás remény.

Közben a szomszédban hanyatlik egy élet. Neki nem sikerült. Ott ülnek a szülők. Már könnyük sincs. Pedig milyen szépen alakult. Már fél évet kibírt és úgy néz ki túl van a nehezén. Meggyógyul. Vissza kellett hozni a kontrolra. Újra indult. Nincs tovább. Viszik el  a kis testet. Ekkor anya és apa ismét kétségbe esik. Hát bármi megtörténhet? Hát bármi. Semmi sem biztos? Semmi. Csak van egy nagy küzdelem.

Közben hazakerül szigorú utasításokkal. Erre az időre, már ha van, a nagy család is bevonódott teljesen az élet szervezésébe. Anyagilag kimerült a család. Alapítványok, cégek, érzelmileg bevonódott ápolónők, barátnők jönnek és vigyáznak, hogy az élet újra indulhasson. Még nem lehet látogatni, még nem kirándulhat messzire. Kezelések, vizsgálatok, remények. De dolgozni is kell. Majd egy év múlva, vagy még több is kezdődik valami rendeződés. Közösségi élet. Újra fel kell építeni. Jöhet egy BÁTOR TÁBOR. A betegség túlélések évfordulóján egy cég ajándékot szeretne adni és ad is. Nagyon értékes vágyott játék. Közben pedig a másik gyerek is képbe kerül. Ahogy a nyomás csökken anyán és apán, ahogy ismét együtt vannak, ahogy ismét fogja testvér kezét ismét elkezdődik valami, amit testvérnek, családnak neveznek.

Irtózatos küzdelem ez. Valakinek sikerül, valakinek nem. Nincs szünet vagy térfélcsere. Nem fújják le a meccset. A mez marad. Jonával együtt húzzuk fel a láthatatlan mezünket és: Fel a fejjel gyerekek!

Köszönjük nektek orvosok, ápolónők, család, barátok, cégek, odaszánt emberek, önkéntesek, sportolók, focisták.

Közben megköszönjük Istennek is, hogy vezetett. Vezetett a síráson, örömön, fáradságon, kétségbeesésen, káromkodáson, haragon, elégedetlenségen, önpusztító sorsrontó gondolatokon, gonosz munkahelyi főnökön, kíméletlen gazdasági rendszeren, támogató cégek jóindulatán, odaszánt emberek türelmén és teherhordozásán át.

Fel a fejjel gyerekek!

Ajánló:  http://www.hir24.hu/nagytotal/2014/02/25/korhaz-ahol-hirtelen-elfogynak-a-szavak/#a3