Talán egyetlen szakorvosi vizsgálattól sem félünk annyira, mint a proktológusitól, pedig az aranyeres panaszok súlyosabbá válásakor (és a későbbi szövődmények elkerülése) érdekében minél előbb érdemes felkeresni őt.
"Az első lépés általában a kézzel történő vizsgálat... Ezek a vizsgálatok kellemetlenek ugyan, de tulajdonképpen fájdalommentesek - különösen akkor, ha a páciens lazít, nem izgul, nem ideges (ilyenkor ugyanis a test izmai, így a záróizmok is megfeszülnek), és nincs benne szégyenérzet - fontos, hogy igyekezzünk őszintén beszélni a kétségeinkről, félelmeinkről az orvosunkkal!"
Az első találkozásom a proktológussal egészen különleges volt. Nem, nem volt örömteli. Pedig fiatal hölgy volt. Ott álltunk a kórház ambulanciáján, ahol a balesetes emberek várják a sorukat bekötött fejjel, ijedt arcokkal. Mentősök rohangálnak kerekesszéken hoznak verekedési sérültet felrepedt ajakkal, szemhéjjal. Részegeket asszonytól, vagy kapulépcsőtől sérülve. Vagy csak apuka akarta felújítani a konyhabútort és a fűrész, véső másképpen akarta. Lányommal álltunk ott. Neki az alkarja tört el. Leesett a gerendáról, a tornaszerről. Nem volt nyílt törés. Persze akkor még nem tudtuk pontosan, hiszen a szakorvosra vártunk. Az ajtón néha kijött egy asszisztens és megnyugtatott mindenkit, hogy azonnal érkezik a szakorvos, aki gyógyírt hoz csütörtökön este a kis lelkünknek, és sebesüléseknek.
Másfél óra nyugtatás után megérkezett a szakorvos. Mindenki sorra került viszonylag gyorsan. Este nyolcra már otthon is voltunk, hiszen csak délután öt óra körül érkeztünk az ambulanciára. Röntgenre kellett menni, majd utána rögzítette a kart a szokásos gipsz rögzítéssel. Nem értek hozzá, de éreztem, hogy ez nem az. Kilencven fok helyett olyan száztíz-százhúsz fokban rögzítette. Alig lehetett gézzel a kart a nyakba felkötni. Mindig csúszott róla a kötés. A röntgen képet nézegette a doktornő és azt mondta szerinte nincs törés, ezért csak ideiglenesen rögzíti és ez így nem is olyan érdekes. (Egyébként később, a szakrendelésen, ugyanitt a sebész is megnézte és azonnal Tatabányára küldött új röntgenre és gipszelésre, és milyen jól tette)
Egyébként ekkor derült ki, hogy az ügyeletes orvos az ambulancián proktológus volt. Persze, hogy végzett általános orvosi tanulmányokat, és egy kartörést végbélen keresztül biztosan el tud látni. De nem ő tehet róla, hogy ő volt ügyeletben a sürgősségi osztályon. Mondjuk azért elég speciális az ő területe. Nem mindegy, hogy aranyeret vizsgál, vagy megpróbál összevarrni egy ajakrepedést.
Így találkoztam a proktológussal.
Sajnos, a környezetemben valóban vannak olyan emberek, akiknek erre a szakorvosra van szükségük. Elég kellemetlen lehet egy ilyen vizsgálat. Le kell győzni a szégyenérzetet. Bizalmat kell szavazni az orvosnak, aki olyan helyen kénytelen vizsgálódni, amelyet nem is lát a gazdája. Valójában ténylegesen bele kell helyezkedni abba a szerepbe, hogy tényleg bajom van. Én vagyok a vizsgálandó, gyógyítandó ember. Mellettem nem egy szép nő, esetleg karakteres férfi áll, hanem az orvos, aki segíthet.
A varázsszó a bízom benne.
Gondolhatjuk, hogy neki sem lehet élmény ezen a tájon vizsgálódnia. Valószínűsítem nem egy gumikesztyűs szadista, aki alig várja, hogy szexuálisan molesztálhasson. Azt gondolom az embert is látja, akin segítenie kell. Nem csupán az altesti bajok. Inkább egy ember, akinek rá van szüksége, akinek enyhülést, gyógyulást tud adni.
A kisfilm szerint a végbél problémáinak több oka is van: rost és folyadékszegény táplálkozás, hosszas ülés, mozgásszegény életmód, idült székrekedés, genetikus, nőknél a várandóság hajlamosíthat. Vajon mindenre oda tudunk figyelni? Vajon mennyi a mi részünk és mennyi jön a körülményekből?
Az altesti gondokhoz hasonlóan vannak kellemetlen, esetleg szégyelni való egyéb bajaink. Egy biztos, mindent a maga szakterületéhez tartozó szakemberhez kell vinni. Akkor még a fájdalmasakról nem is beszéltem. Amit nem elég csillapítani, de az okát is meg kell szüntetni.
A testi salakcsatorna mellett még lelki is van. Van ilyen, hogy lelkiismeret, meg furdalás. Na, azt ki fogja kitapintani? Az legalább olyan kellemetlen és szégyennel teli lehet. Oda még inkább bizalom kell. Oda is be kell feküdni időnként.
Miért lenne ez a nagyon intim probléma közéleti? Ültünk már az adóhivatalban, okmányirodában, államkincstárban problémás ügyintézővel szemben? Na ugye. Na de ha valaki gondolja és szüksége van rá, tegyen egy túrát a proktológián. Vagy lelki proktológián.
Proktológus prológus
felveszem a gumikesztyűt
felfekszel az ágyra
felhúzod a lábaidat
félve sandít’sz hátra
komoly arccal érintelek
megnyugtatlak téged
a bajodban érted vagyok
és nem ellenséged.
túlélted a vizsgálatot
s ha bezárkóznál
találkozunk, szemérmesen
fordítod el orcád.
része lettem életednek
ne bántson a szégyen
proktológus! mond ki,
bátran nevezz néven!