Kft - Korlátolt felelősségű társaság

Kedves Szilárd!
A bemutatott káosz egy része valóban az új rendszer gyakorlatlanságából adódik. Például, biztos vagyok benne, hogy a tankönyvek központi elosztását egy idő után flottul meg fogják tudni oldani, hiszen a szocializmusban is megoldották. Soha nem emlékszem, hogy tankönyv problémák lettek volna (már ami az elosztást illeti) gyerekkoromban.
Ezzel a rendszerrel az a baj, hogy minél jobban, gördülékenyebben fog működni, annál rosszabb lesz. Ugyanis alapjaiban rossz.
Szükség volt reformra, de nem ebbe az irányban.
És más területeken, például a gazdaságban is ugyanez jellemző erre a kormányra, vagyis, hogy rosszirányban történtek az irányváltások.
Az egyházak pedig mindenben támogatják a tévutakat, mert meg vannak véve kilóra egy kis "nemzetikeresztény" kurzussal.
Ez rövid távon lehet hasznos az egyházi vezetőknek, de hosszú távon biztos hogy káros az egyháznak.
Ezekről szoktam én itt kommentelni.

Miféle tévutakat támogat az egyház?! Nem vagyunk megvéve.

Kedves Gabriella!
Hogy nem távolodjunk el az alaptémától, a most létrehozott oktatási rendszer egy tévút, amit az egyházak támogatnak, és azzal vannak megvéve (ebben a témában), hogy annyi iskola hullott az ölükbe minden erőfeszítés nélkül, amennyit nem szégyellnek. Az meg már az egyházak saját tévútja, hogy jónak gondolják ennyire függni a hatalomtól.

Kedves Szilárd!
Az Index- tudjuk, arról híres, hogy a mai kormányzathoz kapcsolódó intézkedések harsány támogatója- az első tanítási nap után egy szülő szájába adja: kaotikusak az állapotok. Egyben azt is elmondták: az elmúlt években ilyen káosszal nem találkoztak. Nem volt itt soha érettségi botrány összekevert tételekkel. Nem került ki soha előre a másnapi érettségi anyaga. A pedagógusok maximálisan elégedett emberek voltak az elmúlt három évet kivéve. De most? Minden megváltozott egy Rózsadombon lakó szülő szerint /Nem Kiskunmajsán, vagy Geszteréden/. Az éles eszéről és szerénységéről ismert politikusnő szerint Magyarországon feudális, ó-konzervatív keresztény tanokkal hülyítik a gyerekeket!
Ehhez kapcsolható az egyik előttem szóló: rossz irányba mennek a dolgok!
Amit nem mondok ki: akinek van füle, hallja!

Kedves Szilárd!
Írod: "Ezekhez évek kellenek, józan emberi számítások szerint is. Megtervezni a kiválasztott szakemberekkel. Megvitatni. Konszenzusra jutni minden érintettel. Már évekről beszélünk."
Szeretettel üdvözlünk a demokrácia bájos világában. Bár jelzem, hogy a diktatúrában sem mertek nagyon ötéves terveknél hosszabb intervallumokban gondolkozni. Ehhez képest most három éve ölébe kapott egy elég komoly választói felhatalmazással rendelkező és elég eltökélt kormány egy mínuszosra leharcolt gazdaságot, egy évtizedek óta problémás iskolarendszert, és egy végletekig kihasznált pedagógustársadalmat. Változtatás akkor lehet, ha pénz is van a pedagóguspálya vonzóbbá tételére, ezért a gazdaság viszonylagos gatyába rázásáig legfeljebb tervek lehettek az asztalfiókban. (Talán emlékszel: tavasszal még csak és kizárólag a kormány becsszava volt az, ami garantálta a pedagógusok béremelését. Ki tudta akkor, hogy mik lesznek szeptemberben az induló feltételek?) Ha most sem csinálnak semmit, akkor jövőre egy újabb kormány kezdje újra a tökölést, ami ezen a területen évtizedek óta jellemző? Hidd el nekem, a becsületesebb tanárok eddig is eltöltöttek harminc órát az iskolában, és többnyire túlóradíjjal, pótlékokkal sem kerestek annyit, amennyit most a munkájukért kaphatnak. Jópofizhatunk azzal, hogy kakaómentes számítógépekkel és interaktív táblákkal újítjuk meg a magyar oktatást, de azt gondolom, mégiscsak az az irány, amit Hoffmann Rózsa képvisel: hogy a tanárt kell motiválni. Kaptak négy évet, hogy ennek megteremtsék a feltételeit, és elinduljanak az úton. Ez a négy év ennyire volt elég. Elindulunk egy irányba, és menet közben korrigálunk. Különben jövőre visszamehetünk újra az öltözőbe, majd megint elkezdhetünk melegíteni, mintha semmi sem történt volna négy évig. És szvsz ez sokkal rosszabb volna, mint ami most van.

Még két megjegyzés:
Írod: "Amikor a korosztályom, köztük én is gyerek voltam, akkor kaptunk egy időpontot a könyvek átvételére (most mindegy, hogy fizetős vagy ingyenes), és anyukák, apukák, gyerekek elmentek a könyvekért a megadott időpontban. Hazavitték."
1. Én is jártam a szocializmusban iskolába. Nyilván másikba, mint te. Ott mi a suliban kaptuk meg többnyire a könyveket. Ami bennem megmaradt, hogy a könyvek árának beszedését egyik osztálytársnőmre bízták, és a tizenkét éves M.I. vagy V.A. rohangált az osztály tankönyveinek árával. Utólag borsózik csak a hátam, hogy mi lett volna, ha véletlenül elhagyja az e célra rendszeresített borítékot a büfében vagy a mosdóban. Szerintem ehhez képest az "átutalom vagy csekken befizetem, és központilag nyilvántartják, hogy tartozom-e még" rendszere sokkal korszerűbb és biztonságosabb.
2. Lehet, hogy neked "most mindegy, hogy [a tankönyvcsomag] fizetős vagy ingyenes". Hidd el nekem, ma Magyarországon kevesen vagytok így. Többségünknek egyáltalán nem mindegy, hogy az oktatásügyi reform részeként felmenő rendszerben ingyenessé váltak a tankönyvek. Ha ennek az az ára, hogy szeptember 2-án elballagok az iskolába, és én cipelem haza - hát tudod mit: örömmel vállalom.

Kérem megfontolni! Amit Pataki András mond, az a valós gyakorlat, amivel a szülők találkoznak, a többi beleértve Bellus László rágalmait- a választási kampány része. A gyűlölet nem csökken, függetlenül a tényektől. Kérem, nme üljenek fel a rágalmaknak!

[...a most létrehozott oktatási rendszer egy tévút..egyházak megvéve...annyi iskola hullott az ölükbe...egyházak saját tévútja...] - BéeL

Atyámfia Bellus László, a reposztbéli pedellusi cím elnyeréséhöz annyi kevés, mint amit naponta bemutat itten a nagyérdeműnek és a szakmának. Előbbin magunkat, az Olvasókat, utóbbin a Goldenblog ítészeit értvén. Mert a reposztbéli szerzők mintha tudomást se vennének a maga jelentkezéséről. Az még csak hagyján, hogy önön szórakoztatására kákán csomó számlálásban eléggé erőtlenül vitézkedik, de amikor élő fával kötözködik, na, az már kissé röhejes. Magáról az a voltbéli, vlach vörösfasiszta milicista jut eszembe, aki egy erdővidéki, globálul Timberland, városkában űzte az eszét a népek legnagyobb mulatságára. Történt egyszer, épp szarvasbőgéses idénykor, hogy késő öste lopott csókokkal s vágyas ábrándokkal andalogtam hazafele a szeretőmtől, mikor a csak holdvilágított fő utcán, a posta előtt látom ezt a súlyra se kevés, átmérőileg erőst termetes milicistát, amint kincstári csizmájával rugdossa a telefonpóznát, s ahogy közelebb settenkedek, hallom, ahogy regulázza a szerencsétlent: igeeen, hozzuk-visszük a híreket, s nem is szólunk!? Nos, Bellus atyámfia, amint azt maga is jól tudja, a római jogban, egyáltalán az érvelés művészetében a lényeg, ha állítunk valamit, azt bizonyítanunk köll. Nem úgy általában, handabandázva, ködösítve, virágnyelven, hanemhogy tényt ténnyel ütköztetve, valót a valóval. Ergo, érdekelne, konkrétan, hogy amikor azt állítja, hogy az Egyház meg lett véve, gondolom a jelenlegi hatalom oktatási rendszere által, akkor ezt mire is alapozza? Hangsúlyozom, csak a tények, a konkrétumok érdekelnek. Továbbá érdekelne, hogy maga szerint, mégis kinek az ölébe köllött volna hulljon az a sok gazdátlan oskola? Még továbbá, amikor azt állítja hogy az egyházaknak van saját tévútja, akkor minden bizonnyal feltételezhetjük, hogy van ami nem a sajátja. Ez konkrétan mi is lenne? Ha ideje megengedi, akkor a “most létrehozott oktatási rendszer” tévútjairól is ossza meg tapasztalatait, nem slágvortosan, hanem, ismétlem, konkrétumok felhalmozásával. Egyelőre ennyi.
Szíves válaszát várva, kisebb atyafiúi szeretettel köszönti, etcetera, emhácsé

"Konkrétan, kritika nélkül szolgája ki az elmúlt 23 év legcinikusabb politikáját, amit egy keresztény egyház nem tehetne, ha van jártányi látása." Biztos fejem homokba dugva éltem le 28 eddigi életévemet,de én ezt nem érzem. A politika egy dolog,az egyház (Egyház) meg másik. Biztos jobb volt Önnek,kedves László a rendszerváltás idején,nem tudhatom,én speciel akkor még alig éltem. Személy szerint szívesebben beszélnék PÁRbeszédről,mintsem kiszolgálásról. Vagy ha már kiszolgálás,akkor inkább szolgálás,csak így magában.

Üdv Mindenkinek!

Szomorúan olvasom ezen a poszton (is) a Bellus Lászlóval kapcsolatos polémiát, amely időnként már személyeskedésbe is átcsap. Úgy érzem, hogy ez nem méltó egy református reposzthoz.

Sejteni vélem, hogy többen Bellus Lászlót trollnak gondolják. Volt már mással kapcsolatban is ilyen vélemény.
Ha valakinek ez a véleménye, akkor negligálja a hozzászólásait mondván, előbb-utóbb majd elunja.
Ennek eldöntése azonban legfőképp a reposzt tulajdonosaié. Ha így ítélik, tiltsák ki, töröljék a hozzászólásait.

Én nem tekintem trollnak. És nem látok okot kételkedni sem reformátusságában, sem jobbító szándékában.
Az igaz, hogy hozzászólásainak tartalmával döntően én sem értek egyet.
De épp protestánsként nem vitathatom el azt a jogát, hogy véleményét kifejthesse. Egy internetes fórumon különösképp.
Nem csak a hitvallásra igaz a "jobb okolásig" elve. A jobb okulás pedig ott kezdődik, hogy meghallgatom az enyémmel ellentétes véleményt, és el is gondolkozom rajta. Aztán, ha meg tudom cáfolni, megcáfolom, ha pedig nem, akkor igazat adok neki.

Bellus László politikai nézete ellentétes a reposzt hozzászólóinak elsöprő többségével. Az enyémmel is.
De, ahogy egy gyülekezetben helye van a mulandó földi dolgokban (pl. politika) az eltérő nézeteket vallóknak, úgy hiszem, ez igaz a reposztra is. Még akkor is, ha olykor szerintem is elfogultnak tűnik a véleménye. Mert még egy megalapozatlan vagy elfogult véleményben is mondhat olyat (akár egyházkritikát is), amelyen lehet, hogy el kellene gondolkozni.

A vele vitatkozók tekinthetnék akár kihívásnak is, hogy meg tudják-e védeni igazukat vele szemben - megalapozottan.
Ennél a posztnál bizony ez nem mindig mindenben sikerült.

Pataki András írta:
"Hidd el nekem, a becsületesebb tanárok eddig is eltöltöttek harminc órát az iskolában, és többnyire túlóradíjjal, pótlékokkal sem kerestek annyit, amennyit most a munkájukért kaphatnak."
Amit ő itt ír, az tényszerűen nem igaz.
A bérrendezés átlagosan igaz. De az idősebb, képzettebb (kétszakos, egyetemi végzettségű) pedagógusok közül pont azok, akik eddig "húztak" (túlórák, egyebek), azok bére csökkenni fog.
Ettől még a változtatás iránya szerintem is jó. Még az iskolák "klikkesítésével" (államosításával) is egyetértek. Pedig ebből is ered sok kezdeti döccenő.

Az sem állja meg a helyét, hogy az egyházi iskolákat gyerekenként havi 8 ezerrel finanszírozza az állam. Az induló iskoláknál lehet, hogy ma is 3 hónappal később indul az állami finanszírozás. 10 évvel ezelőtt, amikor a megyénk iskolát indított, akkor nálunk így volt. Tőlünk előre kérték, hogy a költségek 3 havi fedezetét igazoljuk bankszámlán. De az átmenet után a finanszírozás nem 8 ezer/hó. Sokkal több. És visszamenőleg kifizetik.

Az ilyen megalapozatlanságok gyengítik az érvelések többi részét.

Bellus László legkeményebb kritikája ezen a poszton az, hogy az egyház tévúton jár. Az átadott iskolákkal pedig megvette ez a "kurzus". Hoz egy igazoló érvet is hozzá: "Az meg már az egyházak saját tévútja, hogy jónak gondolják ennyire függni a hatalomtól."
Persze ő ezt politikai aspektusból veti fel, de azért így sem árt ezen elgondolkozni.
Terjed egyházunkban az a látás, hogy az iskolák (és a szociális intézmények) már nem pusztán a misszió eszközei, hanem maguk is missziók. (Szóhasználatban itt is megjelent egy hozzászólásban.) És sok reményt kapcsolunk ezekhez az egyház jelenére, jövőjére nézve.
Jó pár éve mondtam egy megyei lelkészkonferencián, hogy az az egyház igazi (felülről kapott) küldetése, amit akkor is végez, ha nem kap hozzá semmi állami támogatást. A többi nem másod, hanem harmadlagos, opcionális, bármikor elhagyható.
Másképp megfogalmazva. Hogy mi a misszió, azt Jézus határozza meg. A misszióhoz való eszközöket is tőle kapjuk. Az igazi misszióhoz tartozó eszközt pedig nincs (!) az a(z állam)hatalom, amely az egyháztól elvehetné.
Egyszer az iskolarendszerünket már elvette a világ. Önként adtuk oda erőszakra. És ha 5 vagy 9 év múlva változna a politikai kurzussal a finanszírozás, újra önként adnánk vissza - erőszak nélkül?

Mindezzel nem Bellus Lászlót akarom védeni. Sokkal inkább magamat. :-)
Ő kezd itt fekete báránnyá válni az eltérő véleménye miatt.
Egyházon belül azok közé tartozom, akiknek az a véleménye, hogy nem mindent látunk jól, nem mindenben járunk jó úton. (A tévút azért erős.) Olykor a reposzton is finoman utalok a kritikus véleményemre. Akkor én is fekete bárány leszek?
Nem lenne jó, ha Bellus László elhallgatna. Még ha önként tenné is, mert úgy érzi nincs itt számára tér.
Sajnálnám, mert egyhangúvá válna a reposzt. És egyoldalúvá.
Mert legalább egy kis egyház(ön)kritika mindenképpen kellene. Elvégre az önkritika a bűnbánat előszobája. :-)

"Persze ő ezt politikai aspektusból veti fel, de azért így sem árt ezen elgondolkozni."
Kedves Simonfi Sándor!
Első sorban nem politikai aspektusból vetem fel többször az állami finanszírozást, hanem igei aspektusból.
A hitélet az egyház működésének a forrása az ige szerint nem lehet az állam, csakis a hívők adakozása. Jézus sem ment Heródeshez, hogy ugyan finanszírozza már a missziós küldetését. Az apostolok is állami, hatósági ellenszélben rakták le az Egyház alapjait és nem állami finanszíroszással. De református iskolásk sem állami alapítással jöttek létre anno, hanem a hívők adakozásából. Az állami pénzügyi függés az bizony egy vaskos tévút.
Ha az igét vesszük alapul, akkor a gyerekek nevelésének, a felelőssége első, másod, és harmad sorban a család. Az nagyon távol áll a bibliai szemlélettől, hogy a gyerekeket egyész napos egyenkockafejeket préselő agymosodába adjuk központi állami irányítás alá. Az oktatás nagyon megérett egy reformra, de az egyházak dolga is lett volna tiltakozni jelezni, visítani, mikor ilyen ötlettel áll elő a kormányzat. Ráadásul éppen a egy ref. lelkésszel hajtatják ezt végre.
Van néhány ország, ahol sikeres oktatási reformokat hajtottak végre, legalább azokat érdemes lett volna tanulmányozni, hogy ne épp ellenekező irányba menjünk. A sikeres reformok egyébként azért sikeresek, mert sokkal közelebb állnak a Biblia szelleméhet. Ez ami most megvalósul egy poroszos, oroszos, sztálinista forma. Ennek a támogatása és elfogadása csak azért mert ennek kapcsán egy rakás iskolát át lehet játszani az egyházaknak, az is bizony egy vaskos tévút.
Egyébként, annak ellenére, hogy sok mindenben nem értünk egyet, nagyra értékelem a bölcs hozzáállását.

Üdv László!

"Jézus sem ment Heródeshez, hogy ugyan finanszírozza már a missziós küldetését."
Amikor ezt olvastam, jót nevettem! :-)
Két éve az s/s-i jelentésemben szó szerint ezt mondtam: A helyzetünk hovatovább ahhoz kezd hasonlítani, mintha Kajafásék finanszírozták volna Péteréket, az ősgyülekezetet.
Ezt egy pár reposzt olvasó akkor hallotta, olvasta. Lehet, hogy most Önt olvasva ők azt hiszik, hogy Ön valójában én vagyok, s most elszóltam magam? :-) (Hiszen a hitetés birodalmában [Facebook] bárki bármilyen arcot ölthet, akár többet is.)

A hitélet finanszírozásáról (1 % és csak az tartozik ide) az a véleményem, hogy az jár. És azt emberek adják, még ha nem is mind hívő.
De olykor én is mondom, hogy jót tenne nekünk, ha pár évig nem jönne egy fillér se. Helyükre kerülnének a dolgok, hogy mi fontos és mi nem.

Viszont ismerem a zsinat költségvetését, meg az egyházkerületünkét, az egyházmegyénkét is - én állítom össze - és az egyházmegyénk gyülekezeteiét is. Ezek ismeretében állítom, hogyha holnaptól nem lenne 1 %, a hitéletünk egy rövid és pici zökkenő után menne tovább gond nélkül. Sok minden megszűnne, de a biblikus hitélet nem.
Hiszek abban, hogy így lenne. Sokkal több erő és igazi érték van egyházunkban, mint talán Ön feltételezi. Ezek pedig függetlenek az állami pénztől. Most rejtve vannak ugyan, de felszínre kerülnének.
Egy "jótékony pénztelenség" esetén, amikor pl. sok gyülekezet azonnal a megszűnés határára kerülne, kiderülne, hogy sokkal valósabb, erősebb az összetartozás, a közösség, a testvért megsegíteni kész érzés bennünk, a közösségeinkben, mint most gondolnánk.
Ez a hitem pedig nem feltételezésen, hanem tényeken, egyházon belül látott jeleken alapszik.
Tehát higgye el, hogy a látszat ellenére a hitéletünket valójában nem az állam finanszírozza, tartja életben.

"Van néhány ország, ahol sikeres oktatási reformokat hajtottak végre, legalább azokat érdemes lett volna tanulmányozni, hogy ne épp ellenekező irányba menjünk. A sikeres reformok egyébként azért sikeresek, mert sokkal közelebb állnak a Biblia szelleméhet."
Írja már meg konkrétan, hogy mely államok oktatási reformjai állnak a Biblia szelleméhez közelebb. Őszintén kíváncsi vagyok rá.

Kedves Sándor!
Először is, mielőtt fekete báránnyá nyilvánítanák, kijelentem, hogy nem vagyok Ön.:-)
Ha másért nem, azért mert akkor nem vitatkoznék egyéb témákban magammal, meg Ön sem, gondolom. :-D
Szívesem megnéznék egy ilyen költsdégvetést, amiről ír, mert akkor rá tudnék kérdezni a bevétel oldalon egy-két tételre, és az az érzésem, hogy több lenne ott az állami forrás mint az 1% (úgy hogy az iskolák fejpénzét én sem számolom ide, hiszen azokat az adópénzeket amiből azt visszafolyatják, a hívők is fizetik).
De az állami pénzcsapok elzárásának lehetséges következményeit hasonlóan látjuk. Az egyházi vezetők gondolom hangosan tiltakoznának, ha jönne egy kormány és megvonná az állami támogatásokat, de szerintem egy ilyen kormányzat tenne legjobbak az egyházaknak. Lehet, hogy lenne némi kis átmeneti zavar, lehet, hogy kicsit összezsugorodna az intézményi és apparátusi háttér, de a végén egy karakánabb, erősebb egyház jönne ki a helyzetből.
De ha a vezetés végül is nem látja az egyház valódi érdekeit, akkor csak azt lehet mondani, hogy nincs látása. És akkor mire van? Van egyáltalán valamire? Mi a garancia, hoghy bármit is pl oktatás, jobban tud csinálni mint mások eddig?
Oktatási reform. Meg kellene nézni Svédország, Finnország oktatási rendszerét.
És egy megjegyzés. Nem attól áll valami közelebb a Biblia szelleméhez, ha minden mondatban Istenre hivatkoznak, hanem a cselekedetektől.
Egy példa. Egy hitetlen, de hűséges ember házassága közelebb van a Biblia szelleméhez, mint egy templomba járó házasságtörő emberé. Így egy állami vagy magán iskola is állhat közelebb az Igéhez mint egy egyházi iskola.

Kedves Simonfi Sándor! Idézem Önt: Szomorúan olvasom ezen a poszton /is/- nem tudom másutt hol?- a Bellus Lászlóval szembeni olykor személyeskedésbe is átcsapó polémiát! Akkor kérném Önt- én laikusként- hogy hogyan értékeli a hol Dr. Ravasz Lászlót, hol Balog Zoltánt alázó megjegyzéseket, amit nem ezen az oldalon, hanem szemtől szembe sem vagyok hajlandó elfogadni. Ha nincs bennünk a közös értékeink védelmében összetartás, mit várhatunk el az egyház ellenes, a keresztény értékeket állandóan támadó, tőlünk idegen nézeteket valló emberektől? És sajnos- bizonyára én látom rosszul- Bellus László sajnálatomra más értékeket képvisel, mint én. Ha pedig Bellus László azonos értékeket képvisel, mint én, némely ellenségünkkel biztosan könnyebben értek szót. Nem kívántam személyeskedni, de az egyházunkat és református - a közéletben szerepet vállaló- testvéreinket, akiknek ugyan csak nehéz a dolguk ebben a neoliberális világban- nem hagyhatjuk magukra -bár Bibliai idézetekkel bizonygatott- rossz indulatu vádakkal!