A két mászó esetéről sokan beszélnek és sokféle dolgot mondanak. Kiss Paszkál szociálpszichológus ezzel kapcsolatban a Ma reggelben elmondta, hogy a hősök kihozzák az emberből a jót és rosszat is. Meg akarjuk érteni az ő sorsukat, azt, hogy mi történik velük, mert egy kicsit magunkra akarunk ismerni bennük, hogy mit tehettünk volna mi is jobban, ha a helyükben vagyunk. A szociálpszichológus szerint itt van az első csapda az ő történetükben, ugyanis nem tudunk a helyükre kerülni – mondta. Ezért reagált így hirado.hu/Hirek
"Olyan világba kerülnek ők fizikailag és morálisan is, ahol nem a mi hétköznapi mércénkkel kell megítélni őket – mondta Kiss Paszkál. Hozzátette: nem látványosan, de a család, a barátságok is másként szerveződnek egy ilyen világban, s erre sem vagyunk felkészülve, hogy megítéljük ezeket a mi hétköznapi mércéinken keresztül."
Még mindig Erőss Zsolt és Kiss Péter, meg a hegymászók. Aki megteheti kapcsolja be olvasás közben a zenét: Magashegyi Underground Dúdolni Halkan ://www.youtube.com/watch?v=5bRqB-s_d4Y
Volt egy ismerősöm, akinek első férje (ha jól tudom) Fa Nándor egyik hajós tervező társa volt. Terve az óceán átevezése kenuval a 90-es évek második felében, tehát kb. 15 évvel ezelőtt. Nem tudott mellette megmaradni, mert nem bírta elviselni a gondolatot sem, hogy egyszer csak nem jön haza. Meg ha gyermeket szülne neki, akkor a gyerek apa nélkül nőjön fel. Még vicceltem is, hogy már régóta szeretnék evezni egy nagyot, esetleg szólhatna az érdekemben. Nem viccként fogta fel.
Egyetemi konferencián, Balatonszárszón kiscsoportokban beszélgettünk. Édes Árpád moderált és Visky András író (dramaturg) is beült erre az alkalomra. A beszélgetésben egy végtelen szép történetet mesélt a szüleiről. Édesapját, aki református lelkész volt, az 1956-os "szerepvállalásáért" 22 év börtönre ítélték (nem tudni miért, ideológiai tisztogatás). El is zárták. De édesanyja semmit sem tudhatott róla. Nem is tudott. Él még vagy már meghalt? Kivégezték? Vagy van még remény? Édesanyját megfenyegették a kitelepítéssel, amit úgy kerülhet el, ha elválik férjétől, akiről nem tud semmit. Nem volt hajlandó. Egy olyan faluba, táborba vitték a Fekete-tenger mellé, ahol az utcákat sarló kalapács formában tervezték és alakítottá ki. Persze a sok gyereket is. Visky Ferenc a börtönben nem is tudta mi lesz vele. Valamely földije azt mondta neki, temesse el a szeretteit, mert nem fogja túlélni a bezártságot, ha csak rájuk gondol. A temetést szó szerint értette. Ott a börtönben egy liturgikus temetést végzett melyben eltemette feleségét és gyermekeit. 6 év múlva szabadult és egyesült a család ismét és élhettek amíg Isten megengedte nekik együtt élni.
Függetlenül attól, hogy milyen nevelést kaptunk, hogyan szocializálódtunk és milyen értékrenden nőttünk fel, néha vannak helyzetek melyekben ezekkel nem tudunk mit kezdeni. Érvényesek az elveink, de a helyzet más. Az iskolában azt tanítják, hogy a háromszög szögeinek összege 180 fok. Erre azt mondta valamikor egy matematikus. Nem minden esetben. ?? Ha térbe helyezzük a háromszöget és meggörbítjük, akkor megváltoznak a szögei és azok összege is. De attól még az előző állítás is igaz, de ez egy új helyzet. Más helyzet. Nem a mi mindennapjainkban megtalálható helyzet.
Szóval ne kelljen értékítéletet mondanom egy ember felett, aki családja, barátai támogatásával, tudtával és beleegyezésével olyan dolgot tett, ami emberfeletti és a mi helyzetünkből értelmezhetetlen. Mi a tengerszint felett 75.8 méter és 1014 méter között élünk és úgy, hogy 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének kevesebb, mint 2%-át foglalják el.
Ő meg ők a 8000 méter feletti magasságokba mentek. Oda már nem kötnek biztosítást a szakértők. Bennük bízhatunk, ha kockázatról, nyereségről, megtérül, megéri kérdésekről van szó. Nekik nem éri meg. A kockázat olyan nagy, a fizetendő olyan sok, hogy nem vállalható. Nem véletlenül hívják halálzónának. Nem kell addig felmenni. Lejjebb is történnek balesetek. Mivel más helyzetben vannak, a legkisebb hiba is végzetes lehet. Voltunk lázasak? 39 fok. Amíg mellettünk a mama, anya, feleség, gyermekünk, aki megsimítja homlokunkat és elvisz a doktorhoz, majd adagolja a gyógyszert, nincs semmi baj. A mi extrém esetünk, ha nincs jelen senki, vagy ha nincs pénz a gyógyszerre, vagy orvos. A hegyekben? Teljes kimerülés. Tovább. Kibicsaklik a lábam. Leülök, bicegek, borogatok, pihentetem. A hegyekben? Az út meghíúsulása, jobb esetben. Elesem. Az árokba. Másfél méter. Megzúzom magam. A hegyekben? Megfog a kötél, a társam, vagy nem. 100 vagy több száz méteres zuhanás. A hegyekben minden más. A ficam a láz, az elesés. Valamennyit lehet tenni a megelőzésére, de mindig lesz bizonytalansági tényező. Ha baj van, akkor nincs segítség. Magashegyi betegségek. Nem az a baj, hogy kevés az oxigén, hanem kicsi az oxigénnyomás. Nem tud olyan erővel a tüdőből a vérbe jutni. Ezért nő a pulzus és minden, ami ahhoz kell, hogy több oxigént kapjon a szervezet. Közben emészteni nemigen tud már, de 20 ezer kalóriát elfogyaszt a szervezet. A tüdő- vagy agyödéma kockázata megnövekszik. http://hu.wikipedia.org/wiki/Magass%C3%A1gi_betegs%C3%A9g
Halálzóna. Erősen projektálok most. Akik ilyen extrém magasságokba másznak, az élet és a halál peremén járnak. Ez nem sport. Ez halálos szerelem, igazságkeresés, határok feszegetése. Nem is bíztatnék senkit, hogy odajárkáljon. Ez a magasság halálos. Kétesélyes az idevetődő sorsa. Vagy túléli vagy nem. Néha csak órák kérdése. Aki idemászik ezt tudja. Néha az az érzésem, hogy ide meghalni járnak a hegymászók, csak nem mindenkinek jön össze elsőre. Néha az az érzésem, hogy szeretnék maguk mögött hagyni a hazug, tötymörgő, minden határt egybemosó, mű civilizált világot. Mert itt egyértelmű határok és következmények vannak. Ez tiszta ügy.
Ha most szembe jönne velem, valami oknál fogva Erőss Zsolt és Kiss Péter mit mondanék nekik, ismerve az elmúlt hetek történéseit? Felelőtlenek vagytok, hősök vagytok. Érezzük a dolog súlytalanságát. Úgy vonulnának el mellettem mint a 300 spártai, akik csak azt tudják, odamegyünk, harc lesz és halál. Vannak dolgok melyek előre eldöntettek, és nekünk csak az marad, hogy tagadjuk vagy elfogadjuk. Nem marad más szó, sem átok, sem áldás, sem semmi, csak az, hogy Isten hordozzon benneteket mindenkor.
A hegymászókat is szereti valaki, akkor is ha mi nem is értjük őket. Isten adjon vígasztalást azoknak, akik szerették őket. Megnyugvást azoknak, akiknek háborog a lelke miattuk.
Ha valaki szeretné olvasni is a videóban Latinovits Zoltán által tolmácsolt versidézetet, akkor itt is megtalálhatja: http://fanny-onewayticket.blogspot.hu/2010/05/garai-gabor-toredekek-szerelemrol.html
link: halálzóna képekben
http://offline.hu/kikapcs/2013/05/az-everest-halalzonaja-sokkolo-kepek-18
Hozzászólások