A posztmodern korszak emberének élete olyan bonyolult, aminek áttekintése és főleg megértése nem történhet meg a kényelmes íróasztalok és kiváltságok közepette. Egy egoista társadalomnak semmi esélye mno.
"Sokan valamiféle hurráoptimizmussal még mindig arról beszélnek könnyekig meghatva, hogy a magyar társadalomban milyen fontos helyen szerepel a gyermekvállalás, addig mindennek az adatok tendenciózusan ellentmondanak. Míg 2000-ben hetvenhét százalék, addig 2008-ban a fiataloknak már nyolcvannégy százaléka élt gyermek nélkül. Ezzel párhuzamosan csökken az egy- vagy több gyermekes fiatalok száma is."
"Olyan bonyolult és kihívásokkal teli ez a szerepmátrix, ami meggyőződésem szerint kiemelt szerepet játszik a rossz életminőség kialakulásában is, ami éppen úgy magában foglalja a testi-lelki megbetegedéseket, mint ahogyan a párkapcsolatok tartósságát is veszélyeztetik. E korszak és az abban fellépő kényszerek a jó élet megélésének esélyét rontják."
Ez a fiatalok párkapcsolatáról szóló ábra. Nyilván jó lenne még más korosztályokról is felmérést készíteni. Hiszen 15 évesen még nem feltételnül kell valakinek párkapcsolaban élnie, s talán még gyermeket sem kellene vállalnia.De harmincévesen sem ér véget az élet. Hiszen még akkor is van lehetőség családalapításra. Azonban az baj, ha a fiatalok egyedülállóak maradnak. Mi lehet ennek az oka? Tud erre valaki magyarázatot?
A délszláv háború után Kopácson (Horvátország, Eszék mellett) több mint negyven fiatalember egyedülálló volt. Ereje teljében élő fiatalok. Nincs asszony, nincs gyerek. Nincs család. Egy faluban negyven család hiánya már érzékelhető. Családonként egy vagy több gyermek híján iskolai osztályok maradhatnak el. Talán a háború tette? A megélhetés bizonytalansága? A mentális sérülés? A régi viszonylagos jólétet biztosító társadalom szétrepedése? Egy társadalom teljes etikai vagy hitbeli széthullása? Mindegyikben lehet valami.
Valamikor a házasság alap volt. Jött az első tabudöntés. Márpedig válni alapjog. Ha el is tudja tartani magát valaki, akkor miért ne? Majd jött az együttélés. A lényege az elköteleződés nélküli, amolyan próbaélet. Az indok általában az, hogy nem a papír fontos. A valóság inkább a gyors szétválás lehetősége. Közben pedig már lassan ugyanúgy van szabályozva, mint egy házasság. Örökösödés, gyermektartás, eltartás... Mára már a kapcsolatokban is a különélés, együtthálás lesz jellemzőbb. Persze a kapcsolatnélküliség, és abban az egyedi vágyak gyors kielégítése. Nem gondolom, hogy ez lenne a cél. De hogyan jut ide valaki?
A cikkíró véleménye szerint nem csupán aranyifjak élnek így, hanem a güriző és tanuló emberek is. Nem csupán a karrier miatt nem él együtt valakivel, hanem a jövedelmi és lakásviszonyok sem teszik lehetővé.
Valószínűleg sok, talán feltáratlan oka is van a kapcsolatnélküliségnek. De valami bizonyosan okoz problémát. A mi társadalmunk egyre bonyolultabb. De minden. Az oktatás, nevelés már bajban van. 5-10 évenként duplázódik a tan és ismeretanyag, amivel majd boldogulni lehet. De ez is változik, ezért élethosszig tartó tanulásra van szükség. Most nem karrierről beszélünk. Csupán ebben a társadalomban való megélhetéshez szükséges munka ismeretéhez való tudás megszerzéséről. Azután már csak bizonyos dolgokat, inkább módszereket tanítanak, amellyel először segítséggel, majd mindenki önállóan képes lesz ismereteket szerezni.
Átalakul a munkavilág szerkezete is. Ez mindenkit érint. A diplomásokat is. Cégek születnek, megszünnek. Ilyenkor az emberek új munka után néznek. Annak lesz munkája, aki bírja a feszültséget és nem roppan össze a bizonytalanságtól. Állandó átképzések. Dél-Koreában fordult elő, hogy diplomások, egyetemi professzorok is pályáztak a tisztasági vállalathoz közalkalmazottnak. Na jó, kukásnak. Mert biztos állás, és mindig van munka. A bért meg biztosan kifizetik.
Nem szabad kifelejtenünk a mi vidékünk társadalmi szexepiljét, a korrupciót. Olyan létbizonytalansági félelmek között terem, ahol minden előnyt meg kell szerezni, és mindegy milyen módon. Lehet az etikátlan, erkölcstelen is. A döntéshozó pozíciók felértékelődnek, és beárazódnak. Ez tovább generálja a bűnös alkut.
Egy bonyolult társadalom, bonyolult szerkezetében kellene helyt állnia mindenkinek. De vajon az emberi agy, lélek erre predestinált? Képes ezt hosszútávon "normálisan" kezelni? Előbb-utóbb az őseitől tanult mintáktól eltérően fog reagálni. Úgy nem lehet élni, mint eddig, mint a régiek. Minden változik, gyorsul. Fel lehet-e venni büntetlenül ezt az új ritmust. Ez nem generál-e további gyorsulást? Vasárnap nyitva vannak a boltok. Sőt munkába is járnak emberek. He nem lenne nyitva és nem lenne munka, akkor úgy intézné mindenki az ügyeit, hogy ezeken a napokon se szenvedjen hiányt, és meg legyen minden oldva. A sűrgős teendőktől eltekintve ez megoldható. De az ember "szabad", sőt az akarata is, ezért eldöntheti mit akar csinálni az ünnepnapon. Nyilván a háttérben gazdasági érdek, önzőség, és hatalom áll, és nem a szabadság kiterjesztése. Sőt az emberek éppen a szabad vasárnapi munkájukkal és bevsárlásaikkal lesznek rabszolgává. Önként mondanak le a szabadságukról a szabadság nevében.
A mi társadalmunk szülöttei minden meg akarnak oldani. Mindent meg akarnak könnyíteni. Mindent le akarnak győzni. Nem fogadják el azt, hogy van, amit nem tudunk uralni, befolyásolni. Vagy csak soha vissza nem térülő energiabefektetéssel. E bonyolult társadalomnak mindenki részese. Szegénytől gazdagig. Döntéshozóktól a végrehajtókig. A haszonélvezőktől a kizsigereltekeig. Ez a társadalom kitermeli ezt a magányt, társtalanságot, felelőtlenséget. Tervezhetetlen, megszokhatatlan, "rendetlen", végtelenül megosztott, családoktól, emberi kapcsolatoktól megfosztott rémisztő kép ez. Hogyan házasodna valaki, vagy vállalna gyereket, ha még előtte annyi mindent el kell intézni, meg kell venni, fel kell építeni, meg kell keresni pénzben.
A társtalanság, elköteleződés és így a legmélyebb intimitás nélküli társas magány tragikusan szomorú sors. A mi társadalmunk nem azért öregedett el, mert sok az idős ember. Nem. Azért mert elvesztette a vitalitását, az egyszerű élet lehetőségeit. Nem akar és nem is tud már élni. Rossz eszméket vall és akar megvalósítani. A bonyolult társadalmunk kihalásra van ítélve. Nem tartható fenn, csak ideig óráig külső energiával.
Az élethez HIT kell. Isten ismeretének, szeretetének és a Neki való engedelmességnek a kombója ez. Egy túlbonyolított, összezavarodott világban máig az egyetlen biztos dimenzió.
Ajánlott cikkek: Készüljünk rá, hogy bármikor kirúghatnak www.profession.hu
Az európai egység ideálja és a valóság talita.hu