Régi vágyunk egy olyan igazi "békebeli", foszlós fonott kalács készítése. Sokszor csinálunk kalácsot, de megmondom őszintén, így még egyik sem sikerült. Alapja az általam oly sokszor említett kalács recept, de némi módosítással, ezért újra begépelem.
Kalács alap tészta ( érkezési sorrendben, kenyérsütő géphez, természetesen elkészíthető kézzel/robotgéppel is, de számoljunk rá 1 óra plussz kelesztést, mert ennyi ideig keleszti a gép)
15 gr olaj, 15-20 gr só, 100 gr cukor, 15 gr vaníliás cukor, 60 gr vaj, 270 ml 1,5%-os tej, 2 db tojás sárgája, 100 gr rétesliszt, 260 gr kenyérliszt (BL80), 300 gr sima liszt (BL55), 11 gr szárazélesztő, és egy tojás felverve a kenéshez.
Fontos!: minden alaktrész szobahőmérsékletű, kb. 2 órát várakoztak a pulton, a liszt szitálva, a tojás sárgája és a vaj a tejben.
Tészta program, (1 ó 50 p ).
Ha végzett, egy lisztezett nyújtólapra teszem a tésztát, 6 db-ra osztom, majd mindegyiket kisodrom egyforma hengerré.
Három hengert összefonva, ez lesz a talpa, egy kicsit meglapítani, majd erre rá a másik három hengerből a fonat, a végei összenyomva. Megkenem egy a felvert tojásba mártott ecsettel.
Kelesztés: 45 perc, 50 c-on, gőzben( mi a sütőben csináltuk ).
Ha letelt az idő, begyújtom a sütőt, maximumra állítom, és újra megkenem a kalácsot, a sütőt begőzösítem, és beteszem a tésztát. Az első 15 percet maximumon, majd vissza veszem a hőfokot 200 c-ra, és ott még 30 percet sütöm.
Itt ülök kora reggel Balatonfüreden, a Honvéd utcai református otthon teraszán. Előttem, alattam a Balaton, kikötő. Jobbra a Tihanyi apátság. Egy korai kocogós, gyaloglós órán vagyok túl. Végre net is van. Bár az örvös galamb bekapcsolás nélkül is búg. A dolmányos varjak egymással kergetőzve köszöntik a hajnalt. Seregélyek próbálnak becsapni. Ketten vannak, mégis egy egész vetési lúd csapat hangját képesek idevarázsolni. Széncinege elégedetlenkedik. Kicsi, kicsi. A vitorlások árbócai fémesen csörögnek, zörögnek. Lassan ébredezik minden. A lenti úton automatizált utcaseprő gép végzi rendületlenül a munkáját.
Húsvét hajnalban énekeltünk. Immár vagy tizedik éve a napfelkeltét a templomban és kertjében énekszóval várjuk. Krisztus feltámadott, kit halál elragadott, Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Halleluja!
Utána immár ki tudja hányadik éve együtt reggelizünk a gyülekezettel. Kalács és kávé. A kalácsot hagyományosan én sütöm. Férfi mondhatjuk. De ez kicsit olyan liturgikus már. Szeretem. Hozzám tartozik.
Mivel tudom, hogy a gyerekek is szeretik ezért két adagot is sütök. Kakaós és egy kicsit sósabb foszlós fonott kalácsot. Sokáig azt gondoltam a kenyérsütőgép a legalkalmasabb. De mikor ezt a receptet elolvastam, tudtam, hogy nem jól csinálok valamit. A géppel beesett a teteje, nem sült ki, vagy éppen ronda volt. Persze nem egészen úgy készítem, ahogy ez a recept mutatja. Ebből a tésztamennyiségből két kisebb fonott kalácsot sütök. De a benne rejlő törődés döntő. Ezért nem fog soha géppel sikerülni. A tésztára figyelni kell. Minden kalács más. Persze hordoz hasonlóságot minden munkafolyamat. Azonban mégis más, mások a körülmények. Mindig más a hőmérséklet, a liszt minősége stb… Mégis igaz az a sokat hallott mondás, a szakács kicsit a szívét is belesüti az ételbe. Miközben készítem azokra gondolok, akik kóstolni fogják.
Nagyszombaton két adagot kevertem, és közben tettem a dolgom. A klenódiumokat tisztogattam, fogadtam a legátuspénzt szedő gyerekeket és osztogattam a csokit jutalmul. Kora reggeltől járt az agyam az idei húsvéti üzeneten. Nem tudtam ettől elszakadni. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta… ez a nagypénteki áldozatot jelentette számomra. De közben ott volt bennem Jézus főpapi imája, akiket nekem adtál… nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket. A szó így fordult bennem a Lélekkel. Úgy szerette Isten az egyszülött Fiát, hogy neki adta a világot, de legalábbis megengedte, hogy válassza ki azokat, akiket meg akar menteni.
Így sütöttem a kalácsot. Közben tyúkjaink megörvendeztettek tojásokkal. Köntös Laci értelmezése szerinti kis „emlékezetközösségünk”. Én csak így nevezem őket azóta. Csak emlékezzenek meg mi is a dolguk.
De közben kel a tészta a cserépkályha tetején. Figyelni kell, mire a feleségem kiszedegeti a családi ebédet a sütőből, készen legyen. Ne kelljen kétszer felfűteni.
Úgy van ez a sütés, mint a Zóna, Tarkovszkij filmjében a Sztalkerben. Mindig minden változik és arra figyelni kell. Nem lehet sietni, nem lehet előre rohanni. Minden lépés fontos. Minden következő lépés fontos és más mint egy órája, egy napja, egy hete, egy éve. Igen most lenne 80 éves a kiváló filmrendező, aki Sztrugackij Sztalker című könyvéből készítette a filmet. http://index.hu/kultur 80_eves_lenne_a_stalker_es_a_solaris_atyja/
Engem ez a sütés tanít arra, hogy minden húsvét más. Minden ima, szuszogás, Lélek kérés, lélekáramlás, ének más. Nem lehet kiszámítani. Nem lehet előre megtervezni. Mert minden rezdülésére figyelni kell. Ezért teljesen ott kell lenni. Nem lehet rutinból húsvétot ünnepelni. Nem lehet rutinból áldozatot hozni és feltámadni.
Ezért jó a kalácstészta gépesítés nélkül. Ezért jó a húsvét ünnepe, mikor nem az ünnepi rutin vezet, mégha a liturgia kötött is. Benne lenni teljesen a mindig változóban. Feloldódni a passióban és a feltámadásban, mint Isten hatalmában. Mert ez az evangélium. Isten hatalma ragad meg.
A kalács elfogyott. A húsvét megerősített. Nem kipipáltuk. Na ennek is vége. Minden rezdülésében ott voltunk. Énekben, imában, hitben, reményben, ízekben. A jó illatú húsvét. A személyes húsvét.
Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: 2Kor. 2.15
Hozzászólások