A kormány csütörtökön elfogadta a szociális temetésről szóló tervezetet. Az erről szóló közlemény utolsó mondata így hangzott: Az új lehetőség, amely nagy társadalmi támogatottságot élvez, csupán a megrendült családok vámszedőinek érdekeit sérti.    A papot is száműznék a temetésről?  fn.hir24.

"A szakmai szervezetek nehezményezik többek között, hogy a hozzátartozók érdekeit sérti, lelkiismereti és vallási szabadságuk gyakorlását pedig korlátozza, hogy a szociális temetéseknél nem lesz lehetőségük az egyházi temetkezési szolgáltatás megrendelésére. A javaslat az etnikai, faji szokásokat sem veszi figyelembe – jelentik ki."

"Mint megírtuk, a szakmai szervezetek már korábban letették a kormány elé a szociális temetésről szóló javaslatukat, amelynek lényege, hogy a tb finanszírozza mindenki számára a legolcsóbb temetést, úgy, ahogy más európai államokban is. Cikkünkben egy budapesti temetkezési vállalkozó azt is lemondta, hogy szakmai berkekben tudni vélik, a szociális temetési tervezet mögött valójában egy újabb mutyi fog kibontakozni."

A temetés körül alakult ki vita. Egy temetés drága. Pontosabban az emberek egy része nem tudja megfizetni. A vállalkozók sok pénzt kérnek a legyegyszerűbb temetésért is. Ezt persze lehet turbózni. Koporsós temetésnél csicsásabb szemfedő és koporsó. Máté Péter helyett Zámbó Jimmy énekel felvételről. A fess és magas vállalkozói munkatársak temetnek. Vannak külsőségek. Ezeknek csak a jó ízlés és  a pénztárca szabhat határt. Nyilván vannak számunkra láthatatlan tételek. Az elhunyt ember földi maradványainak felkészítése, öltöztetése, szállítása, hűtése. Most persze az alapesetről beszélünk. Mert lehetséges baleset, járvány stb utáni temetés, ahol az elhunytat csak a fogáról tudták azonosítani, vagy éppen a fertőzésveszély miatt, valamilyen különleges eljárással lehetséges a temetés.

Urnás temetés talán olcsóbb. De hamvasztanak és itt is lehet nagyon drága urnával, hellyel növelni a számlát.

Szatmárcsekei  csónakos fejfák

Bizonyos temetőkben vízsugárral szét is szórják valamiféle szép parkos részen, vagy bemossák, nevezzük kis kútnak. De ez a csatornahálózatba megy.

Más kultúrákban igen változatos temetési szokások vannak. (pl. http://www.rostae-books.com/temetes.html )

Nyilvános halottégetés Ázsiában. Más a halálhoz való viszonyuk. Baraka  1:15.30 tól kb 1:19.00-ig youtube

Tibeti  égi temetés /  agyvihar.blog., ahol a keselyűkkel etetik meg a földi maradványokat. Itt egy videót is meg lehet tekinteni erről.(Igen, az elhunytak testét szeletelik fel)

Persze vannak még költségek. A sírhely vásárlása, vagy a fenntartott régi megváltása. Ez is egy vagyon már. Vannak temetők és bizonyos helyek, ahol a sírhelyért több százezer forintot is ott kell hagyni. Sírkő állítása. Az is simán lehet fél millió vagy még több is.

Ezek után még a temetési szertartás, amely lehet egyházi vagy bármilyen bevett szokás, polgári temetés. Ma már az urnát valaki csak hazaviszi és elássa a kertben, vagy felrakja a szekrényre, esetleg a kertben a kedvenc fa alá temeti, elszórja valamely természetes vízben, szikláról, hídról, vagy csak simán kilöki a kukába.

Egy biztos a temetés sokba kerül és vannak, akik nem tudják megfizetni a végtisztességet. Eladósodtak, az elhunyt nem gyűjtött rá, elitták, elverték, tv-t vettek rajta. Nem is kerestek soha annyit. Megtörtént eset, hogy az elhunytat régi barátnője eltemettette, kifizette érte az összes költséget. Majd jöttek a távol élő hozzátartozók, ígérték, hogy kifizetik, de végül felvették az elhunyt pénzét a bankból és elillantak vele. Most a néni perel, de esélye sincs hogy a temetés árát megkapja  a hozzátartozóktól. 3-400 ezer forintról beszélünk. Az emberek, hozzátartozók jó részének a hozzállása is olyan, hogy van aki megcsinálja, akkor én minek fizessek érte. Sajnos ezt is tapasztalom, és nem a legszegényebbek gondolkodnak így feltétlenül.  

Ezer oka van annak, ha nincs rá keret. A kérdés inkább az, hogy ki temesse el, ha nincs hozzátartozó, vagy olyan tehetetlenek, hogy nem tudják megoldani. Elhunyt temetetlenül nem maradhat. Szerintem teljesen jogos, ha a temetésben a hozzátartozók valamilyen részt vállalnak. Azonban ez nem olyan egyszerű történet. Van   Temetőtörvény , amely szabályozza a temetők működését, működtetését. Van ÁNTSZ szabályozás és előírás már csak a  sírok mélységére nézve is. Ma olyan szabályrendeletekkel van körülvéve egy temetés, hogy igazán nehezen elképzelhető, hogy a koszorúk cipelésén kívül, vagy a felső két ásónyomni termőtalaj eltávolításán kívül (ha asztalos esetleg gyárthat koporsót) bárhol tevőlegesen tudna tenni valamit a hozzátartozó. Nekem is volt olyan romantikus elképzelésem, hogy szeretett nagyszüleimnek majd megássuk a sírját, ha itt az idő. Vagy szüleimnek, akiket tisztelet és így ki szeretném fejezni fiúi tiszteletemet, de nemigen van rá lehetőség. Ha már létező sírba kell temetni, un. rátemetéssel, akkor csontokat kell kezelni, esetleg elporladt koporsó és emberi maradványokon lépkedni. Ha vizes, vagy lösszös a talaj, akkor két méterig nehéz leásni. Beszakad a gödör fala, feljön a talajvíz. Rengeteg problémával szembesül a ma embere, aki nem bírja elviselni a halál tényét sem, nemhogy a tapasztalható bizonyságait.

Még voltam olyan temetésen tizennégy éve Bellyén, Eszék mellett, ahol házban volt ravatalozva, sirató asszonyok és hozzátartozók virrasztottak, majd koporsóban vitték ki a temetőbe, ahol kriptába temették a helyiek. Mindent maguk végeztek. A halott felkészítését a kripta bontását és falazását. De ez a jobb eset. Háború utáni zavaros helyzetben meg lehetett tenni a régi szokások szerint. Itt Mocsán is volt olyan temetésünk, ahol a sírt helyi fiatalok ásták tiszteletük jeléül. Nem volt olyan zökkenőmentes, mintha a vállalkozók végezték volna, de megment.

Alapvetően a temetés is közösségi ügy. De ebből is magánügyet csináltunk. Sok szabállyal, törvénnyel, magukra hagyott, sokszor felelőtlen emberekkel. Olyan rendszert alakítottunk ki, ahol kényelmesen el tudunk feledkezni halálról, végső kérdésekről, tehetetlenségről, gyengeségről, esendőségről és Istenről. De ennek ára van. Minden gördülékeny legyen, fizetni kell. Ne zavarjon a többi ember, fizetni kell. Mi nem tudunk gyászolni és nem tudunk temetni sem. Csak fizetni tudunk, de ma már azt sem, hogy takarítsák el gyorsan az elhunyt hozzátartozókat.

Végül a papi szolgáltatásról. Ez egy teljesen hamis váradalom és kép az emberekben és ennek a cikknek az írója fejében is. Először is a temetés nem szolgáltatás. Még akkor sem, ha sok helyen ilyen mélységekig lehet belecsábítani jó fizetéssel a papot. Egy papnak nem kötelessége mindenkit eltemetnie. Először is, ő egy gyülekezeti közösség ügyeit intézi, így temetéseit is. Olyan emberek, akik a gyülekezet tagjai, rendszeresen istentiszteleten vesznek részt. Akik számára és hozzátartozóiknak a temetés nem csupán eltakarítás, hanem hitbeli kérdés, esetleg hitvallás. Akik fenntartják a gyülekezetet, a papot is, évi rendszeres egyházfenntartói járulékkal és rendszertelen adományokkal.

Ebben az értelemben a gyülekezet papja el fog menni akkor is temetni (nálunk így van), ha az elhunyt családja anyagi körülményei nem teszik lehetővé számára a temetési szolgálat kifizetését. Igen, ingyen végzi a szolgálatot. Mert egy közösség temet, és nem a pap. Sőt, akkor is, ha az önkormányzat megkéri, hogy segítsen, mert árva gyerekek édesanyját temetik el. Mert senkijük nem maradt. Csuklás és fillér nélkül, nem kevés belső bánattal megy el végtisztességet adni. Akkor is, ha nem volt gyülekezeti tagja. Itt érezzük, hogy nem szolgáltatásról van szó, hanem szolgálatról.

Az igaz, hogy vannak emberek, akik egész életükben gyűlölték, az egyházat, a lelkészt, papot, tagogat, templomot vagy közömbösek voltak és soha egy szalmaszálat nem tettek keresztbe érte, de keresztbe tettek ahol lehetett. Miért is kellene őket eltemetnie egy papnak? Ilyenkor előfordul a közösség részéről, hogy rendben, de van visszamenőlegesen van feltétele a temetésnek. A hozzátartozók, akik nem egyháziak pedig ilyenkor rökönyödnek meg, hogy ez nekik nem jár és mennyibe kerül a szolgáltatás. Nálam is történt olyan, hogy akkor nem kéri a szolgáltatást. Mondjuk sokszor egy kérem is elég lenne, nemcsak a  dacos, nyakas, pökkhendi, felsőbbrendű hozzállás. Nekem ez jár. De közben semmi köze az egyházhoz.

Az anyagiakhoz annyit, kínosan ügyelek, ha lehet el tudjam választani a lelkigondozást és az anyagiak rendezését. Temetés napján pedig soha nem rendezünk anyagi ügyeket.

Azok az emberek, akik alázattal és hittel hordozzák elhunyt szerettük ügyét, soha nem tagadtunk meg temetési szolgálatot. Akkor sem, ha anyagiakkal nem tudtak hozzájárulni a temetéshez. Szerintem ha gyülekezeti tag szorul szociális temetésre, akkor a szertartást is el fogják végezni.

Ez a temetés körüli cirkusz elsősorban az emberek haláltól való félelmei és önzősége miatt alakultak így. Olyan rendszer állott fel, amiben meg kell fizetni a félelem bérét, a temetkezési vállalkozókat. A hitetlenség és istentelenség adópénzét. A kényelmes magány, a közösség nélkül maradt ember nyomorúságos aprópénzét. A polgári temetés mesepótlékát.

A születés és halál sokkal nagyobb életállomások, hogy azt meg lehetne érintetlenül úsznia bárkinek is. Nem lehet annyival letudni, mint a pénteki nagybevásárlást. Elmegyek kifizetem, hazaviszem. Túl vagyok rajta. Ezt végig kell élni, gyászolni.

Viszont az eredeti kérdésekhez vissztaérve, ki temessen, ki fizet, nehéz a válasz. Mert közösségnek kell temetni, olyan emberek segítségével, akik értik a dolgukat. De ma a temetés is üzlet és ezen az alapon is megy. Bár az igaz, hogy a legtöbb esetben a temetkezési vállalkozók jól felkészültek, mind jogi, államegészségügyi és techniaki szempontból is. De ennek ára van. A közösségek elvesztették temetőiket és azon emberek tapasztalatait, akik valaha rendezték a temetés körüli teendőket, ezért ezt is meg kell fizetni. Mivel a törvényi környezet szigorú, szinte lehetetlen, hogy anyagi könnyítés érdekében, számottevő munkát át tudjon vállalni a laikus családtag. Persze ez érdeke is marad a vállalkozóknak.

De mit is akarunk egy olyan társadalomban és kultúrában, ahol az életet nem tisztelik, az újszülötteket és élőket sem. Miért bánnának tisztelettel az elhunytak még látható földi testemlékével?

Balatonudvari "szív" alakú sírkövek

Javasolnám mindenkinek, hogy a városi sírkertek helyett menjenek el vidékre, keressék meg a származási helyüket és egy egyszerű családi sírt, kriptát készítsenek, ahová akár évszázadokon keresztül is temetkezhet egy család. De nekem szimpatikus az egyszerű fejfa is. Annyi idő alatt korhad el, míg még élnek azok, akik ismerték az elhunytat. Nincs annál szomorúbb, mint a márványból készült emlékművek, melyekről igazán senki nem tud semmit. Csak a sírkövesek részére jelntenek állandó kísértést újrafeldolgozás végett.

 

Hozzászólások