Radírnak nevezték el a látogatók a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark kis tapírját - tájékoztatta Szabó Petra projektmenedzser az MTI-t. Radír lett a veszprémi tapírkölyök hirado.hu
"A látogatók a facebookon leadott szavazataikkal öt név közül választhattak: a Hermina 76, a Tami 153, a Tia 270, a Tamira 628, míg a Radír 1191 voksot kapott - mondta a projektmenedzser. A három hete született tapír névadó ünnepségét jövő héten tartják. A látogatók addig is találkozhatnak vele, hiszen a napokban már kimerészkedett édesanyjával a kifutóra."
Egy kis állat kapott nevet. Több név közül választhattak. De a tapír Radír. Amikor nevet adunk valaminek, megpróbálunk jellegzetes rá jellemző hangzatot adni. Olyat, ami után mindig rá fogunk gondolni. S, ha minden jól alakul más is. A név érzelmeket is kelt. Persze lesz negatív és pozitív is.
A mi családunkban volt több kutya is. Az egyik Benke volt, bobtail. Egy Cseh Tamás számból lépett elő. Benke és Pierre: "Hajnalban fél háromkor, szokás szerint álmunkban megjelentek Benke és Pierre. Azt mondtam, hát itt vagytok megint, és feljebb húztam a takarót. Mondd! Honnan bújtunk elő? – kérdezte Pierre. Mondd! Honnan bújtunk elő?-utánzott Benke, és mellém bebújtak ők.” Benke úgy csapódott hozzánk, választott bennünket. Ásni voltam a hegyi kistelken, mikor szembejött velem, körbeszagolt és haláláig nem hagyott el.
Volt bullmasztiff kutyánk is. Neve Szamóca. De ennek neve úgy alakult, hogy egy akkori barátomnak a komondora Bodza volt. Nekem nagyon tetszett, de az már nem lehetett, mert mindig rá gondoltam volna. Ribizli sem lehetett, mert lenyúlta már Lázár Ervin. Eperjes Károlyt meg még csak a „Legényanya” című filmben ismertem még, mint aki nem Béla, hanem Józsi. Ezért lett Szamóca.
Most a kutyánk neve Március. Néha kilóg a kapun. Szimatol, jelöl, majd beugat az ablakon, hogy megérkezett. Nem szeretem ezt, mert már ütötték el. De méginkább attól félek, hogy baja lesz valamelyik idősebb biciklistának, mikor eléugrik farkát csóválva. Az idei márciusi télben, mikor a hófúvás miatt a kiskapun is úgy kellett kiásni magunkat, a nagykapun meg 5 napig nem jutottunk ki, csak kilógott. Bár a biciklistákat nem kellett félteni. Viszont ott álltam a kapuban és kicsit próbáltam túlüvölteni a fenyőfák között üvöltő szelet. Ordítottam – Március! Gyere! Páran éppen arra jártak. Nem tudom mit gondolhattak. A református szent ember kinn áll a kapuban és hívja a márciust. Biztos bolond, vagy ez is része a kultusznak, vagy varázsol.
Még mindig jobb ez így, mintha Lenin, Trockíj, Hitler nevet adtam volna neki, mert akkor esetleg agyon is ütnek. Voltak ismerőseim, akik szerették a történelmi neveket az állataikra ráhúzni.
A lányom is ilyen, de ő irodalmi nevet választott törpe hörcsögének. Szelíd, kézhez szokott jószág volt. Jumurdzsák, a félszemű török dervis, Gárdonyi szereplője nevével élt közöttünk. A neve egy baleset utóhatása. A leánykám osztálytársa hozta ajándékba születésnapjára. Állatorvos család. Tele kutyákkal, macskákkal, halakkal, teknősökkel. Olyan Gerald Durrel szerű család. (Családom és egyéb állatfajták.) Ott szenvedett balesetet. Egyszer az egyik macska vette kezelésbe és lehordta az emeletről játszani a konyhába. Úgy tűnt, hogy az egyik szeme bánta. De nálunk kinyílt végül, és neve ellenére megvolt mindkét szeme.
Vannak állatok, melyeket a nevük miatt sem feledünk, meg fordítva is igaz. A nagyharsányi parókia lelkészének a magyar komondor kutyája Günter volt, szeretett német felesége végett. De a macskája legalább Töhötöm.
Az állatkertben dolgoztam a gyereklovardában. Sokat látogattuk egymást gondozók az állatházakban. Az Afrika-házban Roland a zebramén. Vagy a „kishülyének” becézett óriás kenguru. Ha ideges lett, a két hátsó lábára kezdett állni és a farkára támaszkodott, majd a két mellső lábát az égnek lökte. Ilyenkor meszelőt akartunk a kezébe adni. Pont elérte a plafont. Ki is festhette volna. Egyszer elverte a teveház főgondozóját. Ugye a kenguru nem a mellső végtagjaival bokszol. Azzal csak elkap. Majd a farkára támaszkodik és két hátsó lábával, mellyel ha akar több, mint két méter magasat is tud ugrani, megrugdos.
Ott volt még Katika a kaffer kislány. Próbaidőn volt egy srác (lenyúlta a Sztárcsinálók bakelit lemezemet, visszahozhatnád) a Bölényházban. Elmondta mennyire szereti az állatokat. Mindig simogatta a kis jövevényt. De közben ugye nehezen ment az etetés, meg a takarítás. Az állatok szeretete a legjobb ápolásban mutatkozik meg. Ő csak simogatni szerette a gyapjat.
Nekem a csimpánz az Csita lesz a Tarzan filmsorozat után. Az oroszlán Elza. A szamár Füles. A ló Kincsem, aki egy versenyt sem vesztett. A macska meg Sicc. A róka Vuk. A vadkacsa Tás.
De voltak állataink, birkáink és csirkék, akik nem kaptak nevet. Nem tudtuk volna akkor levágni őket. Feleségem szüleinél disznótoroztunk többször is. A malacnak volt neve. Ezért reggel nehéz volt, nem nekünk, de annak, aki etette a malacot. Elment elbúcsúzni. Már csak ettől megijedt a jószág. Mindig csúsztunk egy órácskát a munkákkal. Apám is mesélt egy kedves Bariról (ahogy felségem is). A kútra is elkísérte őket olyan szelíd volt. Mikor levágták, pedig nem volt sűrűn pörkölt az 50-es években és ezért kívánatosnak tetszett, nem tudott belőle enni. Sőt a böllér innentől kezdve gyilkos jelzőt kapott.
Szóval elnevezni valamit elég felelősségteljes dolog. Aminek nevet adok, az már kötődik hozzám és én valamilyen módon hozzá. A Teremtéstörténetben Ádám elnevezi az élőlényeket. Birtokba veszi őket. Elég egyoldalú a történet, mert ez fordítva nem működik. Nem lel igazi társat köztük. Mégiscsak szükség lesz Évára, aki viszont tudja néven szólítani.
Minket meg Isten nevezett el. Hozzá tartozunk. Sajátos, csak ránk jellemző nevünk van. Amit Ő ismer, és ahogy csak Ő ismer minket. De jó lenne tudni. Bár egy nevet mindenképpen adott nekünk. Jézus a Krisztus. De ebben a névben nem birtokba vesszük, hanem megbecsüljük az értünk hozott áldozatot. Ezért krisztiánosz a nevünk. Krisztus követő.
Ajánlom: Gerald Durrel Családom és egyéb állatfajták teljes film (De csak azoknak, akik szeretnek nevetni és éppen nem kamiont vezetnek)