Hazánk éghajlati adottságai tökéletesek a szőlőtermesztés számára, semmi okunk nincs tehát, hogy kertünkben legalább néhány tőkét ne telepítsünk.
"A vegyszerek felhasználása nélkül termesztehető szőlőfajták iránt évtizedek óta jelentkező és egyre fokozódó igény terelte a szőlőnemesítés híres „műhelyeit” az ilyen fajták előállítása felé. Ma már több tucatnyi csodálatos csemegeszőlő fajta létezik, melyek a vegyszerek teljes mellőzésével is csodálatos élvezeti értékű gyümölcsöt teremnek (bio-borszőlők is vannak, de azokra itt nem térünk ki). E fajták kiemelkedően jó ellenállóságot, de legalábbis jó toleranciát mutatnak a szőlő három legádázabb ellenségével, a peronoszpórával, a lisztharmattal és a rothadással (botrítisz) szemben."
Ma estére elültettem a Teréz, Palatina, Suvenir szőlő töveket. Már besötétedett. De elő is kellett készíteni a helyüket. Bokrokat ritkítottam, hogy majd a napfény felnevelje a többi szőlővel együtt ezeket is. Mert vannak már a kertben. Sőt a tornác kapta ajándékba lugasnak. Pölöskei muskotály, Néró és Palatina. Egy Moldova tő még árválkodik a homokban. A Nérót hosszú csapra kell metszeni. Aztán meg csak terem. Most vörös leveleivel készül pihenni így tél előtt. Neki van a legszebb halála. A többi sárgás színben játszik, de már rajtuk rozsdás barnás foltokban roppant az elmúlás.
Apámnak is vettem ugyanezekből a tövekből. Idén szőlőéréskor itt volt. Egymás után vette le a különböző fürtöket. Jóízűen ette egy kis kacsazsíros kenyérdarabbal. Persze háznál sült. Aztán milyen fajta ez? Éreztem felnőttem. Itt vagyok negyvenen túl és talán először kérdez tőlem. Persze, hogy ne bízzam el magam azért csak kiigazít, ezt így és úgy kell metszeni, több fürtöt levenni, mert ezt nem tudja kihordani. Aztán mennyit permetezted? Semennyit. Tudod a tavasz meg a tél összeért, és amikor hirtelen meleg lett, akkor már éppen nem volt időm. De ezek rezisztensek. Nem is kell permetezni. Egy hónapja emlegette minden telefonbeszélgetésünkben, ha kijövök a kórházból ültetek én is. Hozzál nekem. Kijött és el is ültette még lábadozási időben. Hát ilyen ez a szőlő, meg aki szereti.
Már tizenöt éve ültetnem kellett volna. De csak négy éve kezdtem el. Csodálatos az árnyéka és a gyümölcse is. Van vele kis munka, de a nagyját az Úristen végzi az adottságaival. A nappal, széllel, esővel, kis szolgáival, rovarjaival. Idén az első hittanórák egyikén eljöttünk a parókiára. Ejtőztünk az őszi nap sugarai alatt a teraszon, a lugastól kicsit árnyékolva, mert a nap dőlésszöge már sokkal alacsonyabb. Azt látom, hogy kis buksijukat megvakarják, majd nyújtóznak, míg bele nem ütközik ujjuk egy fürtbe és hopp, pár szem szalad a fog alá, nyelv fölé, nyomódik a szájpadlásra. Olyan önkéntelen szőlőmustra ez. Ez a Pölöskei muskotály varázsa.
De így volt ez minden vendégünkkel az énekkarosokkal is. Ha jött valaki a lógó fürtök alatt, csak megkívánta a Palatina aranysárga muskotályos bogyóit. Minden egyes szem egy csipetnyi nyáremlék és napfény. Már kinn is hagytuk a metszőollót. Válasszon magának.
Úgy vettem észre, hogy nem volt ez az ültetés hiábavaló, hogy akkor még az óvodás legkisebb tőről leette, ameddig érte az édes bogyót. Leszemezte. Az is furcsa volt, hogy a többi kamasz is, hangsúlyozom kamasz, elindult egy kis tálkával és olyat tett, amit biztosan nem vallana be a haveroknak. Fürtöt keresett, levágta, megmosta és a terasz padján komótosan, mint akinek már az öreg varjú is előre köszön, szemenként ízlelgette.
Persze nem könnyű egy lugast kialakítani. A tőből vessző hajt. Azt alakítani kell, metszeni, kötözni. Honnan tudjam, hogy kell. Csak a magam kárán és eszéből. Jöttek a hozzáértők. Nem szóltak. Rázták a fejüket. Ebből tudtam, így nem. De bárhogy is csináltam, csak nézték és rázták a fejüket. Csak később esett le a tantusz, mindenkinek van elképzelése, de mind más. Végül árnyéknak hagytam. Majd a szőlőfürt kezdeményekhez igazítottam.
Még nem késő ültetni. Kevés idő, egy kevés munka és ott a jutalom. A kívánatos, zamatos gyümölcs. Nálunk kimondva, kimondatlanul mindenki ösztönösen szőlőszerető, fogyasztó lett. Különösen jól esik, hogy most már idős, gazdaemberek is, kertészkedő gyülekezeti tagok megdicsérik a lugast, a fürtöket. Már vesszőért is jönnek. Bár vadalanyba kell oltani. Azért mert az ellenálló a filoxérával szemben és jó só és mésztűrő képességű. Igazán csak gyökérzete és törzse miatt nevelik. A gyümölcsöt az oltvány, a vessző hozza.
Aztán meg Isten szőlőskertjéről is beszélgetünk. Benne vagyunk mi is. Jézus Krisztus a szőlőtő és beleoltattunk mi. Az Ő vitalitásától és erejétől függ a mi vitalitásunk és erőnk. Ha bele vagyunk oltva, akkor van életünk és erőnk. Ha nem bele vagyunk oltva, vagy egyáltalán nem vagyunk beoltva, akkor nincs megnyugtató, és a jövőre nézve is biztos gyümölcshozó életünk.
János evangéliuma 15.1-8
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.
Jn. 15.2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.
Jn. 15.3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.
Jn. 15.4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.
Jn. 15.5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.
Jn. 15.6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.
Jn. 15.7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.
Jn. 15.8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”
linkajánló: Ezredéves csemege www.hazipatika.com