Ha már az életben sem szeretnéd a lagot, miért fogadnád el a netszolgáltatódtól? – kérdi az Ume.net, és hát valóban, kis késéssel élni az életet (és ez nem a reggeli kávé előtti lassúságot akarja jelölni) kifejezetten bosszantó dolog, kívülről viszont fenomenálisan vicces.
Néhány jelentkező legalábbis komplett hülyét csinált magából, amikor egy Oculus Riftet magára helyezve saját életét élte, de nem teljesen a valós időben.
Ha két különböző földrészről ( értsd jó messze egymástól) játszanak online játékot, akkor előfordulhat, hogy akinek jobb és gyorsabb kapcsolata van, az a játékban pár másodperces előnnyel rendelkezik. Előbb tudja honnan jön a legyőzendő ellenfél. Nem ismerem ezeket a játékokat, csak hallomásból szűrtem le mindezt. De számít az előre látás. Az esély csak akkor egyenlő, ha ugyanabban az időben és ugyanabban a virtuális időben is játszanak.
Valamikor 2010-ben, a Dél-afrikai labdarúgó-bajnokság egyik elődöntőjére kisomfordáltunk Balatonfenyvesen a szabad strandra. Több vendéglátó-ipari egység használta vendégcsalogatónak a kivetítőt. Egymástól harminc esetleg ötven méterre. Szól a vuvuzella, zúg a hang. Semmi különös. De egyszer csak ordítás az egyik helyen, gól. A másik helyen nem. Csak olyan 10-15 másodperc múlva. Más szolgáltatónál szerződtek. A második gólnál már minden egységnél tudták ezt. De milyen élmény volt a késésben lévőknél, hogy már tudják mi lesz a következő pillanatokban.
A tőzsdén is számít az időelőny. Korábbi információval jobban lehet eladni, vagy venni.
Versenyeken sokszor nem is másodpercek döntenek, hanem század-, vagy ezredmásodpercek.
Azt mondják, hogy ennek a földnek a keletkezése (most vonatkoztassunk el a kreácionizmus és ellenzőinek vitáitól) az ősrobbanás során ha egy másodperccel is gyorsabb vagy lassabb, most nem lennénk. Nem lenne alkalmas az életre. Tehát pontosan minden abban az ütemben történt, hogy itt élet legyen és ahhoz megfelelő körülmény. Persze azt is mondhatjuk, hogy mivel úgy történt ahogy, ezért alakulhatott ki. Ha gyorsabb vagy lassabb, esetleg egy másik ilyen égitest tölti be ezt a funkciót. Vagy nincs is ilyen hely, és akkor más nem is kell erről agyalnunk. Nekünk, akik a világegyetem porából és anyagából olyan nagyszerűen vagyunk organizálva, hogy meg tudjuk figyelni saját anyagszerűségünket.
A csillagos égbolt nem a valóságot mutatja. Jön a bánatos csillag fénye fényévmilliókról, de már régen vörös óriás lett, felfalta bolygóit és összeesett a rendszere. Már nincs is. De a fénye még jön még több ezer vagy millió évig.
Elég idegesítő az is, ha szétesik a filmben a szinkron. Mozog a felnőtt ember szája és gyerekhang sipít.
Persze létrehozható ez a késleltetés, azaz az észlelés, agyi feldolgozás kombója, egy kis alkohollal, kábítószerrel is. Nem véletlenül kérik, hogy fogyasztó testvérek ne üljenek a járműbe, de ha megtették, ne a volánhoz. Az észlelés és az agyi válaszok, beavatkozások reakció ideje megnő. Csúszik a történet. De ez a csúszás elég lehet a végzetes történéshez.
Persze néha előbb beszélünk, mint gondolkodnánk. Az a pár másodperces csúszás pont elég, hogy egy életet, életpályát kettétörjünk.
Egy emberben önmagán belül is lehet csúszás. Ugyanabban az időben mást mond, és mást gondol.
A társadalomban is megtörténik. Minden egyes csoporttól ugyanarra a dologra vonatkozóan mást hallunk ugyanabban az időben. Hasonlót, vagy teljesen eltérőt.
Olyan is van, mint amikor egyszerre mindenkinek igaza van, és/vagy senkinek.
Egy nagyon jó előadást hallgattam a statisztikai egyidejűségről a népszámlálási adatok alapján. Ugyanabban az időben és térben ugyanazok az események másképpen történnek meg a különböző szemlélőknek és résztvevőknek. Nehéz kimondani bármi biztosat az objektív igazságról. Csak a hitelesség marad végül. Ki vagy mi hiteles.
Annyi csúszás van az életünkben, hogy végül csak az marad, hogy mit fogadunk el valóságosnak, hitelesnek, miben bízunk meg és mit tudunk feldolgozni testileg, lelkileg. Ez korántsem objektív.