Az új rendszer a társadalombiztosítási alapú és a magánfinanszírozású egészségügy egyvelege lenne. A kormány egyre nagyobb teret engedne az átlátható magánellátásnak. Hamarosan akár a határon túli és külföldön élő magyarok is járulékfizetővé válhatnak, a Fidesz felismerte, hogy az ágazat kizárólag közpénzekből finanszírozhatatlan. A Világgazdaság emlékeztet rá, hogy semmivel sem csökkent az elmúlt években az egészségügy forráshiánya, amit már a 2011-ben született Semmelweis-terv is 250-550 milliárd forintra becsült.
"Az egészségügyi ellátás alapját továbbra is mindenki számára kötelező egészségügyi járulék- és hozzájárulás-fizetés biztosítja majd. ... A Szinapszis Közvélemény-kutató szerint a lakosság egyharmada vett már igénybe magán-egészségügyi szolgáltatást. Tehát van olyan fizetőképes réteg, amelyet kiengedve a közellátásból, több legyet is üthet a kormány egy csapásra. Aki képes megfizetni a magánellátást, gyorsabban és kulturáltabb körülmények között látják el, nem viszi ki a pénzt az országból, előbbre kerül a várólistán. A kórház többletbevételhez jut, amiből fejleszthet, az orvosok pedig legális többletjövedelemre tesznek szert, ami a költségvetésnek is pluszt jelent."
Nem volt nehéz felismerni, hogy nincs az a közpénz ami elég lenne az egészségügyi problémák kezelésére. Persze akkor kérdés, hogy miért is kellett eltörölni a vizitdíjat anno. Jó, jó. Politika. Választás. Népszerűség. Vállalható volt. Plusz forrás az egészségügynek. De a választási sikerért mindent. Így működik ez a rendszer. Rendszerhibákat generál, amit később ki kell javítani, mert máskülönben összedől. Tehát forráshiányos az egészségügy. Nem tudom miért. Nem tudom honnan lehetne pótolni. Nem tudom gazdasági szempontból mit is tehetnénk. Ez legyen a szakemberek dolga.
Attól, hogy tárgyalnak róla, még nem gyógyulunk meg. Ettől még nem fognak mindig helyesen kezelni. Ettől még nem lesz megfelelő fejlett műszer a rendelőben, osztályon. Nem oldódik meg semmi. Jó lenne tenni valamit. Nem lehetünk tétlenek, mikor a bőrünkről van szó.
Fizessük be a TB járulékot. Éppen ez az első probléma. Vannak sokan, akik ezt nem teszik, vagy a foglalkoztatóik nem teszik. Nincs munkájuk, vagy feketén dolgoznak, vagy mint az adónál nem hajlandók többet fizetni. Nincsenek bent az ellátó rendszerben az inputnál, a befelé áramoltatásnál, de sorban állnak az outputnál, ahol kifelé csorog a szolgáltatás. De csorgatni kell, mert holnap fertőznek majd, járványokat generálnak, vagy éppen még fekete munkára se mennek és akár tetszik, akár nem erre is épül a gazdaság. Leállhat ez az össznépi játék. Miért gondoljuk azt, ahol milliók csalják el a befizetést, ott növelni lehet a szolgáltatás színvonalát. Miért gondolja azt valaki, ha nem tesznek bele egy rendszerbe, csak kivesznek belőle, hogy az fennmarad.
Német ismerősöm értetlenkedve figyelte ezt a magyar rendszert. Minimálbér a zsebbe és feketén a többi. Néha többszöröse a minimálnak. Meg vagytok húzatva, mi lesz a nyugdíjjal és az egészségügyi ellátással? Mi erre nem gondolunk. Nekünk "jó" így okosba. A munkaadóknak is jó így, mert nem kell járulékot fizetni. Morognak időnként. Néha joggal, néha ok nélkül. Komoly vállalatok szakemberei állítják, hogy ha valaki betartja a törvényt versenyhátrányba kerül azokkal, akik nem. Ezért ahol lehet, mindenki csal.
Nemrégen tanúja voltam orvos és betege beszélgetésének. Beteg krákog, erős dohányos, alkoholos, viszonylag ápolatlan és gyenge. Orvos a szokásos. Felírja a receptre a gyógyszereket, közgyógyra, mert a beteg állapota indokolttá teszi. Magas vérnyomás, cukor, érszűkület stb... Közben mondja neki. Dohányzás elhagyása, mozgás ... Majd mikor ketten maradunk, akkor nekem, minek ezt finanszírozni. Ablakon kidobott pénzben mérhető felesleges gondoskodás az adókból. Tágíthatjuk, cserélhetjük az eret, gyógyíthatjuk, de ha nem akar gyógyulni, változtatni. Csak viszi. Akkor nem beszéltünk a szenvedélybetegekről, az extrém sportolókról. Bárkiről aki életmódjából, hobbijából fakadóan betegségnek, egészségügyi károsodásnak, veszélynek van kitéve. Aki mérges kígyót tart. Drága mulatság az ellenszérum. Meddig tart a társadalmi felelőség? Meddig kötelesség valakit gyógyítani, ha maga nem akarja? Ezek a kérdések messzire visznek. Milyen igénye van valakinek az életre, életmódra? Milyen vallás, hiedelem, szokás, családi vagy társadalmi hagyomány szabja meg valakinek az életmódját? Milyen külső gazdasági tényezők szabják át az életet?
A társadalom nem egységes. Nemrégen felvetettem, hogy hozzunk létre egy egyházi betegbiztosítót. Mint a magán betegségbiztosítások. Sok a gyerek, ha betegek belerokkanunk a gyógyszerekbe, kezelésekbe. Ha fogászat vagy bármi egyéb baj van, máris ellehetetlenedünk. A fizetés nem nagy, tartalék nincs. De ha előre gondoskodnánk. Egy kolléga közölte, hogy ez rossz érzéssel tölti el. Látta ezt nyugaton és ez azt jelenti, hogy különbséget tesznek ember és ember között. Valakit ellátnak rendesen és valakit éppen csak, vagy egyáltalán nem, vagy csak szociális alapon. Nem támogatja a lelkiismerete miatt.
Ez az alap problémánk. Ez még messzebb visz a társadalmi felelőség vállalásnál. Az önhibájukból, vagy önhibájukon kívül nyomorult életmódúak, szegények, ön és közveszélyesek miatt nem gyógyulhatunk, teszem fel a költői kérdést. A jobb módúak, jobb szolgáltatást várnak. Ki fogják fizetni, ahogy eddig is. De azok, akik befizetik a járulékaikat nem várhatnak el egy normális ellátást?
Nemrégen volt szó magánnyugdíjpénztárakról, sőt magán egészségügyi biztosítókról. Ez az egész társadalmat érintően nem jött létre. Azt nem tudom, mi működik igazán jól. De azt igen mi nem. Az nem működik, ahol az emberek elveszítették a bizalmukat egymásban, vezetőikben, szakemberekben. Többen mesélték vállalkozók, hogy ők nem akarnak ebbe a rendszerbe többet beletenni, mert nem akarják a rendszer élősködőit életben tartani. Ugye, hogy sokkal többről van szó!
A mai magyar társadalomban az egészségügy azért dől össze (oly sok mindenhez hasonlóan), mert vannak, akik csak kivenni akarnak belőle (ez jelentheti a közös terhek alól való kibújást, a közös normák elutasítását, a közös munkák megtagadását, és szószerint a közös célokra eltett anyagiak elherdálását, vagy elvételét), de a terhekben nem akarnak, vagy nem tudnak osztozni. Azért dől be, mert sokan már nem bíznak abban, hogy van ennek értelme. Van értelme áldozatot hozni bármilyen közös ügyért. Az mindegy, hogy ez külső (más társadalmak, gazdasági csoportok, kapitalista, imperialista, kommunista, ideológiák, nacionalizmus, bosszú, hódítás stb...) , vagy belső gazdasági körülmények, életmód, felelőtlenség, jövőtlenség vagy hagyományok miatt történik. A lényegen nem változtat. Aki megteheti az a jobb egészségügyi feltételekért ki fogja alakítani a maga egészségügyi környezetét. A többiek meg osztoznak a közös nyomorúságon.
A társadalom dől be, csak most ez az egészségügyben látszik meg.
Hozzászólások