A bika "bűne", hogy idén egyetlen üszőt sem volt képes megtermékenyíteni gazdája nyugat-írországi farmján. Az állatorvosok szerint az állat termékeny, de nem a nőstényekhez, hanem saját neméhez vonzódik, különösen az őt felváltó bika iránt érdeklődik. Miután a bika tulajdonosa bejelentette, hogy vágóhídra küldi az állatot, az esetről tudomást szerző meleg- és állatjogi aktivisták közös internetes pénzgyűjtő kampányba kezdtek, hogy Benjyt egy norfolki állatmenhelyre szállíttassák, amely nagyjából kétezer nemkívánatos haszonállatnak ad otthont.
Egy idahói tanár nem lacafacázott: bevitt egy nyuszit az órájára, eltörte a nyakát, megnyúzta – így szemléltette a diákjainak, honnan jön a hús. A diákjai szeme láttára nyúzta meg a nyuszit a tanár nlcafe.hu
Egy ír gazdának tenyésztési célokra nem felel meg a bikája. Nem kiállításra tartogatja, hanem önző céljai vannak vele. Hasznot remél belőle. Ezért nem akarja megtartani. De ott teremnek a meleg aktivisták, hogy itt diszkrimináció van. Szegény meleg bikát meg akarják enni. Innentől ez már szimbolikus. A megmentése túlmutat a hét vagy tíz mázsa húson. Bekapcsolódnak az állatvédők is. Ebből ti nem esztek! Vajon a hermafroditák szervezete mikor kezd a természetvédőkkel karöltve a hímnős állatokért tüntetni? Mentsük meg a csigákat és a gilisztát. Franciák! Bajban vagytok. Vagy, ha a bika fekete, akkor a fekete aktivisták tiltakoznak a vágás ellen. Ha vörös, akkor a "rézbőrűek", bocsánat indiánok, vagy amerikai őslakosok. Ha térképszerű mintázata van, akkor a térképészek.
Ha nekem bikáim lennének, az összesről azt állítanám, hogy meleg. Sokkal jobb és biztosabb a piaca, mint vágómarhának. Kilencezer font az nem kis pénz. Állítólag csajozni is jobban lehet ezzel a szöveggel, hogy meleg vagyok, vagy impotens, mert mindig lesz olyan lány, aki be akarja bizonyítani, hogy nem.
Azért ez a szimbolizmus veszélyes. Veszélye abban van, hogy pl. a meleg aktivisták inkább közösséget vállalnak egy meleg bikával, mint saját fajtársaikkal, akik nem melegek. Kár antropomorf módon gondolni a többi élőlényre. Mondjuk Fekete István kivétel.
Főleg azért, mert az emberiesített állattal már embermódon kell bánni. Pedig azt nem is bírják elviselni az állatok.
- Na itt az étlap. Mit együnk. Haaaaaah... Sült tarja.
- Az mi?
- Egy étel.
- Na jó, de miből van?
- Állat.
- Na de milyen állat.
- Remélem halott, mert élve én nem fogom megenni. ... (Hadházi László, Első randis csaj)
Mit csináljunk. Kevés kivétellel dögöt eszünk. Azok is, akik maguk vágják. De hát azok is akik a pultból veszik filézve. Addig jó amíg nem tudjuk mit eszünk?
Régóta foglalkoztat Jézus példázataiban szereplő juh kérdés. Pl. a jó pásztor története. Azt tudjuk, hogy a példázatok csak egy-egy szempontból meséltetnek el. Az a lényege. A jó pásztor elmegy az egy után is. Védi a nyájat, mert nem béres. Ezek a szempontok nagyon is biztatóak. De ha eljátszom a gondolattal, hogy mi a sorsa egy birkának, juhnak. Lehet cserélni élve, árura. Lehet nyírni a gyapját. Lehet sajtot készíteni a tejéből. Le lehet vágni. Miért kell mégis vigyázni a nyájra? Mert értékes. Hasznot hajt. Azt is várja el. Ha a nyáj mi vagyunk...